Ezoterika

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 align=left border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top align=left width=428>Mi az a turáni átok?
„Szeretném megtudni, mi az eredete a „turáni átok” kifejezésnek? Ki átkozott meg kit, és miért? Valós tényeken alapul az átok, vagy csak mendemonda?”

„Még mindig sújt minket a turáni átok”. „Letelt a turáni átok”. Ezekhez hasonló kijelentéseket viszonylag gyakran hallani, olvasni – elsősorban politikusok megnyilvánulásaiban.

A legenda szerint amikor Vajk (Szent István) tűzzel-vassal kényszerítette népét a kereszténység felvételére, a régi vallás táltosai megátkozták a magyar népet. Az egyik értelmezésben az átok úgy szólt, hogy ezredéven át civakodjon magyar a magyarral, míg más olvasat szerint mindaddig legyen széthúzás a nemzeten belül, amíg a magyarság Rómát követi.

Ez jelentős különbség, hiszen míg az első verzió értelmében a közelmúltban érvényét veszítette már az átok, a másik szerint nem várható ennek elmúlása. A turáni átok hívei úgy vélik, Magyarország öngyilkossági statisztikákban elfoglalt vezető helye, a magyarokra jellemző pesszimizmus, az utóbbi évek-évtizedek csökkenő tendenciájú születésszáma az országban („a nemzet kihalása”), a politikai széthúzás és nagyszámú történelmi csapás („balsors, akit régen tép”) mind-mind az átok részét képezik.

Azt, hogy a turáni átok legendája valós tényeken alapul-e, vagy csupán mendemonda, nem lehet megválaszolni – hiszen a legendák misztikus szépsége éppen ebben rejlik. Bár talán jobbat tenne a magyar léleknek, ha ez a legenda nem létezne.

</TD><TD vAlign=top align=left width=20> </TD><TR><TD vAlign=top align=left width=20> </TD><TD vAlign=top align=left width=428>
Bíró Zsuzsa
</TD></TR></TBODY></TABLE>

Géza-Vajk-Gizi
Géza 997.-ben halt meg. Az Ő eredeti neve is Vajk volt. Gézának nem volt kifogása Vajk-István és Gizi házasságával kapcsolatban. Sarolt nem engedte meg, hogy Vajk fia elvegye a szerelemét, Csegét. Csegétől volt Vajknak egy kisfia, Zoltán. Végűl Csegét egy kijelölt testőr, Vid vette felségűl. Csege hírtelen 996.-ban halt meg. Vajk ezután vette csak el Gizit.
Koppányt azért ölték meg, mert nem volt hajlandó a régi uruk-mani hitünket, ősvallásunkat a róm. kat.-ra cserélni és ezért elindult a katonáival Budára. Ezt megelőzően Ő ezt már kijelentette. Sok főurat megöltek ekkor (997-98-ban) leginkább a "német lovagok". A lényeg pedig máshol van: Imrénél...mert Koppány megüzente Vajknak, a gyilkosa (Vecelin) előtt állva: gyesznyó őlé magodat..Ezért igykezetek Imrét védeni, eldugták Biharba...de hiába..

Ime egy újabb cikkem:

Földrengés.
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>
Én szellemtudományokkal foglalkozok, és tanítok is egyben az ország minden részén és a közeli országokban. A szellemtudomány életünk azzal a részével foglalkozik, amit nem töltünk a fizikai testben, illetve segítséget ad mostani életünk legmegfelelőbb megéléséhez.
<o> </o>
A földrengéseknek komoly szellemtani magyarázata van, ugyanis a föld anyaga komoly szellemi energiákat tartalmaznak, melyek annyira alantasak, hogy a föld tisztulása következtében kidobódnak a föld anyagából arra az időszakra, amit a Biblia az ezer éves békének jelöl meg, ami ezer bibliai év, az a mi számításunk szerint 365 ezer földi év lesz.
Erre az időszaknak a kezdetére meg kell teljesen tisztulni a Földnek, és minden sőrét erő, energia távozni fog erre addigra.
Erről komoly mediális közlések számolnak be, és ezek a közlések mondták meg előre is Tsunami bekövetkeztét is 1996-ban, csak nem időponthoz kötötték, hanem a tenger alól feltörő katasztrófát közöltek, hogy ezzel kezdve erősebbek lesznek a földmozgások, és komolyabban beindulnak a változások felerősödve.
A közlések azt is kiemelték, hogy megerősödnek a vulkánkitörések, mert ilyenkor tisztul a föld belseje is. Ha visszagondolunk páréve a Föld összes vulkánja egyidőben működött.
A médiumi közlések azt is kiemelték, hogy nemsokára olyan helyeken is fel fognak törni tűzhányók, ahol eddig nem is hallottak róla.
<o> </o>
De miért is fontos ezt tudni nekünk? Mert ezek az idők komoly változásokat hoznak életünkben, és nagy próbák elé állítanak.
<o> </o>
A Földnek nincs, és nem lesz biztonságos pontja, még akkor is, ha sok jós, próféta azt állítja. De lesznek olyan területek, amik békén maradnak, de ezt mi emberek nem tudhatjuk előre, hiszen akkor mindenki odaköltözne! Sokan bunkereket építenek a túléléshez, és arra nem is gondolnak, hogy pont a Föld mélyéből feltörő energiák fogják a vesztüket okozni!.


A Biblia egyik legszebb tanításában a Hegyibeszédben mindent megtalálunk, ami segít életünk teljes megélésében, még a „végső időkhöz” is segítséget nyújt.
<o> </o>
Miről is beszél?

Örök életűek vagyunk, így lelkünk soha nem fog megsemmisülni, legfeljebb a fizikai testünk. A Tanítások erre hívják fel a figyelmünket, segítséget adnak a mentális túléléshez, "éljetek úgy mindig, mint amikor tudjátok, hogy egy tolvaj jön a házatokban, állandó készenlétben".

Mit is jelent ez?

Minden pillanatban, a káosz legnagyobb közepén is Istenhez, és a Jézusi tanításokhoz kell hűnek lenni, mert ilyenkor a gyilkosság, a rablás elszabadul. Csak gondoljunk rá, hogy a Tsunami idején kirabolták egymást az emberek, nőket erőszakoltak meg, és ugyanezt láttuk most Amerikában New Orleans-i katasztrófában is!

Nagyon nagy vizsgatétel lesz ez sok embernek, egy utolsó ugródeszka, aminek akár az életük feláldozása lesz a tét! "Hiszen aki érettem az életét áldozza, az örök életet kap", mondja az Írás. Az utolsó pillanatig tisztának, erkölcsösnek, becsületesnek maradni!
És segítséget is kapunk:
"Csak azt cselekedjük meg másokkal, amit szeretnénk, ha velünk cselekednének meg".
És ha ezt a nagy "vizsgatételt" nézzük, akkor már nem is olyan borzalmas átélni ezt! A mi ittlétünk, az időtartama egy köhintésnyi idő másik világból nézve, és nagyot mosolygunk majd, amikor egyszer visszanézzük magunkat szereteteink oldalán!

