Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
- Státusza
Tordon Ákos: Bocsmondóka
Tordon Ákos: Bocsmondóka
Nagy a locs és nagy a pocs, de kicsi a medvebocs.
kisebb lett a locs és pocs, nagyobb lett a medvebocs.
Licsi locsi locs pocs, nagyobb lett a kis bocs.
Átázott a bocskor, jöhet már a doktor.
Bocspizsama, bocspapucs, bocsjátéknak mára fuccs.
Nagy a locs és nagy a pocs, de kicsi a medvebocs.
kisebb lett a locs és pocs, nagyobb lett a medvebocs.
Licsi locsi locs pocs, nagyobb lett a kis bocs.
Átázott a bocskor, jöhet már a doktor.
Bocspizsama, bocspapucs, bocsjátéknak mára fuccs.
Kapuvári Béla: A zsemle
Megy a hangya, megy, megy, megy.
Hűha, itt egy zsemle hegy.
Ha ezt hazavihetném,
amíg élek ehetném.
aztán gyorsan odébb áll,
mert a veréb odaszáll.
Csipp, egy zsemle, csipp, csipp, csipp,
szól a veréb, s belecsíp.
Ha ezt hazavihetném,
egész héten ehetném.
Aztán gyorsan odébb száll,
mert a Bodri közel már.
Vakk, egy zsemle, vau, vau, vakk,
hess, te veréb, eredj csak!
Éhes vagyok, meg aztán,
nekem szánta a gazdám!
S hamm! Bekapja a zsemlét,
fél fogára sem elég...
Megy a hangya, megy, megy, megy.
Hűha, itt egy zsemle hegy.
Ha ezt hazavihetném,
amíg élek ehetném.
aztán gyorsan odébb áll,
mert a veréb odaszáll.
Csipp, egy zsemle, csipp, csipp, csipp,
szól a veréb, s belecsíp.
Ha ezt hazavihetném,
egész héten ehetném.
Aztán gyorsan odébb száll,
mert a Bodri közel már.
Vakk, egy zsemle, vau, vau, vakk,
hess, te veréb, eredj csak!
Éhes vagyok, meg aztán,
nekem szánta a gazdám!
S hamm! Bekapja a zsemlét,
fél fogára sem elég...
Kakasnóta (vietnámi népköltés) ford. Balássy László
Fürge lábú kiskakas,
éles csőrű, tarajas,
talpra szökken, haja-hopp,
ébreszti már a napot:
"Meghasad az éjszaka,
piros az ég taraja,
itt a hajnal, itt a fény,
csordul a bérc tetején,
ág alatt és ég alatt,
kukurikú, kél a nap!"
Fürge lábú kiskakas,
éles csőrű, tarajas,
talpra szökken, haja-hopp,
ébreszti már a napot:
"Meghasad az éjszaka,
piros az ég taraja,
itt a hajnal, itt a fény,
csordul a bérc tetején,
ág alatt és ég alatt,
kukurikú, kél a nap!"
A kisfiam most tanulta az oviban:
"Gólya,gólya,
kelep,kelep,
nagy útra megy,
Isten veled.
Isten veled
fiuk,lányok,
Kikeltkor visszaszálok."
Csatolás megtekintése 196634
kelep,kelep,
nagy útra megy,
Isten veled.
Isten veled
fiuk,lányok,
Kikeltkor visszaszálok."
