Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Ég a gyertya
Ég a gyertya, ha meggyújtják!
Ezt a lányok szépen fújják.
Fújjad, fújjad kis katona,
had vigadjon ez az utca!
népköltés

Várnai Zseni
Hull a hó
Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró, ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.

Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,ňpuha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.

Csanádi Imre
Levélsöprő
Köd szitál,
hull a dér,
lepörög a falevél.
Földre szökik, szemétnek,
aki éri, ráléphet.
Sziszegő szél söpri, hajtja,
hullongó hó
betakarja.

Köszöntő
Ez újév reggelén minden jót kívánok,
ahová csak nézel, nyíljanak virágok!
Még a hó felett is virág nyiladozzon,
dalosmadár zengjen minden rózsabokron.
Minden szép, minden jó legyen mindig bőven,
szálljon áldás rátok ebben az új évben.
népköltés

Nemes Nagy Ágnes
Hóesésben

Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! elment az eszed?
A hóesés betemet!.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.

Fölfújtad a tolladat, ázott
pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Deszka madáretető.

hundido írta:

Sziasztok!
Tudom, hogy fent vannak a Gryllus farangi zenék. Hogy tudom a leghamarabb megtalálni, hogy ne kelljen keresgélni? Köszi

Kattints a kibontásához...

Úgy, hogy használod a keresőt

Beirod, hogy Gryllus, és kidob egy pár oldalt, ahol megtalálod..
ennnyi....
de hogy ne kelljen Neked keresni, megtettem helyetted #3930 #3931

~*Szanté meseháza*~
Picurkák!
Egy elfeledett régi hangszerről mesélek ami talán a szájharmonika őse.
A KÖRTEMUZSIKA
Az édesapám szűkszavú ember volt világéletében. Hanem ami kicsit mondott, abból sokat lehetett érteni. Megtanultam én ezt még akkor, mikor akkorka legény voltam, hogy csak ágaskodva értem el a kilincset.
Egyszer találtam a kocsiúton egy vadonatúj krajcárt, örömömben bukfencet hánytam egészen a kis ajtónkig, hanem ott elcsendesedtem. Észrevettem, hogy nagy sokadalom van nálunk. Tele volt a tornácunk koldussal, édesanyám ott járt köztük a lisztes szakajtóval, édesapám meg az aprópénzes erszénnyel.
- Van ám olyan nekem is! - mutogattam büszkén a krajcáromat.
- Mit dolgoztál érte? - húzta össze édesapám a sűrű szemöldökét.
- Nem dolgoztam én semmit. Találtam.
- Ejnye, de jókor találtad - simogatta meg apám a fejemet -, add oda hamar a Mátyáskának, neki már úgyse jutott krajcár.
Mátyáska, az öreg énekes koldus már tartotta is a tenyerét, de én meg nagyon siettem összecsukni az enyémet. S bizony eltörtem volna a mécsest, ha a lelkem édesanyám a pártomat nem fogja.
- Ugyan, apja! Hadd örüljön az a szegény gyerek a talált krajcárjának! Majd holnap kap helyette Mátyáska kettőt.
- Jó, én nem bánom - vont vállat édesapám -, de a talált pénz sose hoz szerencsét.
No, nekem hozott, mégpedig hamarosan. Délután kimentem a vásárba, és elvásároltam a kincset. Vettem rajta egy szép körtemuzsikát. Olyant, amelyiknek az egyik oldala pirosra van festve, a másik meg sárgára. De olyan volt az, akár az igazi körte. Valami bolond darázs annak is nézte, s bizony még belekóstol, ha bele nem fújok a körtemuzsikába.
De belefújtam ám, s a gyönyörű körtemuzsika olyan hangot adott, hogy a darázs menten megszédült tőle. Alig bírt hazaszállni Darázsországba, hogy elújságolja a muzsikáló körtét. Kerülnek is engem azóta a darazsak egész mostanáig.
Amikorra a nagyapóék háza elé értem, akkorra egész beletanultam a mesterségbe. Úgy rikoltoztattam a fakörtét, hogy magamnak is harsogott bele a fülem. Hanem azért az az áldott nagyapó mégis azt mondta rá, hogy ilyen szépet sose hallott életében. Látszik, hogy az isten is muzsikásnak teremtett.
Utoljára elővette a nagyapó az erszényét, és a markomba nyomott egy aranykrajcárt.
- Nesze, kis muzsikásom, amért olyan szépen fújod!
No, nekem se kellett egyéb! Most meg már olyan szakadatlanul fújtam a gyönyörű muzsikát, hogy belekékültem. Nagyapó pedig a markomba nyomott még egy aranykrajcárt.
- Ezt meg azért adom, lelkecském, hogy most már ne fújjad tovább!
Sebaj, van még egy nagyapó is, akinek bemutathatom a tudományomat. A másik nagyapó azonban mindjárt a második krajcáron kezdte.
- Eredj inkább a Miklós bátyádhoz, drágaságom. Az már úgyis süket az egyik fülére, szegény!
Éppen azért nagyon féltette Miklós bácsi, szegény, a másik fülét. Ő már olvasatlanul adta a krajcárt.
- Veronka nénéd szereti az ilyent, fiam! Az él-hal a szép muzsikáért.
Így aztán sorra jártam én az egész atyafiságot, alsó, felső szomszédot s mire hazaértem, kalappal vittem a krajcárt. No, apámuram, hoz-e szerencsét a talált pénz?
Édesanyám aggódva várakozott rám a kis ajtóban, de ahogy a nagy szerencsét elmeséltem, egyszerre földerült az az áldott orcája, a krajcárokat pedig a kalapomból beleöntötte a kötőjébe.
- No, lelkecském, te már kimulattad magadat a krajcárodon. A kamatját szétosztom a koldusoknak a jövő vasárnap.
Biz én erre nyilván sírva fakadtam volna, ha a kezemben nem érzem a körtemuzsikát. Hanem az megvigasztalt, hogy azon kesereghetem el a fájdalmamat. De úgy ám, hogy édesapám kikocogott rám az ablakon.
- Szép ez nagyon, te gyerek, de én még szebb muzsikát is tudok!
"Nini - gondoltam magamban -, most mindjárt a krajcár következik. Csak még egy kis kitartás!"
Akadozott már a lélegzetem, de erőt vettem magamon, s úgy rikoltoztattam a muzsikát, hogy a többi csak légydongás volt ehhez képest. A fél szemem meg mindig az ajtón volt, hogy hozza-e már az apám a krajcárt.
Hozta ám, de nem a krajcárt, hanem a légycsapót. S nem mondott egyebet, csak annyit:
- Nehéz fejed van, fiam, nem érted meg a szép szót. Nézzük, no: tudsz-e körte nélkül muzsikálni?
Akkor tudtam, de azóta nem is fújtam körtemuzsikát.


Szép napot Kicsikéim!

Plüssmaci és barátai


Közelednek az ünnepek, a Mikulás már gy?jti a zsákjába az ajándékokat. A puhasz?r?, barna plüssmackók is izgatottan várják az áruház polcán új gazdáikat. Csak egyetlen kismackó marad árván, neki ugyanis egy véletlen folytán ferdén varrták fel a száját a játékgyárban, így egy kicsit fancsalira sikeredett a pofácskája. Mivel az áruházi sokadalomban senkinek sem kell, elviszik Winkle úr boltjába, a többi "kacat" közé. Winkle úr ugyanis használt, vagy hibás árukkal kereskedik. A mi Fakó mackónk itt végre barátokra lel, a Madár, Jancsibohóc és Loreley, a Szépség személyében. Ám ? még mindíg az igazi gazdára és az igazi otthonra vágyik...



.

~*Szanté meseháza*~
Picurkák!
Esős idő van, úgyhogy ma bent maradunk a szobában
és mesélni fogok Nektek egy jó szívű farkasról.
A FARKAS ÉS A RÓZSA

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszercsak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. " Milyen szép ! " - gondolta - " Milyen kecses ! " Aztán lassan a többi állat is felfedezte.
- Milyen egyszerű ! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség !
- Közönséges ! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki ?
" Mind ilyenek vagytok. " - hgondolta a frakas a fák közül - " Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. " A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg micsoda ? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya ! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.
A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. " Hát nem látjátok, hogy fáj neki ? " - gondolta a farkas - " Miért kell bántani ? "
- Nem szeretem a virágot ! - dörmögte a medve - Tépjük ki !
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.
- Nézzétek ! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt !
- Szóval még veszélyes is ! - jegyezte meg a róka - Ki kell írtani !
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbetaposta. A többiek megtapsolták.
A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. " Elpusztították, csak azért, mert más volt mint ők ! " Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.
- Isten veled, kis virág ! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál ...
Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.
Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében : életében először, sírni kezdett.


Szép napot Kicsikéim!

Karácsonyi vers

Fehér karácson

• Fehér Karácsony

Havazik, havazik...
Meg sem áll tavaszig.
Tán az egész világ
Hó alatt aluszik.
Hó alatt aluszik,
Pilláját se nyitja,
Hó alatt aluszik
Kertünkben a fűzfa.
Álmában barkát bont;
Csupa fehér bársony...
Azt hiszi tavasz van,
S itt van a karácsony.
Itt van a karácsony,
Most nyílik virága,
Hócsillagot bontott
Minden bokor ága.
Ünnepel a tél is;
Felöltözött szépen,
Kint sétál az utcán
Ünnepi fehérben.

Karácsonyi vers

Télapó


Hegyen,völgyön....


Hegyen,völgyön mély a hó,
Lassan lépked télapó.
Ősz szakállán dér rezzeg,
Messzi földről érkezett.
Kampós botja imbolyog
puttonyában mit hozott?
Mindenféle földi jót,
Dundi diót,mogyorót.
Lassan lépked,mély a hó
Siess jobban Télapó!

Karácsonyi vers

Felsüt a csillag....


Felsüt a csillag,hold is előjön.
Jégcsapok égnek karcsú fenyőkön.
Kései szán fut,porzik a porhó:
Jégrögös úton villog a patkó.
Cinke szeméről foszlik az álom:
Csenget a csengő-Itt a karácsony!

Vadrózsa64 írta:

Szia Csipkebogyó!

Nagyon megörültem a GYERMEK - KARÁCSONY című albumnak, így gyorsan le is töltöttem, de sajnos nem tudom megnyitni. Tudnál nekem segíteni?

Előre is köszönöm!

Kattints a kibontásához...

Leellenőriztem semmi gond a kicsomagolással. Én a 7ZIP-el tömöritek, csomagolok, nekem ez jött be. Szerintem a letöltéseket nézve másnál sincs gond
Ha nincs meg ez a progid, érdemes letölteni pl innen :

http://download.chip.eu/hu/7-Zip-4.42_85676.html

Remélem sikerűlni fog Neked is
csipkebogyó

Disney karácsonyi pps-t hoztam nektek, innen letölthető: #6472

K. László Szilvia: Karácsonyi ének

K. László Szilvia: Karácsonyi ének

Karácsonyfa tűlevelén kis csengettyű üldögél,
Csengő hangján énekelget, csingi-lingi nevetgél.
Kint a hóban, falu tornyán, megkondul a nagyharang,
Zengő-bongó hangon dalol, bimmi-bamm, giling-galang.

Megérkezett szép karácsony, köszöntjük az ünnepet,
Örüljetek nénik, bácsik, örüljetek, gyerekek!
Együtt csendül, együtt zendül kiscsengő és nagyharang,
Jó, hogy itt vagy, szép Karácsony, csingi-ling, giling-galang.

Picurkák!
Ma is borongos, esős idő lesz, de mi nem szomorkodunk, elővesszük a
dobozból a kisvasutat, az építő kockákat, a babákat és játszunk.
Játékos, vidám napot Kicsikéim!
"Apa, miért esik eső?
Versenyt futnak mennybolt ívén
felhőifjak;
s hogy loholnak,
izzadtságuk licseg-locsog,
záporozva földön kopog -
Ezért, ezért esik eső.
Apa, miért süt a nap?
Földanyó tág udvarában
sok a vendég,
éhes népség,
nekik sül aranyszín-lángos,
tőlük lesz az ég világos -
ezért, ezért süt a nap..."

Luca napjához:

Petőfi Sándor
Anyám tyúkja

Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.

Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. –

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,

Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’...
Anyám egyetlen jószága.

Szabo T. Anna Hòhullàsban

sziasztok! azt hiszem sikerült olyan verset talàlnom ami meg nincs a topikon. szeretettel:

Hòhullàsban

Hóhullásban sok pihe hull
egy pihe sem lesz így egyedül
Egyedül nem jön nincsen kedve:
egyedül a hópihe csak dideregne.

Egymaga nem jön, százan jönnek,
kavarog a sok pihe, hullanak, esnek,
kavarog százezer, hull millió,
perdül és táncol és kanyarog a hó.

A földre leérve összefogóznak,
tolldunnának, lágy takarónak,
belepik az utcát, a tereket, a várost,
Szentendrét és Budafok-Hárost,

belepik a ligetet, belepik a szigetet,
összefogózva már nem didereg,
már nem fázik a sok pihe csillag,
tollpuha paplana csillog-villog.

Alszik alatta a rét meg az erdő,
könnyű a dunna, pihepuha felhő,
alszik a föld és a földben a búza,
hótakaróját magára húzza.

Csend van, csend van, semmi se moccan,
ág sem roppan, cipő se koppan,
nyugszik és alszik a tér, meg a táj,
csak a hó, csak a hó, csak a hó muzsikál.