3 fenyőfa
Juice9 -igen helyesen- megjegyezte, hogy "jövőre is lesz karácsony". Ezért bátran írom ide ezt a kedves mesét.
B. Radó Lili : Három fenyőfa
(Régi angol mese alapján)
Három fenyőfa állt egy dombtetőn. A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán nagyon kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
-Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb Fenyő! - sóhajtotta ez a kicsike fa.
Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
-Bárcsak eljönne értem Télapó, és elvinne karácsonyfának! - sóhajottta a Legnagyobb Fenyő.
-Bárcsak engem vinne! - mondta a Kisebbik Fenyő.
-Bárcsak engem választana! - kívánta a Harmadik Fácska.
Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
-Kérlek, Legnagyobb Fenyő, itt maradhatnék az ágaid között? - szólította meg félénken a kismadár a fát.
-Nem lehet - mondta a Legnagyobb Fenyő. - Nem használhatok madarakat az ágaim között, mert éppen karácsonyfának készülök.
-Pedig úgy fázom -, panaszolta a kismadár, a Legnagyobb Fenyő azonban nem is válaszolt.
Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik Fenyőhöz.
-Kedves Kisebbik Fenyő, megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között? - kérdezte.
-Nem! - felelte a Kisebbik Fenyő. - Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Ekkor a szegény didergő kismadár továbbugrált a Harmadik Fácskához.
-Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között? - kérdezte.
-Hogyne maradhatnál, kismadár! - felelte a Harmadik Fácska. - Bújj csak egészen hozzám. Majd megmelegítlek, amennyire csak telik tőlem.
A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, és ott nyomban el is aludt.
Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb Fenyőt, elhaladtak a Kisebbik Fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak.
Mind a három fácska látta az apró csengettyűket. Egy rénszarvas húzta szép kicsi szép kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
-Télapó vagyok - mondta. Karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyerek számára...
-Vigyél engem! - kiáltotta a Legnagyobb Fenyő.
-Engem végy! - ágaskodott a Kisebbik Fenyő.
A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
-Te nem szeretnél eljönni? - kérdezte tőle Télapó.
-Dehogynem! Nagyon szeretnék - felelte a Harmadik Fácska. - De hát itt kell maradnom, hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
-Kicsike fa - mondta Télapó -, te vagy a legszebb fácska a világon! Téged viszlek magammal. - Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a madárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon...