Folytatsd a verset!

...
Megtanulnak betűt vetni
a tétova kis kezek:
csengő-bongó szép szavakkal
telnek majd a füzetek...
Ma, amikor útnak indul
a sok kicsi iskolás,
kívánjuk, hogy öröm legyen
számukra a tanulás!

Szalai Borbála: Legyen öröm a tanulás!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Volna jótettem raktáron, ha épp
volna kinek, hová, miért
erre jönne a térd, a vért,
a nemremélt, a megkísért
arra pedig a lég, a jég
mezőnyi sértett büszkeség
borul vagy omlik,
(...)

...
aszerint, hogy a leróvatlan
jótettek miatt mily mértékben
vagyok a lelkiekkel torkig.

László Noémi: A jótett helye
------------------------------

Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
(...)

...
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.

Ady Endre: Mert engem szeretsz
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?

És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve,
Hogy reszket agg feje, az ezüstösfehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér?

S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakúlt időkbe,
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!
(...)

...
S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simúlt s bús kezeidet nyalta?

Tóth Árpád: Őszi kérdés
^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

Megy a vonat az este sátorába
Eső után, az alkonyég alatt
S egyszerre csak kigyúl felhők palástja
S bíborban égnek múló sugarak.
Majd rózsafényben tündököl a föld, ég,
Mint valami nagy kései dicsőség,
Mint túlvilági derengés ragyog
A messzi táj s a tavaszi falomb.
...

Mint életünkben néha, esteledvén
Öröm, remény, csak megjön hirtelen
Valami szent csönd, mint az égi vendég,
Vagy fölragyog egy elmúlt szerelem.
Magunk se merjük hinni, hogy valóság
S amíg szelíden szövi takaróját
Nagy éjszakánk fölöttünk láthatatlan:
Megállunk andalgón az alkonyatban.

Juhász Gyula: Ha kiderül az alkony
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ
Aztán becsomagollak, és feladlak postán.
Kigondolom, mégis kinek küldjelek el,
akinek fontos leszel, és aki jól vigyáz rád.
Ismerős vagy ismeretlen helyre menj-e,
melyik kontinens, mennyi időeltolódás?

És vajon miként küldjelek?
Befizetetlen csekk legyél,
vagy büntetés tilosban parkolásért?
Esetleg képeslap a Holt-tengertől?
Egy gyerekkézzel megírt szerelmes levél?
(...)

...
Megtennéd, kérlek, hogy szép helyre küldesz?
És én megtenném, persze,
ne olvasson inkább senki,
felbontatlan levél leszel,
te, a tegnapi posta.

Hevesi Judit: Tértivevény
------------------------

Bús kertben látlak: piros hinta-ágy
Himbálva ringat.
Lankadt virágok könnyes kelyhekkel
Siratják a csókjainkat.

Álmodva nézlek: két piros felhő
Kószál az égen.
Csókokat gyarlón, himbálva váltnak
S meghalnak vágyak tüzében.
...

...
Két piros felhő: szállunk. A lángunk
Éhesen lobban.
S itt lent a kertben még a pipacs is
Szán bennünket jóllakottan.

Ady Endre: Léda a kertben
˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘
Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

(...)

...
Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.

József Attila: Ősz
--------------------------

Sárga pelyhes kislibák
tipegnek a réten át.
Nem is libák, virágok,
sárga a bóbitájok.

Gyenge száruk imbolyog,
sárga szemük mosolyog.
Tityegnek és totyognak,
majd a földre potyognak.
...

...
S pár nap múlva, mily csoda!
Fehér lett a bóbita.
Tolla nőtt a virágnak,
Könnyen indul világnak.

Gazdag Erzsi: Pitypangok
~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kertre néz az ablakom.
Mennyi titok, hallhatom.

Bokrok alján sárgacsőr,
öreg rigót így gyötör:

- Hát az Ősz, az micsoda?
- Szélkabátban muzsika.

- Hát a másik, az a tél?
- Jégvilágon hófedél.

- Hát a Tavasz, mondd el azt?!
- Lombzivatar, fényt fakaszt.
(...)

– És ez a kert, ez a Nyár?
– Eltaláltad, kismadár.

Kertre néz az ablakom.
Mennyi titok, hallgatom.

Nyisd ki jól a füledet.
Száll ezernyi üzenet.

Birtalan Ferenc: Üzenet

Nézd csak, a kis sün,
hogy szaporázza!
Ott szalad fürgén,
az utca porába’.

Őszülő kertek
várják a jöttét,
pottyannak sorra
almák és körték.

Táncol a tölgy is,
szélfútta ingben,
hajlongó karján
rőt levél zizzen.

Ezrével hullik,
árkokba, útra,
perdül a szél is,
halmokba fújja.

...
Érzi a kis sün,
hűs már az éjjel,
dús levélpaplan
aljába fészkel.

Tél közelít már,
hópiheszárnyon…
Vaskos a dunna,
jöjj, téli álom!

Szállong a friss hó,
körbetakarja…
Ébredj majd, kis sün
szép cinkedalra!

Mentovics Éva: A sün téli álma
-----------------------------------

Cseppen a tóba a reggeli zápor,
Füttyög a fecske a ház tetején,
Csillan a harmat a bodzavirágon,
Orgonaillatot ringat a szél.

Őrzik a méhek a jóízű mézet,
Hajnali dallamot zeng a rigó,
Gyűjti a mókus a friss eleséget,
Csörren a zsákban a sok mogyoró.

Ébred a hörcsög a vén fa tövében,
Pattan a kis rügy a gesztenyefán,
Röppen a cinke a Nap melegében,
Ugrik a szöcske a sáska után.
(...)

...
Véget ér álma az erdei sünnek,
Koppan a földre a régi dió,
Jégcsapos éjjelek mind tovatűnnek,
Nyargal a réten az ifjú csikó.

Csendes az este az erdei tájon,
Csillagok ezreit ontja az ég,
Súlytalan szárnyakon libben az álom,
Alszik az ágon a csöppnyi veréb.

Bartos Erika: Tavaszköszöntő
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Labdát kérek, hármat:
egyet hajítani,
egyet gurítani,
egyet pukkasztani.
Felnőttet, aki rángat,
hogy üljek békességben,
mint csillagfény az égen,
nem kérek szépen.

És kedves angyal,
csak csínján bánj a faggyal,
de hó, az legyen bőven,
földön és levegőben,
(...)

...
ragassz rá jó erősen
a szánkóra, hogy senki
el ne vehesse tőlem,
és ha lehet, belőlem

is legyen három:
egy apunak, egy anyunak,
egy csak nekem –
már nagyon várom!

László Noémi: Kedves angyal!
----------------------------

Hópihe-csillám
landol a pillán,
tó fagyos medrén
jég ragyog.

Szállnak a varjak,
hóember baktat,
dermedt kezében
sétabot.
(...)

Nézd, földet érve
tél ölelése
csillan a fázós
völgyeken!

Angyalok szállnak,
szívmeleg árad,
fénylik e boldog
ünnepen.

Mentovics Éva: Angyalok szállnak
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ
A Természetvédelmi Hivatal
időben felfigyelt.
Rendeleteket hozott, tilalmakat,
ám az orvvadászok köptek az egészre.
(...)

...
Rekonstruálásukra tettek ugyan kísérletet
képírók, formázók, paleontológusok,
de Brehm, Darwin már föl se vetette a kérdést,
milyenek voltak az angyalok.

Birtalan Ferenc: Hiába keressük
--------------------------

Szeretem, amikor felkelek,
jó lesz a kedvem, ha felnevet.

Szeretem, amikor enni ad,
azt is, ha álmából felriad.

Van úgy, hogy ilyenkor morcosabb,
és persze, kicsinykét kócosabb.

Nem bánom azt sem, ha mérgesebb,
ilyenkor talán még édesebb.

Szeretem, amikor jót mesél,
azt is, ha énvelem mendegél.

Szeretem, amikor ad puszit,
s húsvétkor hozza a kis nyuszit.

Szeretem, amikor megdicsér,
És ha a suliig elkísér.
(...)

...
Szeretem, amikor rám hajol,
homlokon csókol és átkarol.

Szeretem, amikor dolga van,
meglátom rajta, ha gondja van.

Szeretem, amikor ölbe vesz,
azt is, ha esténként kádba tesz.

Szeretem, amikor kérdezem,
jó-e ha öleli két kezem?

Szeretem nagyon, ez nem vitás,
annyira és úgy, mint senki más!

Nagy Bandó András: Az én anyukám
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Volt egy komám: Hóbortos.
Télidőben hóboltos.

Ha kiment a piacra,
hóládáit kirakta.

Kérdezgették: hogy a hó?
Van-e jégcsap eladó?

Havas eső, jeges szél?
Erdő mélyén szedett dér?
(...)

...
Alkudtak zúzmaráért.
Szusszantott, épp ha ráért.

Kipakolt meg bepakolt,
amíg kiürült a bolt.

S hogy februárt kimérte,
aludni tért. Miért ne?

Mit is kezdene nyáron
hóboltos jóbarátom?

Birtalan Ferenc: Hóbolt
--------------------------------

Télapóka öreg bácsi,
hóhegyeken éldegél.
Hóból van a palotája,
kilenc tornya égig ér.
...

...
Miklós-napkor minden évben
teletömi puttonyát,
mézes-mázos ajándékkal
szánkázik az úton át.

Donászy Magda: Télapóka, öreg bácsi
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ

Erdő,
dércsípte lombod ájultan vonaglik.
Meghalsz,
reád lehelt a vörös hervadás.
De mért e vidám pompa? Mért
öltözködöl halál előtt a fényes
bíbornokoknak, részeg szeretőknek,
ifjú dühnek, kigyulladt lázadásnak
harsány szinébe?

...
Oly ünnep-e zsibbadni, elfeledni
lármás kirándulókat és rigókat,
vizek zaját,
az élet édes-olcsó csengetyűit?
Oly jó nem élni?
Örülsz?

Kosztolányi Dezső: Vörös hervadás
----------------------------

Elkezdett esni, és esőt leső
Szemem alá pattant egy csepp eső.

Én cseppet sem haragszom érte, sőt
Köszönöm szépen ezt a csepp esőt
...

...
Amint gurult, behúnytam a szemem,
oly rég nem sírtam, édes Istenem.

Szép Ernő: Esőcsepp
~~~~~~~~~~~~~~~

Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
(...)