A rostos élelmiszerekről
A rostos élelmiszerek alapvetõ D-vitaminforrásunkat jelentik, többségükben található A- és E-vitamin, sõt életfontosságú nyomelemek is. (Például a zabpehely nagy mennyiségû vasat, a búzacsíra rezet tartalmaz, csakúgy, mint a fokhagyma). Ezek az életfontosságú nyomelemek gátolják a rosszindulatú folyamatokat, és segítik azok megelõzését.
Rostban gazdag nyersanyagok például a zöldségés fõzelékfélék: alma, feketeribiszke, málna, egres, földieper, káposztafélék, karalábé, sárgarépa, pasztinák, mángold, lencse stb. Ha azonban a zöldségés gyümölcsfélék fogyasztása panaszt okoz, ezt többnyire nem a rostok, hanem az illóolajok váltják ki. (Ilyenek például a petrezselyemzöldje vagy a kelkáposzta, ám ha fedõ nélkül fõzzük, elpárolognak az illóolajok.)
Leveseink és fõzelékféléink rosttartalmát és telítettségét fokozhatjuk búzacsírával, hajdinával, búzakorpával, kölessel vagy zabpehellyel. Idõnként rozspelyhet is használjunk levesbetétként, valamint csicseriborsót és árpapelyhet.
Kenyérfélék, lisztek
Célszerû sûrûn fogyasztani magas rosttartalmú kenyérféléket, mint a lenmagos, köménymagos, korpásmagos, szezámmagos kenyérfélék. Lisztfélékbõl váltakozva iktassuk be étrendünkbe a teljes kiõrlésû búzalisztet, rozs, kukorica, hajdina, köles, zab, illetve szójalisztet. A teljes kiõrlésû gabonafélék, a fényezetlen rizs, a barnarizs és az indián vadrizs (ez szintén kapható a fitotékákban) nemcsak rostban gazdag étkünk lehet, hanem alapvetõ foszforés B-vitaminforrás is. A gabonafélékbõl nemcsak életfontosságú vitaminokhoz juthat szervezetünk, hanem szelénhez is.
Ugyancsak ilyen tulajdonságokkal rendelkezik a búzacsíra, amelynek rendszeres fogyasztásával megelõzhetjük az emésztõtraktusban fellépõ rosszindulatú folyamatokat, de összetételénél fogva a vérkeringési zavarokat is csökkenti, és gátolja az öregedést. Életfontosságú anyagai az A- és E-vitamin, a szelén, de jelentõs a kalcium, magnézium, vas, cink, mangán, rézés krómtartalma, sõt az összes B-vitamin mellett folsav is található benne.
A hajdinát a rizshez hasonlóan fogyaszthatjuk és készíthetjük, megõrölve és búzaliszttel keverve ugyanúgy felhasználható, mint bármilyen egyéb liszt. Elõnyös a vérerek számára, és hasznos a cukorbetegség gyógyításában, de jótékony hatású az érelmeszesedés ellen is. A hajdina Pvitamint tartalmaz, amely a C-vitaminnal együtt erõsíti a szervezet kollagénanyagcseréjét és a vérerek falát, így a vérrögképzõdést is gátolja. Javítja az E-vitamin-anyagcserét, és védelmet nyújt a rákkeltõ anyagok ellen.
A köles és a kölesliszt fogyasztása rostként alapvetõ fontosságú, mert számos betegség gyógyításában közremûködik. Ilyenek például a rákmegelõzõ hatás, továbbá késlelteti az öregedési folyamatokat, erõsíti a látást, ajánlott vashiányos állapotokban, savtúltengésre, de gyulladáscsökkentõ hatással is rendelkezik. Szabályozza a vércukorszintet, a zsíranyagcserét, erõsíti az erek falát, a tüdõ kötõszöveti rendszerét, az emésztõrendszert, emellett segít a fogszuvasodás megelõzésében és a fogzománc megvédésében. Ezeket a tulajdonságait kiegészíti, hogy védi a kollagénanyagcserét, és serkenti az immunrendszert.
Hüvelyesek
Káliumés magnéziumszükségletünket a rostokkal együtt olyan élelmi anyagokból pótolhatjuk, mint a bab, babfélék, borsó, lencse, szója, karalábé, banán, alma héjastól, birsalma, meggy, narancs, naspolya, feketeribiszke, feketeszeder vagy szõlõ. Élelmirosttartalma miatt sûrûn fogyasszunk csicseriborsót, mert mérséklõen hat a vér koleszterinszintjére, és közremûködik a szívés érrendszeri betegségek rizikójának csökkentésében. Kedvezõ hatású a vércukorszintre is. Jelentõs az E-vitamin- és karotintartalma; rosttartalma pedig jótékony hatású a bélmûködésre.
A lencse élelmirosttartalma igen jelentõs. Fogyasztása kedvezõen hat a koleszterintermelésre, mindkét fajta cukorbetegség esetén gátolja a vércukorszint emelkedését, és bélmûködésszabályozó képességénél fogva gyógyítja a székrekedést (fogyasztása ezért különösen fontos a bélrenyheségben szenvedõknek). Kiemelkedõen sok magnézium, vas, cink, mangán, réz, króm, B-vitamin, folsav és biotin található benne, és ez utóbbi nélkülözhetetlen az egészséges haj megvédésében.
Olajok, magvak
Rostfogyasztás céljából idõnként célszerû lenmagot vagy lenmagolajat fogyasztani. Ha kávédarálón megdaráljuk, akkor a lenmag elõnyös gyomorés nyombélfekély esetén, de kiváló hashajtó is. Bõrbetegségekben célszerû folyamatosan lenmagot vagy lenmagolajat fogyasztani. Elõnyösen hat a vérnyomásra, valamint a vérzsírés koleszterinszintre. Ha otthon készítjük el saját müzlikeverékünket, célszerû napraforgómagot is beletenni, mert nagyon sok kalciumot, magnéziumot, B-,és E-vitamint tartalmaz, jelentõs a telítetlen zsírsavtartalma, emiatt fontos szerepe van a rák kialakulásának megelõzésében. A mákot kiemelkedõ rosttartalma mellett elsõsorban a biotin, Evitamin, kalcium, magnéziumés vastartalma miatt ajánlom, bár B6 vitaminforrásnak sem elhanyagolható.
A mandula fogyasztása fontos a rákos burjánzás kialakulásának megakadályozásában, mert kiemelkedõen sok Evitamin, kalcium, magnézium, vas, cink, mangán és réz található benne.
Egy sokoldalú zöldség...
Az idõnkénti zellerfogyasztás azért javasolható, mert a gumó is, a zellerzöld is segít abban, hogy elkerüljük a reumás, ízületi és köszvényes betegségeket. Elõnyös a hajhullás és a vesekõképzõdés megelõzésében. E-vitamintartalmánál fogva jótékony hatású a nemi hormonok képzõdésére.
Szerző: Dr. Duschanek Valéria
táplálkozásbiokémikus
Rostokkal a székrekedés ellen
Már a modern orvostudomány is bebizonyította, hogy a vastagbél különbözõ betegségeinek kialakulásában az egyik fõ tényezõ a rostszegény táplálkozás. Napi rostanyagszükségletünk 30-40 gramm között van, ezzel szemben a magyarországi értékek ennek a felét sem teszik ki. Rostanyag található a zöldségekben, gyümölcsökben, a hántolatlan gabonafélékben és a babfélékben.
A bélrendszer szempontjából a gabonafélék ballasztanyagai hatásosabbak, és mennyiségi részarányuk is magasabb, mint a zöldségés gyümölcsféléké. A cellulóz a gabonák maghéjában található. Ezért javasoljuk a teljes gabonákból készült kásákat. A tésztafélék és a fehérkenyér nem rendelkeznek annyi hasznos tápértékkel, habár a vegetáriánus konyhában jelentõs szerepet játszanak. Helyette készíthetünk lepényeket, ezzel elkerülve a rákkeltõ élesztõ fogyasztását is. Aki pedig az egészséges táplálkozás útján halad, idõvel minden finomra õrölt lisztbõl készült táplálékot elhagy.
Házi lepény
Fél kilónyi teljes kiõrlésû búzavagy rozslisztet összegyúrunk annyi joghurttal (kefir, aludttej), hogy közepesen lágy tésztát kapjunk. Letakarva, meleg helyen, legalább fél órát állni hagyjuk. Kis cipókat formálunk, és félegy centi vastag, kerek lepényekké sodorjuk õket, tetejüket vízzel megkenve, különbözõ magokkal vagy emésztést segítõ fûszerekkel megszórjuk (szezámmag, lenmag, koriander, köménymag). Sütõrácson világos színig sütjük. Hûtõben, vagy hideg helyen sokáig eltartható.
Korpakásák
A korpafélék fogyasztásának általános szabálya: a búzaés a zabkorpát leönteni forró vízzel, melyet 20-30 perc múlva leszûrünk róla. Ezután a kapott korpakását gyakorlatilag bármilyen étel sûrítésére használhatjuk.
Gyomrunkba kerülve a korpa semmilyen változáson, átalakuláson nem megy át. A nedvességet megtartva jut tovább, javítva a bélmozgást, a perisztaltikát. Ezáltal a belekben csökkennek a fájdalmak és a gázok.
Közepes egészségi állapot esetén a korpafogyasztás bevezetésének klasszikus receptje: két hétig naponta 1 teáskanál, utána naponta 3 teáskanál az étkezések elõtt. Amikor normalizálódott a bélmûködésünk, naponta 2 teáskanállal javasolható a fogyasztása. Vigyázat, akiknek már sikerült magukat eljuttatniuk a gyomorvagy nyombélfekély állapotába, azok számára a korpa fogyasztása kifejezetten ártalmas! Sajnos a korpafélék hamar megkeserednek, ne tároljunk sokat belõle otthon.
"Seprősaláta"
Sárgarépa, cékla, káposzta egyforma arányban szükséges hozzá. A zöldségeket megtisztítjuk, lereszeljük, és pár csepp citromlével összekeverjük. Frissen fogyasztjuk. Vigyázat: olajjal meglocsolva is finom, de már nem "söpör"!
A székrekedésről
"A székrekedés rendkívül száraz, kis mennyiségű (kevesebb mint 50 g/nap) vagy ritka (48 óránál nagyobb időközönkénti) széklet ürítése" határozza meg H.H. Friedman. A kínai orvoslás szerint is azt jelenti a "székrekedés", hogy túlságosan hosszú idő telik el két székelés között, vagy pedig az lassan, nehezen történik, illetve teljesen hiányzik.
Tünetei, okai
A székrekedés legjellemzőbb velejárói: lepedékes nyelv, rossz lehelet, hirtelen jelentkező, majd állandósuló fejfájás, álmosság, elnehezült has, felfúvódás, fájdalom és korgó-morgó hangok a hasban, csökkent étvágy, bezárkózottság, sötét gondolatok, erőltetett és elégtelen széklet. Leggyakoribb oka pedig a kis mennyiségű, de magas kalóriatartalmú étel. Buta szokás elnyomni éhségérzetünket egy kávéval, teával, szendviccsel, amelyektől nem alakul ki a székelési inger kiváltásához elegendő bélsár, és így napokig nincs székletünk.
Lassú önmérgezés?
Még rendszeres széklet esetén is sokan szenvednek a rejtett székrekedéstől. A helytelen táplálkozás eredményeként gyakoriak étrendünkben az alapvetően keményítőtartalmú és agyonfőzött ételek, megfosztva a vitaminoktól (finomra őrölt lisztből készült termékek, cukortartalmú és a bő olajban sütött ételek), ráadásul összekeverve a fehérjét tartalmazó ételekkel (hús, szalámifélék, sajt, tojás, tej, tejtermékek). Minden ilyen jellegű ételkeverék a vastagbélen végighaladva úgynevezett széklethártyát, üledéket hagy hátra, ez a vastagbél bemélyedéseiben a vízfelszívódás után megkövesült székletté válik (hiszen a víz 95%-a innen kerül vissza szervezetünkbe). A vastagbélben mindkét esetben rothadó-erjedő folyamatok zajlanak, melyeknek toxikus (mérgező) termékei a vízzel együtt felszívódnak, és a véráramba kerülve önmérgezést, ún. autointoxikációt okoznak, ez a legfőbb akadályozója a hosszú élet elérésének.
Kifejezett autointoxikáció három feltétel esetén fejlődik ki: mozgásszegény életmód; túlnyomórészt gyárilag megmunkált és finomított élelmiszerek, húsfélék fogyasztása; stressz, idegi és érzelmi túlterhelés.
A konyhánk a gyógyszertárunk! Mindennapos táplálékunk az egészségünk letéteményese. Ne gondoljuk, hogy a betegség csak úgy véletlenül talál el bennünket. Helyesen összeállított, személyre szabott étrenddel sok bajt és bántalmat elkerülhetünk. Figyeljünk rá, hogy egy-egy étkezés után miként reagál szervezetünk a bekerült táplálékra (az aranyérbetegség például mindig rosszabbodik a füstölt, ecetes ételektől).
Vastagbélbántalmak
Negyvenéves korunkra általában már erősen kitágul és deformálódik a vastagbél (a megtapadó bélsár következtében), nyomja és kiszorítja a hasüregben lévő más szerveket. Ha ehhez hozzáadjuk a vékony, 1-2 mm-es bélfalon át történő ozmózist, vagyis a méreganyagok átszivárgását, már nem is csodálkozunk, hogy különböző működési zavarok, betegségek jelentkeznek. A vastagbélfalra gyakorolt nyomás, valamint a széklet hosszas kapcsolata a bélfallal (vannak olyan kövületek, melyek évtizedek óta ugyanoda tapadnak!) az adott terület elégtelen táplálásához, rossz vérellátáshoz, vérpangáshoz vezet. Következményeképpen többféle betegség alakulhat ki: a bélgyulladás különböző formái, visszértágulat és aranyér, majd végül a méreganyagok egy helyen jelentkező és hosszan tartó hatásától polipok és rák.
A fent vázolt kép tömegességéről nyújt bizonyítékot a statisztika. Magukat egészségesnek tartó betegek szűrővizsgálatakor 1000 főből 306-ban találtak valamilyen proktológiai betegséget!
Saját hibánkból…
A székrekedés által történő önmérgezés lassú folyamat, sokan hozzászoknak már gyerekkortól, és nem rakjuk félre a megszokott süteményeinket, húsételeinket. Mindaddig, míg a betegség be nem nyújtja a számlát…
Fokozatosan jön létre a vastagbél petyhüdtsége, tónushiánya (atónia). A vastagbélfal mérgezettsége és a székletkövületek által okozott széthúzódása miatt az idegek és izmok annyira megbénulnak, hogy megszűnnek reagálni a normális reflexre, hiányzik a perisztaltika, a hullámzó bélmozgás. Ezért nincsen sokáig székelési inger.
Székrekedés gyermekkorban is kialakulhat a székelési inger figyelmen kívül hagyása miatt. A gyerekek általában félnek óra alatt kikéredzkedni, nehogy ezzel felhívják magukra a figyelmet. Ilyenkor az antiperisztaltikus mozgások (ellenirányú hullámok) a harántvastagbélbe tolják a bélsárt, ahol az összegyűlik, az inger pedig elcsendesedik vagy teljesen megszűnik. A hasonló esetek többszöri ismétlődése felelős az idegek aktivitásának csökkenéséért, eltompulásáért. Nem tekintve a rossz emésztést, a gyermeknek nehéz a feje, elmarad a tanulásban. Felnőttkorban pedig a reggeli sietség, a kényelmetlen vécé, a gyakori utazások stb. vezetnek székrekedéshez.
Mindez különösen vonatkozik a nőkre. A terhesség második felétől gyakori a székrekedés, és ilyenkor már nemcsak magukat veszélyeztetik általa.
Belső tisztálkodás
Nem is kétséges tehát, miért olyan fontos megfelelően rendben tartani székletünket és vastagbelünket. Ugyanúgy természetesnek kellene lennie, hogy az orvos előírása szerint, beöntések segítségével a vastagbelet is rendszeresen tisztítsuk, mint ahogyan kezet vagy fogat mosunk. Fontos, hogy a vastagbél is egészséges és tiszta legyen!
Szerző: Meiszner Katalin