Folytatsd a verset!

...
Most itt vagyok, nem kérdezek már
semmit, ami a múltról szólna,
elvégzem mindazt, amit rám bíztál,
vagy szolgaként, vagy uralkodva,

csak tudnám, mi az. Most jó volna
emlékezni, mit is kell tennem.
Hallgatok addig, és próbálok
túlélni rejtőszínekben.

Kiss Judit Ágnes: Mimikri
*********************************


Mosolygott mindig. Mélabús mosoly,
Melyben sugár s könny lágyan összefoly.
Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt.
Nem láttam mégse bájosabb mosolyt.
Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?
...

...
De mást nem láttam, csak szép mosolyát.

Rajtam pihent a könny-áztatta szem,
S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem!

Mint vándor-angyal járt e bús világban.
Ha égre nézett, mosolyogni láttam.

Úgy tetszett nékem: a magasba fönt
Mosolygó szemmel társakat köszönt.

Utólszor láttam. Sírtak körülötte.
És ő mosolygott. Némán. Mindörökre!

Ábrányi Emil: Mosoly
....................................

Próbálgatom, tanulgatom,
hogy ne szeresselek nagyon.

Félelmesek a viharok,
s én romló törzsű fa vagyok.

S minden nagy érzés új gyökér,
mely földbe köt, ha véget ér.
(...)

...
Magam hullásra készítem
gyökereimet gyengítem:

ha a viharban dőlni kell
fogódzás nélkül dőljek el.

Áprily Lajos: Védekezés
......................................


Itt már a szavak mitsem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással.
...

...
Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.

Baranyi Ferenc: Nézni
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
(...)

...
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén,
ezüstös fejsze-suhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog;
köréje gyülnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

József Attila: Reménytelenül / Lassan, tünődve
-----------------------------------------------------

Hó, hó, friss hó,
angyalváró
gyögyehulló
gyöngyvirág-hó-

csupasz bokrok
csipkézője,
fák fodros
fejkötője,
(...)

...
kerítések
keszkenője,
hegyek-völgyek
ünneplője.

Csanádi Imre: Első hó köszöntő
* . " * ¤ . * , ° * . " ° . * ¤
* ¤ * ¤ * ¤ * ¤* ¤


A Keleti pályaudvar
mocskos WC-jében,
kóbor üzenetek között,
(...)

...
fehéren hagytam
egy igazolványkép méretű
falrészletet.

Furmann Imre: Csendes forradalom
*********************************

Szív szól, hang száll, száj szél reng.
Szép dal kél már, zeng és peng.
(...)

...
Csáb csal, zöld rét hív, mint fény.
Csók rab vagy már úgy, mint én.

Seres József: Kínai vers
~~~~~~~~~~~~~~~~~

Én megmondtam:
Mikulás nem leszek.
Hiába szép a tél,
számomra túl hideg.

Apuka azt mondta:
legyek inkább angyal,
patyolat szárnnyal,
lobogó hajjal,

fehér ruhában,
csillagos palástban.
Állhatnék egész éjjel
szikrázó hóhullásban.
(...)

...
Épp ez a baj. Inkább a paplan.
Riasszatok, ha valami angyal
vagy Mikulás-szerűt vennétek
észre rajtam!!!

László Noémi: Az elhatározás
----------------------------------


Gyújts jó tüzet,
ha jön a vándor.
Melegítsd ki
az éjszakából.
...

...
Etesd meg, éhes.
Igyon, ha bort kívánna.
A hajnal elűzi.
Hadd legyen szép az álma.

Birtalan Ferenc: Decemberi vers
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Behavazott táj abroszán
a hajnal vörösborpecsét.
(...)

...
Elmúlt a mámor, poharam
földhöz csapom – szilánkja jég.

Baka István: Téli reggel
--------------------------

Az éjre ráfelel a reggel,
belesimulnak egymásba,
a váltás rezge fénye illan,
egy másodperc és megöregszel.
(...)

...
Pedig az élet most kezdődne végre,
és talán bírnád is még irammal,
de az árnyak egymásba csúsznak,
azt hihetnéd, mindennek vége,
a látóhatár felizzik vörösre,
búcsút int a napsugaraknak,
talán csak holnapig, és nem örökre

Ágai Ágnes: Napszakok
~~~~~~~~~~~~~~

Erdőkön és mezőkön át,
Falakon átkúszva haladtam
A csúcsra fel, s lenéztem, és
Láttam a világot alattam.
Majd le, a járt úton haza –
S lám, vége ma itt van.

Minden levél holtan hever,
Csak egypár van a tölgyfaágon,
Hogy majd a hóra ejtse, s ott
Mocorogjon vagy föl-le cikázzon,
Mikor a többiekre már
Leszállt régen az álom.

Kupacban áll a holt avar,
A szél nem kergeti fel-le.
Az őszirózsa mind halott,
Dér száll a vadszederre,
A szív sajog, indulna még,
A láb azt kérdi: ,,Merre?"
(...)

...
Az ember szíve, mondd, mikor
Nem gyanít árulást, ha
E rendre rábólintani kész,
S hogy higgadtan belássa:
Törvényszerű egy szerelem
Vagy évszak elmúlása?

