Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Szines ötletek

CSERÉPÁLLATKÁK

Ez a lápa
színét váltja.

Hogyha piros:
menni tilos!

Sárga fényre
még ne lépj le!

Zöldet jelez?
Most átmehetsz!

Csipkebogyó köszönet ezekért a sok jó dolgokért amiket feltöltöttél kiss
És mindenki másnak is a sok feltöltésért kiss

Képről képre-Számok és szavak
játékos készségfejlesztő 4 éves kortól

Lászlóffy Aladár: Harmatjáték

Hol nem volt a napsugárnak,
égi koronás királynak,
ujján volt egy csodahírű
gyémántköves aranygyűrű.
Violaszín sátor alatt
lefeküdni készült a Nap,
s hogy a koronát letette,
a gyűrűt is elejtette.
Lepattant a gyémántszikra,
felleg-szőnyeg be is itta.
Oda a kő, zokog a Nap,
fényes szeme könnyre fakad,
sötét borul a világra,
sötét egész éjszakára.
Éjszaka ad okos álmot,
tanakodnak a virágok.
S mire megvirad a reggel,
összegyűlnek nagy sereggel:
egy kő helyett ezeregyet,
ezerkettőt kerítettek,
gyémántosabbat és szebbet,
tiszta, hűvös harmatcseppet.
Válogat az Élet Apja:
ma a rózsáét fogadja,
holnap meg a rezedáét,
mindennap egy más virágét.
S kihirdették vökgyön-hegyen,
hogy ez örök játék legyen:
este a Nap elhullatja,
egész éjszaka siratja,
s minden reggel megtalálja,
s mindig napsütés a hála.

Lászlóffy Aladár: Szamarika

Hol nem volt...
és hol nem hallom,
hogy még ma is előfordul
olyan kislány kinek láttán
ez is, az is kitör zordul:
"menten megeszem a fülét!
pedig tudta, szedte-vette,
pedig tudta, mi a helyes,
ám a hibát elkövette!"

Hát a fülét megehetik!
Hallottam egy történetet
(füle is van, farka is van)
melyet most ím, ismertetek:
Füleséknek volt egy lánya,
kedves, kényes, mint egy cica.
Ezt a kicsi csacsileányt
úgy hívták, hogy Szamarika....

Kinn az őszi eső esett,
ilyenkor az egész város
bizony tele pocsolyával,
melyektől a cipő sáros.
Anyu seper reggel, este,
fáj a csúz a derekában,
de ragyogó tisztaságot
teremt mindig a szobában.
Erre egy kis forgószéltől
rögtön megvan a galiba:
sáros lábbal vágtat haza
ma délben is Szamarika

Ha megszidják, rögtön szipog,
hogy őt senki nem szereti,
elsompolyog a sarokba,
hátát a vitrinnek veti,
s jajistenem! csirimp-csörömp!
leveri az üvegvázát -
és őt folyton hibáztatják,
szegény Sza... Szamarikáját.
A múltkor a tejeslábast
csak két percre bízták rája,
s kifutott a tej is persze...
szegény kis Szamarikája!
Hull a könnye, mint a zápor,
s bizonyítja órák hosszat,
hogy őt mindig félreértik,
hogy ő sosem akar rosszat,
hogy őt senki nem szereti,
s nem tudha, hogy hol a hiba?
Megmondom... de úgyse figyelsz
most sem ide, Szamarika!

Mintha alvajáró lennél,
mikor ezt vagy azt is teszed?,
azt hiszem, a hiba ott van,
mindig máshol jár az eszed.
És amint az évek telnek,
attól félek, kicsi híjja,
így lesz majd Szamarikából
nemsokára Szamária.

Sziasztok!
Szeretnék egy kis segítséget kérni. A kisfiam mostanában nagyon Thomas-os lett.
Az eredeti játékokat nem akarom és nem is tudnám megvenni neki, mert ezek sajnos nagyon drágák. Viszont érdeklődöm, hogy nincsenek valakinek valami jó sablonjai, amiket használva pl. dekorgumiból vagy másból lehetne jópofa fali vagy ablakdíszeket csinálni? Egyetlen értelmes képet sem találtam a neten.
Ja, és valahol láttam egy olyan kiadványt, ami csak Thomas-os és ablakfestős. Ez esetleg megvan valakinek?
Köszönöm.
Edit