A Hegyibeszéd többi része is fontos a számunkra, mert aki mélyebben beleássa magát a szellemtudományba, akkor következetesen tud segíteni mindenkinek, aki körülötte van.
Segít a karmaoldásban, nagy előrelépést tud tenni fejlődése érdekében, és vele emeli szeretettei rezgés és tudásszintjét is, akik nagy eséllyel ugyanabban a lélek (szellem) csoportba tartoznak, ahova Ő maga is.
Most arról az egyszerű dologról nem is beszélek, hogy lehet, hogy a környezetében él számára láthatatlanul a duál -fele, akivel újra egyesülve tud majd visszamenni az "örök vadászmezőkre"! De ez már egy másik történet.
<o> </o>

Ezt a cikket a Tsunami idején irtam egy évvel ezelőtt:



Kedves Barátaim!
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>
A mostani tengerrengés – szökőár katasztrófa nagyon megrázta a világot, a halottak száma a legnagyobb az újkori katasztrófák között.
De vajon véletlen? Azt már régóta tudjuk, hogy véletlenek nincsenek.
Én magam szellemtannal foglalkozok, és sok közlést tanulmányozok, amik a szellemvilágból érkeznek segítésünk céljából.
<o> </o>
A következő üzenet nagyon érdekes és fontos a számunkra:
<o> </o>
Elhangzott a Clevelandi Szellemkutatók Társasága 1996. május. 9.-i ülésén Zita médium útján. (részlet…)<o></o>
<o> </o>
„Mivel a földön több a rossz, mint a jó, ezért az elmúlt évezredek alatt elkövetett sok bűn és gonoszság felgyülemlett és hat a világra, és így a világ elindult a lejtőn.<o></o>
Az emberek süketek és vakok a szellemei dolgokkal szemben és nem érzékelik a magasabb világok szellemi sugallatait, aminek segítségével vissza lehetne tartani, meg lehetne menteni a mélységbe, a szakadékba való zuhanástól. A mának élnek és a mát kívánják minden lehetőségével együtt kihasználni a maguk részére.”<o></o>
<o> </o>
„Pedig a természetvilág megrendülőben van!
<o> </o>
„Nem a hatalmas, teremtő Isten szándéka és akarata ez, hanem az ember hozza magára a bűneivel, nemtörődömségével, közönyösségével.<o></o>
Tehát a természeti erők haragossá és indulatossá váltak, mert híven tükrözik vissza az emberek haragosságát, gyűlölködését, és mindazokat a megtorló szándékokat, amelyek az emberek lelkében élnek.<o></o>
Tehát mivel a szeretet az összetartó erő, amikor a szeretet beszennyesedik az indulatokkal, önzéssel és erőszakkal, akkor nincs többé ez az összetartó erő, és ennek következtében rendülnek meg a természeti erők!
<o> </o>
Az óceánok óriási erőket tartalmaznak, napos szép időben kellemes pihenést és kikapcsolódást nyújtanak. De lent a mélyben azok az ellentétes erők más jelen vannak és forronganak. Ezek a forrongások hozzák majd létre azokat a katasztrófákat, amelyek a természettörvény többi erőinek megrendüléséhez vezetnek.
A világnak nem lesz egyetlen pontja sem, ahova elbújhatnának az emberek. Az Isten akaratával és Isten törvényét sárba taposó embereknek a legmélyebbre épített bunkerjai sem adnak semmiféle menedéket! Nem lesz hova elmeneküljenek!”<o></o>
<o> </o>
(Saját megjegyzés: az Énok –kulcsok, mely írás az 1960-as években keletkezett már leírta, hogy a Föld mélyéből fog kiindulni a katasztrófa, és nem lesz hova elbújni. A Föld köpenye szinte ki fog fordulni magából. Tűz fogja elpusztítani a Földet<o></o>
Az energia megmaradás törvénye miatt az emberek negatív gondolatai helyet keresnek magukban, és a természeti erőkben lecsapódnak!)<o></o>
<o> </o>
„Az óceánok vize, az óceánok ereje, az óceánok mélye lesz az emberek katasztrófáinak az elindítója, illetve maga az ember volt az elindítója a maga katasztrófájának.<o></o>
Mert miként más katasztrófák előtt a hosszútűrő Isten bizonyos korszakokig várt, hogy az emberek megjavuljanak – így mondja az Írás – az emberek nem javultak meg, és ennek következményeként érték őket a katasztrófák.<o></o>
<o></o>
A teremtő isten tűrésének ez a mostani korszaka a leghosszabb ideje az első hold kidobatása óta tart. Amikor ennek a tűrésnek vége lesz, és a természeti erők megrendülnek, már nemcsak bizonyos embercsoportokat fog érinteni, nemcsak bizonyos földrészek elsüllyedését fogja eredményezni, hanem az egész föld tűzzé fog válni!
Az erők tömörülnek, osztályozódnak. Ezekben az erőtömörülésekben különböző érzések, vágyak égnek, amelyek el nem éghetnek, de égnek mindaddig, amíg le nem választtatik a salak az aranyról, amíg el nem választatnak a „kecskék a juhoktól”. Azaz az ellenszegülő szellemek és ellentétes erők tűzkarikában kidobatnak.
Az erők szétválasztása már napjaitokban folyamatban van. A „kecskék a juhoktól” való elkülönülése nemcsak a mi részünkre, hanem a látó ember számára is láthatóvá vált.
Ezzel egyidőben – tehát nem később: pár tíz év múlva a jelenben – elkülönül az anyagban is az, ami érték, tehát amiben olyan érzések és vágyak foglaltatnak, amelyek megmaradhatnak az új Föld gerincének, azoktól, amelyek innen ki kell, hogy dobassanak.<o></o>
<o> </o>
Ezek az elkülönülések az óceánok vizében, a tűzhányók mélyében, a különböző hegyvonulatok mélységeiben, a síkságok fertőzött talajaiban, a légköri elektromosság különböző formáiban már történnek.
Ezek az elkülönülések lassan bontakoznak ki! <o></o>
(Megjegyzés: de egyszerre fognak majd hirtelen katasztrofálisan hatni).<o></o>
<o> </o>
Az ember megnyitotta azokat az ajtókat a természetvilágban, amelyeken keresztül előjönnek azok a félelmetes és veszedelmes dolgok, amiket nem képes többé megfékezni!
<o> </o>
Mint a tűzzel játszó gyermek, azt hiszi, hogy képes akármelyik pillanatban azokat megállítani; hogy mindazt, amit az atomkutatás és az atomrobbantások terén cselekszik, büntetlenül megteheti. Azt hiszi, hogy az atomtudósok valami hatalmasat alkottak, előbbre vitték az emberiséget, holott óriási veszélynek tették ki a Földeteket.”<o></o>
<o> </o>
„Krisztus második eljövetelének idejét senki, még az ég angyalai sem tudják.<o></o>
DE amilyen a világ helyzete, ahogyan a természeti erők csoportosulnak, ahogyan az ember lázadása egyre nagyobb és nagyobb a teremtő Istennel szemben, már mutatja, hogy az idő közel van!
És megmutatja majd mindabban, ahogyan elszárad, kiég az a növényzet, ami az embernek és állatnak táplálékul szolgálna.
És ezt a tudomány minden ismerete ellenére sem lesz képes megállítani! „<o></o>
<o> </o>
„<o></o>
MI a beérkezésetekért dolgozunk! A Föld minden lakójáért. Azokon dolgozunk, hogy minél több legyen azoknak a száma, akik értenek az Írásokból, akiknek a lelke, mint egy szivacs magába szívja figyelmeztetéseinket; akik értékelni képesek a veszélyt; akik össze tudnak olvadni azokkal, akik bár mások, mint ők, de akik Krisztusban testvérek.<o></o>
Azokért fáradozunk, akik érzékelik, hogy most van itt az idő és alkalom, és ezt most kell felhasználni arra, hogy a rossz természeti erőket legyőzve a megmentettek közé kerüljenek.
Ezekben az időkben semmiképpen sem Isten akarata érvényesül a Földön, hanem minden ember elrontott bűnös természete szerint alakul.
Mivel a földi élet ezekben a korszakokban leginkább a bűn útján járóknak kedvez, ezért e korszak befejezésére az emberiség kétharmad része a külső sötétségbe kerül, de az egyharmad részben sem biztos, hogy mindenki megmenekül!
Csakis azok menekülhetnek meg, akik mint „maradékok” hittek Isten beszédének, hittek Krisztusban, hittek a Szentlélek kijelentéseinek; hittek az örök jó győzelmének és ez a hitük szilárd marad az utolsó pillanatokig!<o></o>
Az átalakulás pillanata úgy fog eljönni, mint a lopó, amikor senki sem gondol rá! Amikor a pillanat elérkezik, minden megáll: akkor minden az igazság törvénye szerint minősítetik:<o></o>
akik hűek voltak az igazsághoz felemelkednek, a többiek padig a salakkal együtt borzalmas kínok, gyötrelmek, félelmek között alásüllyednek.”<o></o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
Ezek a szellemi üzenetek lehetnek általánosak is, de lehetnek célratörők, mert a MI megsegítésünket szolgálják.
Az igazság a vallások felett áll, ezt régóta tudjuk, de azt is, hogy a Teremtő, és Jézus létezése valós, ezt minden irányzat elismeri földrésztől függetlenül.
A szellemi közlések az igazságtartalma és a világ minden táján egy forma, mert azonos forrásból táplálkoznak a médiumok és a szellemi segítők!
És érdemes odafigyelni minden üzenetre, gondolatra!

A témák érdekesek ,de már hetek óta napi 5órás angol tanfolyamra járok ,amire itthon is tanulni kell ,kicsit kevesebb az időm ,örülök ,ha olvasgatni tudok.És ez még kb . hat hónapig így lesz , de azért megpróbálok kicsit aktivizálódni.

Ha elejétől elolvasod akkor egy teéjes para akadémiát elvégeztél!

Következő cikkem:

Mindegy egyes gondolatnak – miután a gondolat energia (és „energia nem vész el csak átalakul”) – teremtő ereje van. És ahol csak lehetősége van azonnal megvalósul, vagy energiát képezve építi fel a maga teremtményét a „fluidokat”, melyek amikor csak tudnak megvalósulnak.
<o> </o>
Ezért is fontos a békét megteremteni magunkban, mert a Földön az emberek ha megteremtenék saját belső gondolatvilágukban a béke és a szeretet érzését akkor „kitörne a béke” a világon!
<o> </o>
Sajnos a filmekben a szórakozás miatt inkább katasztrófákat teremtünk magunknak szórakozásból, egy kis izgalom miatt. Teremtünk a Föld felé tartó üstökösöket, és csodálkozunk, hogy pár hónap vagy év múlva elmegy egy üstökös mellettünk!
Érdekes módon sok minden megvalósul, amit filmekben elképzelünk, megteremtünk, és a mozivászon nézése közben beprogramozunk magunknak.
<o> </o>
Furcsa volt nézni nemrég egy amerikai filmben, hogy katasztrófa tört ki, zavargások voltak, és a katonák harcoltak a polgári lakosokkal, bűnözőkkel, egymásra lövöldöztek, az egyik oldal a rend fenntartásáért, a másik a rablásért, a fosztogatásért, erőszakoskodásért.
<o> </o>
Példát is sugalltunk nekik a filmekben, hogy mit kell ilyenkor tenni, és egyben megteremtettük a lehetőségeket gondolatink, és kimondott szavainkkal.
<o> </o>
Most ugyanez történik a katasztrófa sújtotta Amerikában, ahol fegyverrel harcolnak az emberek egymás ellen életükért, pénzért, haszonszerzésért, de itt főleg a bűnözőkre gondolok.
Amikor nézem a televízió híradóját, mintha egy pár évvel ezelőtti sci –fi filmet néznék élőben. Megteremtettük, megtörtént…
<o> </o>
Kedves Barátaim! Teremtsünk egy szép világot a gondolatainkban! És itt lép be az édesanyák szerepe, ami a legfontosabb a világon, mert ŐK képesek akár elindítani a változást!
Kezükben van egy csecsemő, aki az anyatejjel magába szívja édesanyja gondolatait is, a mindennapi életben a gyermek felnő, és azokat a gondolatokat, tetteket viszi végbe, amit a szüleitől, de elsősorban édesanyjától kapott. Ha a gyermek a szeretet tanulja meg, akkor abban is fog felnőni, és azt adja Ő is tovább majd gyermekeinek, barátainak.
<o> </o>
Minden rajtunk múlik, változtassuk meg a világot, tegyük széppé a Földet!

A napokban hallottam a rádióban, hogy kelet – Magyarországon egy hölgy talált egy bolt előtt egy pénztárcát, és bevitte rendőrségre. A pénztárcában egymillió forint volt!
Egy éve történt egy hasonló eset, és akkor is Magyarország szegényebb részén.
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>
Ez a mostani történet elindította bennem a szellemtani megközelítését ennek az esetnek:
<o> </o>
A fizikai síkon komoly próbáknak vagyunk kitéve, amiben megedződünk, csiszolódik jellemünk, fizikai - és szellemi egyéniségünk.
Ha például azt látjuk, hogy a szomszéd nagyvilági életet él, és tudjuk, hogy nem tisztességes munkával szerezte a vagyonát, akkor általában elítéljük a viselkedése miatt.
De vajon mit tennénk akkor, ha mi is abba helyzetbe kerülünk, hogy lehetőségünk lesz „könnyű” pénzszerzésre? Ugyanis szellemtanilag nem a BŰN elítélése a kiemelkedő esemény, hanem az az élethelyzet, amikor mi magunk is ellen tudunk állni a kísértésnek.
A SORS olyan kegyes hozzánk, hogy fejlődésünk érdekében sokszor hoz olyan élethelyzetbe, ahol kiderül, hogy megtudjuk-e állni azt, amiről beszélünk, vagy elítéljük, és ellenállunk a kísértésnek. És ha sikerül ellenállni a kísértésnek, akkor hatalmasat léptünk előre szellemi fejlődésünk érdekében.
<o> </o>
Az ÉLET egy nagy játék, és szellemi segítőink pontosak tudják, hogy mikor milyen helyzetben kell vizsgáznunk! És ezeket a vizsgákat rendszeresen élethelyzetként a SORS elénk hozza!
<o> </o>
A hölgy szegény helyzetben élt, és egy ekkora összeg hosszú időre megváltoztathatta volna az életét, de Ő nem ezt választotta, hanem a legbecsületesebb utat, mely lelkének mélyéből tört elő.
<o> </o>
Szerintem Ő maga se tudja, hogy szellemtanilag milyen hatalmasat lépett előre!
<o> </o>

A lelkiismeretünk hangját sajnos nagyon elnyomjuk. Ilyenek az elvárások... Finomítanunk kellene a vételen..., mennyi mindentől megóvnánk magunkat.

Ezek a nagy próbák a számunkra.

Mondok egy példát: ha elitélek valaki, mert lop, azzal még sokat nem léptem előre.
De a sors olyan kegyes lesz hozzám, hogy teremt alkalmat a lopásra, és ha akkor meg tudom állni, akkor leszek igazzá!

és ez az élet minden pontján így müködik,most csak egy példát ragadtam ki, de ez lehet házasságtörés, hazudozás, stb......

és Mi rajtunk múlik saját magunk megmentésem hiszen ezért jöttünk a földre tanulni!

Igen, de a tapasztalat a fontos, hiszen, ha elrontunk valamit, vagy nem jól oldjunk meg, levonjuk a tapasztalatot és amikor megint szembetaláljuk magunkat vele (mert minden bizonnyal megismétlődik az érdekünkben) akkor lesz módunk változni. Földi szemmel lehet, hogy rossznak ítélünk meg egy velünk megtörtént dolgot, ami mégis a fejlődésünket szolgálja.
Valahol olvastam, hogy nem a tettek számítanak, hanem az, hogy mennyi szeretettel tettük.

Kedves István! Írnál valamit az egóról, hogy pontosan mi is az, és hogyan használhatjuk a lelki fejlődésünk érdekében?

Kedves István! Írnál valamit az egóról, hogy pontosan mi is az, és hogyan használhatjuk a lelki fejlődésünk érdekében?

Click to expand...

<!-- / message -->

Ime egy érdekes anyag erről:

A megvilágosodásnak két fő akadályát említi a szellemtudomány: az egoizmust és a karmát.
Az alázat az egyetlen, ami képes kiirtani az egoizmust.
A hit és az alázatosság elválaszthatatlanok, melyek együtt képesek harcolni sikerrel az egoizmus ellen.
<o> </o>
Az egoizmus állapotát jellemzi a „csak én vagyok” állapota, a szeretet pedig ennek a fényében a „csak te vagy” tudata. Az egoizmus legfőbb karmaképző, a szeretet a legfőbb karmaoldó erő. Az egoizmus a sötét erőhöz köthető, a szeretet pedig a jó, Krisztusi oldalhoz. Minden ember rendelkezik önzéssel, aki egy energiaminta, elementál. Egy olyan „program”, ami beleszól az ember életébe, az „én vagyok” tudatot segít felébreszteni. Egyfajta ”ajándék” amit a sötét erő adott az embernek, amiben benne van a saját sötét lényének tulajdonsága is, és így jött létre az egoizmus, a „csak én vagyok” érzete.
<o> </o>
Maga az elementál egy pozitív energia, ami a sötét erő mesterkedésére az önzésmentes öntudat helyett az önzést szüli meg. Szinte minden emberi vétek az egoizmusból fakad.
Az egoizmus százszázalékosan tombol, ügyes álruhába bújik és sokszor ezért még szeretetnek is tűnhet. A szellemi úton az egoizmus leküzdése a legfontosabb. Maga az akarat hatalmas erővel bír, csak az egoizmus nem engedi, hogy a bölcsesség helyes irányt adjon neki.
<o> </o>
Az érzelmi átélés terén fontos az alázat lelkületével és a saját egoizmusunkkal is találkoznunk. Ha megnyílunk, és áhítattal figyelünk valamit, akkor egy kicsit félreteszünk az egoizmusból, azonban ha például mi kerülünk a figyelem középpontjába akkor egy pillanat alatt maximumra mehet az egoizmus.
Csakis a valódi önismeret és az alázat segíthet.<o></o>
Ha olyannal találkozunk, ami rávilágít önzésünkre, vagy negatív irányba akar kimozdítani minket, próbáljuk ki, hogy nem állunk ellen. Ha egy kritikát kapunk engedjük be a lelkünkbe. Szinte érezzük, ahogyan éget, valamit „lemar” a lelkünkben, valószínűleg egyik hiedelmünket kezdi feloldani. Utána pedig az alázatos lelkület marad meg bennünk.
<o> </o>
A példa kedvéért olvassuk el az alábbi kritikákat az egoista emberről! A lényeg az, hogy lassan, átéléssel olvassuk, ne álljunk ellen, engedjük, hogy a lelkünkbe hatoljon……….. nyugodtam magunkra vehetjük.
<o> </o>
„ Az egoista ember énkórságban szenved. Főként magával törődik. Társaságban, de ha egyedül van is, csak saját magáról beszél, magáról gondolkodik. Mondja, csak mondja a véleményét. Újra és ő újra csak a saját érzéseit éli át. Neki mindig igaza van, mások véleménye számára nem olyan fontos. Mások igaziból nem érdeklik. Vagy, ha egyáltalán el is hiszi, hogy másoknak is lehetnek problémáik, azokra nincs ideje. Aztán van, hogy belemerül másoknak a bajába. Majd Ő megoldja, segít, tanácsokat osztogat, persze a saját problémáit se tudja megoldani.<o></o>
<o> </o>
Úgy érzi több másoknál, különb. Olyan eredeti. El van foglalva magával, Ő a centrum. Ha valami hall mindig magára alkalmazza. Egy dologban azt nézi, azt hallgatja, mások beszédéből, könyvekből csak az érdekli, ami úgy érzi őrá vonatkozik.<o></o>
Ami tetszik senki, az ezért tetszik, mert neki szimpatikus, ami rossz, az azért rossz, mert neki – szokásainak, kiskori hiedelmeinek és öntudatlan emlékei miatt – antipatikus. Mindent ez alapján ítél. <o></o>
<o> </o>
Kicsiny tudása van pedig a világról – hisz nézzük meg kiktől tanult. Szülei, iskolatársai, tanárai, ócska könyvei, gyermekkori tévéfilmsorozatok, rádióműsorok, egyszerű barátok. Ők az Ő nagy tanítói. Keveset ugyan, de Ő is hozzágondolt, azonban ez igen csekély. Kamaszkorában már kész volt idomítása, tanítói kiváló átlagembert faragtak belőle. <o></o>
Ami ellen háromévesen tiltakozott, tizenhat évesen már harcosan védelmezte. Azt hitte, sokat tud. Ekkor dőlt be igazán a sötét oldalnak. Elkezdett véleményt alkotni. Felnővén már mindenről van véleménye. Másokkal kegyesen megosztja ami gondol, tanácsot ad, ítélkezik, lebecsmérel, elutasít, vagy esetleg dicsér…..valójában csak találgat csak.<o></o>
A vélemény azt jelenti, hogy fogalma sincs az igazságról, de őt ez nem is érdekli. Az Ő véleménye nem a valóság, Isten őrizzen, hogy a világ olyan legyen, amiket Ő gondol róla.<o></o>
<o> </o>
Az egoista ember első látszatra ítél, könnyen lenéz másokat, de csak ritkán tisztel, akkor sem őszintén, viszont könnyen eljár a szája a kritikában. Gőgjében magán kívül mindenről megfeledkezik. Szüleiről, akik felnevelték, azokról akik tanították. A természetről amiben él, szinte semmit sem tud. Nincs ideje ásvány -, növény – és állatvilágon gondolkodni, pedig nekik köszönheti földi életét. És persze általában elfelejtkezik az angyalokról és Istenről, akik élete minden pillanatát fenntartják, teremtik, segítik.<o></o>
Róluk is legfeljebb így szól: az Én védőangyalom, az Én Istenem.<o></o>
<o> </o>
Persze lehet, hogy rátalál a szellemi útra, máris tanítvány lesz. Még többnek érzi magát, vagy esetleg bűntudatban lesz a legnagyobb. Különleges vagyok, vagy bűnös vagyok, mindegy, a VAGYOK lényeg. Az úton az ember megváltozik. Na nem fejlődik, csak változik….eljátszza, hogy más lett. Játszik mások előtt, a benne élő szülő és önmaga előtt. Jó fejnek akar látszani, bölcsnek, érzékenynek, szépnek, ügyesnek, tehetségesnek, eredetinek, erősnek, különlegesnek – valakinek akar látszani – de épp ezzel lesz senkivé. Még tanítója és Isten előtt is játszik. Hazudik magának és az égnek is, talán ez a legfurcsább, hiszen Isten mindent lát, miért alakoskodik akkor? Miért nem őszinte? Mitől fél?<o></o>
<o> </o>
Persze van olyan is, hogy tényleg fejlődik…. a kegyelem miatt.<o></o>
Mégis magáról beszél, dicsekszik, érzi, hogy valaki, hogy elért valamit, hogy teljesít. <o></o>
És ekkor büszke lesz. Vagy éppen kudarcot él át, azt hiszi, Ő senki, neki nem megy, kétségbe esik. Még haragszik is, tán dühöng. A világ rossz. Ő pedig ott ül a baj kellős közepén….. megint a közepén. Nem érdekli akkor, hogy a világ Isten ajándéka – Istennek tán ez fáj a legjobban – nem érdekli a megváltás érte elszenvedett kínjai, hogy Isten akkor is, még a szenvedő arcú egoizmus vétkét is magára veszi. Nem érdekli, hogy ki teremtette Őt, hogy Isten bízik benne. Nincs kedve tenni, vigasztalni, vigasztalhatatlan…. mert még itt is Ő tudja jobban.<o></o>
<o> </o>
Aztán lehet, hogy úgy érzi, Ő nem is önző. Hiszen van, amikor jól van, semmi baja, erényes. Senkit sem utál, sőt mindenkit szeretet, mások is szeretik. Lehet, hogy minden jónak tűnik …. csak nehogy valaki azonnal rosszat mondjon róla. <o></o>
Mert azonnal mentegetőzni kezd, még füllent is, torzít, bármit kimagyaráz. Hogy miért van neki igaza, miért jogos, miért tiszteletre méltó.<o></o>
Csak magyaráz, csak magyaráz, aztán elnyugszik megint. Ja, dehogy erényes! Csak magában, maga által, csak önmagának él….az egoista ember”<o></o>
<o> </o>
Lélegezzünk egy mélyet, fújjuk ki magunkat. Borzalmasak ezek az egoisták, nehéz ilyet megemészteni. Minden jogos kritika megszüli az alázatot.
Fontos azonban, hogy a kritika ne érzelmi ömlengés legyen.
Ha megértjük és komolyan vesszük, hogy minden Isten által van, még az utálkozó, minket becsmérő ember szavai, sorfájdalmaink tanításai is, és valóban minden az Övé: a tárgyaink, a föld, de még a testünk, lelkünk is, akkor az érzés is megszülethetik ehhez.
<o> </o>
(Felhasznált irodalom: Manifesztum 2004. október)
<o> </o>
<o> </o>

