Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
ABC MESÉK

h.jpg

A hattyú meséje

Egyszer volt, hol nem volt, ám mégis volt, volt egyszer egy fehér hattyú. Egy nagy tó vízén úszott, olyan szépen, olyan csendesen, mintha a víz sodorná magával.
Néha, alámerült a víz szintjének. Ott, a víz alatt, hosszú nyakát kinyújtva, letépett csőrével egy-egy vízinövényt, majd felbukkant újra.
Élt a tavon több hattyú pár is. Látta a fehér hattyú őket, amint fejüket összedugva örülnek egymásnak. Az egyik hattyú párnak éppen fiókái voltak. Sóvárogva nézte őket a fehér hattyú. Ő magányos volt, bár nem volt egyedül. Magányos volt a sok-sok hattyú között, akiknek párjuk volt, neki meg nem volt társa.
Telt múlt az idő, tavaszból nyár lett. Ősszel megjelent a tóban egy jövevény hattyú. Hosszú nyakát kiegyenesítette, csőrét magasra emelte, úgy kémlelt körbe a tavon.
A parton táncba kezdett, táncával csalogatta magához jövendőbeli párját. Ment a fehér hattyú, boldogan repesve, elfogadta társául kérőjét. Családot alapítottak, közös fészket raktak, hogy a fiókák még az ősz közepén megörvendeztessék érkezésükkel apjukat, anyjukat.
A hattyú család este, amikor az égen ragyognak a csillagok, felemelik a fejüket, a szemükkel megkeresik az égen az ő csillagképüket.




Kedves olvasóm, tudod-e mi lehet annak a csillagképnek a neve?
Tudod-e, hogy az emberen kívül, milyen más élőlények élnek még családban?
Talán nem tudod még, de azt ugye tudod, kit kérdezhetnél meg?

.
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
ABC MESÉK

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 align=left><TBODY><TR><TD></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" align=center><TBODY><TR><TD style="PADDING-RIGHT: 10pt; PADDING-LEFT: 10pt; PADDING-TOP: 20pt" align=justify>

i.jpg
Az ing meséje

Egyszer volt, hol nem volt, de mégis volt, olyan régi korban, hogy ma már csak ókornak mondják, egy szokás. Ez a szokás abból állt, hogyha valakinek nagyon nagy bánata volt, megszaggatta ruháját. Ingébe belehasított, elszaggatta. Fejére hamut szórt. Így mutatta meg a többi embernek, mennyire fáj a szíve. Nem kell a külső pompa, mert szívében olyan fájdalom lakozik, amit nem pótol semmi.
Az ókorban, amikor, így fejezték ki a lelki fájdalmukat az emberek nagyon értékes dolog volt a szövet, és a gyolcs. Az egyiptomi fehér gyolcs volt a legértékesebb, mert az egyiptomi emberek tudtak kenderből, lenből szép kelmét készíteni. Az ókorban nem árulták a boltokban a festékeket.
A szövetet különböző növények és tengeri csigák megfőzött levében áztatták, attól lett a kelme színes. Nem volt sok szín, amit használhattak volna. Lehetett a ruha fehér, kék, lila, vagy bíbor színű. Mind a mai napig megvan a jelentése minden színnek.
A fehér a tisztaságé, a kék a szabadságé, és a jóságé, a lila a hit, a remény színe, a bíbor pedig, mivel annak a festéke volt a legdrágább, a gazdagságé.
Egyszer volt, hol nem volt, ám mégis volt, egy király, aki a fejébe vette, hogy megkeresteti a boldog embert, attól kéri el az ingét! Úgy gondolta, ha a boldog ember ingét viseli, akkor őt is átjárja majd a boldogság.
Szétküldte királyságában a kereső embereit.
Vitték is hamarost elé az első embert!
− Uram királyom, én boldog ember vagyok, mert sok aranyat, ezüstöt gyűjtöttem, itt az ingem viseld! – mondta a kereskedő.
− Aranyam, ezüstöm nékem is van.− válaszolta király, nem kell nékem a te inged!
Vitték hamarosan elé a második embert.
− Uram, királyom, életem kezedbe ajánlom, én boldog ember vagyok, mert sok földem van, sok cselédem, sok szobrot öntettem aranyból, ezüstből! − mondta a földbirtokos.
− Nem kell nékem a te inged! – válaszolta a király.
− Van nékem földem, cselédem, az öntött szobraid nékem nem kellenek.
Egyszer csak a király elé állt egy ember!
− Uram, királyom, nékem semmim sincsen, csak szívemben hit, remény, szeretet. A lelki béke minden kincsem!
−Te vagy az én boldog emberem! − kiáltott fel örömében a király! !
− Add nekem az inged! − kérte a király a boldog embert.
− Uram, királyom, nagyon sajnálom, de nékem ingem sincsen!


Te, kedves olvasóm, hallottad-e már a szólást: „Milyen ing van ma ezen az emberen?” Mit jelenthet? „Ruha teszi az embert?” Igaz-e?
Te, kedves olvasóm, hogyan fejezed ki a bánatodat, hogyha sérelem ér?
Ugye nem úgy, mint az ókorban élő emberek, ha nem úgy, akkor hogyan?
</TD></TR></TBODY></TABLE>
 

vakondok

Állandó Tag
Állandó Tag
Szél fu a nádason
Habzik a tó
Benne a békáknak
fürdeni jó
Kvacs-kvacs,kvacs-kvacs
Kumbej-kumbej,kumbej-kumbej
kiri,kiri,kiri,kiri
Kumbej csáré kumbej
Á-á-á beli,á-á-á belli
kumbej csáré kumbej.
 

cssmonika

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok, üdvözlök mindenkit!

Van két kicsi keresztgyermekem, Bíborka (3) és Zétény (8 hónap). Nagyon sok örömet okozott nekem és nekik is ez az oldal.
Sok-sok szeretettel köszönöm ezt mindenkinek, akik ide ezeket a kincseket feltöltötték.

Örömteli vasárnapot kívánok!

Moncsi
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
KREATIV ÖTLETEK
műanyag doboz, tojástartó, dugó, csipesz, cd, wc guriga, kupak, szivószál, kinder tojás doboza, stb felhasználásával

nem saját scan ez sem...
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
ABC MESÉK
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 align=left><TBODY><TR><TD></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" align=center><TBODY><TR><TD style="PADDING-RIGHT: 10pt; PADDING-LEFT: 10pt; PADDING-TOP: 20pt" align=justify>

i1.jpg
Az írás meséje


Egyszer volt, hol nem volt, de mégis volt egy ember, Samu, aki nem tudott írni. Olyan réges-régen élt a Földön, amikor még az emberek csapatokban vándoroltak élelmet keresve.
Amikor a holdfény megcsillantotta első sugarát, ott tértek nyugovóra, ahol búvóhelyet leltek a hideg és a vadállatok elől. Ma úgy emlegetjük őket, ők voltak az ősemberek. Az ősemberek nem tudtak írni, sem olvasni, nem is lett volna mit, nem volt vésve egyetlenegy rovás sem, nem volt még leírva egyetlen egy betű sem.
Egyszer, olyan nagy eső esett, hogy még azt a tüzet is eloltotta, amit a barlang bejáratánál raktak az ősemberek, hogy annak a fényével elriasszák a vadállatokat, annak a melegénél megmelegedjenek.
Samu, belemártotta kezét a vizes koromba, és a kormos tenyerét a barlang falához nyomta. Csodálkozva látta, pontosan olyan lett a falon a forma, mint az ő keze formája!
Másnak is megtetszett ez a játék, volt, aki kormos ággal rajzolt, a másik színes földet talált, azzal rajzolt képeket, jeleket a barlang falára. Sok ősember úgy gondolta, jobb lesz, ha éles kővel, csonttal belekarcolja üzenetét a sziklába!
Telt múlt az idő, már Samu dédunokájának a dédunokája is megöregedett, mikor nedves agyagba jeleket rajzoltak ék alakú fával. Mikor a cserép kiszáradt, akkor is lehetett látni rajta a bevésett jeleket. Vitték magukkal, ahogyan Te is viszed magaddal haza az iskolából a könyvedet, füzetedet. Akkor, már iskola is volt, nagyon nagy dicsősség volt odajárni!
Aki elvégezte az iskolát, írnok lett, és tisztelettel vette körül a többi ember. Sokféle módon írtak az emberek, akik Samu után, és mi előttünk éltek a Földön. Egyszer csak, minden hangnak, amit az ember ki tud adni magából, egy jele lett. Ez a betű!




