Csanádi Imre
Vadszőlő<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O></O>
Vadszőlő<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O></O>
Leröppentek lángbordó levelek,
lezizegtek piros levélnyelek,
mihelyt csókkal illették a derek,
majd, söprűvel, rikácsoló szelek.
A vadszőlő, egy ősi jelbeszéd
kényszerében, meghordozta tüzét,
aztán – szórva-rongyolva szerteszét –
eljátszotta idei sztriptizét.
Indák hálója, rút váz feketéll
helyén eztán, csak azt leli a tél,
tekergőző, töméntelen kötél –
kusza képlet, kilobbant szenvedély.
lezizegtek piros levélnyelek,
mihelyt csókkal illették a derek,
majd, söprűvel, rikácsoló szelek.
A vadszőlő, egy ősi jelbeszéd
kényszerében, meghordozta tüzét,
aztán – szórva-rongyolva szerteszét –
eljátszotta idei sztriptizét.
Indák hálója, rút váz feketéll
helyén eztán, csak azt leli a tél,
tekergőző, töméntelen kötél –
kusza képlet, kilobbant szenvedély.
De, rügyét rejtve, azt merészeli
hinni, hogy a telet átvészeli –
hacsak… hacsak holmi házmesteri
bosszú tőben el nem fűrészeli.<O></O>
hinni, hogy a telet átvészeli –
hacsak… hacsak holmi házmesteri
bosszú tőben el nem fűrészeli.<O></O>