Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Gryllus Vilmos : Gólyahír - dalszöveg

- Mi szél hozott, kis futár?
- Nem szél hozott, napsugár.
- Kedves gazdád ki lehet?
- Fűnevelő kikelet.
- S mi a jó hír, aranyom?
- Sárgulhat a kalapom.
- Jó a hír, jó a hír, Isten hozott Gólyahír!

Gryllus Vilmos : Zápor - dalszöveg

Csepp, csepp, csepereg,
villan, csattan, megered;
záporfüggöny, zuhatag -
fut a felhő, süt a nap.
Jött, ment - jót esett:
Fűnek, fának jólesett.

Gryllus Vilmos : Ősz szele zümmög - dalszöveg

Ősz szele zümmög, aluszik a nyár már,
Aluhatnál falevél, ha leszállnál.
Aluhatsz falevél, betakar a tél,
Reggel a kacagás az egekig ér.
Aluhatsz falevél, betakar a tél,
Reggel a kacagás az egekig ér.

Gryllus Vilmos : Ébresztő - dalszöveg

Helyet cserél Hold a Nappal,
kezdődik egy újabb nappal.
Fény aranylik a világra,
fűre, fára, pocsolyára.

Erdőn túl és mezőn innen,
madárdalra ébred minden.
Ébredj fel hát Te is végre,
sárgarigó énekére.

Egy vers a sorba

Egyik kedvenc versem, bár nem kimondottan gyermekvers, de én például még gyerek voltam, mikor megszerettem. Meg is zenésítették, bár már nem emlékszem pontosan kik. Talán Kaláka együttes?!

Weöres Sándor:
A Paprikajancsi szerenádja

Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek,
Víg kedvem sürü búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem a kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.

szmarta írta:

Tudtok még ilyen mutogatós mondókákat irni? Ismerem a Dombon áll egy házikót, a Szita, szita sűrű szitát, az Igy ketyeg az órát, és az Ez elment vadászni tipusúakat, de kellene még! Köszi

Kattints a kibontásához...

Riszál-riszál a kis fűrész
Zí zí zizizi
Jaj de fáradt mind a két kéz
Zí zí zizizi

Jaj de nagy tűz lesz a fából
Zí zí zizizi
Én is kérek a kalácsból
Zí zí zizizi

Szó, dó dó dó szó, dó dó dó
Mi mi szó szó szó
Fá fá fá fá mi mi mi mi
Ré ré dó dó dó

Leülünk egymással szembe, keresztbe tett karokkal fogjuk meg a gyerkőc két kezét (neki nem kell keresztbe tenni). Így húzgáljuk kézen fogva keresztbe egymás karját, mint aki fűrészel (mind két kézzel fűrészelve)– ritmusra.
Minden szótag ti-ti ütemű, csak a két hosszú zí üteme tá, ill a zizizi –k utolsó zi-je.
Az "én is kérek a kalácsból"-nál gyorsuljunk be a fűrészeléssel

Húst vágott a hentes bácsi
Így szokta ő a húst vágni
Vágja-vágja jó apróra
Közben-közben meg is sózza

Szalonnát is vág közéje
Csitteg-csattog éles kése
Közben-közben megforgatja
Bárdocskáját tisztogatja


Dallama – mint a: Debrecenbe kéne menni…


Szó’ szó szó szó mi szó dó, dó,
Lá lá lá lá fá lá szó szó
Dó’ szó dó’ szó mi szó dó, mi
Fá ré fá ré ti ré dó dó

Első két sornál egyik tenyerünk lesz a hús (tenyerünk néz felfelé), másik kezünk éle a kés, ezzel vágjuk a húst
Harmadik sornál gyorsan vágunk, mint mikor késsel magunk is aprítunk valamit
Majd hüvelyk és mutató esetleg középső ujjunkkal (ki hogy szokta) megsózzuk

Második versszak első soránál ismét vágunk
Második sornál két tenyerünket csapkodjuk össze, mint amikor leporoljuk kezünket
Harmadik sornál mint amikor tapsolunk, de úgy, hogy egyik kezünkkel csapunk a másikba, majd a másikkal az egyikbe – vagy gyerkőcünk egyik kezét forgatgathatjuk két kezünk között
Negyedik sornál egyik nyújtott karunkon másik kézfejünket húzogatjuk le föl (egyszer lefelé, egyszer felfelé néz a tenyerünk amelyik épp a kés), mint amikor kést élezünk – remélem érthető…

Megy a hajó a Dunán
Rajta ül a kapitány
Nézi-nézi a vizet
Forgatja a kereket

Lassan forog a kerék,
Mert a vize nem elég
Gyorsan forog a kerék
Mert a vize már elég

Első két sornál dülöngélhetünk, mint a hajó a hullámzó vizen.
Harmadik soránál két kezünket homlokunkhoz tesszük, mint egy napellenzőt és kicsit jobbra is és balra is elnézünk, mint aki tényleg a távolba néz.
Negyedik sornál két könyöknél hajlított egymással szembe néző karunkat egymás fölött megtekerjük, imitálva a kereket.

Második versszak első két soránál jó lassan tekerjük és lassan is mondjuk.
Harmadik és negyedik soránál pedig jó gyorsan.

Kis tornászok vagyunk mi
Szeretünk mi tornászni
Előre – hátra hajolunk
Jó nagyokat tapsolunk

Ujjainkat mozgatjuk
Karjainkat forgatjuk
Jobbra és balra hajolunk
Jó nagyokat tapsolunk


Dallama – mint a: Kecske ment a kis kertbe
Szolmizálva:
dó ré mi dó mi lá szó
dó ré mi dó mi lá szó
szó szó mi szó fá mi ré dó
mi ré mi fá mi ré dó

Első versszak első két soránál csípőre tett kézzel jobbra-balra helyezkedünk lábfejjel a talajt érintgetve
Harmadik sornál csípőre tett kézzel előre és hátra hajolunk
Negyedik sornál ugrálva tapsolunk

Második versszaknál ahogy a dal is szól, először az ujjainkat mozgatjuk mellkasunk előtt, mint ha zongoráznánk, vagy tornáztatnánk őket
Második soránál karkörzéseket csinálunk
Harmadik soránál csípőre tett kézzel jobbra és balra dőlünk a törzsünkkel
Negyedik u.a., mint az első versszakban…

Jó tornászást!

Hosszú lábú gólya néni
Mit szeretne ebédelni
Békacombot brekeke
Ugye milyen jó lenne

Hosszú lábú gólya bácsi
Mit szeretne vacsorázni
Békacombot brekeke
Ugye milyen jó lenne

Dó dó dó dó dó ré mi dó
Ré ré ré ré szó fá mi ré
Dó dó szó, szó, dó dó dó
Lá, fá mi ré dó dó dó

Az ének első két soránál térdemeléssel lépkedünk, mint a gólyák és nyújtott karjainkkal „tátogunk” imitálva a gólya csőrét, a harmadik és negyedik sornál ugrálunk és tapsolunk.

Evezünk a Balatonba’
Át is ússzuk egy iramba’
De ha mélyről jön a hullám
Felborítja a vitorlám

Sári mondd meg a Katónak
Felborult a csónak
Felborult a csónak
Sári hopp

Dallama, mint a: megy a gyűrű vándorútra… a második versszaknál is az a dallam, mint az elsőé csak a ritmusa a szöveg szerinti - azaz mind ti-ti ütemű, csak a hopp szó lesz tá)

Egymással szemben ülünk, fogjuk egymás kezét, és előre hátra dőlünk (ha én előre, akkor a gyerkőc hátra és fordítva), mint akik eveznek, egészen a harmadik sor végéig.
A negyedik sornál kicsit jobbra és balra dőlünk, megint együtt, kézen fogva.
A második versszaknál ismét előre és hátra dőlünk, de gyorsan, a ritmusa szerint, a dal is gyorsul tehát. Az utolsó sornál pedig elborulunk oldalra együtt.

NŐNAPRA

Rojtos lett már a ruhám
Rózsacsokrot szedtem már
Édesanyámnak készítem
Szalagokkal díszítem
Adom neki nőnapra
Legyen neki szép napja.

Boldog Szülinapot!

Reggel úgy ébredtem fel,
hogy mosoly dermedt arcomon.
Hisz ez egy remek nap lesz,
mert ma van a szülinapod.

Gondolkodtam mit vegyek,
törtem-törtem a fejem.
De végül eszembe jutott,
és ezt sok szeretettel átadom.

Nem az a lényeg,
hogy mit s kitől kapsz.
A szeretet a lényeg,
melyet CSAK egy szeretted adhat.

Itt áll előtted ez a nap,
kívánom, hogy érezd nagyon jól Magad,
Hisz ez a Te napod,
mert ma van a születésnapod.

Jó reggelt! Itt a tej, öltözködni kell!

Anyák napjára
Mint madárfészket a faág,
úgy ölel át Édesanyád.
Mint felhőkből a záporeső,
ha baj ér Téged, úgy sirat Ő.

Mint puha szellő a nyárban,
úgy simítja arcod lágyan.
Mint a Nap ott fenn az Égen,
úgy ragyog, ha meglát Téged.

Figyeli a kedved, találgatja álmod,
egyetlen öröme a Te boldogságod.
S ha egy napon hiába várod,
s arcán a mosolyt többé nem találod,

Akkor ölelnéd, csókolnád igazán,
s majd rájössz, hogy elkéstél talán.
Öleld hát most és puszild meg arcát,
mert ez többet ér, mint sírján száz virág!

Mondóka

Apa-cuka, funda luka,
Funder kamen, kamen duka.
Áp cuk, funde luk.
Funder kámen, kámen duk.
Te vagy a fogó!

Egy - érik a meggy.
Kettő - csipkebokor vessző.
Három - te leszel a párom.
Négy - nem ettél túrós dertelyét.
Öt - vidd el az ökröt.
Hat - üres a pad.
Hét - zöldül a rét.
Nyolc - üres a polc.
Kilenc - kis Ferenc.
Tíz - tekenőben tiszta víz.

Egy - most érik a meggy.
Kettő - leng a piros kendő.
Három - nincs nékem párom.
Négy - bíz oda nem mégy.
Öt - fújják a kürtöt.
Hat - hasad a pad.
Hét - mit süt a pék?
Nyolc - üres a polc.
Kilenc - kis Ferenc
Tíz - tiszta víz.
Ha nem tiszta, vidd vissza,
Majd a csacsi megissza!

Száll a hinta, gyorsan lebben,
A kis Marcsa rajta, fennen.
Még a madár sem száll jobban,
Mint Marika a hintában.

Hinta, palinta,
Hagy szóljon a pacsirta.
Dobd meg, Béci a hintát,
Elérjük a pacsirtát.

Napsugárköszöntő

Köszöntelek márciusi első napsugár,
Elmúlt a tél itt a tavasz,
Örül a világ.
A kis napsugár, már kikandikál,
Virágzik a rét,
Dalol a madár.
Köszöntelek márciusi első napsugár,
Elmúlt a tél itt a tavasz,
Örül a világ.

Sándor, József, Benedek

Mondókák

Arcsimogató
A gyermek arcát simogatjuk, miközben mondjuk:

Ciróka, biróka,
Hol voltál?
Malomban.
Mit hoztál?
Pogácsát.
Hova tetted?
A polcba.
Elvitte a pap macskája,
Kác, kác, kác!


Ciróka, maróka,
Mit főztél?
Kását.
Hová tetted?
A polcra. A kiscica megette.


Orrösszedörzsölő
Orrunkat a gyermek orrához dörzsöljük, s ezt mondjuk:

Én is pisze,
te is pisze,
No két pisze,
vesszünk össze.

Én is pisze, te is pisze,
Gyere, pisze,
vesszünk össze!
Hamm! (vagy) Kac-kac!

Tenyeresdik
A gyerek markába köröket rajzolnak, simogatják vagy csiklandozzák, miközben mondják:

Koszos, koszos, koszos,
Piszkos!

Kerekecske, gombocska,
Ott szalad a nyulacska!

Töröm, töröm a mákot,
Süt a mama kalácsot.
Megzsírozza, megvajazza,
Aki jó lesz, annak adja.

Keszeli Ferenc: Kalimese

Ismerek egy Ali nevű kalifát -
Balatonnál nevelget egy kalifát.
Ali fáján kali terem, rengeteg,
S merthogy Ali kalit eszik, nem beteg.

Tudom, hol van Balatonnál Akali,
De nem tudom, milyen ízű a kali.
Írtam hát az Alinak egy levelet:
Küldjön nekem a kaliból eleget.

Akaliból nem jött kali, se levél,
Fejem fölött cikázott egy denevér.
Azt cincogta: ültess te is kalifát,
Ne háborgasd levelekkel Alikát.

Szitkozódtam: jaj,micsoda galiba!
Hogy a mennykő csapna bele Aliba!
Hat nap után feledtem a haragot,
S leutaztam megnézni az arabot.

Kifizettem a vasúti tarifát,
S Ali telkén találtam egy kalibát.
Kalibában ott leltem a vén Alit:
Földön ülve kanalazta a kalit.

Kalapomon vakartam a karimát,
Szemem alatt mutattam a karikát:
Nézd meg,milyen karikás már szemem!
Beteg vagyok, merthogy kalit nem eszem.

Ali bámul, nem érti a szöveget,
S leemeli fejéről a süveget.
Telemeri kalival és megkínál…
…enném én, de kéne hozzá egy kanál!

Ali nem szól, csak csóválja a fejét,
S csengettyűvel beszólítja a nejét.
Az ajtóban megjelenik Aliné,
Kezében egy doboz… talán praliné?

Mutogatni kezd az Ali hevesen,
Olyan buzgón, ahogyan csak kevesen.
Kiderül, hogy Ali nem tud magyarul,
Én meg persze nem beszélek arabul.

De Aliné mindkét nyelvet beszéli,
S az arab szót magyar szóra cseréli.
A dobozból kiemel egy kanalat,
Kínálgat, hogy tömjem tele magamat.

Tessék! Tessék! Fogyassza a spenótot!
Ebéd után behozom a burnótot!
Instálom, a spenótot nem szeretem.
Kalit ennék – jelentem ki kereken.

No de uram! Ez itt valódi kali.
E zöldségről híres egész Akali.
Mert Akalin nem a földben, fán terem,
Ezt főzi itt valamennyi étterem.

Arabusul ezt nevezik kalinak,
Ezt a fajtát köszönhetjük Alinak.
A fán termő spenótnak az atyja ő,
S nem keleti spenótsejkek fattya ő.

Hegedül a kisegér penget rajta,
Csellón játszik a macska vonó a farka.
Ez a csuda zenekar cincog-nyávog,
A lagziban a táncot csak erre járod.

Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
-Elégy hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!

Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?
-Se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!

Egy, kettő, három négy,
te kis madár,vígan légy:
szebb legyen a tavasznál! -Zelk Zoltán, TAVASZI DAL

Zelk Zoltán: Az okos tücsök
"Tücsök, húzd az én nótámat!"
- szól a margaréta.
"Azt húzzad, hogy virág vagyok
és nem sárgarépa..."

"Tücsök, az enyémet húzzad!"
- piros pipacs mondja.
"Az enyémet! Az enyémet!"
-kiáltozzák sorba...

Szegény tücsök látja már, hogy
a fele sem tréfa:
a végén még hajba kapnak
pipacs, margaréta.

Ezért így szól: "Nem húzhatom
nektek, szép virágok,
ma van a Hold neve napja,
neki muzsikálok..."

Megjelent az Óperencia III. évfolyam 1. szám 2009 tavasz magazin

Innen hoztam

Mentovics Éva: Tavasz, Nyár, Ősz, Tél c. versét

Tavasz
Pajkos kedvű szellő-úrfi
zsenge fűben őgyeleg,
nótás kedvvel pitypangozva
ébredező völgyeket.

Rügyfakasztó langymeleggel
töltött zsákját kitárja,
bárányfelhők féltett kincsét
szomjas rétre szitálja.

Nyár
Búzaföldek telt kalászán
ékes napfény lépeget,
szivárványszín pemzlijével
festi be a réteket.

Ízes húsú gyümölcsöket
cirógat a határba',
méhet csal az akácosba -
méz kerül a kaptárba.

Ősz
Szomorkodó fűzfák alatt
borús képű medve ül,
búslakodó tücsökzenész
deres fűben hegedül.

Földre dobva tarka fátylát
álmos léptű ősz oson,
hó-szagú szél int a télnek
ködbe hajló tölgysoron.

Tél
Csipkekendőt sző a fákra,
hajnalonta dér szitál,
angyalröptű ünnepekkel
álmodik a téli táj.

Pelyhes dunnát húz magára,
míg a felleg havazik,
álmában csak néha szusszan,
fel sem ébred tavaszig.