Te, kedves kis olvasóm, hallottál -e arról, hogy ki írt Mózes kőtáblájára?
Tudod-e mi az a Szentírás?
Szeretsz-e írni? Szeretsz-e rajzolni? Mindenki tud rajzolni, mindenki meg tud tanulni írni és olvasni, ki lassabban, ki gyorsabban! Te már sokat gyakoroltad?
</TD></TR></TBODY></TABLE>
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
ABC MESÉK
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 align=left><TBODY><TR><TD></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" align=center><TBODY><TR><TD style="PADDING-RIGHT: 10pt; PADDING-LEFT: 10pt; PADDING-TOP: 20pt" align=justify>

j.jpg
A jegesmedve meséje


Egyszer volt, hol nem volt, de mégis volt egyszer egy jegesmedve.
Ez a jegesmedve a jégtáblákról a hómezőkre vándorolt. Ment mendegélt a nagy fehérségben élelmet keresve. Talált egy kevés zuzmót, azt mind megette. Szaglászott a levegőben. Megérezte a folyó illatát, a vízét, és a benne úszkáló halakét. Ment az orra után. Sietősen kapkodta a tappancsait. Már hallotta is a sebes sodrású víz csobogását, amikor elé állt egy ember.
− Hallod-e te medve, innen egy tapodtat sem mehetsz tovább, amíg meg nem ígéred, hogy megtanítod a fiamat olvasni!
− Hogyan ígérhetnék én ilyet, amikor magam sem szeretem a könyveket!
Olvasni meg még a rozmárok sem tudnak!
− Rozmár vagy-e, vagy jegesmedve?
− Jegesmedve vagyok, magad is láthatod! − duzzogott a jegesmedve.
− Ha nem tanítod a fiam, innen többé el nem mégy jóllakott hassal, csak éhesen! Nem engedlek halászni!
− Miért kellene annak a te fiadnak olvasni tudni? − kérdezte a jegesmedve.
− Olvasni a legszebb öröm! Olvasni a legjobb jó! − válaszolta a jegesmedvének az eszkimó apa.
− Mondd meg a fiadnak, amit nekem mondtál, akkor majd tanul!
− Mondtam már neki, de azt válaszolta, a jegesmedvék sem tudnak olvasni, mégis vígan élnek a jégmezőkön!
− Tanítsd meg a fiamat olvasni, barátommá fogadlak, még a dédunokád is halászhat majd a földemen keresztül futó folyóban! - mondta az ember.
Erre már a jegesmedve sem kérette tovább magát, hanem elindult az eszkimó fiút olvasásra tanítani.
Másnap reggel látja ám az eszkimó gyerek, hogy az igluk között, a hóban ül egy nagy jegesmedve, előtte egy nagy könyv, és a medve azt nézegeti, lapozgatja.
− Mi lehet abban a könyvben, hogy még a jegesmedve is azt olvassa? - gondolkodott a fiú. Olyan kíváncsiság fogta el, ment az apjához, mondta neki, tanítsa meg olvasni.
− Olvasni tanulni egyszerű, mindennap megmutatok neked egy betűt, mire az abc végére érünk, addigra megtanulsz olvasni.
Az eszkimó gyereknek bizony egy betűt kétszer is meg kellett mutatni, olyan betű is volt, amit még többször is, de nem sietett, nem keseredett el, hanem addig nézegette a betűket, amíg mindegyiket jól megjegyezte.
Látta a kis eszkimó, a jegesmedve sem unja az olvasást, minden reggel ott van a jégkunyhók között a hóban, előtte a nagy könyv és szorgalmasan lapozgatja. A fiú már az abc összes betűjét megtanulta, amikor nem jött többé a jegesmedve könyvet forgatni.
− Apám! Most már tudok olvasni, nagyon kíváncsi vagyok, mit talált a jegesmedve abban a könyvben olyan érdekesnek, hogy nap mint nap forgatta!
− Halat! − válaszolta az apja. − Halat tettem neki a lapok közé, azért forgatta, azért lapozta! Az ember pedig nem azért olvas, hogy élemet találjon a könyv lapjai között, hanem azért, hogy lelki táplálékot leljen: ismereteket, szépséget! Halat tegyek-e neked a lapok közé, mint a jegesmedvének? Vagy megkeresed magad a könyvben a tudást és a szépséget?




