A Lepke <O Zöld lepke, mint hulló levél, Melyet tovább legyint a szél, Nem száll virágot lepni meg, Csak lenn, az út porán libeg. <O Nincs feltünõ bársony meze, Csilló-pora, fény-lemeze; Virágkorát most éli bár: Oly színhagyott köntösbe' jár. <O Volt napja, volt, négy, tán öt is, Hogy izlelt õ szerelmet is; Most a jövõnek hint magot; Nem fél, hogy a láb rátapod.
Szegény! ha rátoppantanék, Pusztulna õ s egy nemzedék; De oly bizalmas ott alant: Mért bántsam a kis gondtalant?... <O Élj, lepke! éld múló nyarad, Ha még egy-két napod marad: Jöhet vihar nagy-hirtelen, S megfagysz esõn, hideg szelen. <O Köszönd, hogy már tekintetem Földhöz lapúl, nem föl vetem: Ha bátran még fenn hordanám, Rád is tiportam volna tán. <O
Mért nézzek a magasba fel? E szép világ: egy köd-lepel; Nem látom az ég madarát, Csak téged itt s útam porát. <O Nem a pacsirtát, aki szánt; A napnak áldott fénye bánt; De az anyaföld szintelen Fakóján megnyugszik szemem. <O Sorsom pedig, s egy méla gond Egembõl már a földre vont; De nem remény-magot vetek: Azt nézem: hol pihenhetek? <O (1877 júl. 3) <O
This site uses cookies to help personalise content, tailor your experience and to keep you logged in if you register.
By continuing to use this site, you are consenting to our use of cookies.