Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....

Kedves Márta!

Tudod azért nekem is beletelt legalább két évbe, hogy kapisgálni kezdjem a Feng Shui lényegét és igazságát.
Ehez temérdek könyvet és honlapot olvastam végig, és ezután mentem tanfolyamra ahol tanultam olyan dolgokat amik a könyvekben nincsenek benne.
Ez egy titkos tudomány tele zavaros babonás elemekkel. Kínában 18-20 évig tanult valaki és csak azután avatták Feng Shui mesterré.
Ha figyeled az olimpiai híreket akkor hallhattál olyan kifelyezést, hogy a kínaiak nagyon sikeresek most. Kíváncsi leszek majd a végső érem táblázatra...
Biztos vagyok benne, hogy mindent úgy építettek meg, hogy az ő kiválasztott versenyzőiknek kedvező irányaiba follyanak a versenyszámok.

Visszatérve hozzád, ne feledd, hogy nem mindegyikünk indult olyan tarisznyával a családi házból, mint te.
Sokunknak szüksége van valamilyen útmutatóra ahoz, hogy megtaláljuk a békét és harmóniát. Ez az útmutató lehet pl. a tudatos térrendezés a Feng shui is, de lehet bármi más ami által megemelkedik az egyén energia szintje. Ha pedig magasabb energia szinten rezeg valaki, akkor ösztönösen jól választja ki az otthona berendezését.
Szerencsés vagy, hogy te megkaptál egy szilárd alapot amire bátran építkezhetsz.
Azok akik ezt nem kapják meg gyerek korukban bizony többet kell dolgozniuk önmagukon.

Van egy csodálatos gyerekem. Sokat tanulok tőle. Egy nap ébredés után mondta, hogy álmodott valami nagyon különlegeset. Általában csak épületeket rajzol, kisgyermekként sem szeretett emberalakot rajzolni. Azt mondta, hogy álmodott egy épületről, amit megjegyzett és le szeretne rajzolni. Nosza, mondom ,rajzold! Lerajzolta, aztán elmondta, hogy bent járt az épületben és, hogy mit látott. Ez egy szentély, ami erdőben áll, fákkal körülvéve. Nem keresztény épület, kupolái vannak, és két oldalépülete. A szentély főépületében a teljes falfelületet egy Kép foglalja el. A két melléképületben két szobor, egymással szemközt, de ugyanazt ábrázolja mindkettő, lótuszülésben ül Valaki, akit a Kép is ábrázol és imára emeli a kezét. Ez pedig az én Mesterem! Az egészben az a legkülönlegesebb, hogy tudom, hogy nem létezik ez az épület, de lehet, hogy a jövőben létezni fog...

Kedves greenblue...

"Van egy csodálatos gyerekem. Sokat tanulok tőle. Egy nap ébredés után mondta, hogy álmodott valami nagyon különlegeset. Általában csak épületeket rajzol, kisgyermekként sem szeretett emberalakot rajzolni. Azt mondta, hogy álmodott egy épületről, amit megjegyzett és le szeretne rajzolni. Nosza, mondom ,rajzold! Lerajzolta, aztán elmondta, hogy bent járt az épületben és, hogy mit látott. Ez egy szentély, ami erdőben áll, fákkal körülvéve. Nem keresztény épület, kupolái vannak, és két oldalépülete. A szentély főépületében a teljes falfelületet egy Kép foglalja el. A két melléképületben két szobor, egymással szemközt, de ugyanazt ábrázolja mindkettő, lótuszülésben ül Valaki, akit a Kép is ábrázol és imára emeli a kezét. Ez pedig az én Mesterem! Az egészben az a legkülönlegesebb, hogy tudom, hogy nem létezik ez az épület, de lehet, hogy a jövőben létezni fog..."



Bizony, - a gyerekeink, unokáink, - meghökkentő dolgok elé állítanak bennünket.
Nagy szerencse, hogy nyitott szemmel, - és szívvel, - észreveszed, megérted, - értékeled, - és gondolom meg is őrzöd ezeket a dolgokat.

Azt gondolom, - ők még valamiféle kapcsolatban állnak egy másik világgal, - bárminek is nevezzük azt.
Sajnos, tapasztalatom, és megfigyelésem szerint, - ez a képesség a későbbiekben, - szinte nyomtalanul elenyészik, kb.10-12 éves korukra.- Utána, ...- legfeljebb az emlékét őrízzük.

De, - ezek az emlékek, - vagy álmok - is, egyfajta bizonyítékai annak, - hogy létezik egy másik világ.
S még az is lehet, - hogy van valami átjáró a múlt, a jelen, meg a jövő között.
Különben, honnan láthatott volbna a kisfiad olyasmit, - ami még nincs...-

Sok örömet kívánok Neked a gyerekedben !

Szeretettel: Márta

Köszönöm, Kedves Márta! Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a gyerekem már közelít a 14. évéhez, de nem fog megváltozni, mert ilyen kiskorától, voltak vele problémáink, amikor egy szellem telepedett rá, és amíg egy nagyon kedves prananadis barátnőm el nem küldte a szellemet, addig bizony nagyon rossz volt, de ő egy magasan fejlett lélek, barátnőm szerint "látó". kiss

Szervusztok!

Sok szeretettel üdvözlök minden klubtagot!

Nevem Inasi, ez a angyal nevem, amit 2008.08.08-án erősítették meg az Égiek.

Kozmikus meghatározásom:
I:Változás, reformok,utazás
N:Fegyelem, uttőrőszellem
A:Akarat,energia,önbizalom,vezetés,
S:Esély, siker, haladás [z]:önlegyőzés,győzelem
I:Változás, reformok,utazás

Mindenkinek további kellemes estét!

Inasi

Isten hozott!....

Szeretettel üdvözöllek Inasi, mindannyiunk nevében.
Isten hozott!
Érezd jól magadat köztünk.

Ami azt illeti, - lehet, hogy ez is egy kisebb fajta csoda, -...ma - laza napom volt, - és egész nap angyalos képeket nézegettem, angyalos oldalakon jártam, angyalokról olvastam, - és elmentettem magamnak egy egy verset, - a törött szárnyú angyalról, .....- ...és erre, - a nap befejezéseként, - érkezik az oldalunkra egy angyal, .....-

Hát, ...Isten hozott !

Márta

Köszönet Radványának....

IDÉZET RADVÁNYÁTÓL:



"Ez az üzenet minden léleknek szól. Érvényes volt minden korban, a barlangi embertől napjainkig. Nem tesz különbséget férfi és nő között. A cél nem az anyag sikere, hanem a léleké.

Létezik egy eszmény, amelyet az idők kezdete óta őriz az ausztrál sivatagban az én népem, akik sohasem voltak parasztok, kereskedők vagy pásztorok, hanem gyűjtögetők, zenészek, művészek és költők. Egységben éltek a földdel, minden földi teremtménnyel és egymással.

Ideírom egyik szertartási éneküket:<O</O




<TABLE style="WIDTH: 75%; mso-cellspacing: 1.5pt; mso-padding-alt: 7.5pt 7.5pt 7.5pt 7.5pt" cellPadding=0 width="75%" border=0><TBODY><TR><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 7.5pt; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 7.5pt; PADDING-BOTTOM: 7.5pt; BORDER-LEFT: #d4d0c8; PADDING-TOP: 7.5pt; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent">Egyetlen Örökkévaló,




Lélek vagy, aki emberi tapasztalatokért jött a földre. Kiválasztottként kerültél ide. Nem balesetből, nem is véletlenségből születtél attól a két embertől, akik biológiai szüleid. Tudtad, kik ők, ismerted foganásod körülményeit, szüleid genetikai mintáját, és azt mondtad: "Igen!"

Lélek vagy, amely a megvilágosodás irányába fejlődik. A föld egy osztályterem, ahol bőséggel jut neked lecke és szemléltetés. Páratlan bolygó, páratlan létformákkal, az egyetlen hely a világmindenségben, ahol az érzelmeknek nevezett energiamezővel közösen az érzékelés hat formája - a látás, a hallás, az ízlelés, a tapintás, a szaglás és a megérzés - kapcsolja össze a látható testet és a láthatatlan lelket.

Minden fizikai tárgy egyetlen isteni forrásból ered, és azonos energiarészecskékből épül. Egyek vagyunk a Teremtéssel.

Valószínűleg ismered a tízparancsolatot, a "nem szabad" törvényeit. Évezredek óta él velük az emberiség.

Ám ezeknél sokkal előbb léteztek az "ezt szabad" törvényei. Ha betartották volna őket, sohasem lett volna szükség a második tízparancsolatra.

Te, akit régóta vártak, önként, saját elhatározásodból kerültél ide. Örök fejlődésed ezt az emberi utazást fogja tükrözni.

Most leírom az "ezt szabad / ezt kellene" törvényeit minden ember számára.

1. Fejezd ki alkotótehetségedet! <O</O

Minden ember a saját körülményei prizmáján át lát, ezért egyedi kifejezésmódot kínálhat a világnak. Az alkotókészség magában foglalja a művészetet, de nem korlátozódik arra, mint ahogy a festés, a zeneszerzés vagy az írás semmilyen értelemben sem magasabb rendű azoknál az alkotó gesztusoknál, amelyekkel megnyugtatjuk a szorongatottat, elsimítjuk az ellentétet, rendet teremtünk a zűrzavarban vagy mesét mondunk a gyereknek.

Az ember nem használja ki a lehetőséget önnön lelkének gazdagítására, ha elhiszi, hogy nincs alkotó tehetsége, vagy meggyőzi magát arról, hogy valamilyen élethelyzet akadályozza a tehetség kibontakoztatását. Épp az ellenkezője az igaz. Megküzdeni a hátrányokkal, harcolni alkotó tudatunk szárnyra bocsátásáért, ez az érdemdús tevékenység!

A társadalomnak olyan a felépítése, hogy nem mindenki lehet vezető. Mivel sokkal többen vannak a követők, ez még fontosabbá teszi alkotóösztöneink kibontakoztatását. Az alkotótehetség pozitív rendeltetésű. Csakhogy mindannyiunknak megadatott a szabad akarat, amit használhatunk úgy is, hogy egyformán ártson magunknak és a világnak. Az alkotás megnyilatkozhat abban, ahogyan fésülködünk, kiválasztjuk a ruhadarabjainkat, berendezzük a lakásunkat, kertet ültetünk, készítünk egy dísztárgyat, akár abban is, ahogy foltozunk. Hagynunk kell, hogy tetteink lényünket fejezzék ki, és arra kell törekednünk, hogy minden tettünkben olyasmi nyilvánuljon meg, amire büszkék vagyunk. Ez a titok. <O</O

2. Ébredj tudatára felelősségednek! <O</O

Vendégek vagyunk ezen a földön, ezért elvárják tőlünk, hogy olyan - vagy még annál is jobb - állapotban hagyjuk itt, amilyenben találtuk. A mi felelősségünk, hogy gondot viseljünk a lét más formáira, amelyek nem szólhatnak, vagy nem segíthetnek magukon. Felelősek vagyunk azért, amit ígérünk, amit vállalunk és valamennyi cselekedetünk következményeiért.

Fontos, hogy megértsük: a lélek fejlődésének nincs kezdete és vége. Ez nem olyan, mint a vízcsap, amelyet hol megnyitunk, hol elzárunk. Ha valaki meghal, csupán szünet következik be tevékenységében, miközben a fizikai salak lehull. Tulajdonképpen nem is lehet ölni. Az emberek örökkévaló lények, hiába zárja le a testi megnyilvánulást a halál. Felelősek vagyunk a közönyünkért, minden fájdalomért és szenvedésért, amit okozhattunk az áldozatnak, sőt azért is, ahogyan ezek továbbsugároznak a megsértettről. A halott nem haragtartó, a társadalom az.

Hogy a mérleg egyensúlyban legyen, felelőssé kell válnunk mindenért, amit mondunk és teszünk. Meg kell tanulnunk szeretni az élet minden formáját, iparkodnunk kell segíteni őket.

Felelősek vagyunk a testünkért, ezért az elemektől kapott ajándékért, amelyet tudatunk segített formába önteni és életre kelteni. Felelőtlenség elhanyagolni vagy kizsarolni.

Minden ember felelős a nemi viselkedéséért. Felelősek vagyunk a megfogant gyermekek lelkének irányításáért, testük védelmezéséért. Felelősek vagyunk a pozitív érzelmi példaadásért.

Ez a törvény kéz a kézben jár az alkotás törvényével. Felelősek vagyunk azért, amit alkotunk és megosztunk a világgal azért, hogy védelmezzünk másokat és ne bántsuk az életet. <O</O

3. Már a születés előtt beleegyeztünk, hogy segítünk másokon! <O</O

Az emberi élet nem arra rendeltetett, hogy magános vándorút legyen. Arra lettünk, hogy segítsünk másokon és törődjünk velük. Valamennyi cselekedetünkben az a gondolat vezessen: "Mi szolgálná leginkább a létezők javát?"

A mások szolgálata azt jelenti, hogy segítünk, megosztjuk tudásunkat és építően hozzájárulunk a másik élethez. Minden embernek születésétől joga van a megbecsülésre és a tiszteletre. Aki segít, az kinyújtja a kezét az öregek, a gyermekek, a betegek, a haldoklók felé. A szolgálat ellentéte az önösségnek, amikor a dicsőségért vagy a haszonért cselekszünk. A szolgálat azt jelenti, hogy csapathoz - az emberiség csapatához - tartozunk, márpedig a Föld sorsa ennek a csapatnak a teljesítményén múlik. <O</O

4. Legyünk érettek érzelmeinkben! <O</O

Valamennyien kifejezésre juttatjuk az indulatokat és az érzelmeket, a haragot, a csalódást, a csüggedést, a reménytelenséget, a bűntudatot, a kapzsiságot, a bánatot, a szorongást, az örömöt, a boldogságot, a reményt, a békességet, a szeretetet és így tovább. Ahogyan felnövekszünk és megismerjük azt, ami emberi, az lesz a célunk, hogy fegyelmezzük és megrostáljuk érzelmeinket. Egy híres ember mondta valamikor: "Annyira vagy boldog, amennyire engeded magadat."

A kapcsolatok és az események kört írnak le. Kezdődnek, folytatódnak, majd egy ponton bezárulnak. Aki érzelmileg érett, annak nem esik nehezére negatív érzelmek, törések nélkül bezárni a köröket.

Mindenki volt már dühös gyerekkorában. Onnan tudhatjuk, mennyire más érzés a düh, mint a megértés, a rugalmasság és a belső béke. A léleknek egyetlen módja van, hogy megtalálja a kapcsolatot a tudattal: az érzés. Például ha fáj a hátunk, föl kell tennünk magunknak a kérdést, hogy miért van ez. Mit jelent? Mit tehetünk a megszüntetésére? Mit tanulhatunk belőle? Azután cselekedjük meg, amit cselekednünk kell a testi bajok elhárítására, de ne hanyagoljuk el a tudati folyamatot és a lelki okulást sem.

Tartsuk becsben érzelmeinket, különösen az örömöt és a bánatot. Ha bármelyiket elfojtjuk, kárt tehetünk egészségünkben.

Az ember és a Föld egészségének szempontjából az egyik legfontosabb érzelem a humor. Emberként megkaptuk a humor tudatát, adományát és a tehetséget, amellyel kifejezésre juttathatjuk. A derű és a nevetés megtarthatja egészségesnek a testet, helyrehozhatja az egészség károsodásait. A humor felszámolja a problémákat: erősíti a kapcsolatokat, örömet szerez másoknak. Jól vizsgáljuk meg a dolgokat, amelyeket humorosnak és nevetni valónak találunk! Minden téren óvakodjunk a rombolástól! A humor olyan fontos a jólétünkhöz, hogy addig ne hunyjuk szemünket álomra, amíg nem találtunk valami örülni- vagy nevetnivalót, és ha nem sikerült, akkor keljünk ki az ágyból, és keressünk valamit, aminek örülhetünk.

A bohócok különleges emberek, akikkel minden kultúrában találkozhatunk. Mindegyikünkben ott rejlik a bohóc és a megfelelő pillanat, amikor ezt az arcunkat mutathatjuk. Sose vénülhetünk meg annyira, hogy ne élvezzük a saját bohóckodásunkat.

Mindennek a titka az őszinteség. Csakis akkor tudhatjuk meg, kik vagyunk, miért jöttünk, hogyan élünk, ha mindig igazat mondunk. Mindig. <O></O>

5. Mulattassunk! <O</O

Igen, földi feladataink közé tartozik, hogy eltereljük a mások és a magunk figyelmét. A mulattatás tudatos tevékenység, és az a célja, hogy felvidítsuk a megfáradtat, megédesítsük az elkeseredettet, vigaszt nyújtsunk a betegnek, alkalmat adjunk az alkotásra. A magunk mulattatása elősegítheti az önfegyelmet és az érzelmi érlelődést. Ebben az a nehéz, hogy mindig meg kell maradnunk a pozitív mulattatásnál. Ne várjuk el, hogy mindig csak bennünket mulattassanak. A mulattatást, amelynek rendkívül erős hatása lehet, nem választhatjuk el a felelősségtől. <O</O

6. Gazdálkodjunk az energiánkkal! <O</O

Az ember nem teremtheti és nem pusztíthatja el az energiát. Csupán használhatjuk, módosíthatjuk, átrendezhetjük. Minden létező energia az idő ugyanazon pillanatában jött létre. Minden szó, minden tett, minden gondolat energiát hordoz. Ami világunkban látható s láthatatlan, az mind ennek az energia nevű dolognak egy szilánkja. Világunk egyetlen anyaga az energia.

Miért oly fontos a történelemnek ebben a pillanatában arra emlékeztetni minden embert, hogy gazdálkodjanak az energiájukkal? Mert nemcsak abban nyilatkozik meg a kollektív energia, amit látunk, hanem az embereket és helyeket körülvevő, láthatatlan tudati rétegekben is. Minden szó, amelyet kiejtünk, belekerül a levegőbe. Szavainkat nem hívhatjuk és nem vonhatjuk vissza, nem javíthatunk rajtuk, mert beleolvadnak a Földet körülvevő légrétegbe. Az idők során ez a légréteg annyira telítődött az áldozatok sikolyaival, erőszakos cselekményekkel, önző, korlátolt gondolatokkal, hogy mostanra kialakult az áldozati tudat rétege. A földi emberek könnyebbnek találják, hogy ezt a negativizmust csapolják meg, mint hogy átfúrjanak és túlnyúljanak rajta. A lelkeknek, amelyek mostanában járnak látogatóban a földön, több mint a fele szenved áldozati tudattól. Mi hoztuk létre, nekünk kell szétoszlatni. Ez úgy valósítható meg, ha valamennyien tudatosítjuk magunkban, hogy gazdái vagyunk energiánknak, és példát mutatunk. Amire összpontosítunk, növekedésnek indul. Ha áldozatnak érezzük magunkat, másokat hibáztatunk és az önsajnálatban dagonyázunk, azzal csak a negatív rezgéseket erősítjük. Változtatnunk kell viselkedésünkön, megbocsátanunk és felejtenünk kell, hogy derűlátóbbak lehessünk és észrevehessük a jót. Szívvel végezzük minden dolgunkat, és temessünk el minden áldozati kapcsolatot. <O</O
7. Élvezzük a zenét! <O</O
Az emberi faj egyik legnagyobb ajándéka, hogy képes a lélekre ható hangokat adni és eszközöket is tud alkotni ezeknek a hangsoroknak a megszólaltatásához. A zenének köze van a művészi kifejezéshez és a mulattatáshoz is, de annyira fontos jelenség, hogy önálló feladatot jelent. A zene befolyásolja az egész emberiséget, energiája gyógyítja a testet és a bolygót. Az emberi pulzus ütemére lüktető békés muzsika hallgatása pozitív változásokat idézhet elő az ideg- és elmeállapotban. Minden zene, és a zene mindenre hat. A lelkünk szólal meg a zenében. A zene a világmindenséggel társalgó bolygónk hangja. <O</O

8. Törekedjünk a bölcsesség megszerzésére! <O</O

A bölcsesség nagyon különbözik a tudástól. A tudás az, ami tanulással szerezhető meg sok forrásból: könyvekből, iskolákban, tömegtájékoztatásból, tapasztalatokból. A tudáson alapszik az IQ. Lehet valaki rendkívül intelligens, még sincs benne egy szemernyi bölcsesség. A bölcsesség az, ahogyan használjuk a tudást. A bölcsesség tudatos elhatározás, amelynek értelmében cselekszünk vagy tartózkodunk a cselekvéstől, attól függően, mi szolgálja az érintettek javát.

Ezen a földön semmi sem írja elő, hogy iskolába járjunk vagy diplomát szerezzünk. Az írás-olvasás hasznos dolog, de nem szükséges az ember sikeres lelki utazásához. Bölcs tettekre kell törekednünk, nem feledve, hogy minden lélek ugyanazzal az emberi élménnyel bír: valamennyien látogatói és vendégei vagyunk az anyaföldnek. Valamennyen egyek vagyunk a Teremtővel. Minden teremtmény ugyanabból az Egyetlen Forrásból fakad. Az a bölcs ember, aki tisztelettel adózik a dolgok értelmének és azt teszi, ami leginkább szolgálja minden létező javát. <O</O

9. Tanuljunk önfegyelmet!
<O</O
Úgy kell cselekednünk, hogy tetteink békés, alkotó, boldog életet teremtsenek ezen a földön. Sajnos, az emberek nem így élnek, ezért lett szükség a törvényekre.

Lehet mértéktelenségbe esni. Lehet szenvedélybetegnek, hanyagnak, kapzsinak lenni. Lehet kegyetlenkedni, pusztítani. Az önfegyelem megfékezi ezeket a hajlamokat, és segít a bölcsesség megszerzésében.

Az önfegyelem segíthet, hogy megőrizzük testünk egészségét. Az emberi egészség barométer, amelyről leolvashatjuk, mennyire egészséges a Föld. Ki kell fejlesztenünk önfegyelmünket, hogy érezhessük a test és a lélek belső kapcsolatát. Ha a szívünkre hallgatunk, tudni fogjuk, mikor elég valamiből. Tanuljuk meg, mi a különbség az ész szava és a szív üzenete között! Az ész szavában a társadalom szól, a szívében az Örökkévalóság. <O</O

10. Figyeljünk és ne ítéljünk! <O</O

Néha "feltétel nélküli szeretetnek" is nevezik, ha valaki figyel, de nem ítél. Minden ember lélek. Valamennyi ugyanabban a pillanatban született. Egyik sem öregebb, okosabb vagy különb a másiknál. Valamennyi megkapta ugyanazt az ajándékot: a szabad akarat, a szabad választás adományát. A Forrás tökéletes, tehát minden, ami a Forrásból fakad, ugyancsak tökéletes. Lélekben tökéletesnek alkottak, meg is maradhatunk tökéletesnek, ám a szabad akarat adománya miatt mást hiszünk és teszünk. <O</O
Az Örökkévalóság szemében nincs vétek. Nem vétkezhetünk, mert ajándékba kaptuk az emberi életet, amelyben felfedezőúton vagyunk. Megfigyelhetjük, mi történik, és anélkül, hogy ítélnénk fölötte, eldönthetjük, hogy rossz az íze, a szaga, vagy az általa keltett benyomás nem felel meg a mi utunknak. Mondjunk rá áldást, és menjünk tovább. Így tehetünk eleget a mindenkit átölelő szeretet parancsának. Ez nem azt jelenti, hogy szeretnünk kell valakinek a tetteit vagy a viselkedését, de ne nevezzük rossznak. Ez nem tartozik az utunkhoz. Ne pazaroljunk rá energiát, se szóban, se tettben, se gondolatban.

Ha ítélünk, akkor meg kell tanulnunk megbocsátani is. Megbocsátani másoknak, megbocsátani a helyzeteknek, megbocsátani önmagunknak.

Ha csak figyelünk és nem ítélünk, nincs is szükség megbocsátásra. A megfigyelés kéz a kézben jár a megértéssel, annak a tudásával, hogy mindenben a tökéletes Isteni Rend uralkodik. Csak a mi halandó elhatározásunkon múlt, ha nem nőttünk fel a tökéletességünkhöz. Naponta közelíthetünk lehetőségeinkhez, és velünk együtt lesz tökéletesebb a világ, amíg a csodaszép, aranykör szemünk láttára vissza nem tér önmagába.


http://gportal.hu/portal/radvanya <O</O
<O</O<O</O



Drága Radványa !
<O</O
Ezt a nagyon értékes, - nagyon tartalmas írást, - elég régen tetted fel nekünk.
<O</O
Gondolom, mindenki aki olvasta,úgy volt vele, - ahogyan én : - annyira megérintett, - hogy nem tudtam utána megszólalni.
Aztán, - elmentettem magamnak, - és amikor lehetett, beleolvastam, - vagy újraolvastam.
<O</O
Az : - „ezt szabad / ezt kellene” – törvényeit, 10 parancsolatát, - ugye, mondanom sem kell, - nem ismertem, - és sohasem hallottam róla.
<O</O

A tartalma azonban, - ismerős nekem., - hiszen, - az ember, - az egyszerű, hétköznapi ember, - …..ösztönösen így él, - és ösztönösen ismeri, cselekszi ezeket a „parancsolatokat”….- még pedig anélkül, hogy tudna róla, hogy az ilyen vagy olyan parancsolat, egyáltalán létezik.
Azt gondolom, - azért, - mert abban a tarisznyában, amit erre a földre magunkkal hoztunk, ez az ösztönösség, - benne volt.
<O</O

1,
<O</O
„ Az alkotás megnyilatkozhat abban, ahogyan fésülködünk, kiválasztjuk a ruhadarabjainkat, berendezzük a lakásunkat, kertet ültetünk, készítünk egy dísztárgyat, akár abban is, ahogy foltozunk. <O</O
Hagynunk kell, hogy tetteink lényünket fejezzék ki, és arra kell törekednünk, hogy minden tettünkben olyasmi nyilvánuljon meg, amire büszkék vagyunk……”<O</O
<O</O
<O</O

2,<O</O
„Vendégek vagyunk ezen a földön….”<O</O<O</O
„felelőssé kell válnunk mindenért, amit mondunk és teszünk….”
"védelmezzünk másokat és ne bántsuk az életet..."<O</O
<O</O

3,<O</O
„Már a születés előtt beleegyeztünk, hogy segítünk másokon!….”<O</O
<O</O
„Aki segít, az kinyújtja a kezét az öregek, a gyermekek, a betegek, a haldoklók felé…..”<O</O
<O</O
<O</O

4,<O</O
"Annyira vagy boldog, amennyire engeded magadat." <O</O
<O</O

5,
„felvidítsuk a megfáradtat, megédesítsük az elkeseredettet, vigaszt nyújtsunk a betegnek,…”<O</O
<O</O

6,<O</O
„Minden szó, minden tett, minden gondolat energiát hordoz…..”<O</O
<O</O

7,<O</O
„Minden zene, és a zene mindenre hat. A lelkünk szólal meg a zenében…..”
<O</O

8,
„…valamennyien látogatói és vendégei vagyunk az anyaföldnek.<O</O
Valamennyen egyek vagyunk a Teremtővel…..”<O</O
<O</O

9,<O</O
„Ha a szívünkre hallgatunk, tudni fogjuk, mikor elég valamiből. <O</O
Tanuljuk meg, mi a különbség az ész szava és a szív üzenete között! <O</O
Az ész szavában a társadalom szól, a szívében az Örökkévalóság…..”<O</O
<O</O

10,<O</O
„Néha "feltétel nélküli szeretetnek" is nevezik, ha valaki figyel, de nem ítél. <O</O
Minden ember lélek. Valamennyi ugyanabban a pillanatban született.
Egyik sem öregebb, okosabb vagy különb a másiknál.
Valamennyi megkapta ugyanazt az ajándékot: a szabad akarat, a szabad választás adományát. <O</O
A Forrás tökéletes, tehát minden, ami a Forrásból fakad, ugyancsak tökéletes.
<O</OLélekben tökéletesnek alkottak, meg is maradhatunk tökéletesnek, - ám a szabad akarat adománya miatt mást hiszünk és teszünk….”<O</O
<O</O


Drága Radványa, - mégegyszer köszönöm Neked a nagyon tartalmas, nagyon szép, - és nagyon elgondolkodtató írást !<O</O<O</O

Szeretettel ölellek: Mártakiss

én is régebben megéreztem a rossz dolgokat de hálla istennek ez már csak ritkán fordul elö

Megérzés....

"...én is régebben megéreztem a rossz dolgokat de hálla istennek ez már csak ritkán fordul elö...."



Kedves Spagetti !

Nem egészen értem amit írsz, .....- a megérzés fordul elő ritkábban ? - vagy - hála Istennek ! .... a rossz dolgok....?

A "megérzés", - ugyanis egy figyelmeztetés, hogy készülj fel, - erőpróba következik, - ...számíts rá, ...légy résen....! -

S akármennyire, kellemetlen is a megérzés, ....- mégiscsak jobb annál, - mintha villámcsapás szerűen, teljesen váratlanul ér bennünket, - valami rossz.

Szeretettel: Márta

Látogatósdi....

Látogatósdi….
<O</O
Nem igen voltak lánypajtásaim, - barátnőim pedig pláne nem.
Csak egy volt, - ….egy ritkán látott.
Ám, - annál értékesebb.
Vele, - jól megértettük egymást.
<O</O
A.....ffy Andreának hívták, - ….róla neveztem el később a nagyon várt kislányomat.
A barátnőm, - Andrea is ilyen volt., - ilyen, - … nagyon várt.
<O</O
Nem a faluban laktak, - hanem Budapesten.
Csak ritkán jöttek le a faluban lévő házukba.
<O</O
Mindig vártam, - ha nem volt ott.
Ha ott volt, - akkor, - ….nagyon ott volt,…. - és sülve-főve együtt voltunk, egész nap.
Minden rosszba belevittem.
<O</O
Ő, - jó kislány volt, - én nem.
Ő illedelmes volt, - én nem.
Jól kiegészítettük egymást.
<O</O
Egy nagyon forró nyári napon, amikor nálunk volt, - kimentünk a kertünkben lévő zuggóhoz, és a patakban elgyalogoltunk addig a beton medencéig, ahonnan az összegyűlt vizet - nagy eséssel – egy vályú vezette a közelben lévő malomkerékig.
<O</O
A vályuba ültünk persze, -…és ledobtuk a ruháinkat.
Csodás volt, ahogy a hűvös víz belénk ütközve, - körül simogatott bennünket.
A vályú alja azonban a rárakódott moszatoktól, nagyon csúszós, - nagyon síkos volt.
Seggen csúszkáltunk rajta.
Néha, - csak az utolsó pillanatban ugrottunk ki belőle, - …mielőtt elkapott volna bennünket a malomkerék.
<O</O
Amikor elfáradtunk, - akkor, „felnőtteset „ játszottunk.
Pl…..-„látogatósdit”….
Ezt, - nagyon szerettük…..-
<O</O
A vályuban is azt játszottunk.
<O</O
Meztelenek voltunk, - de én előbányásztam a málnásból, - az Édesanyámtól már korábban elkötött - és azóta sokszor agyon ázott - fátyolos kalapot, és feltettem. … - „
Vizitelni” mentem Andreához.
Neki nem kellett kalap, - mert ő „otthon” volt.
<O</O
-„Szervusz drágám…-mondta, és megölelt -…nagyon örülök..”
<O</O
Aztán, az arcomtól úgy fél méterre, - jobbról-balról – nagyokat cuppogott a levegőbe.
Pont úgy, - mint a felnőttek.
<O</O
-„Én is, ..én is, …én is nagyon örülök…”-
-„Hallom, drágám, hogy férjhez mentél,….”-
-„Férhez, …férhez…”- bólogattam szaporán
<O</O
-„Aztán, …ki az urad ?…”-
-„Hát a Miska, …ki lenne más…?”-
-„Miskaaa ?…nem ismerek ilyen urat a társaságunkban…”-
-„Azér, … mer nem onnan való…„-
-„Hát honnan?…..”-
-„Tudja fene. Sehonnan …”-
-„És te hozzá mentél?…”-
-„Hozzá…”-
<O</O
Nagyot hallgattunk.
Aztán megint ő kérdezett.
<O</O
-„Hol dolgozik az urad? …drágám…”…-
-„Sehol,….sehol se…”
-„Gazdag?…”-
-„Gazdag?…. dehogyis gazdag….”-
-„Mégis hozzámentél ?….”-
-„Hozzá, …hozzá…”-
<O</O
Megint csend.
Aztán megint Andrea kérdez:
<O</O-„Ugye tudod drágám, hogy kihez szabad hozzámenni egy magunkfajta lánynak?…-„
-„Tudom hát….”-
<O</O
És némi szünet után elkezdtem sorolni azt, - amit margaréta-szirom csipkedés közben szoktunk mondogatni, hogy:
-„Erdész, bányász, orvos, tiszt, …jogász, mérnök, zsurnaliszt, ….tudós, tanár, tengerész, …pap, tanító, …gyógyszerész….”-
-„Nem egészen drágám, … nem egészen. Ott van még az öcsém, a gróf, ….jó parti. Igazán jó parti. Meg kellett volna gondolnod….”-
<O</O
-„Az öcséd?… az öcséd, - az nem jó parti, - azt mondta a mamám, hogy az apád elkártyázta a vagyonát, …az anyukádnak meg stikkje van,….ezér, mindenkinek stikkje lesz tőle…”-
<O</O
Érdeklődés villant a tekintetében.
<O</O
-„Mi az a stikk?…”-
-„Azt nem tudom…”-
-„Én se…”-
<O</O
Hallgattunk.
Majd Andrea, hirtelen megkérdezte:
-„Mikor mentél férjhez drágám ….”-
-„Múlt hónapban….”-
-„Gyereketek van ?…”-
-„Igen, ….van, - ....Öt. Öt gyerekünk van….”-
-„Dadus?….”-
-„Nincsen….”-
-„Mindet te szoptatod?…”-
-„Nem, …csak kettőt. Hármat meg a Miska…”-


<O</O

Kedves Bubamama !
Csodálattal olvasom minden történetedet, ha ritkán is adok hangot jelenlétemnek, most valahogy kikivánkozik belölem az első gondolat ami ennek elolvasása után csak úgy jött. József Attila idézet az -..... Mikor én még őszinte ember voltam.....-

Szeretettel mamaci

bubamama írta:

Látogatósdi….
<O</O
Nem igen voltak lánypajtásaim, - barátnőim pedig pláne nem.
.......................
<O</O

Kattints a kibontásához...

Tündéri a történet, Bubamama, ahányszor eszembe jut, elönt a derű. Jellemző a gyermekkorunkra, amikor még a gólya hozta a kisbabát és nem az anyu hasából jött ki.

Köszönjük!

etyele írta:

Köszönjük!

Kattints a kibontásához...

Légy szives a szójátékok topicban gyűjtögesd a hozzászólásaid.Hihetetlen micsoda hü.....geket irkodsz mindehová.

Hétköznapi furcsaság történt velem. Olvastam olyan non-profit szervezetről, ahol a fizetőeszköz nem pénz az elvégzett munkáért, hanem egy általam felajánlott/elvégzett másik munka. Gyorsan el is tettem a linket a könyvjelzőmbe. Sajnos a gépem önállósította magát, és az összes ott találhatót letörölte. Szakértők azt mondták, ilyen elő szokott fordulni, nem lehet visszahozni az elveszett linkeket. Kerestem nagyon sok helyen, de sajnos a kereső semmit nem adott ki. Kérlek Benneteket, aki olvasott erről és esetleg tudja a linket, akár itt, akár priviben kéremszépen írja meg… ez lenne a topik címének második fele: a CSODA

Csoda....

ÁGICA27 :

"Hétköznapi furcsaság történt velem. Olvastam olyan non-profit szervezetről, ahol a fizetőeszköz nem pénz az elvégzett munkáért, hanem egy általam felajánlott/elvégzett másik munka. Gyorsan el is tettem a linket a könyvjelzőmbe. Sajnos a gépem önállósította magát, és az összes ott találhatót letörölte. Szakértők azt mondták, ilyen elő szokott fordulni, nem lehet visszahozni az elveszett linkeket. Kerestem nagyon sok helyen, de sajnos a kereső semmit nem adott ki. Kérlek Benneteket, aki olvasott erről és esetleg tudja a linket, akár itt, akár priviben kéremszépen írja meg… ez lenne a topik címének második fele: a CSODA....."

Szia Ágica !

Hát, - attól tartok ez a csoda, -..... most nem igen jön össze.
Meg kellene próbálnod az IWIW- et is, vagy a TVN.hu.- t.
Mindkét helyre, szívesen feltszem Neked, ha gondolod.
Hátha.....-

Vagy, .... nem tudod visszapergetni azt, hogy merre jártál akkor, amikor ezt a linket találtad?
Hátha beugrik valami....-

Nagyon együttérzek Veled, - ... nekem, ebben az évben, 3 alkalommal kellett a gépemet újra telepíteni.
Minden ami rajta volt, - mindig elveszett.
Véglegesen.


Éppenezért, - én már óvatos vagyok.
A fontos dolgokat, mindig átmentem CD-re.

Drukkolok Neked Ágica, - ... hátha sikerül a linket megkapnod valakitől, vagy hátha sikerül újra rátalálni.

Sok sikert, és minden jót kívánok : Márta

Drága Bubamama!

Nagyon megköszönöm, ha segítesz nekem megkeresni.
Úgy emlékeztem, hogy itt találtam, az általam látogatott topikokban kerestem is. De mivel itt nem volt, átböngésztem már szerintem mindent, amit elképzelhetőnek tartok - biztosan valami nagyon egyszerű helyen bújik meg, csak még nem akar nekem megmutatkozni.
A gépemen böngészőnek a firefox és az explorer is fenn van, és mindkét könyvjelzőbe elmentettem. A firefoxból tűnt el, az explorer pedig most újult meg, és ott is törlődött minden. Az idén már nekem is ujra kellett telepíteni a gépem, és akkor el lettek mentve a könyvjelzős dolgok is, de akkor ez még nem volt benne, tehát "csak" az akkori állapotot tudtam visszahozni.
Ugye milyen telhetetlen vagyok? Végülis örülök annak, hogy nem kellett mindent újraírni.
Úgy tűnik, most nincs szükségem a keresett linkre. Ha kell, biztosan rám fog találni.
Tudjuk, hogy nincs kudarc, csak késlekedő siker!
Szép napokat kívánok! Ágica

A falu....

A falu, ….- … az a drága falu….-
Ott, mindig történt valami, - még akkor is, …- amikor nem.
<O</O

Egyszer, reggelinél, amikor Édesapám a nagy, magas, friss és ropogós héjú, illatos házikenyeret szegte meg, - állva, és kereszteket rajzolva rá, …. – Édesanyám, - aki Apám mellett állt, - , eltűnődve jegyezte meg :
<O</O
-„Nem tudom, mi lehet ezzel a szegény Barbariccsal, most, hogy a felesége meghalt, a vendége meg elhagyta…-„
-„Nem tudom, …” - .mondta a Papa, minden részvét nélkül .-
<O</O
-„Barbarics néni meghalt, Pituka néni elment, …. a pokol tüze meg elaludt…. - mondtam én, - némi szünet után, -…. a békákmeg, …. nem tudom hová lettek….”-
<O</O
Mindketten rám néztek, - de nem szóltak semmit.
<O</O
A reggeli vége felé szólalt meg Apám újra :
<O</O
-„Talán még kenyere sincs annak a szerencsétlennek….”-
-„Küldhetnénk neki…”-
-„Küldhetnénk…”
<O</O
-„Külgyünk…- bólintottam én - …. el is viszem neki Mamám, ha odaadod, …-
<O</O
Édesanyám, - becsomagolt egy fonott félkézkosárba néhány dolgot ami elállt, - és amiről úgy gondolta, jól jöhet a „szerencsétlen” Barbarics bácsi háztartásában.
<O</O
Megemeltem a kosarat, - és nem tűnt nehéznek.
Felkaptam és vittem.
De csak addig, - amíg úgy gondoltam, hogy a szüleim láthatnak még.
<O</O
Amikor már nem láttak, nem hősködtem tovább,…..- egyszerre, - …..nagyon nehézzé vált a kosár, és letettem a földre, - majd, húzni kezdtem magam mellett a földön.
De úgy is nehéz volt..
<O</O
Ezért aztán belenéztem, - nem lehetne-e kidobálni belőle egy-két dolgot ?…hogy könnyebb legyen…..-
Nem lehetett.
<O</O
A kenyeret azért nem, - ….mert biztos nincsen neki, - és nincs senkije, aki süssön, - a faluban pedig nem lehet kapni, - …..- a tejfölt azért nem, - mert finom, … a vajat azért nem, mert nehéz köpülni, - és drága.
A zsírt, - azért nem, - mert eláll.
A sonkát meg azért nem, ….- mert hús, - és, - meg kell becsülni.
<O</O
Ha lett volna benne, - mondjuk alma, ……vagy aszalt szilva, amit nem szerettem - ….- azt biztosan kidobáltam volna.
Nem volt.
Így aztán cipeltem tovább.
<O</O
Közben, meg-megálltam virágot szedni, és pihenni egy kicsit.
A kosár, - egyre nehezebb lett..
Nem bírtam el.
Végleg nem bírtam el.
Húzni sem tudtam már.
<O</O
Hirtelen eldöntöttem, - csak a virágot viszem fel a Barbarics bácsinak, - …ha kell neki a kosár, jöjjön le érte.
Könnyebb neki lejönni, - mint nekem felvinni…..-
<O</O
Ott hagytam hát a kosarat a domb alatt, és a virágcsokorral tánclépésben mentem fel a hegyre, -… énekelve.
<O</O
-„Dícsértessék Barbarics bácsi…! - robbantam be a műhelyébe.
<O</O
Most is ott volt, - úgyanúgy, - …. mintha nem történt volna semmi.
Most is zöld ing volt rajta, - és rongyos, bőr melles kötény.
A háromlábú széken ült, - … most is dolgozott, - …és a szája most is tele volt apró faszegekkel.
De azért,…. - felnézett.
<O</O
-„Möndörökké….”- mondta zárt szájjal, és a szögek miatt kicsit, - pöszén
<O</O
-„A virágot Magának hoztam Barbarics bácsi, de ne tegye most vízbe,…. arra nem érünk rá, -…hoztam Magának egy kosarat, Édesanyám küldte, - …. ha enni akar, jöjjön le érte…de iparkodjon Barbarics bácsi, nehogy a róka megtalálja, ….…. megmutatom hol van, jöjjön, …jöjjön, ..…menjünk, … …menjünk már, … szaladjunk…..”-
<O</O
Barbarics bácsi azonban nem iparkodott.
<O</O
Markába köpte szájából a faszegeket, - és visszatette őket a dobozba.
Aztán megtörölte a száját a kezefejével.
<O</O
Még mindig ült.
Meglepődve nézett rám.
-„Ennivaló ??…Ennivaló??….Ennivaló ??…- kérdezte csodálkozva, ám, - …szinte áhitattal.
<O</O
Sosem hallottam még ilyen szépen beszélni, - mert faszegekkel a szájában, - munkaközben, - mindig pösze volt.
<O</O
-„Ennivaló…”- bólintottam
-„Akkor menjünk, …menjünk szaporán, … nehogy elvigye a róka, …nehogy már elvigye, .. nehogy mááá elvigye…”-
<O</O
Hirtelen, felpattant, - …és mentünk.
<O</O
Ott állt a kosár a völgyben, az úton, - pontosan ugyanúgy, ahogy hagytam.
<O</O
-„Ennivaló??…”- kérdezte Barbarics bácsi mégegyszer, a kosár előtt állva.
-„Ennivaló….”- bólintottam.
<O</O
Lehajolt, - szétbontotta a szalvétát, majd a kenyeresruhát, - és kivette a kenyeret, ruhástul.
<O</O
A két kezében tartotta a kitakart kenyeret, - …. és csak nézte, csak nézte.
Aztán lehajtotta a fejét a kenyér fölé, lehúnyta a szemét, - és mélyen beleszagolt a levegőbe.
<O</O
Ott álltam előtte, - ….és néztem.
Én, - ...Őt néztem.
Szerettem volna, ha örül.
Neki azonban megrándult az arca, és könnybelábadt a szeme.
Nem szólt semmit.
<O</O
Ki tudja, - mire gondolhatott.
Kenyér illat, …. Gyerekkor, … Szülők, … Nagyszülők, … Házasság, …. Szerelem, …. Boldogság, …Békesség, …. Biztonság…., …Háború, …és az elmúlt évek, … és az elmúlt Élet….-
<O</O
Minden elmúlt, -….minden megváltozott, ….csak a kenyér nem, - …az Istenáldotta kenyér,….- …. és az Istenáldotta kenyér illat.…-
<O</O
Kenyér illat,….ami egy villanásnyi időre visszahoz, … felidéz, minden, rég elvesztett pillanatot….-.
<O</O
Most egyedül él, -…. és kenyere sincs.
Pénze van, - de kenyere nincs.
Nincs többé, - aki süssön neki.
<O</O
Pénze van, de kenyere nincs.
Pénze van, - de senkije sincs.
<O</O
Barbarics bácsi, betakargatta a kenyeret, - és visszatette a kosárba.
Majd felkapta a kosarat, és szó nélkül megfogta a kezemet.
Szép lassan bandukoltunk fel a hegyre.
<O</O
Mire visszaértünk a műhelybe, - Barbarics bácsi, - már összeszedte magát.
<O</O
-„Ülj le itt Pici, kipakolom és hozom a kosaradat…”-
<O</O
Nem ültem le, - bámészkodtam a műhelyben.
<O</O
Barbarics bácsi hamarosan visszajött a kosarammal, meg egy dunsztos üveg vízzel.
Beletette, - az addigra már kornyadt mezei csokrot.
Mosolygott.
Sosem láttam még mosolyogni.
<O</O
-„Szépen köszönöm a virágot, …és mondd meg a Szüleidnek Pici, …hogy szépen köszönöm az ennivalót is, ….- kicsit megremegett a hangja -….Isten fizesse meg nekik, …Isten fizesse meg, …”-
<O</O
-„Szivesssen, -….szivessen máskor is Barbarics bácsi, - mondtam, …szívből és őszintén,..- …. most megyek, szaladok,…” –