Köszönöm szépen a gyors választ! Magam is tanusíthatom, hogy nagyon trükkös dolog az egó, mert engem is ott fogott meg, ahol nem is számítottam rá. Teljesen igazoltnak éreztem azt, amit tettem. Hát kellett néhány mély levegőt vennem olvasás közben...!
A lényeg mégis az, ha felismerjük a hibákat, ha a kritika szíven talál és mégis hálát tudunk adni érte. Azt hiszem másképp nem is lehet feldolgozni, elengedni... Valahogy úgy érzem nagyon időszerű ez a téma.
Békés, szép hétvégét mindenkinek!

Egy másik cikkem:

Évekkel ezelőtt történt, hogy kisebbik gyermekem focizás közben eltörte a karját, pontosabban a karja alatti vékony csontot. (gally) Természetesen azonnal elvittem kórházba, ahol begipszelték, és közölték, hogy egy hét múlva vigyem vissza és rátesznek 6 hétre egy komolyabb gipszet. El lehet képzelni gyermekem örömét, mert ez a nyár kellős közepén történt. Másnap beszéltem „gyógyító” barátommal, aki mondta hogy vigyem el hozzá a gyereket. Elmentem hozzá (vidéken lakik) és beszélgettünk egy 10 percet, közben Ö simogatta a gyerek karját, majd elküldött, hogy: „vetesd le a gipszet, semmi baj nincs a gyerekkel”. Én pár nap múlva bementem a kórházba a gipsz cserére és kértem az orvost, hogy röntgenezzék meg a gyermek karját a nagygipsz felrakása előtt. Az orvos mosolygott, mint aki egy „hülyét” lát és közölte, hogy a csont gyógyulási ideje 6 hét, ezen nem lehet segíteni. Próbáltam magyarázni, hogy a gyermekemnek „öröklés” miatt gyorsabban gyógyul a törése, mert nem akartam részletezni a másik gyógyítási folyamatot, mert ebben az időben még kinevettek volna. (lehet, hogy most is!)<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
Az orvos csóválta a fejét, majd megadta magát és elküldött röntgenre. A másik fejcsóválás a röntgen eredményének láttán következett be, mert nemcsak a törést, de a nyomát sem lehetett látni. Nem tudott rá magyarázatot, de gyermekem nem kapta vissza a gipszet, hanem mehetett játszani vissza a játszótérre a barátaihoz.<o></o>
<o> </o>
Hát ennyit a láthatatlan gyógyításokról!<o></o>

Ime egy másik cikkem:

<o> </o>
A fizikai testünkben csak egy rövid ideig tartózkodunk, míg életfeladatunkat elvégezzük, és utána, - a földi halálunk után - visszatérünk a szellemi testbe. Ezt sokan felismerik, de vannak, akik tagadják, hangoztatva az anyagi világ szépségeit és örökkévalóságát.
A szellemvilág alsó szférái nagy részben hasonló felépítésűek, mint a földi világ.
Hermész Triszmegisztosz nagyon szépen megfogalmazta:
„Való igaz, nem kétséges és bizonyos: ami lenn van, egy és ugyanaz, mint ami fenn van, egy és ugyanaz, mint ami lenn van.”.
A szellemvilág közléseiből kiderül, hogy a „mennyei szférákban” az azonosak vannak együtt, ellentétben a földi világgal, ahol minden típusú ember (szellem) megtalálható feladataik és fejlődésük érdekében. Létezik azonban a szellemvilágnak egy különleges része, amit „köztes létnek”, „szürke zónának” is említenek. Ez a terület azoknak szellemeknek a gyülekező helye, akik nem mentek tovább a felsőbb, tisztább szférákba, hanem valamilyen oknál fogva itt maradtak a fizikai világhoz közel. Ezek nagy része tudatlanságból, vagy szenvedélybetegségtől gyötörve, kíváncsiságból, anyagi vagyonuktól történő függés miatt nem mentek tovább, így ezen a területen mindenféle típusú szellem megtalálható, akik valamilyen szinten hatással tudnak lenni fizikai testben lévő társaikra.
Egyszerű példa: egy alkoholtól függő szellem a fizikai testben lévő társát sugallatokkal gondolati úton további ivásra ösztökéli, majd amikor az szinte az ájulásig issza magát, akkor belép a testébe, és folytatja a dorbézolást, kihasználva azt a kis időt, míg újra birtokolhat egy testet. Ilyenkor reggel, amikor magához tér az ember azt hallja a barátaitól, vagy családtagjaitól:
„nem tudom mi történt veled tegnap, mintha kicseréltek volna, olyan más ember voltál”, és közben valóban egy más ember volt a testben! Rosszabbik esetben megerőszakol egy nőt, gyilkosságot követ el, vagy valami hasonló megváltozhatatlan cselekedetet.
<o> </o>
Ezek a szellemek, melyek a mi síkunkon tartózkodnak sok esetben jeleznek nekünk, sokszor gondot és problémát okoznak. Általában csak akkor tudnak megszállni minket, ha gondolati úton, vagy cselekedeteinkkel magunkhoz vonzzuk, behívjuk őket. Ha tisztán élünk, akkor ilyen veszély nem fenyeget minket, ekkor a jó szellemek segítségére lehet számítani, mert közösen dolgozunk velük, csak nem veszzük sokszor ezt észre.
<o> </o>
Vannak azonban nagyon veszélyes találkozási pontok, és ilyen a szellemidézés. Amikor felelőtlenül behívjuk őket kíváncsiságból, akkor nem is gondoljuk, hogy mekkora baj származhat belőle. Ebben az esetben megnyitunk egy kaput a két világ között, ahol egy idézéskor több ezer szellem is jelen van, és várja a lehetőséget, hogy megnyilvánuljon. Komoly előkészület és védelem kell egy ilyen szellemidézéshez, de nagy részében felesleges, mert a meghalt szeretettünket megzavarhatjuk szellemi munkájában, főleg ha friss a gyász, és még neki is most kell beilleszkednie szellemi lakóhelyére. Ráadásul az sem biztos, hogy idézéskor az a szellem jelenik meg akit megidéztünk, hanem egy másik, aki a nekünk fontos információkat „lehívja”, és azzal téveszt meg minket. Ilyen idézéskor, ha valaki nincs védelem alatt (és miért lenne, ha felelőtlenül, érdeklődésből kísérletezünk vele) könnyen összeszedhet egy – két megszálló szellemet, akik megkeserítik földi életét, de sok esetben a halálát is okozhatják.
A megszálló szellem nincs tekintettel a megszállt testre, ha a halálát okozza annak, akkor vígan elmegy, és keress magának egy másik testet, és könnyen talál, mert mindig van olyan, aki behívja.
Egy alkoholistát megszálló szellem képes a testet halálra itatni, majd utána vígan odébbáll, keresve a következő áldozatát. A Bibliában is találunk a megszállottságra bőven példát, és intelmeket is az elkerülésére.
<o> </o>
A barátommal történt meg a következő eset:
A felesége a barátnőivel kitalálták, hogy szellemet idéznek, mert olyan „érdekes” dolognak tartották. Vettek táblát, és nekiálltak idézni, minden tudás, védelem nélkül, előszedve mindazt, amit hallottak róla.
Mi lett az eredmény: elkezdett működni, de olyan negatív energiákat tapasztaltak meg, hogy hamar abbahagyták, és mindenki hazament, megfogadva, hogy többet nem kísérleteznek.
A barátom felesége viszont összeszedte egy öngyilkos ember szellemét, aki megszállta őt, majd három hónapos munka után átvette az irányítást teljesen a fizikai test felett (ennek külső megszállottsági nyomai is voltak!), majd a hölgyet öngyilkosságra kényszeríttette, aki látványosan, megrendezve a halálát, kiugrott lakótelepi lakásuk emeleti ablakából!
A pontos történetet úgy tudtam végig követni, hogy a barátomat nagyon megviselte az eset, és a kérésére elmentem vele egy beavatott halottidézőhöz, ahol megfelelő védelem alatt megtudtuk a pontos történéseket. A felesége ugyan már nagyon megbánta, de sajnos késő volt, megkérte a férjét, hogy vigyázzon a gyermekükre, őt ne keresse, mert úgyis találkozni fognak és elment.
Nagyon szép és kerek lenne a történet, ha itt véget érne, de nem így történt!
<o> </o>
Kedves barátom a halottidézőnél kedvet kapott a másik világgal történő kapcsolatfelvételre, több alkalommal visszament beszélni a halott feleségével, pedig az megkérte őt, hogy ne zaklassa!
Később a saját elmondása szerint otthon is megpróbált kapcsolatot teremteni vele, de nem sikerült, bár érdekes dolgok történtek a közelében. Nem láttam már régóta, és most újra találkoztam vele, és megállapítható volt nála a megszállottság ténye, ha nem is olyan erős intenzitással, mint a feleségénél.
Minden lehetőséget megkapott, hogy ne essen ugyanabba a hibába, és mégis belesétált a csapdába!
<o> </o>
Fizikai testünk halála után visszatérünk szellemi életünkbe, ahol idő nincs, csak „állapot”, és jókat fogunk majd nevetni utólag az egészen, amikor találkozunk halottnak hitt szeretetteinkkel, barátainkkal, rokonainkkal.
Szeretetteink soha nem halnak meg, csak mi veszítjük el azt a képességünket, hogy halljuk és lássuk őket! Megfelelő tudatszint emeléssel újra tudjuk hallani és látni őket, és ilyen például egy meditáció is!
<o> </o>
<o></o>
<o>folyt.köv..</o>

Következő cikk:


Betegség.
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>
Pár éve történt velem a következő eset.
Olaszországba készültünk nyaralni, amikor egyik reggel az illemhelyről történő felkelés után láttam, hogy csupa vér a toalett kagylója, majdnem elájultam a látványtól!
Persze egyből rohantam az orvosomhoz, hogy mindjárt elvérzek és meghalok!
Rövid vizsgálat után kiderült, hogy ez az aranyértől van, és kiderült, hogy sürgősen műteni kell. Eddig nem is hallottam ilyen betegségről.
Ez sajnos nem megy - mondtam az orvosomnak - mert utazom nyaralni, de ha megjöttem, akkor megyek csak műtétre. Az utazást már nem lehetett lemondani!
Kaptam kenőcsöt meg kúpot, ami enyhíti a betegségem, és elmentem nyaralni.
Megjegyzem az aranyér már kézzel tapintható volt!

Harmadik vagy negyedik nap éjjel álmomban átéltem, hogy egy műtőbe tolnak kis szürke emberek. Rendes műtő volt, a szemük teljesen kifejezéstelen volt, de nem voltak félelmetesek. Az egyik oldalra fordított, miközben le voltam takarva valami szürkés lepellel, és a fenekem birizgálta, valami éles hajszálhoz, vagy szőrhöz hasonlító vékony valamivel átkötötte az aranyeremet, és elszorította. Nem láttam, csak éreztem. És pár perc múlva elszáradt az összekötött béldarabka, és leesett magától. Valami ilyet éreztem.
Utána bekenték valamivel, majd érzékeltem, hogy kitolnak a műtőből, és visszakerülök az ágyamba.

Egy jót aludtam, és reggel ébredés után elmeséltem a különleges álmomat a feleségemnek, majd elmentem a reggeli szükségleteimet elvégezni a mellékhelyiségbe, és legnagyobb megdöbbenésemre eltűnt az aranyerem!

Mondani se kell, elmaradt a műtét is a nyaralásom után!

Tanítás
Minden ember éjszaka, mikor szelleme élvezi a test börtönének elhagyását, találkozik szellemtestvéreivel, tanító szellemével.
Álmaink egy részére emlékszünk, vannak olyan részek amikor csak a tudatalatti részben raktározódnak le a kapott információk és akkor kerülnek felszínre, amikor a legnagyobb szükség van rájuk.<o></o>
Én is sokszor kaptam éjszaka tanítási céllal információkat, sokra emlékszem, sokat szinte ébredéskor elfelejtettem. A ma éjszakai tanításra ébredéskor tisztán emlékeztem, megpróbálom összefoglalni a mondott szavakat.<o></o>
<o> </o>
Meg kell tanulni szeretni magunkat. Ha nem vagyunk képesek önmagunk szeretetére, akkor másokkal szemben még elvárásaink sem lehetnek, mert nem is tudunk adni nekik semmit magunkból. Saját magunk énjét csak akkor tudjuk átengedni a másiknak, ha azt méltónak találjuk az átadásra.<o></o>
Meg kell tanulni szeretni magunkat, elfogadni olyannak, amilyen. Mi magunk választottuk ezt a testet, mert ilyennek terveztük, mert ez a test tudja a legjobban teljesíteni azt a célt, amit születésünk előtt elhatároztunk magunkban. Kicsinyesség azon gondolkozni, hogy a külső burka hogy néz ki. Ez olyan mint a hernyó burka, kimászik belőle, leveti és alatta egy gyönyörű pillangó szíve dobog és mikor elérkezett a döntő pillanat a pillangó kiszáll és megmutatja magát a világnak. Itt vagyok! Mi magunk is bebábozódva elbújunk magunkba és elrejtőzünk a külvilág elől. Meg kell tanulni elfogadni a hernyó állapotunkat. Van akinek szép ez az állapot, mert rájött, hogy nem tud és nem is akar változtatni rajta, elfogadja magát olyannak, amilyen.<o></o>
Sok ember szenved a külső emberi alakjától, gátlásokkal tele, mert a kritikája magával szemben hatalmas, más akar lenni, mint amilyen. Azt hiszi, a külső alakja miatt nem tud kapcsolatokat teremteni, miközben teljesen tévúton jár. Mindig a belső értékek határozzák meg a külső kisugárzásunkat, kapcsolatunk minőségét, milyenségét. Természetesen az „ép testben ép lélek” érvényes, mert aki elhanyagolja fizikai testét, az lelkileg is tönkre megy, de a gyakorlat szempontjából ez pont fordítva van. Lelkileg ment először tönkre az az ember, aki elhanyagolja a testét és ezt a lelkületet vetíti ki magából.<o></o>
Nagyon fontos sorrend:<o></o>
- meg kell tanulnunk elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.<o></o>
- meg kell tanulni megszeretni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk<o></o>
- ha magunkat megszerettük, akkor képesek vagyunk másokat is megszeretni, ki kell terjeszteni szeretetünket másokra.<o></o>
- El kell tudni fogadni másokat olyannak, amilyenek, nem szabad őket megváltoztatni, mindenki saját magáért felelős egyedül (ez még a gyermekinkre is igaz egy bizonyos életkor felett)<o></o>
- A saját magunk szeretetének elfogadása után ki kell terjeszteni szeretetünket a környezetünkre. Nem kell egyből nagy dolgokban gondolkozni és szeretni a világot! Szeressük meg először a mellettünk lévő embereket, hagy érezzék ők is a szeretetünk kisugárzását. Ez sokszor nagy lemondással, megaláztatással jár, de meg tanulni szeretni, ezért jöttünk a földre. Ez a legjobb alkalom a tanulásra, szellemi szinten kevesebb a lehetőség, itt vagyunk összezárva különböző emberekkel akiknek különböző a gondolkodásmódja, akarata, összecsapnak az egóista érdekek, itt kell tisztának és szeretetteljesnek maradni. Ez a nehéz és kemény lecke!<o></o>
<o> </o>
Nem szabad kapukat állítani, amiket másik ember nem tud kinyitni. Ha nem fogadunk el magunkat és másokat, akkor hatalmas falat építünk magunk köré, mely falon keresztül senki nem tud bejutni hozzánk és az érzéseinkhez. Mi magunk ezen a falon keresztül nem tudunk másokhoz eljutni, mert nem látunk ki a falon. Jó lenne megkeresni azt a kiskaput, amin keresztül lehet közlekedni addig, míg a fal saját magától össze nem omlik. A magunknak felépített fallal elzárjuk magunkat a külvilágtól és hiába felelünk meg munkánk során a külvilágnak és tökéletesen látjuk el világi feladatainkat, ha szellemi munkákra ezáltal alkalmatlanok vagyunk. Odaát senki sem kérdezi meg, hogy mennyit kerestél, milyen beosztásod volt, mekkora földi sikert értél el? Megnézik a szellemi kincseskamrádat és megcsóválják a fejüket a sajnálattól. Ugyanis nem nekik gyűjtesz szellemi kincseket, hanem saját magadnak. Földi halálunk után, mikor átmegyünk, ezek a kincsek lesznek az összes vagyonunk, nem várnak betétkönyvek, melyekből baj esetén meríteni lehet.<o></o>
Sokan nem tudják, hogy amikor szellem állapotban, megtisztulva a levetett emberi buroktól a másik világban állnak nem kapnak külön szellemi beavatást, kincseket, nagy dolgokat. Annyival tudnak többet, hogy megtanulják az öröklét fogalmát, mert megtapasztalták átélve azt. S miután a szellemek azonos szintű szellemekkel vannak összezárva, nem okoz gondot a kapcsolatteremtés társaikkal. De milyen társaikkal? Mélyedjünk magunkba és gondolkodjunk el saját magunkon, hogy milyen szinten állunk most és jó-e nekünk ha ezen a szinten maradunk a másik világban is?<o></o>
Most van lehetőségünk tanulni, gyakorlatban alkalmazni az megszerzett elméleti tudást, finomítani, csiszolni.<o></o>
Fel kell tudni ismerni azt, hogy mi az, amin nem tudunk változtatni, mi az amin tudunk és kell kérni a Teremtő erejét ahhoz, hogy a megváltoztathatót megváltoztassuk és bölcsen elfogadjuk a megváltozhatatlant.<o></o>
Döntsük le egónk falait, mert ezek a falak nem védenek minket a külső támadások elől, hanem minket nem enged a többi embertársunk közé!<o></o>
Az önismeret a legfontosabb dolog. Ha magunkat nem kritizáljuk, hanem szeretni fogjuk, akkor másokat sem fogunk kritizálni, hanem őket is szeretni fogjuk. Ilyen egyszerű ez a tanítás!<o></o>
<o> </o>
Egy egyszerű történet ehhez a tanításhoz:<o></o>
<o> </o>
Az igazi ÉN.<o></o>
Egy kómában fekvő asszony hirtelen úgy érezte, hogy felszállt a mennybe, és ott állt a nagy fényes ítélőszék előtt.<o></o>
Ki vagy? – kérdezte egy Hang.<o></o>
A polgármester felesége – válaszolta ő.<o></o>
Nem azt kérdeztem, hogy kinek a felesége vagy, hanem azt, hogy Te ki vagy.<o></o>
Négy gyerek anyja vagyok.<o></o>
Nem azt kérdeztem, hogy kinek az anyja vagy, hanem, hogy Te ki vagy.<o></o>
Középiskolai tanár.<o></o>
Nem a foglakozásodat kérdeztem. Te ki vagy?<o></o>
És így ment ez tovább. Egyik kérésére az asszony azt válaszolta: Keresztény vagyok.<o></o>
De erre is azt a feleletet kapta: Nem a vallásodat kérdeztem.<o></o>
De hát én elmentem minden vasárnap a templomba és segítettem a szegényeken.<o></o>
Igen, ez igaz, ezt te tetted. De Te magad ki vagy?<o></o>
Nem tudott válaszolni, s érezte, hogy vissza kell térnie a földre. Amikor felgyógyult betegségéből, elhatározta, hogy kikutatja, ki is ő valójában. És ez hozta meg életében az igazi változást. (Anthony de Mello)<o></o>
<o> </o>

Egy ujabb cikkem:

Kölcsönkapott Föld!
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>
Eszembe jutott, hogy sokan sok mindent vagy nem is tudnak, vagy nem is akarnak tudomásul venni.
<o> </o>
Isten gyermekei vagyunk, a Teremtőtől kaptuk életünket, és mindent, ami körülvesz minket!
Minden a Teremtőé, és amikor itt élnünk a fizikai síkon, akkor erre nem is gondolunk az átalakított egoista gondolataink, sokszor karmikus tetteink miatt.
Arról jutott ez eszembe, hogy amikor ültem a nappalimban, és néztem a televíziót – és körülnéztem. És belém hasított az a valóság, hogy én Istennél vagyok vendégségben!
<o> </o>
Minden, ahol ülök az Övé, a lakás, a berendezés, a bútor, amin ülök és elmélkedem, Övé a hűtőben lévő ennivaló, amit miattam tett oda - Nekem.
<o> </o>
És elképzeltem, hogy hogyan viselkednék vendégségben!
<o> </o>
Mindenre vigyázok, nem lenne rendetlenség, a szemetet a helyére dobnám, de úgy, hogy a legkevesebbet szemetelném a lakásban. Óvatosan ülnék mindenhova, és mindenre vigyáznék!
A lábam letörlöm belépés előtt, mindent a helyére rakok. Mintha vendégségbe lennék!
Alkalmazkadó vagyok ilyenkor, és minden fontos a számomra.
Vigyázok a morzsákra, nem hangoskodom a szomszédok miatt, udvarias vagyok mindenkivel.
<o> </o>
Azon gondolkoztam utána, hogy MI EMBEREK - a fizikai síkon élő szellemek - miért nem gondolkozunk így? Pedig ez valóság!
<o> </o>
Mindent Istentől kaptunk sok mindent megőrzésre, azért, hogy gondozzuk, vigyázzunk rá.
Ilyen a Föld, ahol most élünk! Vajon eldobnánk Isten *nappalijában* a szemetet? Nem! Akkor most miért dobjuk el a Földön?
Hogyan viselkedünk vendégségben?
<o> </o>
Hát viselkedjünk most is így a Földön, mintha vendégek lennénk.
Nem szemetünk, alkalmazkodunk mindenhez. A legfontosabb a vendéglátó *érdeke*, így semmit sem teszünk, ami „nem kedves” Istennek, és ezeket a Törvényeket lelke mélyén mindenki ismeri.
<o> </o>
<o> </o>
Barátaim! Éljünk úgy, hogy érezzétek azt, hogy vendégségben vagytok egész életetekben, és eszerint éljétek meg mindennapi életeteket!

Biokommunikáció mint az élet rendezőelve

Victor Hugo mondása szerint.

< Semmi sem erősebb, mint az az idea vagy információ, amelynek eljött az
ideje <

Éltető idea, avagy az információ ereje

Az információ ugyan mindenhol jelen van, mégis az élet jelei a világegyetem
csak néhány pontján tapasztalhatók. Gondoljuk végig, mi szükséges az élet
kialakulásához, milyen kapcsolatrendszerben, és kölcsönhatásokban valósul
meg. Ha megértjük a folyamatot, és az egészben megtaláljuk az
összefüggéseket, rájöhetünk, hogy a konformitás (illeszkedés) a holisztikus
integráció egyik legfontosabb szabálya. Minden csak akkor, és abban a
kapcsolatrendszerben juthat érvényre, ahol helye, szerepe van. Bár
megfoganhat egy gondolat, de feltétel hiányában már csírájában pusztulni
fog. Az anyagi világban a kölcsönhatások mezőkön keresztül realizálódnak. Az
erők a távolság függvényében szétszóródnak, amit a rendszerek közötti
rezonancia tesz lehetővé. Tehát minden rendszer csak valamilyen szempontból
hozzá hasonló rendszerekkel léphet kölcsönhatásba. Az élet a rezgések
hasonlóságára épülő dinamikus egymásra hatásban (információ) valósul meg
(anyag), melyet a tudat vezérel. Hogyan őrizhetjük meg és támogathatjuk a
tőlünk telő leghatékonyabban ezt a sérülékeny értéket, az életet?

Kapcsolat anyag és idea között

A fizika az anyag és az energia fogalmaival dolgozik - ugyanakkor a tudomány
az információt nem anyaghoz kötött ( mondhatnánk "spirituális") tényezőként
tartja számon. A homeopátia - amely sokszor az Avogadro-értéken aluli
koncentrációkkal dolgozik, éppen ezt a nem szubsztanciális eszközt, az
információt használja, amely a homeopátiás szer készítésénél használt
vízben, vagy vizes-alkoholos oldatban kerül tárolásra. Itt az anyag oly
mértékű hígítása és dinamizálása (potenciálása) történik, ahol a teremtés
megfordul és az anyagiból kibontjuk azt az ideát, amely létrehozta, azaz az
anyagot visszajuttatjuk az őt létrehozó nem szubsztanciális erőkbe. Ez az
idea az, ami az embert emberré, a pillangót pillangóvá, a rózsát rózsává
tette. Az idea tartalmazza az adott lény növekedéséhez, életfolyamataihoz és
fejlődéséhez tartozó törvényszerűségeket. Az emberi ivarsejt, a mag, a
spóra, a pete is, mint megannyi információ-hordozó, a kedvező alkalmat várja
az aktivizálódásra. Ahhoz, hogy a mag kicsírázzék - a benne rejlő öröklött
energiából az élet kibontakozzék - a környezetére van utalva, mely
önmegvalósításában segíti. Ebben a kölcsönhatásban minden élő megtanulhatja
miként teljesítheti ki legjobban képességeit, hogy a "kint és bent", tehát
az "egész" egyre tökéletesebb megvalósítója lehessen. A rajtunk kívül álló
értékek felismerése és megtapasztalása, bármennyire is ellentmondóan
hangzik, egyre közelebb visz valós önmagunkhoz és eredetünkhöz (forráshoz).
Különösen igaz ez napjainkra, amikor a Vízöntő korába lépve, a "revolutio
conservatrix"-nak nevezett princípium megélésével új hagyományokat kell
létrehoznunk. Vissza kell találnunk régi minőségeinkhez, hagyományainkhoz
(divat, szólások, hiedelmek, gondolatok), hogy előre léphessünk, és az
átlényegülés eredményeként egy kicsit poros régik, mégis teljesen újak
lehessünk. A hagyomány és a megújulás egyaránt fontos. A hagyomány azért,
hogy a lét értelme megmaradjon, az új(szerű) információk pedig azért, hogy
az élet fennmaradjon. Az emberi élet védett mederben zajló tudati fejlődés
és tökéletesedés színtere, melyben felelősségteljes szabad emberré
válhatunk. A felelősségtudat segít mederben maradni, a szabadság pedig, hogy
változni, megújulni és fejlődni tudjunk. Ez az átalakulás egyszerűen
megjeleníti azt a bölcsességet, hogy a legkisebb rész (mag, idea) is magában
foglalja az egész mindenséget. Belső magvunk megismerése, az alapos
önismeret abban segít, hogy folyamatosan párbeszédben legyünk magunkkal és
életünkkel, így könnyen felismerjük a külvilágban és bensőnkben kialakult
aktualitásokat. Ha feladatainkat nem vállaljuk fel, képességeinket
eltékozoljuk, a fejlődés elakad, a nem megélt aktualitások idővel
elnyomásaink és betegségeink sarokkövévé változnak. A homeopátiás gyógyítás
során egyik anyag ideáját, tanítását adjuk át a másiknak, amely ezen
információnak híján van. Gyógyítás során, ahogy Jan Scholten mondta, a
betegnek visszaadjuk a szabadságát. De a mag, ha nem veszi észre a csepp
vizet, a tavaszt, és elmulaszt kihajtani, kérdés mikor lesz alkalma ezt újra
megtenni.
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
folyt.köv...