Tamkó Sirató Károly: <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
Korszakváltás <o></o>
<o></o>
Messze, messze Afrikában <o></o>
a Zambézi folyó partján <o></o>
élt egy apró hottentotta. <o></o>
Kinn játszott a folyóparton <o></o>
sziklák között, a homokba’. <o></o>
Talált egy különös követ… <o></o>
– Mi lehet ez?... – latolgatta, <o></o>
latolgatta <o></o>
fontolgatta <o></o>
az apró kis hottentotta; <o></o>
eldönteni mégsem tudta. <o></o>
<o></o>
Arra ballag Öregapó, <o></o>
a Legbölcsebb Hottentotta. <o></o>
<o></o>
Hozzá rohan, <o></o>
megkérdezi: <o></o>
– Öregapó! <o></o>
Mi ez a kő? <o></o>
Itt találtam a homokban. <o></o>
<o></o>
Nézi, nézi Öregapó, <o></o>
a Legbölcsebb Hottentotta: <o></o>
Mi ez a kő? <o></o>
Azt sem tudod?! <o></o>
Ide hallgass, édes fiam! <o></o>
Ez egy ős-kőkori fegyver! <o></o>
Egy szakóca. <o></o>
Egy marokkő! <o></o>
Lehet harmincezer éves… <o></o>
Egyik ősöd pattentotta! <o></o>
<o></o>
Bámul a kis hottentotta… <o></o>
Kezében az ős szakóca, <o></o>
lehet harmincezer éves, <o></o>
egyik őse pattentotta… <o></o>
<o></o>
– Ám éppen kezébe illik! <o></o>
Harcol vele. Csapkod. Vagdos. <o></o>
Csillog-villog, mint a szikra. <o></o>
<o></o>
– Öregapó! <o></o>
Bölcsek-bölcse! <o></o>
Te Legnagyobb Hottentotta! <o></o>
<o></o>
Szép ez a kő, <o></o>
jó ez a kő! <o></o>
<o></o>
Pattints nekem még egy ilyet… <o></o>
…ide a másik markomba! <o></o>
<o></o>
– Hogy még egy ilyet pattintsak?... <o></o>
Hová gondolsz, édes fiam?!! <o></o>
Messzi múlté ez az ipar… <o></o>
Hát hol élsz te? <o></o>
Más divat jár Afrikában! <o></o>
Hát nem tudod: <o></o>
réges régen nem élünk már <o></o>
a – P a t t i n t o t t K ő k o r s z a k b a n! <o></o>
<o></o>
– Hát hol élünk? Öregapó! <o></o>
<o></o>
– Hogy hol élünk? <o></o>
Ide figyelj: <o></o>
a – K a t t i n t o t t F é n y k o r s z a k b a n! <o></o>
Imígyen szólt Öregapó, <o></o>
a Legbölcsebb Hottentotta. <o></o>
És mivelhogy alkonyodott <o></o>
s éj szállt volna <o></o>
a <o></o>
bungalovra <o></o>
(nyelvével egy nagyot csettint!) <o></o>
s a villanyt <o></o>
fel <o></o>
– k a t t e n t o t t a !

Tengerecki Pál <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
Szil,
szál,
szalmaszál!
Merre jár a Pál? <o></o>
Tenger szélén?
Hegyek élén?
Havas sziklák
meredélyén? <o></o>
Hol bolyong
a messzivágyó,
tűzhegyjáró,
felhőszálló
Tengerecki Pál? <o></o>
Hol a Bajkál halat dajkál,
kis pej lován ott poroszkál. <o></o>
Hol porzik a nagy zuhatag,
arany szitakötőt itat. <o></o>
Megfújja fény-trombitáját,
felölti neon-ruháját. <o></o>
Viharcsónak legelején
száll a tűztenger tetején. <o></o>
Göncölszekér útját rója
ezüstszínű űrhajója. <o></o>
Varázsdallal, muzsikával
harcot vív a Fagykirállyal. <o></o>
Siklik villanyfelhők szélén,
kóborol a tenger mélyén. <o></o>
Szil,
szál,
szalmaszál!
Gyere haza, Pál! <o></o>
Vándor kedved
meddig éled?
Játszanék már
újra véled. <o></o>
Messzeségből
hozzám térj meg!
Tőlem többé
el ne tévedj,
ecki,
becki,
tengerecki,
Tengerecki Pál!<o></o>

Sziasztok!

Szeretném megköszönni mindenkinek a sok feltöltött hasznos mesét, verset, foglalkoztatókat, albumokat, képeket, stb-t..kiss


Péntektől hosszú szabadságra megyek, augusztus végéig nem leszek saját gépközelben. Ez azt jelenti, hogy ezalatt az idő alatt nem fogok tudni se le, se feltöltögetni
Remélem azonban, mire visszajövök sok mindent tölthetek én is le, amit Ti feltesztek.

