Gyűjtsünk együtt lepkéket!
- Téma inditó aanne_36
- Kezdés dátuma
B
bea80
Vendég
B
bea80
Vendég
Arany János
A Lepke
<O
Zöld lepke, mint hulló levél,
Melyet tovább legyint a szél,
Nem száll virágot lepni meg,
Csak lenn, az út porán libeg.
<O
Nincs feltünõ bársony meze,
Csilló-pora, fény-lemeze;
Virágkorát most éli bár:
Oly színhagyott köntösbe' jár.
<O
Volt napja, volt, négy, tán öt is,
Hogy izlelt õ szerelmet is;
Most a jövõnek hint magot;
Nem fél, hogy a láb rátapod.
Szegény! ha rátoppantanék,
Pusztulna õ s egy nemzedék;
De oly bizalmas ott alant:
Mért bántsam a kis gondtalant?...
<O
Élj, lepke! éld múló nyarad,
Ha még egy-két napod marad:
Jöhet vihar nagy-hirtelen,
S megfagysz esõn, hideg szelen.
<O
Köszönd, hogy már tekintetem
Földhöz lapúl, nem föl vetem:
Ha bátran még fenn hordanám,
Rád is tiportam volna tán. <O
Mért nézzek a magasba fel?
E szép világ: egy köd-lepel;
Nem látom az ég madarát,
Csak téged itt s útam porát.
<O
Nem a pacsirtát, aki szánt;
A napnak áldott fénye bánt;
De az anyaföld szintelen
Fakóján megnyugszik szemem.
<O
Sorsom pedig, s egy méla gond
Egembõl már a földre vont;
De nem remény-magot vetek:
Azt nézem: hol pihenhetek?
<O
(1877 júl. 3)
<O
A Lepke
<O
Zöld lepke, mint hulló levél,
Melyet tovább legyint a szél,
Nem száll virágot lepni meg,
Csak lenn, az út porán libeg.
<O
Nincs feltünõ bársony meze,
Csilló-pora, fény-lemeze;
Virágkorát most éli bár:
Oly színhagyott köntösbe' jár.
<O
Volt napja, volt, négy, tán öt is,
Hogy izlelt õ szerelmet is;
Most a jövõnek hint magot;
Nem fél, hogy a láb rátapod.
Szegény! ha rátoppantanék,
Pusztulna õ s egy nemzedék;
De oly bizalmas ott alant:
Mért bántsam a kis gondtalant?...
<O
Élj, lepke! éld múló nyarad,
Ha még egy-két napod marad:
Jöhet vihar nagy-hirtelen,
S megfagysz esõn, hideg szelen.
<O
Köszönd, hogy már tekintetem
Földhöz lapúl, nem föl vetem:
Ha bátran még fenn hordanám,
Rád is tiportam volna tán. <O
Mért nézzek a magasba fel?
E szép világ: egy köd-lepel;
Nem látom az ég madarát,
Csak téged itt s útam porát.
<O
Nem a pacsirtát, aki szánt;
A napnak áldott fénye bánt;
De az anyaföld szintelen
Fakóján megnyugszik szemem.
<O
Sorsom pedig, s egy méla gond
Egembõl már a földre vont;
De nem remény-magot vetek:
Azt nézem: hol pihenhetek?
<O
(1877 júl. 3)
<O
B
bea80
Vendég
Hasonló témák