Robert Frost: Vonakodás / Rakovszky Zsuzsa fordítása
˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Valami mögött mindig van egy másik,
valami örök árnyék senkiföldje
szegélyezi a palota falát is
észak felől, a talajt zöldesszürke
penész borítja, finom bársonyában
a fűszálak sugárként tétováznak
az időn kívül, mintha minden téli
előjel borús őszükből fakadna,
innen szállnak az elmúlás igéi
nyarakon át, s ide húzódnak vissza,
(...)

...
ahol gyakorta szerelem bűnébe
keveredtünk, most már a világ vége,
végső helynek is alkalmas körülmény,
a gyökérmélyből dacos fattyúhajtás
bújik elő, bár nap sem éri zöldjét,
cserépdarab s a kint felejtett rozsdás
gereblye kapar üreget magának,
tavaszodik, és halott van a házban.

Ágh István: Észak a déli kertben
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Rezdületlen arccal
Lépni be az ajtón,
Olyan lelki nyugalommal,
Amilyennel csak
Egy luxemburgi
Első hegedűs képes
(...)

...
Betérni egy komótos
Csütörtök délután
A kedvenc
Sajtszaküzletébe
A főtér sarkán.

Térey János: Életművészet
-----------------------------


Akkor mi lesz a szerelemből,
ha öröklétünk hite megdől
és kiderül, hogy nyári esték
szeszélye csak a végtelenség?
(...)

...
Mi több: ha testet ölt a látszat
s a hitté dermedt öncsalásnak
vádaskodása maga ment föl –
mi lesz akkor a szerelemből?

Baranyi Ferenc: Akkor?
**************************

Milyen lehet - én Istenem - milyen?
Találkoztam tán véle messze-messze,
valahol Andersen meséiben?
Komoly és barna kislány lesz. Merengő.
A lelke párna, puha selyemkendő.
És míg a többiek bután nevetnek,
virágokat hoz majd a kis betegnek.
...

...
Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.
Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
Fájó fejemre hűs borogatást rak.
És kacagása hegedű-zene.
Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
Különös, titkos és ritkán mosolygó.
Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
Csak széttekint és a szobánkba csönd lesz...

Kosztolányi Dezső: Már néha gondolok a szerelemre
........................................................................................


Elmúlt, halott hangok hívogatása
télutó gallyai közt ez a hárfa.
Menjünk! A kerítés mögött senki se hív.
Kudarcban változik leggyorsabban a szív.

Szürke füveken sárga ég, hideg virág.
Gömbölyű kéknek gyors repedése az ág.
Fülembe tódulnak kis hanglidércek.
Fehérlenek filmemen az almababák.
(...)

...
Tud-e a gyökérről fenn a virág?
Virágért bújik ott lenn a gyökér?

Csillagvirágba dermed üvegem
falán a téli lobbanó fehér.

Báthori Csaba: Üvegfilm
~~~~~~~~~~~~~~~~

A Halál kedves, kissé ütődött
fickó. Ha találkozunk a krimóban,
a zakógombomat csavargatva
kérdezi: "Hogy vagyunk? Hogy vagyunk?"
"Már megbocsásson, de ezt mégiscsak
inkább magának kéne tudnia, nem?"
(...)

...
„Elvben igen, dehát tudja, hogy van
ez. A túlnépesedés miatt mára
mammut-vállalat lettünk, 3742
fiókkal – az eddig regisztrált
halálozási okoknak megfelelően.
Én már csak olyan hatáskör
nélküli, címzetes vezérigazgató
vagyok.
Node beszéljünk komolyabb dolgokról. Mit iszik?”

Petri György: A Halál
--------------------------------

Nekem jöhetnek az égen talált
lyukakkal meg a legfrissebb
szerelmi szállal. Csócsálhatják
borukat kóstolópohárból,
kacsintva, hogy urunk
a művészet barátja.
Már nem is legyintek.
Csak ülök, mint akit a víz
teljesen kiszívott. Beérem
a könnyű szédüléssel,
melyen át a serlegek és tálak
fölött felragyogó zsíros
arcoknak is megvan a varázsa.
(...)

...
Kísérőjelenség nélkül megtörik,
ahogy két falat között kérdeznek
a vége felé begyorsuló hétről.
Tegnap ilyenkor, tagolom,
meleg tengeren hajóztam,
hajnal óta pedig fűtök.
Ettől elábrándoznak.
Látni, ahogy törékeny fejükben
valami hasonló után kutatnak
a nyitótáncig, amikor lazíthatok
és megnézhetem őket deréktól lefelé is.

Gál Ferenc: Hölgykoszorú
~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A tudós hagyomány szerint
világrajöttöm éjszakáján
a levegőt baglyok kavarták,
a hasított fa égett, mint az álom,
és a szobrok elnagyolt szemébe
nem szökött könny.
Három napos koromban,
ahogyan kell, pokrócba csavartak
és elvittek a jóshoz.
Ő azonban házon kívül volt,
szüleimnek rögtönözni kellett.