Kivánok mindenkinek a nyárra kellemes pihenést, jó nyaralást


Ma, és holnap még kicsit tevékenykedek itt...

Szia Edit,

a www.thomas.lap.hu oldalon elég sok minden van ezzel kapcsolatban.

itt pedig pdf-ben letölthető kifestő van: http://webpages.charter.net/mortickles/coloring.htm
(ez alapján dekorgumiból is tudsz Thomas-t készíteni)

ANGOL

Quit Time Songs

Gyönyorű lemez, amelyet gyerekek énekeltek fel!<O</O

<O></O>
01 - A Tisket A Tasket
02 - Alouette
03 - The Alphabet Song
04 - A Bear Went Over The Mountain
05 - B.I.N.G.O
06 - Blue Tail Fly
07 - Camptown Races
08 - Down By The Station
09 - Eensy Weensy Spider
10 - The FarmerIn The Dell
11 - Georgie Porgie
12 - He´s Got The Whole World In His Hands
13 - Here We Go Loopy Lou
14 - Here We Go ´Round The Mulberry Bush
15 - Hey Diddle Diddle
16 - Hot Cross Buns
17 - I´ve Been Working On The Rallroad
18 - Jack & Jill
19 - Where Is Thumbkin?<O></O>

Humpty Dumpty and other nursery rhymes

Egy zenei kollekció egy szép könyvecskével. Jó szórakozást hozzá!

csipkebogyo írta:

Sziasztok!

Szeretném megköszönni mindenkinek a sok feltöltött hasznos mesét, verset, foglalkoztatókat, albumokat, képeket, stb-t..kiss


Péntektől hosszú szabadságra megyek, augusztus végéig nem leszek saját gépközelben. Ez azt jelenti, hogy ezalatt az idő alatt nem fogok tudni se le, se feltöltögetni
Remélem azonban, mire visszajövök sok mindent tölthetek én is le, amit Ti feltesztek.

Kivánok mindenkinek a nyárra kellemes pihenést, jó nyaralást


Ma, és holnap még kicsit tevékenykedek itt...

Kattints a kibontásához...

Kedves Csipkebogyó! Nem tudom ki vagy, de kívánok Neked kellemes nyarat, szép vakációt,jó pihenést!Gyerekeim nevében is szívből köszönöm azt a sok drága kincset, amit elsősorban a Te jóvoltodból (persze mindenkinek hálásak vagyunk!) ezen a fórumon találtunk. Sok újat nem tudunk mi feltölteni, de igyekszünk egy-egy szép verssel, mesével megköszönni! Szeretettel Erika és a gyerekek

Sziasztok!Abban kérem a segitségeteket hogy olvastam valahol egy jópofa verset!Nemis versnek mondanám.Az van benne egy jó nagy,teljes oldal,hogy szülés után ahogy nőnek a gyerekek mennyire,miben változik meg az életünk.Annyira frankó.Majd besz..tam a nevetéstől a végére!Sajnos még cimet sem tudok,de hátha ismerős a téma valakinek és tud segiteni hogy hol találom meg!nagyon köszönöm elörre is!Üdv:zsu.

Szia Zsuzsa!

Én tudom miről beszélsz, de sajnos nekem nincs meg az "levél" majd még utánanézek, de nem igérhetek semmit!

Kedves Csipkebogyó!

Szép nyarat kívánok magam, és a gyermekeim nevében, köszönöm a sok szép dolgot amit feltöltötél, és használni tudtuk!

Kriszta

ABC MESÉK

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 align=left><TBODY><TR><TD></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" align=center><TBODY><TR><TD style="PADDING-RIGHT: 10pt; PADDING-LEFT: 10pt; PADDING-TOP: 20pt" align=justify>

A víziló meséje




Mese a vízilóról, aki félt az oltástól



Volt egyszer egy víziló, aki szörnyen félt az oltástól. Másra szinte gondolni sem tudott, csak az járt a fejében otthon, a játszótéren, a moziban és a strandon, ahol a legjobban lehet elmélkedni. Feküdt a vízben, és arra gondolt, mi lesz, ha már holnap beoltják? Meg kell kérdeznem, hátha a többiek tudnak valamit.
- Nem tudjátok, véletlenül, mikor lesz oltás - kiáltott oda a krokodiloknak, libáknak, leveli békáknak és a pelikánnak -, nem holnap?
- Lesz, amikor lesz -bugyborékoltak vissza a krokodilok, és tovább dobálták nagy, sárga labdájukat, hogy csak úgy fröccsent a víz.
- Minek törnénk ezen a fejünket? - kiáltották a leveli békák a parton, s feltettek a lemezjátszóra egy új lemezt, amin vidám dalok voltak.
- Hát nem éppen semmiség az oltás, fontos dolog az - mondta a pelikán, de senki nem hallotta szegény fejét, mert a lemezjátszó túl hangosan szólt.
- Hogy lehet ez -töprengett a víziló -, senki nem gondol az oltásra.
Valószín&ucirc;leg nem tudják, hogy olyankor egy t&ucirc;vel megszúrják az embert. - És nem tudta kiverni a fejéb&otilde;l ezt a képet, s egészen beleizzadt a nagy félszbe.
S amint javában izzad, egyszer csak jön a postás, levelez&otilde;lapot hoz, s rajta csak ennyi: "Jelenjen meg oltásra."
A víziló ijedtében akkorát csuklott, hogy az utcán megálltak a villamosok.
- Mi történt?! - kiabálták a zsiráfok, a zebrák meg a kenguruk; ugyanis mindnyájan épp a doktor bácsihoz mentek.
- Semmi, semmi -nyugtatta meg &otilde;ket a kalauz -, csak a víziló meg - ijedt az oltástól, már megyünk is tovább.
Mikor megérkeztek a rendel&otilde;be, szépen leültek, várták, mikor kerül rájuk a sor. A békáknál ott volt véletlenül a lemezjátszó a vidám dalokkal, úgyhogy kellemesen töltötték a várakozás perceit.
- El kellene menni a vízilóért -mondta a pelikán. Fogta magát és ment is. De a vízilovat nem volt olyan könny&ucirc; megtalálni, mert elbújt a függöny mögé, és egész testében reszketett, hogy csak úgy táncoltak a kredencen a poharak.
- Ne butáskodj -mondta a pelikán -, gyere! Semmi bajod nem lesz, egy kicsit megcsípnek, ezt még a kis nyuszik is kibírják. Ha nem jössz, mindenki rajtad fog nevetni, nem éri meg.
- Jó - felelt a víziló, mert látta, hogy nincs mit tenni -, de fogd közben a kezemet.
- Rendben van, fogom a kezed -felelt a pelikán, s elindultak. Útközben találkoztak a tyúkkal, az elefánttal s a kis nyuszival, s mindegyikük azt mondta, hogy az egész semmiség, csak megcsiklandozza az embert, ki lehet bírni, nem kell félni.
"Könnyen beszéltek -gondolta magában a víziló -, már túl vagytok rajta. De mi lesz velem?" -és csorgott róla a veríték.
- Maga teljesen meg van izzadva -mondta a doktor bácsi, mikor a vízilóra került a sor.
- Ez neki olyan kedvtelése - szólt közbe a pelikán, aki kézen fogva tartotta a vízilovat. - Van, aki pingpongozni szeret, van, aki izzadni.
- Aha - bólintott a doktor bácsi -, én meg azt hittem, hogy fél.
- Ugyan -mondta a pelikán -, egy ekkora nagy állat azt sem tudja, mi az, hogy félni.
- Hát akkor nekilátunk - szólt a doktor bácsi, és fogta az injekciós t&ucirc;t. Mikor ezt meglátta a víziló, olyan fehér lett, mint a fal.
- Mi az -kérdezte a doktor bácsi -, miért olyan fehér ez a víziló? Fehér lehet egy egér, de nem egy víziló!
- &Otilde; ilyen különös víziló - felelte a pelikán -, fehér víziló, s bel&otilde;le csak egy van.
- De egy perccel ezel&otilde;tt még szürke volt - mondta a doktor bácsi.
- Igen - így a pelikán -, az egyik pillanatban szürke, a másikban már fehér, ezért is olyan ritka példány.
- Jól van - mondta a doktor bácsi -, ha ez olyan ritka-különleges víziló, akkor nagyobb gondot fordítunk az injekcióra. -És nézegette, hova szúrja a t&ucirc;t.
"Most fog fájni" -gondolta a víziló, és becsukta a szemét.
- Kellemetlen - dörmögött a doktor bácsi, és a víziló hátára bökött -, itt túl vastag a b&otilde;r, megpróbáljuk máshol.
De kereshetett ítéletnapig, vékony b&otilde;rt nem talált.
- Nincs mit tenni - jelentette ki végül -, vízilób&otilde;re van, beletörne a t&ucirc;. Nem olthatom be, nem haragszik?
A víziló rámeredt a doktorra, pislogott egyet, aztán táncolni kezdett ott a rendel&otilde;ben, és kurjongatott:
- Miért is haragudnék, nem történt semmi, viszontlátásra! -és futott, futott, egyenesen a strandra, teli torokból nevetett és fröcskölt, annyira, hogy a békáknak is rá kellett szólniuk, hogy nem hallják a lemezjátszót.
De képzeljétek, a víziló egy szép napon felébred, belenéz a tükörbe, és azt látja, hogy szép sárga.
"Ez meg mi? - álmélkodott. - Ha fehér lennék, az azt jelentené, hogy félek, de miért vagyok sárga? Ezt meg kell kérdeznem valakit&otilde;l" - és ment a strandra. Nagy cs&otilde;dület támadt, sárga víziló, ilyen még nem volt, mindenki alaposan megbámulta, és kérdezgették, hogy hol vette ezt a szép színt.
- Valószín&ucirc;leg lakk - mondták a krokodilok -, a strandlabdánk is így fest.
Inkább napolaj! - kiabálták a békák.
Csak a libák &otilde;rizték meg komolyságukat, legyintettek a szárnyukkal, ugyan, kérem, &otilde;k ezen már túl vannak, egészen kis korukban pontosan ilyen sárgák voltak.
- De ti libák vagytok - recsegte a pelikán -, ez nem ugyanaz, én inkább valamilyen betegségre gyanakszom.
S fogta magát, megtörölközött, és ment a rendel&otilde;be.
- Hallotta már, doktor úr, hogy a mi vízilovunk egészen megsárgult?
- Hát az könnyen elképzelhet&otilde; - válaszolt a doktor bácsi -, hisz &otilde; egy egészen rendkívüli víziló, az egyik pillanatban szürke, a másikban fehér, miért ne lehetne id&otilde;nként sárga is?
- Szó sincs itt semmiféle különleges vízilóról, az egész csak butaság volt, azért volt fehér, mert félt az oltástól.
- Hát így állunk - mondta a doktor bácsi -, tehát egy közönséges víziló, akit nem oltottunk be, s ezért sárgaságot kapott. S mivel a sárgaság nagyon csúnya betegség, azonnal ágyba kell feküdnie.
Így hát a víziló ágyba került, strandolásról szó sem lehetett, porokat kellett szednie, az ágya mellett ott ült egy n&otilde;vérke, és mérte a lázát.
- Szörnyű - siránkozott a víziló -, így feküdni, mikor mindenki a strandon van, hancúroznak, labdáznak, és hallgatják a vidám dalokat. N&otilde;vérke, nem mesél legalább valamilyen mesét nekem?
A n&otilde;vérke megsajnálta a vízilovat, és belefogott a mesébe:
"Volt egyszer egy víziló, aki szörnyen félt az oltástól…"




