Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Medvemondoka

Duhos, ehes a medve,
nem hivtak el ebedre.
Ide se, oda se,
nem evett ma semmit se.

Bandukol a ven medve,
mezet enni van kedve.
ide nez, oda nez-
Hova lett az edes mez?

Mesehaz

Itt is haz,
ott is haz.
Merre van a
mese-haz?

Mezon innen,
reten tul,
ott ahol a
malac tur

Ott, ahol az
er mesel,
ott, ahol a
mokus el.
ahol roka
takarit,
hollo mos, a
sun terit.

Mi lakik itt,
Sunike?
Ki lakna mas?
A mese.

Ez is haz,
az is haz,
itt van, itt a
MESE-HAZ.

A csorgo kigyo es a majom

Csorgokigyo hus habokban,
csorgoje hever homokban.
Partra maszik nagy hegyesen,
s jon, hogy fejjel falnak menjen!
Csodas csorgo sehol sincsen!
-Ki lopta el feltett kincsem?

Mintha erett gyumolcs volna,
Majom esik a homokba.
-Mig furodtel kolcson vettem,
siro fiam nevettettem.
elszallt duhe a kigyonak,
es baratkent szol majomnak.....

Virag-kislanyok

Ibolyat szed Ibolya,
violat meg Viola,
hajnalkat vet Hajnalka,
malyvat ontoz Malvinka,
kamillat gyujt Kamilla,
boglarkat meg Boglarka:
kek csillat hoz Csillacska,
veronikat Veronka.

Csiga

Ez itten a csigahaz,
Melyben a csiga tanyaz.

O nem Pali, se Zsiga,
csak egy nevtelen csiga.

Nincs a hazan emelet,
Viz, se hideg, se meleg.

Nincs villany, se lift, se gaz,
Ilyen egyszeru a haz.

Nincs, aki irigyeli,
hogy tan kincsekkel teli.

Tanitani merem en:
egyszeru legy es szereny.

Ellenseged sose lesz,
eleted szep mese lesz.

A negy testver

Ev mulik, evet er
Egymast hajtja negy testver:
Vig tavasz- viraghinto,
koszorus nyar- kalaszdonto,
osz- gyumolcserlelo.
tel- havat terelo.

Betuorszag kincsei

Sok ujdonsult
kisdiaknak
kitarul egy uj vilag:
szeptemberben
Betuorszag
megnyitotta kapujat.
csodalatos
ez az orszag,
gazdagsaga rengeteg:
mert itt bizony
minden betu
draga kincset rejteget.
s aki egyszer megismeri
mind a betuk titkait:
magaenak tekintheti
Betuorszag kincseit.

Így kisfiam és a saját kedvenc Weöres Sándor verseimet írnám ide.

Ha vihar jő a magasból

Ha vihar jő a magasból,
Ne bocsáss el, kicsi bátyám,
Ha falomb közt telihold lép,
Kicsi néném, te vigyázz rám.

Falu végén van a házunk,
A bozótból ki se látszik,
De a cinke, ha leröppen,
Küszöbünkön vacsorázik.

Weöres Sándor: Így meg úgy

Furcsa ember az irígy,
Torkán mérges a mirígy,
Egyszer úgy, egyszer így,
Az irígynek sohse higgy.

Furcsa ember a hazúg,
Nyelve csípős, mint a lúg,
Egyszer így, egyszer úgy,
Hogy igazat sose tudj.

​

Tegnap a városban voltunk,
anya meg én.
Vásároltunk.
Vettünk egy nadrágot.
Vettünk egy pár cipõt.
Utaztunk a metrón.
Voltunk a bankban.
Meglátogattunk egy nagybácsit,
aki nyomorék,
és nem tud egyedül menni az utcán.
Vettünk egy konyhai órát.
Ültem egy széken,
míg anya felpróbált három ruhát. "Mit csináltatok ma?"
kérdezte apa, mikor hazajött.
"A városban voltunk és jól szórakoztunk"
felelte anya.


Muris!
Én egyáltalán nem találtam szórakoztatónak.

Weöres Sándor: Bolygó Zápor

Bolygó zápor
Libben, táncol,
Suhog a fü sürüjén, fa ágán.
Kéklő halvány
felhők alján
Kivirul a ragyogó szivárvány

Bródy János:

MICIMACKÓ

„Keresd az igazság s az élet útját
a bölcs nyugalmat árasztó Taót
S a tiszta forrás hűs vizében fürdik
Lelked, ha megérted Micimackót”

Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt
eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat
Elment tehát Malackához, hogy meglesse, mit csinál
de Malackánál éppen akkor senkit nem talált

Így hát elindult hazafelé miközben sűrűn hullt a hó
arra gondolt, otthon talán akad egy kis ennivaló
Hogy kimelegedjék ugrándozott, s jó nagyokat lépett
s a hidegre való tekintettel énekelni kezdett

Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik

Ismert erdei körökben az az általános nézet
hogy Micimackó, mint minden medve, szereti a mézet
És ez nem csak afféle szerény vélemény
hanem határozottan állítom, hogy tény, tény, tény

Ezért, mikor hideg van és sűrűn hull a fehér hó
kell, hogy legyen az almáriumban eltéve ennivaló
Így aztán, ha délidőben Micimackó megéhezik
megkóstol egy csupor mézet alaposan, fenékig

Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik

Micimackó a barátom és gyakran elbeszélgetünk
azokról a dolgokról mit mind a ketten ismerünk
És tanultunk egy verset is és most már kívülről tudom
ha hideg van és hull a hó, én mindig ezt dúdolgatom

Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik
Hull a hó és hózik-zik-zik, Micimackó fázik-zik-zik
Hull a hó és hózik-zik-zik, Micimackó fázik-zik.

Weöres Sándor: Kánikula

Szikrázó
Az égbolt,
Aranyfüst a lég,
Eltörpül
Láng űrben
A tarka vidék.

Olvadtan
A tarló
Hullámzik, remeg,
Domb fölött
Utaznak
Izzó gyöngyszemek.

Ragyogó
Kékségben
Sötét pihe-szál:
Óriás
Magányban
Egy pacsirta száll.

Mihelyt jókor reggel felszikkadt a harmat,
A méhecske többé nem ismer nyugalmat.
Repdes ide s tova virágról virágra.
Majd a ligetbe száll, majd a rónaságra.
Megnéz figyelmesen minden virágkelyhet,
S örül, ha egy kis mézrevalót lelhet.
Nem csügged, ha kevés méz van egy virágban
"Sok kicsi, sokra megy"-dúdolja magában.

Zelk Zoltán: Kerék

Volt egyszer egy tudomholvolt,
de megnemmondom, hol volt,
a végén talán mégis megmondom,
holvolt kerék.
Csak úgy árván, egymagában
gurult az utakon.

Zelk Zoltán: Gólyamdár, gólyahír

Tudjátok-e, mi a hír?
Kinyílott a gólyahír!
Gólyahír virít a réten,
gólya repül fenn, a lágben.

Most jött a tengeren túlról,
Afrikából, messzi útról,
nincs a vállán tarisznyája,
ezért nincs is vacsorája.

No de azért majdcsak akad,
hogyha talál egy mocsarat,
szegény békák bánatára
lesz bőséges vacsorája!

Tudjátok-e, mi a hír?
Kinyílott a gólyahír!
A rét mellett, egy kis tóba'
békacombot tart a gólya.

Zelk Zoltán: Az én kertem

Van nekem egy diófám,
de az olyan fajta;
dió terem rajta,
mellette egy almafám,
azon pedig alma.
Mellettük egy szilvafám,
nézem, nézem, mintha
annak ágán se egyéb
teremne, csak szilva.
Tudom, el se hiszitek,
hiába is mondom,
van ribizlibokrom is,
és azon a bokron,
azon se nőtt még soha
se szőlő, se mandula -
ilyen az én kertem,
azért tán, mert ingyen kaptam,
nem a boltban vettem!