Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Tiz kicsi ujjacska
Tiz kicsi ujjacska, ment a hidegben
egy megfagyott, maradtak-kilencen.
Kilenc kicsi ujj beteg sosem volt,
egy most megfázott:-maradt csak nyolc.
Nyolcukat róka zavarta szét,
egyet elkapott, maradt csak hét.
Hét kicsi ujj a patakhoz szaladt,
egy beleesett, maradt csak hat.
Hat kicsi ujj bujkált a fű között,
egy elveszett, maradt csak öt.
Öt kicsi ujjacska vajon merre mész?
Ha egyiktek elveszik marad csak négy.
Négy kicsi ujjacska, egyik a párom
ez velem jön, marad csak három.
Három kicsi ujj úszotta vizben
egyikük elsüllyedt, maradtak ketten.
Két kicsi ujj az egyik hegedül,
a másik énekel, egészen egyedül.

Sziasztok!

Kisfiammal nagyon sokat olvasunk, legfőképp az én régi mesekönyveimből. Ez az egyik kedvenc mondókája:

Ki lakik a dióhéjban, ki lakik a dióhéjban,
nem lakhat ott bárki, csak Dióbél bácsi.
Ha ráütsz a dióhéjra, kinyílik a csont kapuja,
és cammogva előmászik, vén Dióbél bácsi,
csak a szádat tátsd ki! Hamm

bedit írta:

A keresett dal címe Ártatlan világ, az Aranyág Alapítvány adta ki 1999-ben.Sajnos csak ennyit tudok segíteni.
Szia:bedit

Kattints a kibontásához...

Ártatlan világ


Kicsi ördögök, és rosszak, mint a tűz.
Mint a szél, rohannak értelmetlenül.
Olyan örült zajra képesek, hogy tőlük zeng a ház.
Mind csak bajt csinál, ha az ember nem vigyáz.


És ha éhesek, hát éhesek nagyon.
Mintha vihar söpörne át az asztalon,
csak romokat hagynak maguk után, és repülnek tovább.
Ezer fontos dolguk van még legalább.


Ne is álmodozz, soha nem fáradnak el.
Nekik egyszerűen mindent látni kell.
Megismerni, megkóstolni, kipróbálni mind,
amit nem szabad a felnőttek szerint.


Mert még elhiszik, ez egy ártatlan világ,
és te ott leszel mindig, ha szükségük van rád.
Ha bármi baj van, nemsokára játszhatnak tovább,
te elkergeted mindenki bánatát.


Kicsi ördögök, és rosszak, mint a tűz,
de csak addig, amíg közéjük nem ülsz.
Közelről már másképp látszik. És mindegyikük szép,
és mindegyikük egyformán a tiéd.


A mesét, mindegy, honnan kezded el,
de vigyázz jól, mert mind nagyon figyel.
Szelíd szó és egyszerű dal, és kenyér az asztalon…
Mert ha éhesek, hát éhesek nagyon.


És elhiszik, ez egy ártatlan világ,
és te ott leszel mindig, ha szükségük van rád.
Ha bármi baj van, nemsokára játszhatnak tovább,
te elkergeted mindenki bánatát.


Még elhiszik, ez egy ártatlan világ,
és te ott leszel mindig, ha szükségük van rád.
Ha bármi baj van, nemsokára játszhatnak tovább,
te elkergeted mindenki bánatát.


Az Aranyág Alapítvány számára született dal
(Auth Csilla, Balázs Fecó, Charlie, Keresztes Ildikó, Novák Péter, Roy, Somló Tamás, Szekeres Adrienn, Szolnoki Péter, Tátrai Tibor, Tunyogi Orsi, Vikidál Gyula előadásában)

A kismadárról, amelyik nem akart énekelni

A ház ablaka előtt nőtt egy fa. Se kicsi, se nagy, ágait pedig úgy nyújtogatta fel a magasba, mintha karjai lettek volna.Körülötte nem volt se tél, se nyár, de pirosalmás ősz sem-csak olyan télutó, tavaszelő. Nem fenyegetett a fagy, de nem esett még az eső. Vándorúton járt a nap, nedves volt a föld, lágyan lengette a nyitott ablak függönyét a szél.
Egy vékonyka ágra pici tollgombolyag telepedett.Egy kismadár.Ugrált az ágon, csőrével kopogtatta, farkát mozgatta, s hol erről, hol arról az oldalról kukucskált lefelé.
Nem volt ez a madár sem kék, se zöld, sárgának se lehet mondani-egyszerű kis szürke jószág volt, fekete szemekkel.
Üldögélt a fán, és igy csivitelt magában:
-Ugyan mit csináljak?...Énekelni nem fogok, nem akarok, nem szeretek...de hát akkor mit csináljak, valami mást?...
Moziba nem mehetek-nem engednek be.Csokoládét nem ehetek-mert ki veszi meg nekem? Kakaót nem ihatok-mert azt sem tudom, mi fán terem...
Korcsolyázni nem mehetek-mert nincs korcsolyám, jég sincs, és a madarak nem szoktak korcsolyázni...,igazán nevetséges lenne egy korcsolyázó kismadár...
Fejecskéjét csóválta, és tovább morfondirozott:
-De hát mit csináljak, ha nem akarok, nem szeretek és nem is fogok énekelni?...
Fürödhetek a csermelyben vagy a homokban.
Röpködhetek a levegőben, és úgy tehetek, mintha kis repülőgép lennék.
Felcsipegethetném a magvakat, amiket a gyermekek szórnak nekem.
Fészket is rakhatok, itt ezen a vékonyka ágon.
Ez utóbbi nagyon megtetszett a kismadárnak.-Jó gondolat-
csivitelte, és mindjárt munkához is látott.
Összeszedett mindenféle szalmaszálat, gallyacskát, füvecskét, papirkát-és délfelé már készen is volt a fészek.
És ekkor a szürke kismadár kényelmesen elhelyezkedett a saját fészkében, berendezkedett, tollászkodott egy kicsit, aztán a csőrét a szárnya alá dugta, szemét becsukta, és igy szólt:
-Most pedig aludni fogok.
Meghallotta ezt a fa és rámondta:-Jól van, hadd aludjon.
És vékonyka ágacskáin kibontotta az apró, élénkzöld, selyempuha és selyemfényű leveleket.
És a zöld levelekből tetőt hajtott a fészek fölé.
Meghallotta a szél, és ő is rámondta:-Jól van, hadd aludjon.
És a levelek közé ezüstös rügyeket fújt, melyek tapadósak voltak, mint a mézcukor.Ezekből a rügyekböl lett kerités a fészek körül.
Meghallotta az eső is.
Mint nedves madár, hullott a fára, és előcsalta a rügyekből a virágokat.Nagy sima, tavaszillatú, rózsásfehér szirmokat.
És a virágok szépen feldiszitették a fészket. S hát a nappal mi történt? Vándorolt, vándorolt az égen az óriási, forró nap, mégnem végül megállt a fészek fölött.
És ekkor, e kis meseféle végén, felsusogott zöld lombjaival a fa, illatozni kezdett, rózsaszin virágba borult, zümmögő méhraj körül-csengettyüzte, és ekkor az egyszerű és teljesen szürke kismadár- elkezdett énekelni.

Mosoly vers rólad

Mosoly vers rólad
Egyszer,nagyon-nagyon régen,
amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot,
igen,pont abban a pillanatban Rád is gondolt.
És elmosolyodott.
Örült neked.
Az Isten,már akkor hallotta
az összes gyermekkori gügyögésedet,
látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben,
és az első"a"betűt amit belerajzoltál az elemista
füzet csíkjaiba.
Isten tovább mosolygott,
és szívesen nézett téged.
Ő már ekkor előre látta
a durcás sértődéseidet,
a toporzékolós kiabálásodat,
a barátaid melleti kiállásodat,
az első szerelmes pillantásodat....
Minden percedet előrre látta,hallotta,érezte és értette.
És minden perced szépségéért előre lelkesedett.
Az Isten jól megfigyelt téged.
Megnézte a kezed,a vállad és a lábaidat.
Megnézte hátad ívét,gerinced vonalát,
csigolyáid alakját és erejét.
Ebben az ősrégi teremtő pillanatban,
őszinte szeretetből teremtett neked
egy pont a hátadhoz illő,
keresztet.Amilyet senki másnak nem adott.
Rád nézett az Isten,
és tetszettél neki a kereszteddel.
Örömmel látta,
hogy mindaz amit alkotott jó.
Búcsúzóul,amikor még egy röpke mosoly erejéig,
visszapillantott rád,
megerősítette a lábadat,hogy könnyebben vidd a kereszted.
Arra gondolt,hogy ha majd eljön az idő és világra jössz,
akkor szívesen segít majd Neked,ha kéred.
Mert ezalatt a teremtő pillanat alatt még jobban megszeretett
a kereszteddel együtt.

Mese a tisztaságról

Zenés bábjáték

Babáknak egy mondóka:

Kerekecske gombocska
volt egy kicsi dombocska.
Dombon állt egy házikó,
Házikóban ládikó.
Ládikón egy kerek tálca,
A tálcán meg öt pogácsa.
Arra járt egy egérke
Mind megette ebédre.

Tanítsd meg a gyerekeket


Tanítsd meg a gyerekeket!
Tanítsd meg a gyerekeket!
Tanítsd meg a gyerekeket!
Tanítsd, tanítsd őket mindig!

Lépni tanítsd a lépteddel!
Nézni taníts a szemeddel!
Adni taníts a kezeddel
Minden percben ezerszer.

Látni tanítsd a sötétben.
Járni tanítsd az éjben.
Kérni taníts szavaddal.
Élni taníts magaddal

Ápold, mint szép kerteket,
Örülj nagyon, hogyha szeret.
És ha felnőtt: engedd el!
És ha elhagy: szenvedd el!

Tanítsd meg a gyerekeket!
Mondd el, az élet miről szól!
Tanítsd meg a gyerekeket!

Fogd a kezét, ha fáradt.
Gyógyítsd meg őt, ha lázas.
Hinni tanítsd magában.
Segíts rajta bajában!

Védd meg mindig karoddal
Útját mutasd az utaddal.
És ha felnőtt: engedd el!
És ha elhagy: szenvedd el!

Tanítsd meg a gyerekeket!
Tanítsd meg a gyerekeket!
Tanítsd meg a gyerekeket!
Tanítsd meg a gyerekeket!
Tanítsd meg a gyerekeket!
Tanítsd meg a gyerekeket!
Tanítsd meg a gyerekeket!
Tanítsd meg a gyerekeket!
Tanítsd meg a gyerekeket!

Ez is nagyon aranyos:

Kicsi vagyok, nagyot mondok
anyukám most hozzád szólok
kezedbe virágot teszek
mindig jó gyerek leszek

Zelk Zoltán: Párácska

Írta: Csank Zoltánné

Régen történt ez, nagyon régen, s olyan nagyon messze, hogy még a torony tetejéről sem lehetett odalátni. Egy kis felhőcske született a hegy fölött, de olyan szép göndör felhőcske, hogy a nap és a hold egyszerre bújtak ki az égen, csak hogy láthassák a kis felhőt. A vihar is kézen fogta kis unokáit, a szellőket, így indult el velük meglátogatni Párácskát, a most született kis felhőt.
Büszke is volt a felhőpapa és a felhőmama gyönyörű gyermekére, és gyakran mondogatta felhőpapa szomszédjainak:
- Meglátjátok, mire megnő: zivatar lesz belőle!
- Az bizony - mondogatták a felhőszomszédok -, zivatar, de még országos eső is lehet...
Csak felhőmama búsult, mikor ezt a beszédet hallotta: ő azt szerette volna, hogy mindig ilyen kicsi maradjon gyermeke, ilyen szelíd és göndör. Sohase kiáltson haragos villámszavakat, ne veszekedjen mennydörögve a földdel, s ne verje le jégkavicsokkal a gyümölcsfák virágait.
Amíg így aggódott felhőmama Párácska sorsa fölött, az egyre növekedett, egyre erősebb lett, s egyedül szaladgált a hegy csúcsai felett. Egyik reggel odaállt szülei elé, és így szólt:
- Most már megnőttem, erős vagyok, engedjetek el világot látni.
Felhőpapa büszkén nézett Párácskára, s így válaszolt:
- Menj csak, fiam, vándorold be az eget, szórjál villámokat, mennydörögj hangosan, légy erős, büszke felhő...
Felhőmama így szólt:
- Menj, fiam, járd be az eget, szeresd az erdőket a rét virágait, és szelíd légy, mint nénéd, a szivárvány...
Párácska egy-két esőcseppet könnyezett, elbúcsúzott szüleitől, repülni kezdett az égen. Mikor egy erdő fölé ért, hallotta, hogyan sóhajtoznak odalent az ágak:
- Ó, felhőcske, öntözz meg minket, mert halálra száradunk!
A kis felhőnek eszébe jutottak anyja szavai, s megöntözte a tikkadt lombokat. Aztán tovább vándorolt, s egy rét fölé ért. Amikor meglátták az elsárgult fűszálak, mindnyájan könyörögni kezdtek:
- Ó, kedves felhőcske, ne hagyj szomjan halni minket!
Párácska őket is megöntözte, és boldogan hallgatta, hogyan kortyolják a fűszálak az esőcseppeket.
De akkor már bizony nagyon kicsike felhőcske volt, úgy megfogyott az erdő és a rét megöntözése után, hogy még szállni sem tudott volna, ha meg nem könyörül rajta a szél, és nem fogja erős karjai közé.
Alkonyodott már, mikor egy búzatábla fölé ért, ahol a gazda éppen szomorúan leste az eget. Mikor a kis felhőt meglátta, örömmel felkiáltott:
- Ó, drága felhőcske, vidítsd fel az én kalászaimat, mert ha elszáradnak, nem süthetek kenyeret a gyermekeimnek!
A kis felhő rögtön esővé változott, s a szomjas kalászok boldogan hajladoztak az esőben. A szél pedig hiába kereste kis barátját, mert az már eltűnt az égről, hogy tovább éljen falevélben, fűszálban, margarétában, búzában, kenyérben.

A kamrában a lyukban, 5 kicsi kisegér nagy érdeklődve hallgatja, hogy anyjuk mit ígér.
Ki jó es még nem álmos, az bálba mehet ám,
Mert nincs itthon a kandúr-pandúr, mulathatunk hát.

Járjuk a táncot, ma nincs baj odakint,
De jobb, ha halkan daloljuk, hogy cini-cini-cin.
Járjuk a táncot, ma nincs baj odakint,
De jobb, ha halkan daloljuk, hogy cini-cini-cin.
És odafent a polcon, a sok finom falat, a tánc után biz gyorsan eltűnt egy-két perc alatt. - A bánat legyen másé, mi ne gondoljunk rá, így szolt a papa, s bátor hangon cincogta hozzá:
Ja'rjuk a ta'ncot, ma nincs baj odakint,
De jobb, ha halkan daloljuk, hogy cini-cini-cin.
Ja'rjuk a ta'ncot, ma nincs baj odakint,
De jobb, ha halkan daloljuk, hogy cini-cini-cin.
Az egérfogó végre ma senkit el nem ér, mert épp azt járja körbe éppen 2 piciny egér. A lábuk mégis reszket, mert elfáradtak rég, de szól a papa: -Sipirc haza! Szürkül már az ég.
Vége a bálnak a papa bajsza int. Egy villanás es tova surran nesztelenül mind. Vége a bálnak a nap süt odakint, de valahonnan mégis szol a cini-cini-cin.

Mondókák

Éhes volt az öreg gólya,
békát fogni ment a tóra.
Ám a béka sem volt rest,
vízbe ugrott egyenest.



Dirmeg,dörmög a medve,
Nincsen neki jó kedve.
Alhatnék, mert hideg van:
Jó lesz bent a barlangban.


Bice-bóca kabóca,
ég a lámpa kanóca.
De be hozzánk ne gyere,
mert a szomszéd egere
itt lapul az ágy alatt:
elkapja a lábadat!

Sziasztok Szeretteim!
Most kérnék...hátha..
Gyerekkoromban énekkaros voltam ( nagyon rég ) és ott énekeltünk egy jópofa dalt aminek csak töredékére emlékszem.

Hol zöldellt künn a rét
egy kecske éldegélt
a zsenge fűben sétálgatva mek,mek,mek.

Hej! Állán a szakáll
friss fürge táncot jár
és jókedvűen mondogatja mek,mek,mek.

Ám egyik éjszakán
a kertbe surrant lám
mert finom édes káposztára éhezett

Hej! Állán a szakáll...

A gazda mérges lett
a bíróságra ment
ó szegény kicsi
buta kecske jaj neked!

Hej! Állán a szakáll...

....
....
....
....

Hej! Állán a szakáll...

A könyvből kiderült,
hogy nagy bajba került,
hát fogta magát és az ajtón kinn termett.

Hej! Állán a szakáll...

Nem emlékszem többre,és abban sem vagyok biztos,hogy amire emlékszem,az pontos...
Ha valaki ismeri, és tudja, tegye föl nekem, kérem! Most átadnám az unokáknak...
Köszönöm:
Patanyó

HAMUPIPÕKE

Élt egyszer egy messzi-messzi országban egy gazdag ember a feleségével meg a kislányával. Az asszony egyszer csak megbetegedett. Érezte, hogy nem sok ideje van hátra. Odahívatta betegágyához egyetlen leánykáját, és így szólt hozzá:
- Kedves gyermekem, nekem most el kell búcsúznom tõled, nem vigyázhatok rád, nem oltalmazhatlak tovább. De magam helyett itt hagyok neked egy jó tanácsot. Légy mindig jó és jámbor, akkor mindig jóra fog fordulni a sorsod, és boldog lesz az életed.
Azzal lehunyta a szemét, és meghalt.

Többi a csatolásban

A gólya

Gólya bácsi, gólya bácsi
álljon meg egy szóra,
mondja csak meg
miért járogat a tóra?
Hát csak azért kedves öcsém
mert jó ám ott lenni,
lehet jó sok gyíkot,
békacombot enni.
Hej de piros, hej de csinos
a gólya csizmája,
épp ilyen csizma kéne
Zsuzsika lábára.
- Gólyamadár eladó-e
ez a piros csizma?
Nem eladó kérem
ez a piros csizma,
piros csizma az én büszkeségem.

S. Sándor - Gólyahír


Mi szél hozott kis futár?
Nem szél hozott napsugár!
Kedves gazdád ki lehet?
Fűnevelő kikelet.
S mi a jó hír aranyom?
Sárgul már a kalapom.
Jó a hír, jó a hír,
Isten hozott gólyahír