Ezt a mesét Milos Macourek írta.


Te is tudnál egy mesét mondani, arról, hogy mennyire félsz az oltásoktól?

.
</TD></TR></TBODY></TABLE>

ABC MESÉK

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 align=left><TBODY><TR><TD></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" align=center><TBODY><TR><TD style="PADDING-RIGHT: 10pt; PADDING-LEFT: 10pt; PADDING-TOP: 20pt" align=justify>

A zebra meséje



Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy zebra.
A zebráról ezt olvashatod az állatkerti ismertetőben:
Lófélék családjába tartozik. Külsejükben hasonlítanak a házi lóhoz, a szamárhoz is. Törzsük zömök, erős, fülük pedig széles, sörényük felálló.
Afrika déli és keleti részén honosak. Minden zebra szabadságszerető, bátor, eleven. Óvatos, de bizonyos fokig vad állat. Nem válogatós. Ha eleségük kifogy, vándorútra kelnek.
Testüket rövid, csíkos rajzolatú szőrzet borítja, ezért tigrislovaknak is nevezik őket.
Páratlanujjú patások. Lábuk a lovakhoz hasonló. Érzékszerveik rendkívül fejlettek. Csoportosan élnek. Valószínűleg éberségük miatt csatlakoznak hozzájuk szívesen más állatok. Nem lehet őket háziasítani, megszelídíteni.



Kedves olvasóm, ilyen lesz a környezetismeret tantárgy leckéje is, vagy hasonló. Emlékezz csak vissza, miről olvastál, és mit? Képzeld el képekben!
Ugye egyszerű és érdekes a tanulás?
Tréfás kedvű költő ezt írta a zebra fejfájára:


Zebra:


Tévedés áldozata vagyok.
Az elefánt átkelt rajtam gyalog…


Miért írhatta ezt a költő? Tudod a választ?
Tudsz már egyedül, körbetekintően, gyalogosan közlekedni? Ki kísér el az iskolába? Ki vár otthon? Válaszolsz, kedves olvasóm?
</TD></TR></TBODY></TABLE>


.