Folytatsd a verset!

huncili írta:

Kérkedik éretlen kincsével az oskola gyermek,
még a' tellyes eszű Bölcs megalázza magát

Verseghy Ferenc: Az igaz Bölcs (1806)
........................................................................................

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett és
hol van már az a felelet -
(...)

Kattints a kibontásához...

leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.

Csukás István: Ülj ide mellém

.........................................

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.

Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap.

Ady Endre: FÉLIG CSÓKOLT CSÓK


--------------------------------------

Lessük 365 napig
a derengő opál golyót az égen,
várjuk a csontmelegítő nyarat
dideregve a jégkunyhó ölében,

amit farkasok ejtenek
a szívemen s ha nem lehet
akkor sem tudok véremet
veszítve élni csak veled.
Gyurkovics Tibor: Minden
------------------------------
A hangok ömlenek a zongorából,
mint illatos teából száll a gőz.
Lassan simítja arcomat a mámor
és bennem most száz élet kergetőz.
(...)

Mártának hangja jut eszembe mostan,
Oly bársonyos volt s ez nem az övé.
Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam.
Szemem mered a zongora fölé.

A csókos ajka itt remeg előttem,
Ó jaj, hogy tőle messze elvetődtem,
Ó jaj, emléke mért olyan erős?

Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol.
És hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.

József Attila : TÁVOL ZONGORA MELLETT

------------------------------------------------

Mint egy kabátot, rámteríted
éjszakáid, és nincs szelídebb,
sem komorabb testőr tenálad.
Neved lenyelem vagy kiejtem:

(...)

...
Milyen furcsa volt!
Két nagy lila szem volt,
melyre ráeresztem
pilláimat.
Méh volt:
méze volt, fulánkja volt.
Rózsa volt:
illata volt, tövise volt.
Gyertya volt:
fénye volt, füstje volt,
Milyen furcsa volt!

Dsida Jenő: Volt
------------------------------------

Mosolyod nem is nekem szólt,
csak a társnak szántad,
mosolyod csak szépen csiszolt
ékszere volt szádnak.

Mosolyod csak villanó volt
– beleringott vállad –,
s mosolyod új divatot hord;
hordja majd egy század!
(...)

Mosolyodon úszott a Hold,
én felléptem rája.
Fényt mosolyod sugara szórt
egy új, tiszta tájra.

Mosolyod az új Aranykort,
új embert ígérte;
mosolyod csak emberi volt,
– lehajoltam érte!

Gérecz Attila:Kis dal egy mosolyról(Ismeretlen rableánynak)

------------------------------------------

Igazsága a varjúé,
de igaza van, mert varjú.

Igazsága a tigrisé,
de igaza van, mert tigris.
(...)

Igazsága a bolháé,
de igaza van, mert bolha.

Igazsága az emberé,
de sokat téved, mert ember.
1967
Bálint Lea: Boldogságom erdeje 45.
---------------------------------------------

A vád:
Hogy elhenyélted ezt a szép napot!

A védelem:
Nem teljesen: vetettem fűmagot,
pár szép nap és a sűrű mag kikel,
eső belőle pázsitot nevel,
árnyékot vetnek rá a kerti fák,
(...)

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]
[/FONT]jönnek hűsét kívánó unokák,
terítenek a gyepre szőnyeget,
elfekszenek a szőnyegen hanyatt,
foszolva-lengő felőcskék alatt,
s nézik a mesemondó, mély eget.

Áprily Lajos: Fűmagot vetettem
---------------------------------------

Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kéne házról
házra, városról városra mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,

szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!


Dsida Jenő: Menni kellene házról házra

------------------------------------------------------------------------------


A rossz darabokra
tépni ne siessen;
végezheti lassan,
nincsen futni kedvem.

Tudtam, de feledtem:
mennél följebb hágok,
ottlenn annál jobban
vigyorog az árok.
(...)

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap illatát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja

-----------------------------------------------

A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.
(...)

Oly fényes az még, mint uj lakkcipő
És lábad biggyedt vonalára szabták.
De ruganyos, mint fürge gummilabdák
És mint a spongya, mely tengerbe nő.

Két fájó karral nyújtom mostan néked
És fáradt, barna szóval arra kérlek
- Ha eltiporsz is füvet, harmatost -

Ha elszakadt a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly Mester:
Az uccasárba akkor se taposd.

József Attila: Ajándék
-----------------------------------------------

Kiváncsi játék és szeszély
a szerelem először.
Reánk tekint egy szem, beszél,
igér, s lángjuk előtör.

S minthogy magunkat szerfelett
szeretjük, s ez nagyon jó,
szeretjük őt, aki szeret,
hisz izlésünk hasonló.
(...)

...
Hálálkodunk, kis bánatunk
megosztjuk vele szépen.
Nagyon hamar reákapunk
s udvarlunk cserében.

Már úgy mondjuk, mint szerepünk,
mit elmondtunk ezerszer.
Aztán azért is szeretünk,
mert már elkezdtük egyszer.

Paul Géraldy: Tűnődés / Kosztolányi Dezső fordítása

--------------------------------------
Már annyiszor döbbentem meg halálos
Mély döbbenéssel a csodán, hogy élek,
Hogy én vagyok e különös, talányos,
Bús és gúnyos valaki, aki évek
Hosszú során át megy az ismeretlen
Örök sötétbe és közben dalolgat,
(...)

Akit elhagytak ifjúság, szerelmek,
S elnézi hosszan rokonát, a holdat.
Az is magányos, mint én, az is éjnek
Éjén tündöklik szelíden, s magától
Elsápad, ha jön a zaj és az élet.

Már annyiszor döbbentem meg halálos
Mély döbbenéssel a csodán, hogy élek!

Juhász Gyula - Életérzés

-----------------------------------------------------------------------------------

Én a székelyekről hallottam eleget,
Mondtak már rólatok hideget, meleget...
Tudom - hívők vagytok -, sokat imádkoztok,
De szidásomban is világelsők vagytok.
Hallom, magatokat székelynek valljátok,
S kiválasztott népem neveit hordjátok:
Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid,
Az egész Biblia - vissza Ábrahámig...
Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem,
Hogy Csicsó - Názáreth, s Ditró - Jeruzsálem.
(...)

Hóba temetkezett csíki havasokon,
Áron – egymagában – fenn a Madarason
– Uram, – fohászkodik – Fiad megszületett,
Karácsony este van… Hogyha megteheted,
Te, aki rendezed ezt a nagyvilágot,
Jutass nekünk is egy kicsi boldogságot.
– Hallottalak, Áron, de nem mondtad kinek?
– A népemnek, Uram, szegény székelyeknek.
Az Úr kicsit hallgat, majd így szól: Áron!
Jókedvemben kaptál… legyen úgy… nem bánom.
De még mielőtt a kérést teljesítem,
Valamit meg kéne magyarázni nekem:
Én a székelyekről hallottam eleget,
Mondtak már rólatok hideget, meleget…
Tudom – hívők vagytok –, sokat imádkoztok,
De szidásomban is világelsők vagytok.
Hallom, magatokat székelynek valljátok,
S kiválasztott népem neveit hordjátok:
Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid,
Az egész Biblia – egész Ábrahámig…
Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem,
Hogy Csicsó – Názáreth, s Ditró – Jeruzsálem.
Aztán – ha jól értem – magyar a beszéded,
S mégis a székelyek boldogságát kéred…
Miféle náció, ha a nyelve magyar?
– Ó, Uram, – szólt Áron – a székely is magyar,
Csak egy kicsivel több.
Úgy legalább három vagy négy fokkal.
Ott állt a sok fenyő keményen, vigyázban,
Gyertyák pislákoltak ezer csíki házban,
Megkondult Csíksomlyó máriás harangja,
S szelíd korholással szólott az Úr hangja:
– Jól van, Áron fiam, és most tartsunk rendet:
Ez a „kicsivel több” megmagyaráz mindent.
Én megértettelek, és most érts meg te is:
Kicsivel ezért több a szenvedésetek is.

Széllyes Sándor: Székely karácsony
-------------------------------------------------
I.

A fejvétel nem a legbölcsebb tett.
Egy gombostű, mely lefejeztetett,
rájött, hogy nem is rossz fejetlenül,
s veszélyessé vált hátul és elül.

II.

A tyúkok kimondták, hogy mától kezdve
nem raknak tojást, csupán almáspitét.
A tervük füstbe ment. És vajon miképp?
(...)

...
A tyúk tojásra van berendezve.
(Így dőlt dugába már jónéhány eszme.)

III.

Hallatlan pénzpocsékolást
igényel a munkaerő.
A munkabér - népgondozás,
s főleg üzlet-tönkretevő.

Erich Kästner: Aktuális albumversek
-------------------------


Bús, sáppadó poéta-ember,
Édes, bús nóták dalolója,
Még egy tavaszt várt türelemmel.
S ahogy megjött a fecske, gólya,
Ahogy az élet újra támadt,
Elébe nyargalt a halálnak,
(...)

Meghalt, amikor minden éled,
Csak azért, mert hát: szép az élet!

Tele volt a szíve még dallal,
Csak a tüdője volt a fogytán,
Nem harcolt, szegény diadallal,
A fátum ujjong összerogytán.
Bús, sáppadó poéta-ember
Szívében dallal, szerelemmel,
Nagy szomjúsággal sírba lépett
Csak azért, mert hát: szép az élet!

Ady Endre:Jelentés


-----------------------------------------------------------------


Én Édesanyám, te megérted
Ezt a furcsa kéz-láb beszédet,
Hogy térdedhez törleszkedem,
S öledbe fölkéredzkedem.

Ahhoz, kihez dadogni nem mer
A szavahíjas férfiember,
Malaszttal teljes szent kezed
Szavak nélkül is elvezet.
(...)