Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
A SÜNDISZNÓ ÉS A NYÚL


A_nyul_es_a_sun.jpg
A nyúl találkozott a sündisznóval s azt mondta neki:

- Rendes állat volnál, te sün, csakhogy görbe a lábad s egymásba akad.
Megharagudott a sün s így szólt:
- Miért csúfolkodol? Az én görbe lábam sebesebben fut ám, mint a te egyenes lábad. Most egy kicsit hazamegyek, aztán fussunk versenyt!
Hazament a sün és azt mondta a feleségének:
- Fogadtam a nyúllal: versenyt futok vele.
Azt mondja a sün-feleség:
- Úgy látszik, elment az eszed! Hogy futnál versenyt a nyúllal? Neki gyors a lába, neked suta, görbe.
Feleli rá a sün:
- Neki gyors a lába, de nekem az eszem gyorsabb. Te csináld azt, amit parancsolok. Menjünk a mezőre.
Megindultak a felszántott mezőn a nyúlhoz; mondja a sün a feleségének:
- Bújj meg itt a barázdának ebben a végében, mi pedig a nyúllal a másik végétől erre futunk; mikor ő megiramodik, én visszafordulok, s ha eléri futva a barázda végét, ahol te állsz, bújj elő és ezt mondd: "Már régóta várok." Nem tud megkülönböztetni minket - azt gondolja, hogy én vagyok.
A sün felesége megbújt a barázda végén, a sün meg a nyúllal futásnak eredt a barázda túlsó vége felől.
Mihelyt futni kezdett a nyúl, visszafordult a sün s meglapult a barázdában. A nyúl elvágtatott a barázda túlsó végére: hát láss csudát! - már ott ül s vár a sün. Meglátja a nyulat s azt kiáltja neki:
- Már régóta várok!
A nyúl nem tudta a sünt a feleségétől megkülönböztetni s eltűnődött rajta: "Mi a manó? Hogy tudott ez a sün megelőzni engem?"
- No - biztatta - gyerünk, fussunk még egy versenyt!
- Gyerünk!
A nyúl rohant vissza, átfutott a másik végére, hát láss csudát! - ott van a sün s ilyen szóval várja:
- Ej, barátom, te csak most jössz, én már rég itt vagyok!
"Mi a manó! - tűnődik el a nyúl. - Bármilyen gyorsan futottam, mégis megelőzött!"
- No, fussunk még egyet, most már nem fogsz megelőzni engem.
- Fussunk, no!
Vágtatott a nyúl lélekszakadva: hát láss csudát! - a sün ott ül már és várja.
S addig futott a nyúl végtől végig, amíg kimerült egészen. S végül megadta magát s ezt mondta: "Többet soha nem fogadok."
A_nyul_es_a_sun.jpg

A_nyul_es_a_sun-1.jpg

 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Tudtok olyan verses, mesés albumot, amelyen gyerekek mondják a verseket, meséket? Köszi a segitséget!

A Tanuljunk játszva - Hónapsoroló is gyerekek előadásával készűlt, bár itt vannak dalok is.. #472, 473, 474 ,

Tanuljunk játszva -Ház körüli állatok itt is a verseket, mondókákat gyerekek mondják

Tanuljunk játszva - Erdő, mező állatai szintén:)
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Hócsillag és Nárcisz regéje

(verses mese)<o></o>


Tipegő tündérlány apró buborékban
Forrásvíz felett lebeg az alkonyban
Szivárvány szőttes fedi a trónját
Hintának használja a kis patak habját<o></o>

Legkisebb leánya a tündérkirálynak
Virágot varázsol a tavaszi faágnak
Szirmokat szór kecses kis kezéből
Kökényt fest kékre az égnek színéből<o></o>

Száz éve született magyalfa csúcsában
Száz szobában lakott a király várában
Hócsillagnak hívta a tündérek népe
Tavaszi tündöklés, a szépeknek szépe<o></o>

Kevés a kérője Hócsillag kezének
Várja az idejét igaz szerelmének
Egy karcsú királyfit virággal nevében
Jövendölt a jóslat a Legendák Könyvében<o></o>

Születése századik éjjele érkezett
Vigasságra várnak nagy vendégsereget
Bor, búzakenyér, elegáns kelmék
Tízezer tücsök hozza hegedűjét<o></o>

Eljött az este, indul a mulatság
Százszorszép szirmait a szőnyegre szórják
Keringnek körbe a szép tündérlányok
Virágot varázsol bűvös bűbájuk<o></o>

Hócsillag hallgatag ül apja trónján
Gyémántok, gyűrűk csillognak ujján
Felpillant félve, egy kérést meghallva
Hosszú hajú herceg áll ott meghajolva<o></o>

Szemei szikráznak, mint zafír csillagok
Ruháján ragyognak az ezüstös csatok
Itt az ideje az ifjak táncának
Várja a válaszát Hócsillag apjának<o></o>

Büszkén bólint a tündérek királya
Nemes nagyúrnak tetszik a leánya
Tóparti tisztáson szép táncuk lejtik
Kéz a kézben keringnek éjfélig<o></o>

Sorsuk sebesen utolérte őket
Csodás csókkal nyomtak rá pecsétet
Szemeik szóltak, beszéltek egymásnak
Tündérlány ajka tündérfi ajkának<o></o>

„Hogy hívnak, herceg?” kérdezi halkan
Az ifjú mosolyog s megszólal lassan
„Hócsillag, hisz ismersz: tavasszal virágzom
Nárcisz a nevem, a májust vigyázom”<o></o>

Hirtelen haragos szélvihar támad
Mennydörgés rázza magasból a várat
„Vártam végtelen e csodás pillanatra
Most megtalált bosszúm hívó varázslatra”<o></o>

Sírva sikoltottak az udvari vendégek
Felismerték fagyos hangját a tündérnek
Gúnyos és gonosz szavát nem feledték
Százszor száz éve, hogy földjükről száműzték<o></o>

„Vakká válsz hercegnő s világod elfordul
Hócsillag, hangod most örökre elnémul
Virágok nevével varázslat szállt rád
Nemes Nárcisz, halld Urad haragját”<o></o>

Hócsillag hallgat, kék szemei könnyben
Régen rótták az átkot egy mágikus könyvbe
Homály hullott le a tündéri várra
Várnak a vendégek a király szavára<o></o>

„Balga bosszúvágy sújtott le átokkal”
Kiáltott a király keserű szavakkal
„Te, tündérfi, Te okoztad vesztét
Nárcisz: neved nem hozott szerencsét!”<o></o>

„Halljad hát herceg most az én parancsom
Villámként vágtass, hagyjad el udvarom!
Leányom látását és szép hangját kéri
Vagy végzeted a te lelked is hamar eléri”<o></o>

Keserűn kifordul a kapun szép Nárcisz
Vándorol vadonban, hol csak árnyék látszik
Süvít a sivatag sárga homokja
Tengernek tükrét is hasítja hajója<o></o>

Keresi, kutatja Hócsillag hangját
Visszavinni vágyja szemének világát
Barangol búsan szerte a világon
Míg megakad szeme egy kicsiny virágo<o></o>

Kőszikla került a kis hóvirágra
Nem nőhetett tovább, beszorult alája
Szépséges szirmai szomorún hervadnak
Levelei lassan a földre lehullnak<o></o>

Kemény a keze a tündérek fiának
Szívesen segít a sérült kis virágnak
Döngve, dübörögve a sziklakő legurul
A hóvirág hálásan Nárciszhoz fordul<o></o>

„Köszönöm királyfi, jó lelked páratlan
Segíteni jöttél, siettél váratlan
Ám ború és bánat nyomja a szívedet
Nekem nem kell titkodat felfedned”<o></o>

„Nemes Nárcisz Úr, virágok királya
Megmentheted mátkád: de megvan az ára…
Szakíts szirmaimból egy kicsi fehéret
Veled s velem amit vársz, feléled”<o></o>

„Ablakok alatt, Hócsillag kertjében
Ássál egy árkot s rejtőzz el mélyében
Takard be testedet a kiásott földdel
Szirmom s szerelmed reggelre kizöldell”<o></o>

„Kijön kis kertjébe Hócsillag sírni
Látni nem láthat, de illatod megérzi
Szakítja szárad, ölel majd keblére
Vigaszként visz majd szobája mélyébe”<o></o>

„De hallgass ide herceg” – szólt a virág halkan
„Sajnos ez semmi, rossz hírek is vannak
Széttépve szárad, a varázst megtöröd
De elmúlik élted s odalesz örömöd”<o></o>

Hallgat hosszan s szomorún szép Nárcisz
Arcán s ajkán a remegés játszik
„Hócsillag hangja édes akácméz
párás pillantása gyönyör, ha rámnéz<o></o>

„Megteszem, mit mondasz, kedves virágszál
Életem értelme több e csúf világnál
Elmúlok, elmegyek, itt hagylak kedvesen
Boldogan búcsúzom, ha látom a kedvesem”<o></o>

Hajnali harmat a Nap alatt kelve
Nemes nárciszt nevelt Hócsillag kertje
Sápadtan sírdogál a gyönyörű királylány
Szomorú szerelme valahol messze jár<o></o>

Hirtelen… honnan is? Illatot érzett
Forgatta fejét, de hiába nézett
Kezével kereste, ujjait rátette
Nem volt az nehéz, hisz szíve vezette<o></o>

„Illatod finom, felismertem rögtön
Letépni nem lehet: szobám neked börtön
Fekszem itt a fűben, melletted, teveled
Érzem, eljön értünk talán a kikelet”<o></o>

Szívében szólt, hiszen hanggal nem tudott
Álmosan, s ájultan a földre lerogyott
Kezével karolta élete virágát
Csendesen, csókok közt aludta álmát<o></o>

Sárga Nap sugara, melegen tűzött
Hócsillag haján egy csillag időzött
Kelve a királylány kinyitja szemét
S valóra válni látja a mesét.<o></o>

„Nárcisz! Hű hercegem, én drága szerelmem”
Kiáltott kérlelőn s hangjától megretten
„Látlak és létezel, újra szól a szavam!”
Karolja kedvesét s zokog boldogan<o></o>

Felébred félve a tündérek hercege
Látja a lányt mellette nevetve
Hallja a hangját, látja szép szemét
Valami elhozta a varázslat vesztét<o></o>

Szerelmük szép és tudták, nem várhat
Varázslat, veszély, nekik nem árthat
Királylány könnyei adtak új életet
Szerelmük szilárdan vert örök gyökeret<o></o>

Végéhez ért e varázslatos rege
Szép és szelíd volt kettejük szerelme
Mégis megtörni sohasem lehet
Ezt jelenti a jóság s az igaz szeretet. <o></o>

<o>
</o>​
 

szidoka

Állandó Tag
Állandó Tag
Itt van az osz,itt van ujra...

PETOFI SANDOR

Itt van az osz itt van ujra....
(reszlet)


Itt van az osz itt van ujra,
S szep mint mindig ennekem .
Tudja isten ,hogy mi okbol
Szeretem ? de szeretem.


Kiulok a dombtetore,
Innen nezek szerteszet,
S hallgatom a fak lehullo
Levelenek lagy neszet.


Mosolyogva nez a foldre
A szelid nap sugara,
Mint elalvo gyermekere
Nez a szereto anya.

............................


Aludjal hat,szep termeszet.
Csak aludjal reggelig,
Salmodj olyakat,amikben
Legnagyobb kedved telik.
 

Montfort

Állandó Tag
Állandó Tag
Zelk Zoltán: Négy vándor

A világ végét&otilde;l kilenclépésnyire, de az is lehet, hogy tízre, volt egy hegy. A hegy mögött egy icipici pátakocska folydogált, amiben mákszem nagyságú halak játszadoztak, s olyan kicsi békák ugráltak a partján, hogy csak a szél és a falevelek látták &otilde;ket. A hegy se volt valami óriási, a verebek gyalogláb másztak át rajta, s mikor a túlsó felére értek, még akkor is kedvük volt ugrándozni. Nem lehetett nagyobb, mint egy jókora kavics. De igazi hegy volt, s igazi volt az a cérnaszálnyiösvény is, ami a hegyt&otilde;l az erd&otilde;ig vezetett. Ez az erd&otilde; már nem volt olyan kicsi, mint az ösvény, a hegy s a patak, akkora lehetett, mint mifelénk az erd&otilde;k.
Vidám élet volt az erd&otilde;ben, de legvidámabban négy testvér élt, akiknek az erd&otilde; közepén volt a házu
k
. A négy testvér neve: Tavasz, Nyár, &Otilde;sz, Tél.
Azt elfelejtettem megmondani, hogy mindez a világ elején volt így, a világ elejét&otilde;l is csak tíz évig és három napig. Mert tíz esztend&otilde; és három nap múltán a négy testvér összeveszett. Azt hiszem, azon vesztek
össze, hogy melyik madár tud nagyobbat ugrani. a veréb vagy a rigó? Hiába kérdezték a lepkéket, az ösvényt meg az icipici patakot, egyik sem tudta megmondani, melyiknek van igaza. Így történt aztán, hogy a Tavasz így szólt testvéreihez:
-Ezen mi elveszeked
nénk a világ vegéig. Én hát inkább elmegyek közületek. -Ezzel aztán el is indult, át a kis ösvényen, át a kavics nagyságú hegyen és az icipici patakon, míg csak a világ közepére nem ért. Beletellett vagy három hónap, amíg visszajött az erd&otilde;be.
Akkor aztán
eldicsekedett testvéreinek, hogy mennyire örültek neki az emberek. Mindenki azt mondta, hogy a tavasz a legszebb a világon. Ezt bizony nem hagyta rá a nyár. &Otilde; is útra kelt, s &otilde; is dicsekedve tért vissza.
-Énhozzam bizony így szóltak az emberek: te vagy a
l
egjobb, te vagy a legkedvesebb! Te érlelted meg a búzánkat, hogy lisztet &otilde;r&otilde;lhessünk bel&otilde;le, hogy kenyeret süthessünk a lisztb&otilde;l...
'Hát, ha így van, én is útra kelek'-gondolta az &Otilde;sz. S nem is gondolta kétszer, túl volt már az erd&otilde;n, hegyen, patakon. Azt
á
n, mikor visszatért, így szólt: -Láttátok volna, hogy örültek nekem az emberek! Nem is csoda, mert teli tarisznyával mentem közéjük, vittem nekik sz&otilde;l&otilde;t, diót, almát, körtét.
A tél se hagyta magát, &otilde; is útnak índult, szaladtak el&otilde;tte a szelek, hogy hír&ucirc;l
v
igyék érkezését. Visszafele is pajtásaival, a szelekkel jött, s álló nap arról mesélt, mennyire örültek a gyerekek a hónak és a jégnek, s mennyi ágat tördelt az erd&otilde;kben, hogy legyen mivel f&ucirc;teniük a szegényeknek.
Álló napig ezt mesélte, de már csak kette
n hallgatták, a Nyár és az &Otilde;sz, mert a Tavasz közben újra útra kelt, s azóta is így vándorolnak, mióta világ a világ.


 

Montfort

Állandó Tag
Állandó Tag
Bálint Ágnes: A SZERECSENDIÓ MALAC

Már nem emlékszem pontosan, hány éve történt, hogy egy pirosorrú kisleány gereblyézett az erdőszélen. A hullongó-szállongó sárga faleveleket gereblyézte nagy halomba. Egyszer csak Ősz apóka lépett ki a bokrok közül. Foga között ott füstölt a pipa, melynek fehér füstjétől-ködétől elsárgulnak, elfonnyadnak a fák lombjai.
– Mivégre neked ez a sok száraz levél? – kérdezte a leánykától. Az nagy bátran felelt:
– Malacot akarunk venni a vásárban, alomnak gyűjtöm a faleveleket, merthogy a szalma igen drága idén. Igaz, a malac is drága, nem tudom, össze tudjuk-e kuporgatni a rávalót!
Ősz apóka egy darabig csendben pöfékelt, azután rámutatott a pipaszárral egy nagy fára:
– Nézd amott azt a szerecsendió fát! Hevernek a diók alatta. Szedj föl egyet, gurítsd odébb, azután nézz jól utána!
A kisleány nem tudta mire válni ezt a furcsa beszédet. Nem akart azonban ellenkezni Ősz apókával, akiről azt mondják, éppen olyan öreg, mint maga a föld, lehajolt hát, és keresett a fa alatt egy diót. Meglóbálta, elgurította, s jól utána nézett. Gurult a dió a fűben, gurult, gurult, s közben egyre nagyobb lett. Uramfia, egyszer csak egy takaros kis ezüstszőrű malac gömbölyödött ki belőle! Vígan röfögve szaladt vissza a kislányhoz, s megállt előtte, mintha mondaná:
– Itt vagyok, ragyogok, éppen a tiéd vagyok!
A leányka nem tudta, hová legyen nagy örömében és csodálkozásában. Kereste az öregembert, mert tudta, hogy annak köszönheti a csodálatos malacot. Ősz apó azonban eltűnt, mintha ő is csak pipafüst lett volna, ami elenyészik a levegőben.
– Gyere kis malacom, siessünk haza, hadd legyen otthon is nagy öröm! – hívta malacát a kisleány. A malacka engedelmesen kocogott a leányka után. Volt is nagy boldogság a rozzant viskóban, mikor hazaértek! Egész éjjel szemernyit sem aludtak a nagy örömtől. Pedig még csak másnap derült ki, mennyi jó tulajdonsága van a szercsendió malacnak. Kevesebbet evett, mint egy cinege madár, három szem tökmag elég volt neki egy napra. Mégis úgy nőtt, gömbölyödött, hogy év végére le kellett vágni. Tenyérnyi széles szalonnáját, hatalmas sonkáit az egész szomszédság megcsodálta. Kiváltképpen az átellenes házban lakó Sóvár gazda. Apróra kifaggatta a szegény asszonyt meg a lányát, hogyan és miképpen jutottak a csodamalachoz. Mikor elmesélték neki, ő is nyomban kiment az erdőre, hogy megkeresse Ősz apókát. Kis bolyongás után meg is találta. Menten rákiabált:
– Hé, Ősz apó! Nekem is kellene egy olyan szerecsendió malac, mint amilyet az utcámbéli szegény asszony lánya hozott haza az erdőről!
– Úgy-úgy! – mormogott Ősz apó. – Éhező gyerekeid vannak otthon?
– Nincs nekem gyerekem! – tiltakozott Sóvár gazda. – Méghogy az is a kenyeret pusztítsa?
– Komáidat akarod tán megvendégelni a csodamalac szalonnájából? – firtatta tovább az öreg. Sóvár gazda ezen akkorát nevetett, hogy még a térdét is csapkodta:
– Méghogy ilyet! Csak úgy eltékozolni a drága szalonnát, beletömni boldog-boldogtalanba! Még magam is kimérve eszegetem! Azt sem mondhatom, hogy nincs otthon az ólban kövér hízóm. De már azt nem hagyhatom, hogy itt az erdőn ingyen malacot osztogassanak, én meg kimaradjak belőle!
Ősz apó a szerecsendió fára mutatott:
– Keress ott egy hullott diót, s gurítsd el jó messzire! Majd meglátod, mi lesz belőle.
– Azt már úgyis tudom, hát malac lesz belőle! – vigyorgott Sóvár gazda, és sietett a szerecsendió fához. Hanem ami dió lepotyogott, mind felszedték már az erdőt járó gyerekek. Sóvár gazda sokáig keresgélt a fűben, míg végre talált egy kis töpörödött, ráncoskérgű diót. Nagy lendülettel elgurította, s majd kiugrott a szeme a helyéből, annyira bámult utána. Gurult a dió, sebesen gurult, pörgött, s mire megállapodott, kis fekete malacka lett belőle. Nem volt kövér, nagy sem volt, dehát pénzbe nem került. Sóvár gazda boldogan vitte haza.
Otthon jött csak a meglepetés! A csepp kis malac annyi moslékot falt, mint egy egész disznókonda. Bármennyit habzsolt azonban, csak olyan hitványka maradt, mint volt. Az egész utca csúfolta Sóvár gazdát az ingyen malac miatt.
– Ha aranyból volna, sem érne annyit, amennyit a drága eleségből pusztított! – panaszkodott Sóvár gazda. – Kést neki, látni sem akarom már!
Böllért hívtak hát, hogy leszúrja a szerecsendió malacot. Sóvár gazda feltűrte az inge ujját, s fülönragadta a kis malacot, nehogy elszaladjon a kés elől. No de mi történt? Alig érintette meg a böllér a kés hegyével a malac nyakát, az egy szempillantás alatt úgy összezsugorodott, hogy sóvár gazda előrebukott, és jól beverte az orrát a böllér csizmájába.
– Mi az, mi az? – hüledezett. – Elszaladt a malac, vagy mi?
A böllér a nevetéstől nem tudott felelni. Még az oldala is nyilallott a nagy nevetéstől, azt tapogatta egyik kezével. Másik kezével, azazhogy inkább csak két ujjával egy összetöpörödött, fonnyadt, fekete kis szerecsendiót himbált a csutkájánál fogva, ami még az előbb a disznó farka volt.
 

Montfort

Állandó Tag
Állandó Tag
Játékok, dalok mondókák óvodásoknak

A PART ALATT<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
A part alatt, a part alatt
Három varjú kaszál, három varjú kaszál.
Róka gyűjti, róka gyűjti,
Szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti.<o:p></o:p>

Bolha ugrik, bolha ugrik,
Hányja a szekérre, hányja a szekérre.
Mén a szekér, mén a szekér,
Majd a malomba ér, majd a malomba ér.<o:p></o:p>

A malomba, a malomba
Három tarka macska, három tarka macska.
Egyik szitál, másik rostál,
Harmadik követ vág, harmadik követ vág.<o:p></o:p>

Szürke szamár vizet hoz már,
Tekenőbe tölti, tekenőbe tölti.
Tehén dagaszt, tehén dagaszt,
Kemencébe rakja, kemencébe rakja.<o:p></o:p>

Medve várja, medve várja,
Kisült-e a cipó, kisült-e a cipó.
Tyúk a cipót csipegeti,
Hangya morzsát szedi, hangya morzsát szedi.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
KATALINKA SZÁLLJ EL<o:p></o:p>
Katalinka szállj el,
Jönnek a törökök.
Sós kútba tesznek,
Onnan is kivesznek,<o:p></o:p>

Kerék alá tesznek,
Onnan is kivesznek,
Ihol jönnek a törökök,
Mindjárt agyonlőnek.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
MIT MOS, MIT MOS?<o:p></o:p>
Mit mos, mit mos, levél Katicája?
Pittyet-pattyot, varrott keszkenőjét.
Ha szép volnék, kurjantanék,
Madár volnék, röppentenék,
Víg szívemmel, víg lelkemmel

Téged elvennélek.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
Mese, mese, mátka,
Pillangós madárka,
Ingó-bingó rózsa,
Te vagy a fogócska!

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
LEPKE TE KEDVES <o:p></o:p>
Lepke, te kedves, szállj csak,
Lepke te kedves, várlak.
Szállj magasabbra bátran,
Hogy ragyogásod lássam.
Erdő, rét és patak után
Leld meg a nyugtod nálam.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
ÁRKOT UGROTT A SZÚNYOG<o:p></o:p>
Árkot ugrott a szúnyog, kitörött a lába,
Szaladtak a szúnyogok szúnyogpatikába.
Szúnyog úr, a patikus, maga rakta sínbe,
Nem vitték a kórházba, kinn fekszik a színbe.
Jönnek is a rokonok, ismerősök sorra,
Gyűlik a sok sütemény, rétes-béles torta.
Meg is gyógyult egy-kettőre, összeforrt a lába,
Örömében felmászott a jegenyefára.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
MEGFOGTAM EGY SZÚNYOGOT<o:p></o:p>
Megfogtam egy szúnyogot,
Nagyobb volt egy lónál.
Kisütöttem a zsírját,
Több volt egy akónál.<o:p></o:p>

Aki eztet elhiszi,
Szamarabb a lónál,
Aki eztet elhiszi,
Szamarabb a lónál, <o:p></o:p>

<o:p></o:p>
Tücsök koma gyere ki,
Szalmaszállal húzlak ki.
Házad előtt megrekedtem,
Hat ökörrel vontass ki!

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
TÜCSÖKLAKODALOM<o:p></o:p>
Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri,
Csiszeg-csoszog a tetű, násznagy akar lenni.
Odaugrik a bolha, vőfély akar lenni,
Mindenféle csúf bogár vendég akar lenni.<o:p></o:p>

Gólya volt a szekundáns, kisbéka a flótás,
Dongó darázs a brúgós, pulyka volt a prímás.
Táncba ugrik a majom, megjárja a polkát,
Híres betyár a bagoly, lesi a hurkáját.<o:p></o:p>

Farkas volt a mészáros, hat ökröt levágott,
Amellett még malacot ötvenet kirántott.
Kecske volt a szakácsné, jó gulyáshúst főzött,
Míg az ebéd elkészült, a tücsök megszökött.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
Cini-cini muzsika,
Táncol a kis Zsuzsika.
Jobbra dül meg balra dül,
Tücsök koma hegedül.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
CSIGA-BIGA GYERE KI<o:p></o:p>
Csiga-biga gyere ki,
Ég a házad ide ki,
Kapsz tejet, vajat,
Holnapra is marad.<o:p></o:p>

Csiga-biga gyere ki,
Ég a házad ide ki,
Szántsunk, vessünk,
Hogy jobban élhessünk.<o:p></o:p>

Csiga-biga told ki szarvadat,
Ha nem tolod, összetöröm házadat.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
TEKEREDIK A KÍGYÓ<o:p></o:p>
Tekeredik a kígyó,
Rétes akar lenni,
Tekeredik a rétes,
Kígyó akar lenni.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
KIS-KIS KÍGYÓ <o:p></o:p>
Kis, kis kígyó, tekeredj a fára,
Kis, kis kígyó, tekeredj a fáról!
Kis, kis kígyó, tekeredj a fára,
Kis, kis kígyó, tekeredj a fáról!

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
VIRÁGÉKNÁL ÉG A VILÁG<o:p></o:p>
Virágéknál ég a világ,
Sütik már a rántott békát,
Zimme-zumm, zimme-zumm,
Rece-fice bum-bum-bum<o:p></o:p>

Bíró Marcsa odakapott,
Békacombot ropogtatott,
Zimme-zumm, zimme-zumm,
Rece-fice bum-bum-bum<o:p></o:p>

Puskás Gábor későn futott,
Neki csak a füle jutott,
Zimme-zumm, zimme-zumm,
Rece-fice bum-bum-bum

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
NYUSZI GYUSZI <o:p></o:p>
Nyuszi Gyuszi fekszik árokban,
Bojtos, hosszú füle van,
Kicsi piros szeme van.
Idenéz, odanéz, szétpislant.<o:p></o:p>

<o:p></o:p>
Nyuszi, nyuszi, nyulacskám,
Mért félsz tőlem, nincs puskám.
Van ám nékem egyebem,
Kelkáposzta levelem.<o:p></o:p>

<o:p></o:p>
Kerekecske, dombocska,
Itt szalad a nyulacska.
Erre megyen, itt meáll,
Itt egy körutat csinál.
Ide bújik, ide be,
Kicsi gyermek keblibe.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
HOVÁ MÉGY TE KIS NYULACSKA?<o:p></o:p>
Hová mégy te kis nyulacska?
Ingyom-bingyom tálibe,
Tutálibe tálibe,
Az erdőbe.<o:p></o:p>

Minek mégy te az erdőbe?
Ingyom-bingyom tálibe,
Tutálibe tálibe,
Vesszőcskéért.<o:p></o:p>

Minek néked az a vessző?
Ingyom-bingyom tálibe,
Tutálibe tálibe,
Kertecskének.<o:p></o:p>

Minek néked az a kiskert?
Ingyom-bingyom tálibe,
Tutálibe tálibe,
Virágoknak.<o:p></o:p>

Minek néked az a virág?
Ingyom-bingyom tálibe,
Tutálibe tálibe,
Jóanyámnak.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
HÁZASODIK A MOTOLLA<o:p></o:p>
Házasodik a motolla,
Házasodik a motol-la-la-la,
Rátalált a piszkafá-ra-ra-ra,
Rátalált a piszkafára. <o:p></o:p>

Rokonságát összehívja,
Rokonságát összehív-jajaja,
A vén baglyot csak kihagy-ja-ja-ja,
A vén baglyot csak kihagyja.<o:p></o:p>

Hogy a bagoly ezt meghallja,
Hogy a bagoly ezt meghall-ja-ja-ja,
Szalad a lakodalom-ba-ba-ba,
Szalad a lakodalomba.<o:p></o:p>

Asztal szélén tollászkodik,
Asztal szélén tollászko-dik-dik-dik,
Maga módján hangosko-dik-dik-dik,
Maga módján hangoskodik.<o:p></o:p>

A kemence oldalába,
A kemence oldalá-bababa,
Úgy kornyikál, mint a pá-va-va-va,
Úgy kornyikál, mint a páva.<o:p></o:p>

Egy kis ugri-bugri veréb,
Egy kis ugri-bugri veréb-réb-réb
Latapossa körme he-gyét-gyét-gyét
Letapossa körme hegyét.<o:p></o:p>

Félre innen buta veréb,
Félre innen buta ve-réb-réb-réb,
Ne taposd le körmöm he-gyét-gyét-gyét,
Ne taposd le körmöm hegyét.<o:p></o:p>

H vendégeki nem volnának,
Ha vendégek nem volná-nak-nak-nak,
Összetörném csontocská-dat-dat-dat,
Összetörném csontocskádat.<o:p></o:p>

Köszönd meg hát szépen nekik,
Köszönd meg hát szépen ne-kik-kik-kik,
Ha most bántásod nem e-sik-sik-sik,
Ha most bántásod nem esik.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
IGLICE SZÍVEM <o:p></o:p>
Iglice szívem, iglice,
Aranyos lábú iglice,
Ahová te hajlasz,
Én is odahajlok, iglice.<o:p></o:p>

Árok mellett jártamba
Tüske ment a lábamba,
Rajtakap, rajtakap,
Mindenhová belekap.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
JÖN A KOCSI, MOST ÉRKEZTÜNK<o:p></o:p>
Jön a kocsi, most érkeztünk,
Jaj de nagyon eltévedtünk,
Derekasan áztunk-fáztunk,
No de kicsit elnótáztunk.<o:p></o:p>

Jegenyefa ingó-bingó,
Rajta ül egy ázott holló,
Veregeti csapzott tollát,
Keserüli holló voltát.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
HÉJA, HÉJA <o:p></o:p>
Héja, héja, nincs itt liba,
Szomszédban van, eredj oda,
Eredj oda, huss, huss, huss!

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
HOPP, MÓKUSKA <o:p></o:p>
Hopp mókuska, mókuska,
Vékony, karcsú Mariska,
A verebek tánca
Szoknyátoknak ránca.<o:p></o:p>

Most jöttünk az erdőből,
A zöld erdő-mezőből,
Addig szökdécseltünk,
Míg idáig értünk.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
MÓKUSKA, MÓKUSKA <o:p></o:p>
Mókuska, mókuska,
Felmászott a fára.
Leesett, leesett,
Kitörött a lába.<o:p></o:p>

Doktor bácsi
Ne gyógyítsa meg!
Huncut a mókus,
Újra fára megy.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
KIMENT A HÁZ AZ ABLAKON<o:p></o:p>
Kiment a ház az ablakon,
Benne maradt a vénasszony,
Zsuppot kötött a hátára,
Úgy ballagott a vásárra.<o:p></o:p>

A rókának nincs nadrágja,
Mert a posztó nagyon drága.
Ha a posztó olcsó volna,
A rókán is nadrág volna.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
HARKÁLY KOPOGTAT<o:p></o:p>
Harkály kopog a száraz kérgen,
Féreg lapul a keskeny résben.
Harkály kotorász sok kis lyukban,
Féreg menekül mindenhonnan.<o:p></o:p>

Csusszan a harkály hosszú nyelve,
Hogy a sok férget mind elnyelje.
Csusszan a harkály hosszú nyelve,
Jajgat a féreg, nehogy elnyelje.<o:p></o:p>

Csusszan a harkály hosszú nyelve,
Hamm, és a férget mind elnyelte.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
Répa, retek, mogyoró,
Korán reggel ritkán rikkant a rigó.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
FÜTYÜL A RIGÓ<o:p></o:p>
Zöld erdőben füttyentette...<o:p></o:p>
Fütyül a rigó, fütyül a rigó,
Ellesem ékes nótáját,
Víg madarának muzsikáját.<o:p></o:p>

Zöld erdőben füttyentette,
Sík mezőben rikkantotta...<o:p></o:p>

Rikkant a rigó, rikkant a rigó,
A kikeletről trillázott,
Sárgarigóknak fuvolázott.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
Csipp-csipp csóka, vak varjúcska,
Komámasszony kéreti a szekerét,
Nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta,
Hess, hess, hess!

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
FÜLMILE<o:p></o:p>
Fülmile kedves csöppnyi madárka,
Zárva a torkod, lomb belehallgat,
Hajnal se hallja víg dalodat.<o:p></o:p>

Zárva a torkom, csöpp szívem árva,
Víg kedvem gyászba, mért énekelnék,
Ágrul a fészkem jaj leüték.<o:p></o:p>

Pásztor egy bottal verte a fészkem,
Vitte a héja négy kicsi árvám,
Hullik a könnyem, hull szaporán.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
JÖTTEM KARIKÁN <o:p></o:p>
Jöttem karikán, kicsi taligán,
Három véka fülemüle énekel a fán.
Kordé, kocogó taligakerék,
Három véka jókívánat, áldjon meg az ég!

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
KICSI ŐZ <o:p></o:p>
Kicsi őz fuss ide, a gyep itt szép üde,
Takaró vállamon, a felét rádadom.<o:p></o:p>

Kicsi őz fuss ide, a gyep itt szép üde,
Velem itt elleszel, a vadász nincs közel.

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
BRUMM-BRUMM, BRÚNÓ<o:p></o:p>
Brumm-brumm Brúnó, mókás medve,
Van-e neki éppen táncos kedve?
Brumm-brumm pajtás, szépen kérem,
Az iskolabálba jöjj el vélem!<o:p></o:p>

Ott eljárhatsz minden táncot,
Orrodba se fűznek, meglásd, láncot!
Irgum-burgum, én nem bánom,
Elmegyek én, édes kis pajtásom.<o:p></o:p>

Úgysem vágyom semmi másra,
Csak a retyezáti, friss csárdásra.
Kippen-koppan, dibben-dobban,
Nosza, ha legény vagy, járjad jobban!

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
MACKÓ, MACKÓ UGORJÁL!<o:p></o:p>
Mackó, mackó ugorjál!
Mackó, mackó forogjál!
Tapsolj egyet, ugorj ki!<o:p></o:p>
 

Montfort

Állandó Tag
Állandó Tag
Grimm: A Brémai Muzsikusok

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>​
Egy embernek volt egyszer egy szamara. Hosszú évek óta hordta már szegény jószág a malomba a zsákokat, fogyton fogyott az ereje, egyre kevesebb hasznát lehetett venni.<o:p></o:p>
"Minek abrakoljak tovább ilyen semmirevaló állatot?" - gondolta a gazdája, és elhatározta, hogy lebunkózza.<o:p></o:p>
A szamár azonban megneszelte, hogy valami készül ellene. Egy óvatlan pillanatban megszökött, és elindult Bréma felé. Úgy tervezte, majd ott beáll városi muzsikusnak.<o:p></o:p>
Amint ment, mendegélt, egyszer csak meglátott egy vadászkutyát. Ott hevert szegény az úton a porban, és lihegett, mintha halálra loholta volna magát.<o:p></o:p>
- Mi a baj, Fogdmeg, miért lihegsz úgy? - kérdezte a szamár.<o:p></o:p>
- Hagyd el - nyögte búsan a kutya -, öreg vagyok, napról napra gyengülök, vadászni sem tudok már! A gazdám agyon akart ütni, alig tudtam egérutat nyerni. Az irhámat megmentettem ugyan, de ilyen vén fejjel ugyan mihez kezdjek, ugyan mib&otilde;l éljek?<o:p></o:p>
- Tudod, mit? - mondta a szamár. - Én Brémába tartok, ott felcsapok városi muzsikusnak. Gyere velem, szeg&otilde;djél be te is a zenekarba. Én majd a lantot pengetem, te meg dobolsz hozzá.<o:p></o:p>
A kutya elfogadta az ajánlatot, és most már kettesben mentek tovább. Egyszer csak szimatolni kezdett az öreg vadászeb: egy macska ült nem messze t&otilde;lük az út szélén, girhesen, búsan, akár a hét sz&ucirc;k esztend&otilde;.<o:p></o:p>
- Mit keseregsz Bajszos? - érdekl&otilde;dött a szamár.<o:p></o:p>
- Kinek van jókedve, ha egyszer a nyakán a kötél? - felelte a macska. - Megvénültem, a fogaim kicsorbultak, jobb szeretek már a kályha mögött dorombolni, mint egereket hajkurászni. De az emberek hálátlanok: a gazdasszonyom vízbe akart fojtani, hogy ne kelljen tovább etetnie. Nagy nehezen eliszkoltam; hanem aztán most légy okos, pajtás: mihez kezdjek, mib&otilde;l éljek?<o:p></o:p>
- Gyere velünk Brémába muzsikusnak! Te úgyis jól értesz az éjjeli zenéhez, hasznodat vehetjük a zenekarban.<o:p></o:p>
A macskának tetszett a tanács, és velük tartott.<o:p></o:p>
Útjuk éppen egy major mellett vitt el. Az udvar kerítésén egy kakas ült, és torkaszakadtából rikoltozott.<o:p></o:p>
- Hát téged mi lelt? - kérdezte a szamár. - Mit rikoltasz olyan irgalmatlanul?<o:p></o:p>
- Jujuj! - felelte a kakas. - Hiába jósoltam jó id&otilde;t holnapra: a gazdasszonyom vendégeket hívott, és ráparancsolt a szakácsn&otilde;re, f&otilde;zzön levest bel&otilde;lem. Estére elvágják a nyakamat, hát amíg lehet, kiabálok, ahogy a torkomon kifér; úgysem sokáig tehetem már.<o:p></o:p>
- Inkább gyere velünk, Tarajos - biztatta a szamár -, a halálnál jobb foglalkozást mindenütt lelsz magadnak. Brémába megyünk muzsikusnak. Neked jó hangod van, énekelni is tudsz; az lesz ám a hangverseny, amit mi adunk!<o:p></o:p>
A kakasnak nem kellett kétszer mondani a dolgot, és most már négyesben igyekeztek tovább.<o:p></o:p>
Csakhogy Bréma még messze volt, a nap pedig már lemen&otilde;ben; estére éppen csak egy erd&otilde;ig jutottak el. Elhatározták, hogy ott töltik az éjszakát. A szamár meg a kutya leheveredett egy fa alá, a macska meg a kakas pedig feltelepedett a fára. A macska meghúzta magát az egyik ág könyökében, a kakas azonban felröpült egészen a fa tetejére: onnét messzebbre látni, meg biztonságosabb is a magasban, legalábbis a kakasfélének.<o:p></o:p>
Miel&otilde;tt elaludt volna, Tarajos koma szokása szerint körülkémlelt a vidéken. Ahogy így szemlélgette a környéket, egyszer csak világosságot látott nem messze t&otilde;lük. Nyomban leszólt a társainak:<o:p></o:p>
- Amarra valami kis fény csillog, ott háznak kell lennie.<o:p></o:p>
- Akkor szedjük a sátorfánkat, és menjünk oda, mert ez itt nem valami kényelmes szállás - mondta a szamár.<o:p></o:p>
- Ahol ház van, ott vacsorát is esznek, nekem pedig már elkelne egy-két csont, kivált, ha húsos - jelentette ki a kutya.<o:p></o:p>
- Én is szívesebben tölteném az éjszakát a kemencepadkán, mint itt a fán - tette hozzá a macska.<o:p></o:p>
[FONT='Times New Roman','serif']Fölkerekedtek hát, és elindultak arrafelé, ahonnét a világosság látszott. El&otilde;ször csak akkora volt, mint egy mécsvilág, aztán n&otilde;ttön-n&otilde;tt, egyre jobban csillogott, s egyszerre csak ott álltak egy kivilágított betyártanya el&otilde;tt.<o:p></o:p>[/FONT]
Négyük közül a szamár volt a legnagyobb. Odament az ablakhoz, és benézett.<o:p></o:p>
- Mit látsz, Szürke? - kérdezte a kakas.<o:p></o:p>
- Mit látok? Terített asztalt, rakva minden jóval; körülötte ülnek és falatoznak a betyárok.<o:p></o:p>
- Terített asztal - sóhajtotta a kakas. - Ez kellene nekünk!<o:p></o:p>
- Az ám! - mondta a szamár. - Én is szívesen ülnék a helyükben. Kissé félrevonultak, és tanakodni kezdtek, hogyan foghatnának a dologhoz, hogyan ugraszthatnák ki a házból a betyárokat. Addig tanácskoztak, míg ki nem f&otilde;zték a haditervet.<o:p></o:p>
A szamár feltette a két elüls&otilde; lábát az ablakpárkányra, a kutya felugrott a szamár hátára, a macska felkúszott a kutya nyakába, végül a kakas felröppent a macska feje búbjára. Mikor mindegyikük a helyén volt, a szamár halkan jelt adott, s egyszeriben rákezdtek a muzsikára. A szamár ordított, a kutya ugatott, a macska nyávogott, a kakas kukorékolt. Azzal zsupsz! - beugrottak az ablakon át a szobába.<o:p></o:p>
A betyárok csak annyit láttak, hogy valami bezúdul az ablakon; rettenetes ordítást, rivalgást, vonítást hallottak s hozzá iszonyú üvegcsörömpölést Rémülten ugrottak fel az asztaltól, azt hitték, a ház szakad rájuk, vagy kísértet ront közébük; ijedtükben felordítottak, s hanyatt-homlok kimenekültek az erd&otilde;be.<o:p></o:p>
A négy cimbora pedig letelepedett az elhagyott asztalhoz. Nekiláttak s maradéknak, s úgy tömték magukba az ételt, mintha legalább egy hónapja nem ettek volna.<o:p></o:p>
Mikor befejezték a lakomát, fekv&otilde;helyet kerestek maguknak, kioltották a világot, és elpihentek, ki-ki szokása és kedve szerint. A szamár kiment az udvarra, és a szemétdombra heveredett. A kutya a küszöbre hasalt, a macska a t&ucirc;zhelyen a langyos hamuba kuporodott. A kakas meg felült a kakasül&otilde;re.<o:p></o:p>
Fáradtak voltak a nagy úttól, hamarosan elaludtak. Valamikor éjfél táján a betyárok kimerészkedtek a s&ucirc;r&ucirc;b&otilde;l, és elkezdték figyelni a házat. Látták, hogy minden csendes, a lámpa sem ég már.<o:p></o:p>
- Azért mégsem kellett volna hagynunk, hogy ilyen kurtán-furcsán kiebrudaljanak minket - mondta a bandavezér.<o:p></o:p>
Elküldte az egyik betyárt, kémlelje ki alaposan a házat.<o:p></o:p>
A betyár nagy óvatosan odalopakodott az ajtóhoz, fülelt egy ideig, de semmi neszt nem hallott; nyugalom, békesség volt odabent. Erre bemerészkedett a konyhába, és mert ott sem észlelt semmi gyanúsat, világosságot akart gyújtani. A macska szeme parázslott a sötétben. A betyár azt hitte, igazi parázs; odanyomott hozzá egy szál gyújtóst, hogy tüzet fogjon. De a macska nem vette tréfára a dolgot: fújt egy nagyot, nekiugrott a betyár képének és összevissza karmolta.<o:p></o:p>
A marcona rabló rettenetesen megijedt. Ki akart szaladni a hátsó ajtón, a küszöbön azonban belebotlott a kutyába. A vén eb fölugrott, mordult egyet, és beleharapott a hívatlan vendég lábába.<o:p></o:p>
Az nagy üggyel-bajjal végre kiverg&otilde;dött a házból, s most már csak azt nézte, hogy minél el&otilde;bb odébbálljon. Elloholt a szemétdomb mellett: ott meg a szamár rúgott bele egy nagyot a hátsó lábával. A lármára fölriadt a. kakas is, és harciasan lekiabált a kakasül&otilde;r&otilde;l:<o:p></o:p>
- Kukurikú!<o:p></o:p>
A betyár szedte a lábát, ahogy bírta, lélekszakadva rohant vissza a s&ucirc;r&ucirc;be, és lihegve, halálra váltan jelentett a bandavezérnek:<o:p></o:p>
- A házban egy borzalmas boszorkány ül, rám fújt, és összekarmolta az arcomat. Az ajtónál egy ember áll, kés van a kezében, azzal a lábamba szúrt. Az udvaron egy fekete szörnyeteg hever, majd agyonvert bunkójával. Fönt a tet&otilde;n pedig egy vitéz virraszt, és azt kiáltotta: "Hol az a gazember?" Örülök, hogy nem hagytam ott a fogamat!<o:p></o:p>
[FONT='Times New Roman','serif']Attól fogva a betyárok a háznak még a tájékára se merészkedtek többé. Elköltöztek a környékér&otilde;l is. A brémai muzsikusok meg véglegesen a birtokukba vették, és még ma is ott laknak, ha azóta meg nem haltak.[/FONT]
 

Montfort

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

Szóval ez elég ronda lett.
Fiúk, lányok! Segítség! Égre földre keresem a Kvantum fanfum csapdája c. mesejátékot, és a Minden egér szereti a sajtot c. mesejátékot. Ez utóbbit nem tudom a megadott helyről letölteni, ezért ha valakinek megvan MP3-ban, nagyon megköszönném. kiss
H alesz időm, a hétvégén megpróbálkozom a feltöltéssel is. De még csak ismerkedek a feltöltés és letöltés módjaival.
Mindenkinek gratulálok az oldal színvonalasságáért, nagyon jók vagytok!:23:
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Szóval ez elég ronda lett.
Fiúk, lányok! Segítség! Égre földre keresem a Kvantum fanfum csapdája c. mesejátékot, és a Minden egér szereti a sajtot c. mesejátékot. Ez utóbbit nem tudom a megadott helyről letölteni, ezért ha valakinek megvan MP3-ban, nagyon megköszönném. kiss
H alesz időm, a hétvégén megpróbálkozom a feltöltéssel is. De még csak ismerkedek a feltöltés és letöltés módjaival.
Mindenkinek gratulálok az oldal színvonalasságáért, nagyon jók vagytok!:23:

Az itt: #6539 megadott link működik, kipróbáltam. Sajnos ide a mérete miatt nem tudjuk feltenni, ezért linkeltük be.

Ez a helyzet a Muszty Bea-Dobay András - Kvantum Fantum csapdája c mesejátéknál is. A link a csatolásban. Ha tudsz más megoldást, szivesen segitek ha tudok:)
 

szmarta

Állandó Tag
Állandó Tag
A Tanuljunk játszva - Hónapsoroló is gyerekek előadásával készűlt, bár itt vannak dalok is.. #472, 473, 474 ,

Tanuljunk játszva -Ház körüli állatok itt is a verseket, mondókákat gyerekek mondják

Tanuljunk játszva - Erdő, mező állatai szintén:)


Köszi a segitséget, az elzőző rend nagyszerű volt! Bocs, én nem pontositottam, hogy nem óvodásoknak, hanem inkább kisiskolásoknak való versekre, mesékre gondoltam, ami a szvalóversenyek és mesemondóversenyek anyagát képezheti. Az a bukovinai székely mesemondó verseny anyaga épp ideillő volt, és a többi is! Mégegyszer köszi!
 

demandor

Állandó Tag
Állandó Tag
...és a Minden egér szereti a sajtot c. mesejátékot. Ez utóbbit nem tudom a megadott helyről letölteni, ezért ha valakinek megvan MP3-ban, nagyon megköszönném.

A csipkebogyó által beidézett #6539 link valóban működik, én is onnan töltöttem le. Nem a rar kicsomagolásával van a gondod?

Minden egér szereti a sajtot (1-2)
Amíg nem lesz meg a rendes, addig csináltam egy kettévágott változatot, olyat, ami ide is felfér:
 

Macika

Állandó Tag
Állandó Tag
nekem van egy ehhez kapcsolodo 'sign and sing' videom, de mivel tul nagy kiterjedesu a fajl nem tudom felrakni ahhoz, hogy szetdaraboljam eleg kezdo vagyok, ha esetleg tud valaki segiteni , mert en nagyon szivesen megosztanam :)


Hmm .. azt hiszed hogy én okosabb vagyok ilyen térén? ha ha ha <o></o>
Sajnos én ugyan olyan kezdő vagyok mind talán te. Vagy rosszabb, De az „okosok” azt mondjak hogy ilyen helyekre ezt kevesebb mint 100 MB darabokra,fel kell darabolni ill.bontani és azt be zárni egy winzip-el. és, úgy azt fel tenni <o></o>
Ok. Hogyan kell fel bontani? ajjaj <o></o>
1. Van a gépeden fent WINRAR? Ha nincs akkor itt leehet azt ingyen le tölteni (most én is letöltöm hogy tudjak pontról pontra segíteni neked) winrar: <o></o>
Download Link:​
<!--[if !supportLists]-->2.<!--[endif]-->vegyünk most egy softwer-t amit fel kell bontani 100 MB os darabokra hogy egy akarmelyik “uploadra” feltegyen egyenként mint 100MB vagy kevesebb fileok. <o></o>
<!--[if !supportLists]-->3.<!--[endif]-->Ki hoztam a desktopra (képernyőre) amit be akarok zárni. <o></o>
<!--[if !supportLists]-->4.<!--[endif]-->rá kantintok a jobb oldali egér gombal a felbontandó mappára. Add to archive <o></o>
<!--[if !supportLists]-->5.<!--[endif]-->válaszd > RAR spit to valume bytes > 980.78-ZIP 100 > OK<o> </o>
<!--[if !supportLists]--><!--[endif]-->6.egy ablak beindul és fel darabja a kívánt méretekre a nagy mappát. <o></o><o> </o>
<!--[if !supportLists]-->7.<!--[endif]-->ezeket egyenként feltöltöd az álabbi feltöltő helyekre es közlöd a jo emberekkel hogy itt van itt másold le őket <o></o>
<!--[if !supportLists]-->8.<!--[endif]-->azok mar tudják hogy mit kell csinálni (gondolom) ))) <o></o>
<o></o>
Sok sikert! Macika
<o></o>
Ezekhez lehet a sok közül feltölteni de mind 100MB os felbontást igényel<o> </o>
Datahu <o></o>
http://data.hu/index.php<o> </o>
<o></o>
You send it<o> </o>
https://www.yousendit.com/login.php?es=2&ldg=/contacts.php<o> </o>
<o></o>
Rapidshare <o></o>
http://rapidshare.com/<o> </o>
<o></o>
esnips <o></o>
http://www.esnips.com/SignInAction.ns<o> </o>
<o></o>
megaupload<o> </o>
http://www.megaupload.com/<o> </o>
<o></o>
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
[FONT=Times,Verdana,Arial] Veress Zoltán:

[/FONT]Tóbiás és Kelemen

A mesében megismerkedhetünk [FONT=Times,Verdana,Arial]két pajkos kakas Sárgalábú Tóbiás és Kendermagos Kelemen kalandjaival.
Részlet a meséből

[/FONT]<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CACERUS%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0in; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0in; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0in; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.vers, li.vers, div.vers {mso-style-name:vers; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0in; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0in; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:8.5in 11.0in; margin:1.0in 1.25in 1.0in 1.25in; mso-header-margin:.5in; mso-footer-margin:.5in; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->
Sárgalábú Tóbiás a
kerítésre penderül:
– Kukkurigó! Kukkurigó! –
kiáltozza emberül.
De ni csak a szemétdombon
még egy kakas fenn terem:
– Kukkurigó! – kiáltozza
Kendermagos Kelemen.
S addig-addig kiabálnak,
nyújtóznak a magosba,
míg a messzi láthatáron
fel nem kél a napocska.

– Én költöttem fel a napot,
én vagyok a trombitás! –
így dicsekszik Kelemennek
Sárgalábú Tóbiás.
– Nem igaz, mert én költöttem,
ne hazudj, te szemtelen! –
így förmed rá Tóbiásra
Kendermagos Kelemen.
Lesz is ebbõl csetepaté,
veszekedés, ordítás:
csípi, tépi, nyúzza egymást
Kelemen és Tóbiás.
Sose fognak megbékülni,
tartják a nagy haragot,
s nem tudják még máig sem, hogy
ki költi fel a napot.

*


Naphosszat csak tömte magát
Kendermagos Kelemen,
meg is hízott jó kövérre
kukoricaszemeken.
De megunta már a kosztját,
s addig kapart, kutatott,
míg egy szép nap talált is egy
hosszú-hosszú kukacot.

– Ez aztán a finom falat,
ez a kukac-óriás;
jaj, csak észre ne vegyen most
Sárgalábú Tóbiás!
De milyen a balszerencse,
éppen ott járt Sárgaláb:
– Ide azzal a kukaccal,
a felével legalább!

Tóbiással osztozkodni
dehogy akart Kelemen:
– Én találtam, hát az enyém,
ide nézz, most megeszem!
Bekapta, de Sárgalábú
sem volt rest, az ebadta:
a nagy kukac másik végét
hamar õ is bekapta.
Húzták, nyúzták, ráncigálták
kétfelõl a kukacot,
aki ott volt s nézte õket,
nagyszerûen mulatott,
fõleg akkor, mikor látta,
hogy vágódnak el hanyatt –
mert a kukac okosabb volt,
egyet gondolt, s elszakadt!

TbissKelemen.jpg

 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Valamikor hajdanán...amikor még óvónéniként dolgoztam :), a gyerekek kedvenc meséje volt ez a nagyon hosszú verses mese. A refrént kórusban mondták velem kicsik és nagyok egyaránt. Olyan sokszor kellett elmesélnem, hogy szinte az egész mesét kivülről tudták. Most megosztom Veletek, remélem sok gyereknek elnyeri majd tetszését.
A teljes mese a csatolásban van



Messze, Hetedhét országban
<table class="sor" align="left" border="0" cellpadding="0" width="507" height="22"><tbody><tr><td style="" width="100%">annak is a határában</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">volt egy erdő, nagy, kerek,</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">erről mesélek neked.</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Csuda nagy volt az az erdő,</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">égig értek ott a fák,</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">és a fák között tekergő</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">patak partján sok virág.</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Ott lakott a mosómedve,</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">ott kakukkolt a kakukk,</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">és az öreg fák tövében</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">kanyargott egy kicsi út.</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Kicsi út, keskeny út,</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">nézzük csak meg, hova fut?</td></tr></tbody></table>
<table class="sorokcsoportja" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style=""> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Benn az erdő közepében</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">volt egy kedves házikó,</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">és a fehér házikóban</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">lakott apó meg anyó.</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Anyó haja, mint a szén,</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">apó haja, mint a só.</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Dolgoztak ők szorgalmasan,</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">az apó kapálni járt,</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">s míg távol volt, addig anyó</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">megfőzte a vacsorát.</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Volt egy kis</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">lányuk is,</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">nagyon okos kis leány,</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">ő segített az anyónak</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">vacsorát főzni. Úgy ám.</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Az erdőről gallyat hozott,</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">forrásról meg friss vizet,</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">nagyon vidám kisleány volt,</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">mindig táncolt, énekelt.</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Szerette a mosómedve,</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">a kakukk is jól ismerte,</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">megsímogatták a fák</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">szépen megfésült haját.</td></tr></tbody></table> </td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Lement már a nap az égről,</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">kigyúltak a csillagok,</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">vállára tette a kapát</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">apó s haza ballagott.</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Mellette Bundi kutyája</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">futott előre meg hátra,</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">szagolgatott, meg-megállt,</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">érezte a vacsorát.</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Jó is volt a vacsora.</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Amikor mindent megettek,</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">anyó leszedte az asztalt,</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">beszélgettek és nevettek.</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Még a Bundi is nevetett,</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">olyat mesélt az apó.

Csillogott a kacagásuk,

</td></tr></tbody></table>

<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">és gurult, mint egy golyó.........

ref.



Nevetett a Bundi kutya,
<table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">kislány, apó, és anyó</td></tr></tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">és győzelmes kacagásuk</td></tr></tbody></table> úgy gurult, mint egy golyó.
</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">Átgurult a hegyeken,</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">átgurult a tengeren,</td></tr></tbody></table>
<table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"><tbody><tr><td style="" width="100%">tengeren túl a varázsló

várába egyenesen
</td></tr></tbody></table>
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére