A másodikos tanítványaimnak tavaly a következő mese volt a kedvencük.Mindenkinek ajánlom.
[FONT=ZapfHumanist601_PFL-Normal]Lázár Ervin: A nagyravágyó feketerigó<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]A barátság nem könnyű dolog. Mert jó, a kisfiúnak szüksége volt egy madár barátra. Csak<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]hát olyan madár nélkül, akinek viszont éppen egy kisfiú barátra lenne szüksége, ez nem megoldható.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]A madarak legtöbbjének volt már barátja. A barázdabillegetőnek a szőriszarka, a<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]gyurgyalagnak a szalakóta, a gólyának a kanalas gém, a búbos vöcsöknek a bölömbika. Csak<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]a macskabagolynak meg a szürke varjúnak nem volt barátja, de ők igen mogorvák, nincs is<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]szükségük barátra.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Na és persze a feketerigónak sem volt barátja, mert szégyellte a színét, s emiatt fönn hordta<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]az orrát. Furcsa dolog, de így volt. Mással is megesik: szégyell valamit, és azt hiszi, csak úgy tudja<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]elviselni szégyenét, ha fönn hordja az orrát.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Így aztán nem talált barátra a kisfiú. Pedig ott lapult a fűben a feketerigó, és azt gondolta<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]magában: „Én szívesen lennék a barátja ennek a kisfiúnak. Nagyon szeretem a kenyérmorzsát<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]meg a kölest – s kis szünet után még azt is hozzágondolta: és a kisfiút is nagyon szeretem. – De<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]mégsem mert előbújni. – Éppen én kellenék neki – morfondírozott –, amikor ilyen csúnya vagyok!<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Fekete!”<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Barát nélkül ment el a kisfiú, igaz, majdnem sírva fakadt, de megpróbálta a liget széléig viszszatartani.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Nem szeretett mások előtt sírni. De azért a madarak észrevették, hogy lefelé görbül a<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]szája, és nagyon megsajnálták. Tulajdonképpen szerették a kisfiút. Akik barátokra vágynak, és<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]elgyalogolnak érte a ligetbe, azokat szeretni kell. Egyikük utána kiabált:<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Gyere vissza egy hét múlva!<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Talán ha az öreg festőművész nem lakik a közelben, minden másképpen alakul. De ott lakott<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]a liget mellett. Nagyon vidám, mosolygós öregúr volt, csak éppen a szakálla volt furcsa, ezerszínű<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– mert abba szokta törölgetni az ecsetjeit. A feketerigónak eszébe jutott a tarka szakállú festő meg a<o
></o
> sok szép festék, röppent egyet, s már ott is volt a festékesdoboz mellett. „ Majd ragyogok én egy hét<o
></o
> múlva” – gondolta, s mivel a zöld festékestubus volt legközelebb, kifestette magát zöldküllőnek.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Hát elég furcsa zöldküllő volt, azt meg kell hagyni! Mert a zöldküllő nem egyszínű zöld – és a<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]csőre meg különösen nem az, de a kis feketerigó nagy buzgalmában még a csőrét is zöldre mázolta.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]„Na, most jöhet a kisfiú” – gondolta, s úgy óvta magán a zöld festéket, hogy egy hétig enni<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]is elfelejtett.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Eltelt a hét, semmi különös nem történt, csak a tarka szakállú festő pingált lila fákat meg lila<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]mezőt – mivelhogy szőrén-szálán eltűnt a zöld festéke.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Megjött a kisfiú, köréje sereglettek a madarak, biztatták:<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Ne félj, most lesz valaki!<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Én szívesen lennék a barátod – mondta ekkor elváltoztatott hangon a zöldre festett feketerigó,<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]és elősétált egy bokor mögül.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Hirtelen szóhoz sem jutott a sok madár, tátva maradt a csőrük. A feleterigó (azazhogy zöldrigó,<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]nem is tudom, hogy nevezzem) meg nagy peckesen sétált a tisztáson, abban a hitben, hogy ő<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]a legszebb madár a ligetben.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]A vándorsólyom ocsúdott fel elsőnek.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Nicsak – mondta –, egy uborkamadár.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Nevettek, ahogy a torkukon kifért.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Vagy netán egy nagyra nőtt szöcske – toldotta a búbos banka, s szegény feketerigó legszívesebben<o
></o
> elsüllyedt volna szégyenében.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]A kisfiú is mosolygott, és szelíden, nehogy megbántsa az uborkamadarat vagy kicsodát, azt mondta:<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Ne haragudj, de én nem ilyen madárra gondoltam.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Huss – elröppent a feketerigó.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]„Cskcskcsk – korholta magát mérgesen –, mert ostoba módon színtiszta zöldre kentem magam,<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]pedig a zöldküllő nem is egyforma zöld. Kétféle zöld is van rajta (mert a zöld sem egyforma,<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]éppen úgy, mint a fekete), a feje teteje meggypiros, a szárnya vége meg fehér pettyes fekete. Na de<o
></o
> majd legközelebb. A jövő héten már ügyesebb leszek!”<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Hát nem sokkal lett ügyesebb! Hogy, hogy nem, az jutott eszébe, hogy gólyának festi magát.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Sok fekete meg fehér festéket kent magára, és a lábát meg a csőrét pirosra festette. Eszébe sem jutott,<o
></o
> hogy a gólya legalább tízszer akkora, mint ő. Ki látott már ilyen pici gólyát, rövid lábút, rövid<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]csőrűt. (Arról nem is beszélve, hogy a hátán átütött a zöld festék a fehéren!)<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Ritkán látott a liget olyan viháncolást, mint amikor a gólyának álcázott feketerigó odaállt a kisfiú elé.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Te meg miféle szerzet vagy? – kérdezte a kisfiú.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Nem látod, gólya vagyok – mondta kicsit ijedten a feketerigó, mert akkor már sejtette, nem<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]nagyon sikerült ez a gólyává alakulás.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Még hogy gólya! Talán golyhót akartál mondani – mondta a gólya, és olyan nevetőgörcsöt<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]kapott, hogy ki kellett hívni a mentőket.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Bizony ez a gólyahistória is csúfos véget ért, mert a kisfiú nagy sajnálkozva megint azt mondta:<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Ne haragudj, nem ilyen madárra gondoltam.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]A feketerigó fél évre elbujdosott bánatában. Hiába jött a kisfiú, hiába keresett madár barátot.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]A feketerigónak meg fájt a szíve: „Hej, csak szebb madár lennék, akkor biztosan barátjává<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]fogadna a kisfiú!”<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]A kisfiú egyre szomorúbb lett.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Most már az uborkamadár sem akar velem barátkozni – mondta.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]A madarak vigasztalni próbálták, de neki barát kellett volna. Hogy lehetne megvigasztalni azt,<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]aki nem talál barátra!<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]A feketerigó legalább olyan bánatos volt, mint a kisfiú, ha nem bánatosabb. Magát is sajnálta<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]meg a kisfiút is. Magát talán egy kicsit jobban.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Ezért azán fél év elteltével elhatározta: újra próbálkozik. De most már nagyon gondosan látott<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]munkához. Egy teljes napig tanulmányozta a sárgarigót. A sárgarigó a legszebb madár – gondolta<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]–, még a latin neve is a legszebb a madárnevek közül, úgy hívják, hogy Oriolus Oriolus (mert<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]minden madárnak van latin neve is). Eszébe sem jutott, hogy őt meg Turdus Merulának hívják<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]latinul, s az semmivel sem csúnyább, mint az Oriolus Oriolus. Talán még szebb is.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]És elkezdte magát sárgarigónak festeni. Egy hétig tartott a festés, de ez aztán tökéletesen sikerült.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]A feketerigó olyan lett, mint egy igazi sárgarigó. Talán csak az alakja különbözött kicsit a<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]sárgarigóétól, de ahhoz igazán jó szem kellett, hogy ezt észrevegye valaki.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Azon a héten is eljött a kisfiú barátot keresni. Nem csüggedhetett, tudta, barátra kell találnia.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]A sárgarigónak festett feketerigó elősétált a bokrok közül. A madaraknak elállt a lélegzetük a<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]gyönyörűségtől.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Nicsak, egy csodálatos sárgarigó – mondták.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]A kisfiú is elbámulva nézte a szép madarat, a szíve hangosan dobogott. Csak az igazi sárgarigó<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]gyanakodott. „Valami nagyon furcsa ezen a madáron” – gondolta, és oda is szólt neki:<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Füttyents egyet!<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Nem füttyentek – mondta nyeglén a feketerigó.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Persze, hiszen a sárgarigó azt is ki tudja fütyülni, hogy „Huncut a bíró” meg „Fütyül a rigó”, a<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]feketerigó meg csak annyit tud: „Tiutu”. Ez legalább olyan szép, mint a sárgarigó éneke, de mégis<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]más. Én biztos vagyok benne, hogy a sárgarigó nagyon szeretné néha azt fütyülni, hogy tiutu, de<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]nem megy neki. Ő csak azt tudja: „Huncut a bíró”.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Csakhogy megszólalt a kisfiú.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Ne haragudj – mondta elszomorodva –, te valóban csodálatosan szép madár vagy, de én<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]egy másik barátra gondoltam. Láttam valamikor egy nagyon kedves madarat. Nem volt ilyen tarka,<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]mint te, de nekem ő kellene barátnak. Az a madár fénylő fekete volt, csak a csőre volt sárga. Azt<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]hiszem, úgy hívják, feketerigó. Megértheted, hogy ki kell tartanom mellette, hátha egyszer megjön,<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]és akkor ki lesz a barátja?<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]A feketerigó keserves sírásra fakadt, hullottak a könnyei, mint a záporeső. A kisfiú nagyon<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]megsajnálta.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Miért sírsz? Ne sírj – mondta neki.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Azért sírok – zokogta a madár –, mert a feketerigó én vagyok.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]<o
> </o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]Ámulva néztek rá, nem akarták hinni, de akkor a madár könnyei már lemosták a melléről a<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]sárgarigó sárga, a gólya fehér és a zöldküllő zöld színét – előtűnt az igazi fekete.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Istenem, de buta madár vagy te – mondta boldogan a kisfiú, fölkapta, és sokáig mosdatta<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]a feketerigót a patakban. De a sok szín nem egykönnyen jött le róla; amikor hazaindultak, még<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]akkor is zöld, sárga meg fehér foltok éktelenkedtek a madáron. Nem is volt olyan, mint egy igazi<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]feketerigó.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Mit gondolsz, lekopik? Leszek én még igazi szép fekete? – kérdezte a madár.<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]– Biztos – mondta a kisfiú, azután elszomorodott; arra gondolt, hogy már fél éve lenne barátja,<o
></o
>[/FONT]
[FONT=ZapfCalligraphic801_PFL-Normal]ha ez a szamár feketerigó nem pingálja magát.[/FONT][FONT=ZapfHumanist601_PFL-Normal]<o
></o
>[/FONT]
<o
> </o
>
ffice