Felkaptam a kosarat és szaporán indultam kifelé, - …. mert dolgom volt …-

-„Csak azt akarom még mondani, - fordultam vissza az ajtóból - hogy vegyen magának egy kecskét. Barbarics bácsi. Kell az magának. Annyira kell az magának, … - a másik suszternek is van. - …
Igazán annyira kell egy kecske, - … A tejfölös kenyér is annyira finom, de annyira finom, .…- én is szeretem, de mindig messzire kell mennem érte, ha megkívánom, …. mert nekünk sajnos nincsen kecskénk, …. és nem is lesz soha , - mert nem tudna hol lakni. … A vincellér bácsi meg azt mondta, hogy ők bizony nem fognak kecskét tartani, ne is kérjem, … mert a kecske, …az büdös… -
De nem biztos, hogy büdös.
Igazából nem tudom, hogy milyen, …télleg nem tudom, ..- mert eddig .… én, még sohasem szagoltam meg a kecskét …- ..…
Kellene egy kecske, Barbarics bácsi, … a másik suszter bácsinak, - a Strenner bácsinak is van, …tudjaaa??…. -…
Van kecskéje neki,…. - magának is kellene.
Majd ha megyek hozzájuk tejfölös kenyérért, Barbarics bácsi, - akkor megszagolom a kecskét, …és megmondom magának, hogy milyen,… … hát, szaladok, … Dícsértessék…”-
<O</O
-„Möndörökké…”- mondta, mert megint tele volt a szája faszegekkel.
<O</O
Hát, … szaladtam.
Mert, - mindig szaladtam, …-…. mindig dolgom volt.
<O</O
Egyszer, nem sokkal később, amikor a háza előtt futottam el, - Barbarics bácsi kiordított a műhelyből, és utánam szaladt :
-„Fici,… Fici, … - aztán kiköpte a szegeket a markába, - … ájjj mááá meg te !… gyere vissza Pici, …gyere vissza, …. Gyere, …nézd máá meg a kecskét….!
<O</O
Azt hittem, seggre esek a meglepetéstől.
<O</O
-„Keecskee?…- kérdeztem hitetlenül -…. Keecskee???…. van kecske ?? … Igazán van kecske,…Barbarics bácsi… ?…-
-„Van,…- bólintott büszkén., aztán megerősítette -….. Igazán van kecske, … gyere, nézd meg, - …megmutatom…. „-
<O</O
Megfogta a kezemet, és bementünk a kertbe.
<O</O
Ott volt a kecske., - egy mandulafához kötve.
Szép. Nagy. Termetes.
Igazi kecske.
Fekete- fehér, … gyönyörű, nagy szarvakkal.
Mint az álom.
<O</O
Meg akartam símogatni, - de Barbarics bácsi nem engedte, - elkapott, :
-„Ne menj közel Pici,… - mondta - ….támad, mint az istennyila, öklel, rúg, … talán még harap is, ….nem tudom…”-
<O</O
Akkor visszaléptem, … és kézen fogva néztük a kecskét.
Szorosan fogtam Barbarics bácsi mutatóujját a szutykos picike mancsommal.
Néztük a kecskét.
Gyönyörködtünk benne.
Csendben voltunk.
<O</O
Tejfölös kenyér…- gondoltam.
<O</O
Szerettem volna megkérdezni Barbarics bácsit, :
-„…van-e, …. van-e tejfölös kenyér….??? …..”-
<O</O
De nem mertem megkérdezni, - …. nehogy azt higgye, - azért beszéltem rá a kecskére…..-
<O</O
Pedig, - tartok tőle,..... - …. azért beszéltem rá a kecskére….-
<O</O
Barbarics bácsi, - mintha bele látott volna a gondolataimba, mert egyszer csak kérdezés nélkül válaszolt:
-„Nincsen tejfölös kenyér, ….sajnos, nincsen,…. nem is lesssz,… pedig én is szeretem…”-
-„Niiincsen???…- néztem rá csalódottan - …. Mért nincseeeeen ?….”
-„Mert ez nem jó, … nem jó kecske, …. ez soha nem ad tejet, …. ez bak, …”-
-„Téllleg?….”-.
<O</O
Aztán, csak néztük a kecskét, kézen fogva, és hallgattunk.
-„De azért kecske ugye??…” – kérdeztem végül
-„Hát, …. kecskének, kecske….”- mondta bizonytalanul.
<O</O
-„Akkor, most mi lessssz?….”-
-„Mi lenne?…. semmi,… semmi se lesssz, ..… nem ad tejet és kész, ……..pesti gyerek vagyok én, nem tudhattam, …- mentegetőzött, zavartan - … azt gondoltam, hogy a kecske, az kecske, mindegy, hogy milyen, … tejet ad és kész, …. az a dolga, … csak most tudtam, meg, hogy ez nem így van, ….akkor tudtam meg, - amikor meg akartam fejni….„ –
<O</O
Hallgattunk.
Végül, - kiegyeztem volna a helyzettel, és megkérdeztem:
<O</O
-„Lekváros kenyér ?,…”
Szégyenkezve nézett rám.
-„Az sincs, - mondta -…. sőt, kenyér sincs, … elfogyott…..”-
<O</O

Azonnal feltaláltam magamat.
Intézkedni kellett.
Abban, - otthon voltam.

<O</O
-„Egyet se búsuljon Barbarics bácsi, - mondtam - hozok én magának kenyeret is, meg lekvárt is….”
Hoztam, -…. és megköszönte szépen.

Aztán megkent két méretes szelet kenyeret bőven lekvárral, és kimentünk a mandulafa alá megenni.
Néztük a kecskét….-
Mert, - azért kecske volt, …- és szép.
<O</O
Aztán, sokszor vittem még Barbarics bácsinak, - hol ezt, hol azt.
Mindig örült neki.
Én meg, - örültem, hogy örült.
<O</O

Szépen tudott mesélni,…..- csinált nekem is 3 lábú széket, -a saját kezével csinálta, - és pontosan olyan volt mint a suszter szék.
Olyan, - mint az övé.
Még picike mélyedés is volt benne, - a picike fenekemnek.
Az egész széket simára csiszolta, - és jó volt benne ülni.
Ott ülhettem a műhelyben, - és Barbarics bácsi, - ....mesélt.
Már megszoktam, hogy a szájában tartott faszegektől pösze, -… már, így is megértettem minden szavát, - ....és így is szerettem hallgatni.
<O</O

Nem sokkal később, megoldódott a kecske sorsa,….. - ..mert persze, híre ment a faluban annak, hogy bakkecskét vett Barbarics bácsi, fejős kecske helyett - és a falu, - igen jól mulatott rajta.
Egymásnak mesélték.
A hírre azonban, - bár soha életükben nem beszéltek még egymással – eljött hozzá a másik suszter, a Strenner bácsi, …..és jól összebarátkoztak.
Ezután, már összejártak.
<O</O
Strenner bácsi, - elvitte a bakot, és adott érte egy szép gidát, …..- aminek csak nőni kellett, …. hogy később majd fejős kecske legyen belőle.
Meg, - tejfölös kenyér.
Nehezen vártam.
<O</O

Emlékszem rá, - gyakran megnéztem, hogy nől-e már a cicije a gidának, mivelhogy abból lesz a tej, … a tejből meg a tejföl….- és a tejfölből, … a csudafinom tejfölös kenyér….-
Időnként, bíztattam Barbarics bácsit, - nézze már meg ő is a kiskecske cicijét, … és próbáljuk meg, …hátha ad már tejet, … - ....az a dolga, azért tartjuk,- … menjünk, … …nézzük meg, …próbáljuk meg, …-
<O</O
-„Nem lehet,…- mondta, -… fici még….”-

<O</O
Később, ez lett a gida neve,. ..Fici, …Ficike….-<O</O
Sőt, … Ficikém, … - …és Ficikém, aranyom, ….-<O</O
Mert az volt.<O</O
<O</O
Megszerettem a kiskecskét, -….. amikor csak lehetett, játszottam vele, - ….és a „nyakán lógtam”.<O</O
Szabadon járkáltunk a kertben.<O</O
Barbarics bácsi, nem kötötte meg Ficit, - mert megbízott benne.<O</O
Tudta, hogy nem fog elmenni.<O</O
Ott volt az otthona.<O</O
<O</O
Fici, - …értette a nevét, … - .meg én is, …..- <O</O
Ha a Barbarics bácsi elkiáltotta magát, hogy…… Ficiiiii, ….- akkor ketten rohantunk hozzá.<O</O
Mert én azt hittem, hogy engem hív, - csak a szájában van a szög…..-<O</O
<O</O
Aztán, …- ha a Barbarics bácsi, - Picit kiáltott, - ….Fici, - akkor is rohant hozzá, -….. velem együtt.<O</O
Ez, nekem szólt, -…. de Fici is értette.<O</O
Mert hiszen, Fici, - ….pici volt még, …. - és azt hihette, - őt hívják……-<O</O
Azt is megértette.<O</O
<O</O
Ficike, - szelíd volt, mint a bárány.<O</O
<O</O
Barbarics bácsi azt mondta, - azért volt szelíd és kedves, - mert szerettük.<O</O
<O</O
És, azt is mondta, hogy mindenkinek szüksége van a szeretetre, -….még egy kis gidának is.<O</O
Ez a világ rendje.<O</O
<O</O


<O</O


<O</O
<O</O
<O</O
<O</O
<O</O

Üzenet...

ÁGICA...

Érkezett egy üzenet, - elküldöm priviben.
Próbáld meg.
Hátha....

Szép hétvégét kívánok Neked, és Mindenkinek, szeretettel: Márta

Márta, jót derültünk ezen a kecskés történeten melynek vannak nagyon megható részei is!