Csatolás megtekintése 196634
Gyerekek énekelnek:
Alig, hogy először
Szólal meg a csengő
Sárguló nyár után
Megmozdul az erdő
Mint nyáron a gyermek
Dobja le az ingét
Gesztenyefa szórja
Milliónyi kincsét"
Megtaláltam a teljes verset, és kideritettem, ki énekli
Papp Róbert irta a verset, és a kislánya Papp Zsófi énekli
Gesztenye<o></o>
<o>
</o>
</o>
Alig,hogy először
Szólal meg a csengő
Sárguló nyár után
Megmozdul az erdő
<o>
</o>
</o>
Mint nyáron a gyermek
Dobja le az ingét
Gesztenyefa szórja
Milliónyi kincsét
<o>
</o>
</o>
Mikor már a termés
Nem bír a súlyával
Földre huppan akkor
Tompa koppanással
<o>
</o>
</o>
Ilyenkor gyerekkel
Telik meg az erdő
Dagad a sok szatyor
Mint délben a bendő
<o>
</o>
</o>
Száz szorgos gyermekkéz
Kosárba dobálgat
Avar alatt rejlő
Gesztenye-csodákat
<o>
</o>
</o>
Hazatérve aztán
Kezdődhet a munka
Ügyes kis gyermekkéz
A gesztenyét fúrja
<o>
</o>
</o>
Apró hurkapálca
Nyaka,keze,lába
Épp,hogy meg nem szólal
Gesztenyeláb szája
<o>
</o>
</o>
Fejét szúrós,zöld héj
Kalapként borítja
Hűvös napok jönnek
Ez is bizonyítja
<o>
</o>
</o>
Elkészül egy ló is
Utána egy birka
Jobb dolog ez komám,
Mint a könyv meg irka
<o>
</o>
</o>
Gesztenyeláb-sereg
Lepi el a polcot
Éjszaka vigyáz rád
Legyen szép az álmod
Gyerekek énekelnek: Papp Zsófi
Papp Róbert
Tejesbögrém<o></o>
<o>
</o>
</o>
<o>
</o>
</o>
Kisbögrémnek csempe szája
MA már fiam száját várja
Folyjon bele langy tejecske
Édesre porcukor fesse
<o>
</o>
</o>
Fiam száján vékony föle
Fehér bajusz serken tőle
S ha maradna még az alján
Magam is elkortyolgatnám
<o>
</o>
<o>
</o>
</o>
<o>
</o>
<table style="width: 507px; height: 489px;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td colspan="2" valign="center">Nagymama törpikés meséje </td> </tr> <tr> <td>
</td> <td width="50%">[SIZE=-1]Erdõ mélyén kicsi ház[/SIZE]
[SIZE=-1]Benne törpike tanyáz[/SIZE]
[SIZE=-1]Sok a dolga, rengeteg[/SIZE]
[SIZE=-1]Kincseit számlálja meg[/SIZE]
[SIZE=-1]Kis törpike feje fõ[/SIZE]
[SIZE=-1]Sok az arany, drágakõ[/SIZE]
[SIZE=-1]Garmadában az ezüst[/SIZE]
[SIZE=-1]Tele van már minden üst[/SIZE]
[SIZE=-1]Soha-soha ennyi baj[/SIZE]
[SIZE=-1]Kis törpike felsóhajt[/SIZE]
[SIZE=-1]Minek ez a nagy vagyon?[/SIZE]
[SIZE=-1]Beleuntam már nagyon[/SIZE]
[SIZE=-1]Nagyot ásít törpike[/SIZE]
[SIZE=-1]Lehanyatlik vén feje[/SIZE]
[SIZE=-1]Kincse fölé hajolva[/SIZE]
[SIZE=-1]Míg az álom elnyomja[/SIZE]
[SIZE=-1]Míg édesen szendereg[/SIZE]
[SIZE=-1]Jön egy nagy tündérsereg[/SIZE]
[SIZE=-1]Kis házát körülveszi[/SIZE]
[SIZE=-1]Égi dalt zenél neki[/SIZE]
Ragyogóan süt a nap[/SIZE]
[SIZE=-1]Kis törpike ezalatt[/SIZE]
[SIZE=-1]Sürög-forog meg sem áll[/SIZE]
[SIZE=-1]Tudjátok, hogy mit csinál?[/SIZE]
[SIZE=-1]Zsákba rakja vagyonát[/SIZE]
[SIZE=-1]Siet völgyön-hegyen át[/SIZE]
[SIZE=-1]Sejtelmesen mosolyog[/SIZE]
[SIZE=-1]Apró szíve felragyog[/SIZE]
[SIZE=-1]Fejemet már nem töröm[/SIZE]
[SIZE=-1]Tudom, hogy mi az öröm[/SIZE]
[SIZE=-1]Megsúgták az angyalok[/SIZE]
[SIZE=-1]Míg az álom elnyomott[/SIZE]
[SIZE=-1]A világban messze még[/SIZE]
[SIZE=-1]Annyi sok a szegény[/SIZE]
[SIZE=-1]Hol a szükség kopogott[/SIZE]
[SIZE=-1]Megjelenik õ legott[/SIZE]
[SIZE=-1]Úgy járja a világot[/SIZE]
[SIZE=-1]Kit az Isten megáldott[/SIZE]
[SIZE=-1]Mert boldog csak az lehet[/SIZE]
[SIZE=-1]Ki mással jót tehet.[/SIZE]
</td> </tr> </tbody></table>
Altató vers
Sziasztok!
Keresgélésem közepette találtam rá egy szép altató versre, amit eddig nem ismertem. Remélem közöttetek is lesznek néhányan így, és tetszeni fog!
Mihail Eminescu: Jó éjszakát!
(Dsida Jenő fordítása)
Ezernyi álmos kis madárka
fészkén lel altató tanyát,
elrejti lombok lenge sátra-
jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
a sötét erdő bólogat,
virág, fű szendereg nyugodtan-
szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
nádas homályban andalog,
ringassák mély álomba szépen
kis angyalok!
Tündérpompájú égi tájon
felkél az ezüst holdvilág,
összhang a föld, egy édes álom...
jó éjszakát!
Sziasztok!
Keresgélésem közepette találtam rá egy szép altató versre, amit eddig nem ismertem. Remélem közöttetek is lesznek néhányan így, és tetszeni fog!
Mihail Eminescu: Jó éjszakát!
(Dsida Jenő fordítása)
Ezernyi álmos kis madárka
fészkén lel altató tanyát,
elrejti lombok lenge sátra-
jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
a sötét erdő bólogat,
virág, fű szendereg nyugodtan-
szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
nádas homályban andalog,
ringassák mély álomba szépen
kis angyalok!
Tündérpompájú égi tájon
felkél az ezüst holdvilág,
összhang a föld, egy édes álom...
jó éjszakát!
előtte:Nem hiszem, hogy készűlt, legalábbis a neten sem találkoztam vele. Más esetleg? Rengeteg diafilmem van
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=6 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=alt2 style="BORDER-RIGHT: 1px inset; BORDER-TOP: 1px inset; BORDER-LEFT: 1px inset; BORDER-BOTTOM: 1px inset">Eredeti szerző demandor
Sükségem lenne A róka és a gólya diafilm képsorozatára, ha egyáltalán ilyen film létezik.
Köszönettel: demandor
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Kedves csipkebogyo!
Eljött az idő! Elkérném az alábbi három diafilm képeit:
A két bors ökröcske
A holló meg a róka
Babszem Jankó
Előre is köszönöm:
demandor
előtte:
<table width="100%" border="0" cellpadding="6" cellspacing="0"><tbody><tr><td class="alt2" style="border: 1px inset ;">Eredeti szerző demandor
Sükségem lenne A róka és a gólya diafilm képsorozatára, ha egyáltalán ilyen film létezik.
Köszönettel: demandor
</td></tr></tbody></table>
Kedves csipkebogyo!
Eljött az idő! Elkérném az alábbi három diafilm képeit:
A két bors ökröcske
A holló meg a róka
Babszem Jankó
Előre is köszönöm:
demandor
elküldtem privibe
Fésüs Éva - A kismókus fél diója
<v:shape id="_x0000_s1026" style="margin-top: 59.3pt; z-index: -3; left: 0px; margin-left: 125.85pt; width: 193.9pt; position: absolute; height: 130.35pt; text-align: left;" type="#_x0000_t75" wrapcoords="7256 497 6088 621 3169 2110 2836 2855 1835 4469 0 8566 584 10428 1334 12414 3002 14400 3253 14648 8173 16386 9007 16386 9341 18372 10175 20359 11175 21103 11342 21103 13761 21103 14011 21103 15679 20483 16263 20359 18764 18745 18848 18372 19932 16386 21183 12414 21517 10055 20933 8938 20432 8441 19015 6455 19098 5834 17680 4841 15846 4469 12927 2110 10175 621 9174 497 7256 497"><v:imagedata src="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Czsolt%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_image003.wmz" o:title="MCj02155200000[1]" blacklevel="22938f" gain="19661f"></v:imagedata></v:shape>
Egyszer egy kismókus talált egy fél diót. Az erdőszélén kistestvérével játszott éppen, de a testvérke semmit sem tudott az egészről. A fél dió ott pihent a fűben, és Mókus Péter, mihelyt észrevette, egy szót sem szólt, csak zsebre tette. Azt gondolta, hogy olyan icipici az a fél diócska, hogy ha még megosztja, alig marad egy falatnyi belőle.
A testvérke úgyis elfutott előre, mert pillét kergetett és vidáman kiáltott neki:
- Gyere már, Peti! Nézd csak, a szárnya milyen szép, sárga! És mennyi áfonyalevél van itt! ... Gyere no, adok valamit!
Gombát is szedett. Mosolyogva hozta, hogy jószívvel megossza. Mókus Péter mélyen a földre nézett, úgy nem szerette ezt az egészet! Csak nyelt, csak nyelt nagyot. Prémes kis zsebében szorongatta a diófalatot. Majd később, egy óvatlan pillanatban, ha a testvérke nem néz hátra, megeszegeti uzsonnára.
A nap ragyogott, térdig virágban jártak, száz roskadó mogyoróbokrot láttak, de a mókus csak a diót vigyázta. Ha rágondolt, összefutott a nyála! ...
Megizzadt a bezárt mókustenyérke; a fél dió égette, mint a láng! Sehol egy zugot nem talált, ahol nyugodtan bekaphatta volna, mert folyton ott ugrált a kistestvére. Ezért a drága kincset mélyebbre süllyesztette a zsebébe.
Hát, amint mendegéltek, a fodros patakon ringott egy nyírfakéreg. Mókusnak pompás csónak! Testvére hívta:
- Gyere, szállj be, Péter!
Ő meg csak duzzogott, állt zsebre dugott kézzel:
- Most nem, majd holnap!
Hogyne, hogy elveszítse közben a fél diót, vagy beejtse a vízbe, és valaki meglássa!
Beljebb az erdőben, egy szép tisztáson víg mókusok másztak egy farakásra. Tizenöt szemfüles gyerek! ... A diót elővenni megint nem lehetett, mert biztosan kértek volna belőle.
<v:shape id="_x0000_s1027" style="margin-top: 10.75pt; z-index: -2; left: 0px; margin-left: 153pt; width: 140.45pt; position: absolute; height: 141.05pt; text-align: left;" type="#_x0000_t75" wrapcoords="9703 0 4620 1723 3003 3562 462 7353 -116 9191 0 11030 693 12868 693 13098 3003 14936 4389 16545 7739 18383 9010 20221 9125 20566 11089 21485 11897 21485 18019 21485 18135 21485 18943 20221 20098 20221 20907 19302 20676 18383 21484 16545 21600 15281 21600 12868 21253 11030 19752 9077 18481 7813 15132 5400 14670 4366 14092 3677 12244 1838 12475 1149 11320 115 10165 0 9703 0"><v:imagedata src="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Czsolt%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_image005.wmz" o:title="MCj03312510000[1]" blacklevel="22938f" gain="19661f"></v:imagedata></v:shape>Hát fogta, bundácskájába szinte begombolta, és odaszorította a szívéhez. Oly drága volt kicsiny gerezdje, hisz ő szerezte!
A többi mókus hintázott vidáman, leugráltak az ágat eleresztve. A testvérkéje is közéjük állt, csak Péter gubbasztott magában. Dacosan leste, mikor tudná a fél diót megenni.
Kérdezték: - Mi bajod?
- Ö .. ö .. ö .. semmi, semmi! - felelte búsan, és elszorult a torka. A fél diócskát most a legmélyebb zsebébe tolta. Majd később eszi meg. Azért sem ad belőle senkinek! ...
... Mire megnyúlt a sok-sok árnyék, elfáradtak a mókusok, és véget ért a játék. Megint odajött a testvérke. Orrocskáját szelíden a füléhez dugta, úgy súgta:
- Anyuka vár! Ideje hazamenni az odúba! Kérte is, hogy vezesse, de Peti rámordult:
- Csak siess te szaporán előre, mert utolér az este!
Ő maga hátul baktatott, zsebét kotorta, s kivette gyorsan a kis diófalatot. Félig kivájta már a mohó, kicsi körme, amikor fentről a bagoly belemordult a csöndbe:
- Huhúú! Siessetek, mert indulok vadászni, ha sötétségbe borul a hegyoldal!
Péter megint megállt a fél dióval, és hamar visszadugta rejtekébe, nehogy meglássa a testvére.
Amikor hazaértek, a nagy fa alatt Péter körülnézett. A kistestvért a fára megint előreküldte, ő meg lopva leült a fűbe, hogy most! ... no most! ... a féltett fél diócskát megeszi végre! ... Ó, úgy belesimult a tenyerébe, oly illatos volt, húsos és fehér! Nem adta volna oda semmiért!
Jobb így, hogy még anyu sem látja, mert ő kettévágná menten, hisz' őket mindig egyformán szereti. De akkor mi marad neki? Ilyen picit minek felezzen?
- Így nagyszerű! Bekaplak, fél diócska!
Fogta ... ám ebben a percben, a szemközti bokorban valami rezzent! Talán a nyest maga? Az leskel itt, ha közeleg az éjszaka!
A fél diócska nagyot koppant. Ki tudja, hová pottyant! S uccu neki! Kúszott az irigy Mókus Péter, míg oda nem ért fel, hol nyitva várta már az odúajtó.
A bokorból meg kinézett egy szajkó, szemtelenül, lármásan és vidáman:
- Ej, éppen egy ilyen ízes, húsos, fehér kis fél dióra vágytam!
Felkapta cserfes csőre, s boldogan tűnt el vele az erdőben!
Odafent Péter nagy könnyet törölt szét a tenyerével, pedig mindenki mosolyogva várta, kedves, otthoni arcok. Anyu se látta, apu se látta a csúf kudarcot. És mikor bebújtak a mohaágyba a kedves kistestvérrel, az halkan odasúgta:
- De soká jöttél, Péter! Pedig van számodra egy nagy meglepetésem!
- Ugyan mi?
- Ma a réten egy fél diót találtam. Tudtam, hogy szereted. Nézd, elhoztam neked!A jó kis testvér így beszélt, és képzeljétek! Odaadta a szép dió ... másik felét!
Szerencse, hogy a szentjánosbogár lámpása már kihunyt, mert Mókus Péter fülig elpirult, hogy lám, a másik, a kistestvér, aki alig ér neki válláig, s akit ő becsapott, úgy szereti, hogy odaadná az egész falatot!
Úgy szégyellte magát! ... nem kért, csak egy parányi harapást, és a fejét lehorgasztotta. Gyomrának a kevés is jólesett, kis szívét mégis egész éjjel nyomta a fél diócska ...
A kismókus fél diója
<v:shape id="_x0000_s1026" style="margin-top: 59.3pt; z-index: -3; left: 0px; margin-left: 125.85pt; width: 193.9pt; position: absolute; height: 130.35pt; text-align: left;" type="#_x0000_t75" wrapcoords="7256 497 6088 621 3169 2110 2836 2855 1835 4469 0 8566 584 10428 1334 12414 3002 14400 3253 14648 8173 16386 9007 16386 9341 18372 10175 20359 11175 21103 11342 21103 13761 21103 14011 21103 15679 20483 16263 20359 18764 18745 18848 18372 19932 16386 21183 12414 21517 10055 20933 8938 20432 8441 19015 6455 19098 5834 17680 4841 15846 4469 12927 2110 10175 621 9174 497 7256 497"><v:imagedata src="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Czsolt%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_image003.wmz" o:title="MCj02155200000[1]" blacklevel="22938f" gain="19661f"></v:imagedata></v:shape>
Egyszer egy kismókus talált egy fél diót. Az erdőszélén kistestvérével játszott éppen, de a testvérke semmit sem tudott az egészről. A fél dió ott pihent a fűben, és Mókus Péter, mihelyt észrevette, egy szót sem szólt, csak zsebre tette. Azt gondolta, hogy olyan icipici az a fél diócska, hogy ha még megosztja, alig marad egy falatnyi belőle.
A testvérke úgyis elfutott előre, mert pillét kergetett és vidáman kiáltott neki:
- Gyere már, Peti! Nézd csak, a szárnya milyen szép, sárga! És mennyi áfonyalevél van itt! ... Gyere no, adok valamit!
Gombát is szedett. Mosolyogva hozta, hogy jószívvel megossza. Mókus Péter mélyen a földre nézett, úgy nem szerette ezt az egészet! Csak nyelt, csak nyelt nagyot. Prémes kis zsebében szorongatta a diófalatot. Majd később, egy óvatlan pillanatban, ha a testvérke nem néz hátra, megeszegeti uzsonnára.
A nap ragyogott, térdig virágban jártak, száz roskadó mogyoróbokrot láttak, de a mókus csak a diót vigyázta. Ha rágondolt, összefutott a nyála! ...
Megizzadt a bezárt mókustenyérke; a fél dió égette, mint a láng! Sehol egy zugot nem talált, ahol nyugodtan bekaphatta volna, mert folyton ott ugrált a kistestvére. Ezért a drága kincset mélyebbre süllyesztette a zsebébe.
Hát, amint mendegéltek, a fodros patakon ringott egy nyírfakéreg. Mókusnak pompás csónak! Testvére hívta:
- Gyere, szállj be, Péter!
Ő meg csak duzzogott, állt zsebre dugott kézzel:
- Most nem, majd holnap!
Hogyne, hogy elveszítse közben a fél diót, vagy beejtse a vízbe, és valaki meglássa!
Beljebb az erdőben, egy szép tisztáson víg mókusok másztak egy farakásra. Tizenöt szemfüles gyerek! ... A diót elővenni megint nem lehetett, mert biztosan kértek volna belőle.
<v:shape id="_x0000_s1027" style="margin-top: 10.75pt; z-index: -2; left: 0px; margin-left: 153pt; width: 140.45pt; position: absolute; height: 141.05pt; text-align: left;" type="#_x0000_t75" wrapcoords="9703 0 4620 1723 3003 3562 462 7353 -116 9191 0 11030 693 12868 693 13098 3003 14936 4389 16545 7739 18383 9010 20221 9125 20566 11089 21485 11897 21485 18019 21485 18135 21485 18943 20221 20098 20221 20907 19302 20676 18383 21484 16545 21600 15281 21600 12868 21253 11030 19752 9077 18481 7813 15132 5400 14670 4366 14092 3677 12244 1838 12475 1149 11320 115 10165 0 9703 0"><v:imagedata src="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Czsolt%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_image005.wmz" o:title="MCj03312510000[1]" blacklevel="22938f" gain="19661f"></v:imagedata></v:shape>Hát fogta, bundácskájába szinte begombolta, és odaszorította a szívéhez. Oly drága volt kicsiny gerezdje, hisz ő szerezte!
A többi mókus hintázott vidáman, leugráltak az ágat eleresztve. A testvérkéje is közéjük állt, csak Péter gubbasztott magában. Dacosan leste, mikor tudná a fél diót megenni.
Kérdezték: - Mi bajod?
- Ö .. ö .. ö .. semmi, semmi! - felelte búsan, és elszorult a torka. A fél diócskát most a legmélyebb zsebébe tolta. Majd később eszi meg. Azért sem ad belőle senkinek! ...
... Mire megnyúlt a sok-sok árnyék, elfáradtak a mókusok, és véget ért a játék. Megint odajött a testvérke. Orrocskáját szelíden a füléhez dugta, úgy súgta:
- Anyuka vár! Ideje hazamenni az odúba! Kérte is, hogy vezesse, de Peti rámordult:
- Csak siess te szaporán előre, mert utolér az este!
Ő maga hátul baktatott, zsebét kotorta, s kivette gyorsan a kis diófalatot. Félig kivájta már a mohó, kicsi körme, amikor fentről a bagoly belemordult a csöndbe:
- Huhúú! Siessetek, mert indulok vadászni, ha sötétségbe borul a hegyoldal!
Péter megint megállt a fél dióval, és hamar visszadugta rejtekébe, nehogy meglássa a testvére.
Amikor hazaértek, a nagy fa alatt Péter körülnézett. A kistestvért a fára megint előreküldte, ő meg lopva leült a fűbe, hogy most! ... no most! ... a féltett fél diócskát megeszi végre! ... Ó, úgy belesimult a tenyerébe, oly illatos volt, húsos és fehér! Nem adta volna oda semmiért!
Jobb így, hogy még anyu sem látja, mert ő kettévágná menten, hisz' őket mindig egyformán szereti. De akkor mi marad neki? Ilyen picit minek felezzen?
- Így nagyszerű! Bekaplak, fél diócska!
Fogta ... ám ebben a percben, a szemközti bokorban valami rezzent! Talán a nyest maga? Az leskel itt, ha közeleg az éjszaka!
A fél diócska nagyot koppant. Ki tudja, hová pottyant! S uccu neki! Kúszott az irigy Mókus Péter, míg oda nem ért fel, hol nyitva várta már az odúajtó.
A bokorból meg kinézett egy szajkó, szemtelenül, lármásan és vidáman:
- Ej, éppen egy ilyen ízes, húsos, fehér kis fél dióra vágytam!
Felkapta cserfes csőre, s boldogan tűnt el vele az erdőben!
Odafent Péter nagy könnyet törölt szét a tenyerével, pedig mindenki mosolyogva várta, kedves, otthoni arcok. Anyu se látta, apu se látta a csúf kudarcot. És mikor bebújtak a mohaágyba a kedves kistestvérrel, az halkan odasúgta:
- De soká jöttél, Péter! Pedig van számodra egy nagy meglepetésem!
- Ugyan mi?
- Ma a réten egy fél diót találtam. Tudtam, hogy szereted. Nézd, elhoztam neked!A jó kis testvér így beszélt, és képzeljétek! Odaadta a szép dió ... másik felét!
Szerencse, hogy a szentjánosbogár lámpása már kihunyt, mert Mókus Péter fülig elpirult, hogy lám, a másik, a kistestvér, aki alig ér neki válláig, s akit ő becsapott, úgy szereti, hogy odaadná az egész falatot!
Úgy szégyellte magát! ... nem kért, csak egy parányi harapást, és a fejét lehorgasztotta. Gyomrának a kevés is jólesett, kis szívét mégis egész éjjel nyomta a fél diócska ...
- Státusza
