sydneygirl!
Köszi a gyors válaszod!
Elolvastam a cikket és még sok továbbit. Azt hiszem még nem tartok ott, hogy beteges lennék, viszont azt tudom, hogy valami nincs rendben velem. 16 éves korom óta nincs olyan, hogy ne az evés-nemevés -ről szólna egy napom. Akkor fejembe vettem, hogy kövér vagyok és így nem kellek senkinek, mert tetszett egy fiú, aki mindig csak vékony lányokkal randizott. Elkezdtem koplalni, hétközben alig ettem 6-800 kalóriát, volt, hogy csak egy csokit és hatalmas bűntudatom lett tőle. Aztán hétvégén kifosztottam a hűtőt.
Volt egy mélypontom, ott térdeltem a WC előtt és iszonyatos érzés volt, soha többet nem akarom vissza azt az érzést, aztán mintha valaki felpofozott volna. Hogy mi a fenét csinálok én??? Tönkreteszem magam. Akkor abbahagytam a kalóriaszámolgatást. Aztán visszajöttek a kilók is.
Később a rádióban hallottam egy anorexiás lánnyal készített interjút, mintha én lettem volna. Ugyanazokról az érzésekről mesélt, mint amit én éreztem.
De ettől nem lett jobb. 17 évesen kitaláltam, hogy déltől nem eszek semmit. Ez valami furcsa keveréke lehetett az anorexiának és a bulímiának, mert délelőtt annyit ettem, hogy majd megfulladtam, de este meg alig tudtam elaludni az éhségtől és csak a holnapot vártam.
Tudom, hogy nem vagyok teljesen normális, nemrég kezdtem az egészséges életmódok után kutatni, de falási rohamaim még mindig vannak.
Csak azt tudom, hogy meg akarok szabadulni ettől az egész evésközpontúságtól, elveszi az összes időmet, az életem. Nem tudom mit csináljak.
Köszi a gyors válaszod!
Elolvastam a cikket és még sok továbbit. Azt hiszem még nem tartok ott, hogy beteges lennék, viszont azt tudom, hogy valami nincs rendben velem. 16 éves korom óta nincs olyan, hogy ne az evés-nemevés -ről szólna egy napom. Akkor fejembe vettem, hogy kövér vagyok és így nem kellek senkinek, mert tetszett egy fiú, aki mindig csak vékony lányokkal randizott. Elkezdtem koplalni, hétközben alig ettem 6-800 kalóriát, volt, hogy csak egy csokit és hatalmas bűntudatom lett tőle. Aztán hétvégén kifosztottam a hűtőt.
Volt egy mélypontom, ott térdeltem a WC előtt és iszonyatos érzés volt, soha többet nem akarom vissza azt az érzést, aztán mintha valaki felpofozott volna. Hogy mi a fenét csinálok én??? Tönkreteszem magam. Akkor abbahagytam a kalóriaszámolgatást. Aztán visszajöttek a kilók is.
Később a rádióban hallottam egy anorexiás lánnyal készített interjút, mintha én lettem volna. Ugyanazokról az érzésekről mesélt, mint amit én éreztem.
De ettől nem lett jobb. 17 évesen kitaláltam, hogy déltől nem eszek semmit. Ez valami furcsa keveréke lehetett az anorexiának és a bulímiának, mert délelőtt annyit ettem, hogy majd megfulladtam, de este meg alig tudtam elaludni az éhségtől és csak a holnapot vártam.
Tudom, hogy nem vagyok teljesen normális, nemrég kezdtem az egészséges életmódok után kutatni, de falási rohamaim még mindig vannak.
Csak azt tudom, hogy meg akarok szabadulni ettől az egész evésközpontúságtól, elveszi az összes időmet, az életem. Nem tudom mit csináljak.