Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Tóth Elemér: Évszakok
.
Nyár, nyár, nyár,
kár, hogy elmúltál.
Őszi kertben,
önfeledten,
varjú kiabál.

Ősz, ősz, ősz,
mit motyog a csősz?
Itt van a tél,
dalol a szél,
dala csuda bősz.

Tél, tél, tél,
vén bagoly beszél,
hogy a tavasz,
a kis ravasz,
erre mendegél.

Varga Imre:
Békahívogató eső után

Béka, béka, jöjj elő,
tüzes hasú béka,
áll a kocsi, s itt a hám,
mennék a szomszédba.
Mennék, jaj, de nagy a sár,
s nincs, ki kocsim húzza,
gyere, tüzes hasú béka,
vontass ki az útra.

Dénes György: Tavaszi trilla

Remeg az erdő,
csupa rügy,
zizzen a bokor,
csupa fütty.
Tralla, trallala,
tavaszi föld hajnala.

Harmatos ágon
zöld levél,
szénfejű cinke
zeng, zenél.
Tralla, trallala,
tavaszi ég hajnala.

Ugrik a szellő,
mocorog,
hinti a bársony
harmatot.
Tralla, trallala,
tavaszi nap hajnala.

Szita, szita, péntek,
Vége van a télnek;
Kikeletet köszönteni
Jöjjenek a népek!
Lombos a májfa,
Szalagos az ága;
Citera szól, Bodor Kata,
Gyere, gyere táncba!

Szita, szita, péntek,
Szeredára kiskedd –
A rokolyád rezgőt járjon,
Ha én táncba viszlek!
Hervad a májfa,
Sánta kutya bánja –
Kivilágos-kivirradtig,
Aki legény, járja!

GESZTENYCSALOGATÓ

Héj, héj, héj,
Szúrós tüskehéj,
Vadgesztenyehéj;
Tarka boci lakik benne –
Potty, ide a tenyerembe!
Héj, héj, héj,
Nyílj ki, tüskehéj!

KATICABOGÁR

Habselyem a rokolyája
Nyitva piros kis kabátja
Tenyeremen vígan sétál
Hét a pöttyöd, szép a röptöd
Szállj el, szállj el, katicabogár.

Egy csacsi áll a réten,
finom füvet legel éppen.
Hosszú fülét hátracsapja,
méhek dongását hallgatja.

Szalai Borbála: Hápi kacsa
Volt egyszer egy kicsi kacsa,
úgy hívták, hogy Hápi.
Alig bújt ki a tojásból,
máris tudott járni.
Pihés volt a feje, nyaka,
szárnya, hasa, háta,
színe pedig, mint a pitypang,
éppen olyan sárga.
Hápi kacs minden reggel
fölkelt kakasszóra,
kapta magát s szaporázva
totyogott a tóra.
Hogy a vízbe toccsanhasson,
mindig csak azt leste...
Fürdött reggel, fürdött este,
jót lubickolt este.
Hát egy napon Hápi kacsa
csodálkozva látja:
hófehér lett nyaka, hasa,
háta meg a szárnya!
Addig-addig mosdott, fürdött
lubickolt a tóba -
amíg az a szép sárga szín
mind lekopott róla...

ujjsorolók

Kicsi kövér hüvelykapó


Kicsi kövér hüvelykapó, (hüvelykujj)
Mellette van mutató, (mutatóujj)
Langaléta hosszú bátyja, (középső ujj)
Meg a kisebb fiacskája, (gyűrűsujj)
Pöttöm öccse itt a végén, (kisujj)
Kicsi babám kezecskéjén.

ujjsorolók

Tóth Kornélia: Ujjsoroló

A hüvelyk mustáros,
A mutató mézes,
A középső lekváros,
A gyűrűs meg krémes.
Hát a kicsi tiszta maradt?
Dehogy maradt, az is ragad!

gyermekem kedvence

Orrom krumpli,
szemem kék,
szeretném, ha
szeretnél!kiss

Locsoló versikék

Locsi- pocsi pocsolya,
tapsi- hapsi nyuszika.
Éled már a kikelet,
vizet hoztam én neked.
Szép maradj azt akarom,
mindet reád locsolom.

:55:


E szép házba nyitottam,
nefelejcset találtam.
Nem hagyhatom hervadni,
meg szabad-e locsolni?

Egy kis gondolkodtató...


Fiatal pár lép be a város legszebb játéküzletébe. A férj és a feleség hosszasan nézegetik a színes játékokat. Némelyek fenn sorakoznak az állványokon, mások a mennyezetről lógnak le vagy a pultokon fekszenek szívderítő tarkaságban. Vannak itt síró és nevető babák, elektronikus játékok, kicsike konyhák, melyekben lángost és süteményt sütnek.
Nem tudják eldönteni, melyiket vegyék meg. A csinos eladónő hozzájuk lép.
- Nézze – kezdi magyarázni a feleség -, nekünk egy egészen kicsi lányunk van, és mi sokat vagyunk távol hazulról, gyakran még este is.
Olyan kislány, aki keveset mosolyog – folytatja a férj.
Szeretnénk venni neki valamit, ami boldoggá tenné – veszi át a szót újra az asszony -, akkor is, ha mi nem vagyunk mellette… Valamit, aminek örülne, ha egyedül van.
Nagyon sajnálom – szólal meg udvariasan az eladónő -, de mi nem árulunk szülőket.

Egy tizenötéves lány levele...elgondolkodtató

Tejet akartam,
És szörpöt kaptam.
Szülőket akartam,
És játékot kaptam.
Beszélni akartam
És televíziót kaptam.
Tanulni akartam,
És bizonyítványt kaptam.
Gondolkodni akartam,
És eszmécskét kaptam.
Függetlenséget akartam
És fegyelmet kaptam.
Szeretet akartam,
És erkölcsöt kaptam.
Szakmát akartam,
És állást kaptam.
Boldogságot akartam,
És pénzt kaptam.
Szabadságot akartam,
És autót kaptam.
Tehetséget akartam,
És érvényesülést kaptam.
Reményt akartam,
És félelmet kaptam.
Változni akartam,
És szánalmat kaptam.
Élni akartam…


Üdv.szeretettel:
Patanyó

Ez is érdemes egy kis töprenkedésre…
"Egy élet a kezedben

Ha a gyerekek kritizálva élnek,
Megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,
Megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,
Megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Megtanulnak megalázottnak lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,
Megtanulnak bűnösnek lenni.
Megtanulnak képmutatónak lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,
Megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek,
Megtanulnak bizalommal lenni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek,
Megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek,
Megtanulnak önérzetesnek lenni.
Megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,
Megtanulnak belső békében élni,
Megtanulnak hinni, bízni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek,
Megtanulnak őszintének lenni.
Megtanulják mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,
Megtanulják megkeresni a szeretetet a világban.
Hogyan élnek a te gyerekeid?"

Pusza:
Patanyó

A nyul és a káposzta

Mezőben egy nyuszika
orrát messze feltartja
s mert biz éhes őkelme
keresi, mit ehetne.

Talált egy fej káposztát
csapjunk egy nagy lakomát!
Mohón ette még csak volt
még az egész elfogyott.
S most, hogy végre jóllakott,
szépen hazaballagott.

Tavaszi versek

Osváth Erzsébet: Itt a tavasz!
Kidugtam a fejemet,
hát mit láttam, gyerekek!
Erre szaladt Télapó,
a hátán hótakaró.

Megörültem, de meg ám!
Hívtam Szellő paripám,
ráültettem a Napot,
s hipp-hopp, hipp-hopp, itt vagyok!

Biztosan már tudjátok,
ki toppant be hozzátok.
Ismeritek zöld ruhám?
Tavasz jön a Tél után.

Szabó Lőrinc: Tavasz
”Mi az?”- kérdezte Vén Rigó.
”Tavasz!”- felelt a Nap.
”Megjött?”- kérdezte Vén Rigó.
”Meg ám!”- felelt a Nap.

”Szeretsz?”- kérdezte Vén Rigó.
”Szeretlek!”- szólt a nap.
”Akkor hát szép lesz a világ?”
”Még szebb és boldogabb!”

Székely Dezső: Tavaszváró
Ibolyalevélen
bogárka- könnyek.
Nehéz a sírás,
nevetni könnyebb.
Derül az ég is,
örül a napnak.
Gyere szép tavasz,
ölbekaplak!

Osváth Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág
Nap kergeti a telet.
Hancúroznak friss szelek.
Nyelvecskéjével a fű
tavaszt kóstol:
-jóízű!
Bimbót bont a barka már.
A hóvirág? Ő sem vár.
Hosszú volt a tél nagyon.
Jót nyújtózik a napon.










Osváth Erzsébet: Pattan a rügy /részlet/
Tavaszt rikkant a rigó,
itt van már a gólya.
Pattan a sok rügy a fán
mintegy varázsszóra.
Eltünt a hó, és a föld
nagyvidáman ébred.
Bimbót bont az ibolya,
híre sincs a télnek.
Drégely László: Itt a tavasz!
Víg a kedvem
Kint a réten,
Táncot járva
Egyszerre nézem
Fejem felett
Fenn az égen
Madár dalol
Jaj, de szépen,
Dala elszáll
Messze- messze,
Egészen a
Fellegekbe.
Kerekecske,
Dombocska,
Kisütött a napocska
Felhő mögül kandikál
Itt a tavasz,
Ébredj már!

Csanádi Imre: Naphívogató
Süss föl nap,
fényes nap,
kis kakas kukorékol,
megvirrad.
Csillagok kialusznak,
kósza ködök szakadoznak,
arany ajtók hasadoznak,-
süss föl nap!

Gazdag Erzsi: Itt a tavasz
Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rád füttyent egy bokorból,
füttyös madár-torokból.
Rügyes ággal meglegyint,
s érzed, tavasz van megint!

Devecseri Gábor: Berepül az ég a házba
Berepül az ég a házba,
tele lesz a szoba éggel,
tele lesz a téli ember
keskeny szíve szélességgel.

Először csak ködkámzsában
jön a tavasz leskelődve,
aztán ez a kámzsa széthull:
csupa virág lesz belőle.

Lukács Ottó: Tavaszváró
Felhők szélén
kandikáló
kikelet

Nap-szelekkel
fújjad szerte
a telet

Jégcsap könnye
utolsókat
csorduljon

A kertekbe
pázsit-szőnyeg
guruljon

Felhők szélén
kandikáló
üzenet

Jöjj el, jöjj el,
ülj le közénk
kikelet.

Horváth István: Száz meg száz kis napocska
Selyemszálú
fű tövében
százezer kis
nap a réten.
Virít sárgán és nevet.
Mit gondoltok,
mi lehet?

Pittypangvirág
sárga szirma
kacag a kék
égre nyílva.
Szára növésnek ered.
Mi lesz abból,
gyerek?

Gyerekláncfű
karikája,
ha van, aki
megcsinálja.
A föld legszebb lánca az,
mert kovácsa
a tavasz.

Petőfi Sándor: Mi kék az ég! /részlet/
Mi kék
Az ég!
Mi
Zöld
A föld!
Zöld föld felett, kék ég alatt a
Hangos pacsirta fütyörész:
Dalával a napot kicsalta,
A nap gyönyörködve néz.

Szösszenet kamaszoknak...

"Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok."

...és ezt is a kamaszoknak,mert ők is még félig gyerekek...

Hol van?

Hol van az élet, amit élhetnék,
Hol van az álom, amit álmodnék,
Hol van a kérdés, amit Tőled kérdeznék,
Hol van a válasz, amit Neked mondhatnék?

Hol van a sok szép dolog, amit láthatnék,
Hol van az emlék, amit újraélhetnék,
Hol van a gyönyör, amit Tőled kaphatnék,
Hol van a szerelem, amit Neked adhatnék?

Hol van a tűz, amitől lángra lobbannék,
Hol van a fájdalom, amitől én is szenvednék,
Hol van a kín, amit Tőled elvennék,
Hol van a bűn, amit Érted elkövetnék?

Hol van a félelem, amitől én is elfutnék,
Hol van az ölelés, amit örökre megőriznék,
Hol van a csók, amit Tőled kérhetnék,
Hol van az ágy, ahol Veled feküdnék?

Hol van a vágy, amit akkor éreznék,
Hol van a szenvedély, amitől megváltoznék,
Hol az idő, amikor Rád találhatnék,
Hol vagyok én, amikor végre Veled lehetnék?

Hol van a bánat, amitől sírhatnék,
Hol van egy óvó kéz, amitől megnyugodnék,
Hol van az otthonom, ahova hazatérhetnék,
S hol vagy Te, akivel újra boldogan élhetnék?