Mit gondolsz kis olvasóm, mit válaszolt a kis eszkimó az apjának?

.
</TD></TR></TBODY></TABLE>
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
ABC MESÉK
k.jpg

A kakas meséje


A kiskakas gyémánt félkrajcárja



Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kis kakas a szemétben, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy a török császár. Meglátja a kis kakasnál a gyémánt félkrajcárt, azt mondja neki:
- Kis kakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat.
- Nem adom biz én, kell a gazdasszonyomnak.
De a török császár erővel is elvette tőle, hazavitte, betette a kincseskamrájába. A kis kakas megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, elkezdett kiabálni:
- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
A török császár, csak hogy ne hallja, bement a házba, de akkor meg a kis kakas az ablakába repült, onnan kiabálta:
- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
Megharagudott erre a török császár.
- Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, hogy ne kiabáljon, vesd bele a kútba.
A szolgáló megfogta, kútba vetette. De a kis kakas csak elkezdi a kútban:
- Szídd fel begyem a sok vizet, szídd fel begyem a sok vizet! - Arra a begye mind felszítta a vizet a kútból.
A kis kakas megint felszállott a török császár ablakába.
- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
Megint azt mondja erre a török császár a szolgálójának:
- Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd belé az égő kemencébe.
A szolgáló megint megfogta a kis kakast, s az égő kemencébe vetette. De a kis kakas megint csak elkezdi:
- Ereszd ki begyem a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Ereszd ki begyem a vizet, hadd oltsa el a tüzet! - Erre a begye mind kieresztette a vizet, eloltotta a tüzet.
Akkor megint csak felszállott az ablakba.
- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
Még nagyobb méregbe jött erre a török császár.
- Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd bele a méheskasba, hadd csípjék agyon a darazsak.
A szolgáló belevetette a kis kakast a méheskasba. Ott megint elkezdi a kis kakas:
- Szídd fel begyem a darázst; szídd fel begyem a darázst!
Arra a begye mind felszítta a darázst. Akkor megint felszállott a török császár ablakába.
- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
Már a török császár nem tudta, mit csináljon vele.
- Eredj, te szolgáló, hozd ide azt a kis kakast, hadd tegyem ide a bő bugyogóm fenekébe.
Megfogja a szolgáló a kis kakast; a török császár beteszi a bő bugyogója fenekébe.
Akkor a kis kakas megint csak elkezdi:
- Ereszd ki begyem a darázst, hadd csípje meg a farát; ereszd ki begyem a darázst, hadd csípje meg a farát!
A begye mind kieresztette a darázst, azok jól megcsipkedték a török császár farát. Felugrik erre a török császár.
- Jaj, jaj, a fránya egye meg ezt a kis kakast; vigyétek hamar a kincseskamarába, hadd keresse meg a maga gyémánt félkrajcárját!
Bevitték a kis kakast a kincseskamarába, ott megint elkezdi a maga nótáját:
- Szídd fel begyem a sok pénzt, szídd fel begyem a sok pénzt!
Erre a begye mind felszítta a török császár három kád pénzét.
A kis kakas hazavitte, odaadta a gazdasszonyának; gazdag asszony lett belőle, máig is él, ha meg nem halt.
 

edward7

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

KIEGYENSÚLYOZOTT BABÁK ÉS NYUGODT MAMÁK KÉZIKÖNYVE -t

És a

VIDÁM MATEMATIKA 1. ÉS 2. Pipacska és Kockapaci kalandjai -t keresem, ha valakinek meglenne pdf-ben. Feltenné?

Előre is köszi!

Én is csináltam egy verseskönyvet karácsonyra. Amint rájövök, hogy kell feltölteni felteszem. Segítséget elfogadnék ez ügyben... ;)
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére