Folytatsd a verset!

...
és én csak egy,
egyetlen egy
billentyűt ütögetek,
mert most ez tetszik,
ez a szilvakék bongás.

Boda Magdolna: (kék pillanat)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.
(...)

...
Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.

Babits Mihály: Húnyt szemmel
°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Jókor menekülsz! A patak csupa bánat.
Felborzad a szél. Kiszakadnak a felhők.
Csattanva lezúdul a zápor a vízre.
Elporlik a csöpp. Nézek utánad.

Elporlik a csöpp. De a test csak utánad
nyújtózik, az izmok erős szövedéke
még őrzi a vad szorítást, a szerelmet!
Emlékszik és gyötri a bánat.
...

...
Úgy gyötri a testet utánad a bánat,
úgy röppen a lélek utánad, elébed,
ó, semmi, de semmise már! Ez a zápor
sem mossa le rólam a vágyat utánad.

Radnóti Miklós: Zápor
~~~~~~~~~~~~~~~~

Csonttá fagy az, akit szeretnek:
Minden csöpp vér, mely hull miatta,
Belekeményül jégbe, fagyba.

Bús szivek, kik engem szeretnek
S én dermedten jajgatok értök:
Mennyi vér-csöpp, megfagyott vér-csöpp.
(...)

...
Mint egy nagy, piros, véres jégcsap
Csüggök szélén sok szív-eresznek,
Megfagynak, kik engem szeretnek.

Ady Endre: A jégcsap-szívű ember
----------------------------------------

Merő tévedésből jöttem erre a világra.
Már itt se vagyok. Rossz ajtót nyitottam,
eltévedtem, bocsánat. Nekem azt mondták:
erre tessék, de hát eltájoltak, sajnálom.
Ez nem az én világom. Ez valaki másé.
(...)

...
Ha egyáltalán valakié.
Hogy pár évtizedet itt is kibírok?
Nem, sajnos, nem lehet. Van még más világ is.
Valahol lennie kell. Majd csak megtalálom.
Nem is zavarok tovább. Minden jót!

Ágai Ágnes: A kor gyermeke
˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
(...)

...
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.

József Attila: Várlak
.............................................

Ma téli pompafényben felkelétek,
aranysugárotok a hóra hull,
hadd nézem a fényt, oly rövid az élet!
Holnapra már tán ott leszek alul,
s ti így ragyogtok épp a téli esten,
nem tudva rólam, öntudatlanul.
...

...
Nyom nélkül itt mért kell mélységbe esnem,
mért rontja szét a sorsveszély a jót,
mért nem marad fenn eltűnő nevem sem,
ha egykoron a sírba roskadok -??
Feleljetek, hatalmas csillagok!

Kosztolányi Dezső: Csillagok
÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷

talán ha másként
ha lázas álmok közül
a feltámadás reménye
talán ha idejében rájövök
mire megy itt a játék
ha kitart a mesék hatalma
ha nem hozza ránk ezt a
dögszagot a szél...
(...)

...
nem akarom hogy
megszelídülj
menj a fenébe róka koma

Birtalan Ferenc: Kis herceg
........................................

Hideg, rideg a nagy váróterem,
Meg az a lusta lámpa égne jobban!
A vonat messze vágtat még a hóban,
Szorong és vár, vár a sok idegen.

A végzet őket percig összehozta,
Nyugatra tart ez, az keletre tér,
Vár mindegyikre egy táj, egy fedél.
Vagy egy sírdomb, kinek mit szán a sorsa.
(...)

...
Egyik sarokban feketében áll
Egy bús anyóka - ugyan mire vár? -
A könnye barázdáin leszivárog

S míg lassan betakarja a homály,
Az ablakon - tán könnyei nyomán? -
Kinyílnak a nagy, csodás jégvirágok.

Juhász Gyula: Anyóka
~~~~~~~~~~~~~~~

Csahos eső zúg, sistereg,
elvackolnak az istenek.

Állunk dermedten, szélütötten,
megdőlt kopjafák a ködben.
(...)

...
Karóba húzott csillagok.
Tűzfényű arcunk ellobog.

Ablakok, ajtók zárva.
Deszkát szögez az ősz a nyárra.

Birtalan Ferenc: Kopjafák
-------------------------------

Kék ég, alulról nézvést a zsúfolt szilvafán át
hiányzik-e vagy éppen ott él valaki messze
kéksége van meg könnyen elszálló szivarfüstje
a szilvák kék egéből fújja füstkarikáját
...

...
fölgyűrűzi a földet mint a Szaturnuszt az Isten
aztán gyűrűs szivarját eloltja a kupámon
hiányzik-e vagy éppen úgy teszi hogy ne fájjon.

Ágh István: Ott valahol

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

S már azt hiszem: nics rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy' van?
Vak dióként dióban zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam.
...

...
Büvös körömből nincsen mód kitörnöm,
Csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.

Babits Mihály: A lirikus epilógja
-------------------------------

– hacsak nem a férget a föld alatt,
mely széjjelmarja majd az ajkadat –
hogy ember akartál lenni, hű, derék,
s asszony lehettél csak, semmi egyéb.

Kit érdekel, kit érdekelhet már ma
lázadásod s bús éjszakáid száma?
Hajad, ha őszül, s nem karcsú már bokád,
a lelked senkit sem érdekel tovább!
(...)

...
Kit érdekel, hogy sohse voltál boldog,
mert gyarlóságod szégyenkezve hordod?
Vétked lemosni nincsen mód, se vegyszer.
Asszony lettél: véged, ha megöregszel!

B. Radó Lili: Kit érdekel, ugyan kit érdekel?
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ

Pálcikasrác és Gyufalány;
a csávó imádta a bigét.
Hogy miért, nem talány,
hisz lángra lobbantotta szívét.
(...)

...
De gyufa és pálcika közt
örökké tarthat-e varázs?
Jaj, forrófejű a nő; és a srácból
nem maradt más, csak parázs."

Tim Burton: Pálcikasrác és Gyufalány /fordította Stern Gábor
----------------------------------------------------------------------

Kiteszem a szemeket,
madarakat etetek.
Ide gyertek verebek,
cinkecsapat csipeget.

Kirakom a magokat,
kicsiket és nagyokat.
Bámulom a cinegét,
oda repül, ide lép.

Minden madár ide lát,
szórogatok szotyolát.
Szajkó csacsog a fáról,
reggel jött a tanyáról.
...

...
Gyertek közel Gébicsek,
kendermagot én viszek.
Rigó pattog a hóban,
mától leszünk mi jóban.

Néhány veréb vétkezik,
Mátyásmadár érkezik.
Mostantól lesz igazság,
kezdődhet a vigasság.

Nagy Bandó András: Madáretető
^ˇˇ^^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^

Néhány komoly
személy szerint könyvem
a felnőttekkel igazságtalan.
Minden bizonnyal igazuk lehet,
mégsem gondolom meg magam.
(...)

...
Az ember hiába fegyelmezett,
uralkodik magán, tart önvizsgálatot. Legyűrik, elnyomják, fejére
telepednek. Ebből elég.
Kipakolok.

László Noémi: Néhány komoly
...............................................

Csókalaki csókalány
Csóka lakban csókra vár.

Csókafiú csókot dob,
Csókalánynak csokrot lop.
...

...
Csókot csen a csókacsőr,
Csókaszárnyhoz csóka dől.

Csókafészek azóta
Csupa csókafióka

Bartos Erika: Csókadal
~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hálóm a Napra kivetettem.
Hazavittem a Napot.
Hálóm a Holdra kivetettem.
Hazavittem a Holdat.
Hálómat csillagokra vetettem.
Szobámban vannak a csillagok.
(...)

...
De láttam, vacog a holnap,
jegenyék fázósan csaholnak.
Visszaszórtam mindent az égre.
Marad a gyerek, ha játszik.
Ne haragudjatok érte!

Birtalan Ferenc: Orvhalászat
................................................


Leon, a kis kaméleon
egy szép napon elveszett,
keresték őt égen-földön,
de sajnos nyoma veszett.

Pedig nem is ment messzire,
ott volt éppen szem előtt,
csak a színe-váltás miatt
senki sem láthatta őt.

Előbb zöld volt, mint a pázsit,
majd azután kékre vált,
éppen mint a szilva kékje,
jól elrejtette magát.
(...)

...
Sárga lett a citrom mellett,
lila, mint a padlizsán,
piros, mint az érett alma
lengedezik fenn a fán.

Tükör előtt nagyot nézett:
„Ni, egy bohóc odaát!”
Elfelejtett színt váltani,
s leleplezte önmagát.

Orgoványi Anikó: Kaméleon
˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘
Mindent, mi nem ennivaló,
megrágtam és kiköptem.
Magamtól tudom, mi a jó
s hogy egyremegy, szappangolyó
vagy égbolt van fölöttem.

És tudom, mint a kisgyerek,
csak az boldog, ki játszhat.
Én sok játékot ismerek,
hisz a valóság elpereg
és megmarad a látszat.
(...)

...
Nem szeretnek a gazdagok,
mig élek ily szegényen.
Szegényeket sem izgatok,
nem állok én vigasznak ott,
ahol szeretni szégyen.

Megalkotom szerelmemet...
Égitesten a lábam:
elindulok az istenek
ellen - a szívem nem remeg -
könnyű, fehér ruhában.

József Attila: Könnyű, fehér ruhában / Ignotus Pálnak
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ

Hangosabbak ma az utcák,
gyerekektől népesek,
valahogyan még a nap is
szebben ragyog, fényesebb.
Izgatottan várt e napra
minden kezdő kisdiák:
az iskola előttük is
kitárja ma kapuját.
(...)