Kedves Lucrezia Borgia!
Szinte teljesen illik rám, amit írtál. Azzal a kiegészítéssel, hogy van egy családi barátunk, még az Özönvíz előttről, és szegény iszonyatosan el van mindig keseredve. De rajta pontosan látom, hogy mennyire igaz, hogy a gondolkodás mennyire befolyásolja a életet. Ő csak siránkozni tud, és nem is sikerül neki semmi az életben.Ha ő meg a férjem összekerülnek, (ami hetente többször is előfordul) akkor ember és pozitív gondolkodó legyen a talpán, aki azt megingás nélkül kibírja.
Kipróbáltam, és működik. Már nem érzem magam olyan rosszul, miután elment.
És emellett elég sokat próbálok olvasni a témával kapcsolatban, mert a tanulás mindig csak segít.
Sok pozitív élményt kívánok Neked!kiss
Szia, Barrydo!
Köszi a tippeket, Tök jók. A legfontosabb: nem érzi magát tőlük olyan tehetetlennek az ember.
Azt én is olvastam, hogy érdemes védelmet kérni az ilyen energiavámpírok ellen.
Az ilyen "özönvíz előtti" barátokkal alapvetően egy komoly probléma van: legtöbbször eszükben sincs igazából megoldani a problémáikat, hiszen olyan jó beszédtémát adnak; mindig lehet a bajokról panaszkodni, és nem kell a változtatás fáradalmain végigmenniük... És amikor valaki "beleesik a csapdába", és elkezdi megpróbálni adni a tanácsokat, akkor jól beindul az "igen, de..." játszma. És addig tart, amíg a tanácsadó teljesen ki nem merül. Bezzeg a "barát" jól föltöltekezik az energiádtól.
A Te védő ill. "újra-föltöltő" módszereid mellett én tanultam még kettőt, amik többnyire működnek:
1.: visszakérdezés: akkor most mit akarsz TENNI? Mármint hogy megoldódjon a problémád?
Jó esetben annyira meglepődik a kérdésen, hogy tényleg elkezd gondolkozni, hogy mit is tehetne magáért - ha tényleg így van, gyorsan el kell kezdeni őt támogatni, főleg figyelmes hallgatással, ill. kérdezéssel: ezt pontosabban hogy gondolod? Ezzel rengeteget segítünk neki, ő meg közben azt is megtapasztalja, hogy nemcsak a panasz-áradattal lehet energiához jutni.
Néhány embernél ez is működik, de sajnos vannak ennél sokkal "furfangosabb" panaszkodók is, mégpedig sokan: nekik meg se kottyan egy-két olyan kérdés, mint hogy mi a teendő ebben a helyzetben... Válaszként pl. olyat hajtogatnak, hogy nem tudják, ebben a helyzetben nincs megoldás, vagy másképpen igyekeznek sajnáltatni magukat, ad abszurdum dühükben, hogy megakadályoztad a további panaszkodást, "visszatámadnak". Volt már, aki erre visszakérdezett, hogy na ha én olyan okos vagyok, (nem mondtam ilyet...), akkor most szerintem mit csináljon - a kígyó a farkába harapott... Erre én valahogy úgy válaszoltam, hogy két irányt (de semmi konkrétumot) mondtam el, azzal, hogy ebből is választhat, de persze lehetnek ennél sokkal jobb ötletei is. De lehet, hogy nem ez volt a legjobb megoldás.
Ha az 1. megoldás nem működik, akkor jön a
2. módszer: "leleplezem" a játszmáját. (Ezt a Mennyei próféciában olvastam először, nekem nagyon tetszik.)
Hasonló szituban én mondtam pl. olyat, hogy "sajna nem tudok (több/más/egyáltalán) tanácsot adni, nem vagyok a bőrödben. De ha én volnék hasonló szituációban, valószínűleg a panaszkodás helyett a megoldás keresésére fordítanám az energiámat".
Ha meg végképp nem lehet az ilyen emberek sirámaitól megszabadulni, megteheted pl. azt is, hogy amikor a férjednek találkozhatnékja van ezzel az emberrel, valahogy mindig sürgős tennivalód, ha más nem barátnőhöz mehetnéked támad. Így legalább Te nem kapsz ebből a lehúzásból. Azt csak hozzáteszem, hogy ha csak a férjed energiáját szipkázza, szerintem neki is hamarabb lesz elege az ilyen "barátból", mintha mindig ott vagy vele segítőként...
