Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....

bubamama írta:

Kedves Kicsi Fecske !

Köszönjük a gyönyörű éneket.
Nagy élmény volt.

Ugyanott találtam az alábbit ....- nekem, megrázó volt...


http://www.youtube.com/watch?v=lH1P9uR8nrI&feature=related


Szeretettel: Márta

Kattints a kibontásához...

​

bubamama írta:

Szeretettel üdvözlök Mindenkit,.... minden régi, - és minden új ismerőst, - Szívből örülök, hogy újra itt vagyok,.... - hogy itt lehetek köztetek.
Alig néhány nap telt el, -..... de hiányoztatok.....-

A téma, nem új, -...csak egy kicsit más,... -

Nem az ismert, - sokszor publikált, különös, érdekes, - ám, személytelen - furcsaságokkal szeretnék foglalkozni, - hanem az emberi "furcsaságokkal" :-
-.. Azokkal a rejtélyekkel, amelyek bennünk vannak, ...amelyeket "magunkkal hoztunk" - ...valami "ismeretlen világból", - s amelyeket vagy elfogadtunk, és úgy őríztünk meg magunkban, úgy éltünk vele együtt,.... -....vagy éppen lelkünk legmélyebb zúgába rejtettük, - ...és nem igen ástuk elő.
Nem mertük azt előásni....-
Valószínűleg azért nem, - mert szégyelltük elmondani,.... - talán gyerekkorunkban az orrunkra koppintottak, - vagy megszégyenítettek bennünket miatta, - és ezzel a fogadtatással,.. - jelentéktelenné tették előttünk az "idehozott emlékeinket ", - élményeinket, - :...egyszerű, "fantázia-szüleménynek" tulajdonítva azt. -
Akár így volt, - akár úgy, - a "hozott emlékeink", elfogadása, - vagy elrejtése, - hatással volt ránk, - és hatással lehetett az életünkre is.
Talán, - jól esik ezt elmondani.

-...aztán, ...az álmaink, ....a csodálatos, vagy furcsa, különös álmaink,...és,....a vissza-vissza térő álmaink... -
-...aztán, ...a különös "jelek", ...figyelmeztetések, az útunk során, :-... vagy észrevesszük, - vagy nem, ...-
-...aztán, a " De ja vou"...élményeink, :.... "valaha már átéltük, - ...de hát az nem lehet....!.." - Ám,... - talán mégis...-
-...aztán....a mindennapi csodáink :...- a gyerekeink, az unokáink, ...a szomszédaink, ...a nagymamánk, ...és a dédpapánk, ... a családi emlékeink,... a "mund-story", ...és a kiskutyánk is, ...vagy a papagály, ...ez,.... és csakis ez, - a legnagyobb csoda, - akármilyen is - : ...az életünk...-
-...Az itteni, mostani, - földi életünk....-
Beszéljünk róla.

Mondj el mindent, ...mondj el bármit, -...bármit, amit el akarsz mondani,... - legyen az, csak egy emlékfoszlány,.... csak egy bizonytalan emléktöredék az életedből, - a "régi"-életedből, - vagy az álmaidból, - .... vagy a mai,- nagyon is élő, szomorúságod, - vagy örömed....-
-...ha Neked fontos volt, - nekünk is fontos lesz....-

Én, - várlak.
Szeretettel várlak...

Kattints a kibontásához...

bubamama írta:

Kedves Kicsi Fecske !

Köszönjük a gyönyörű éneket.
Nagy élmény volt.

Ugyanott találtam az alábbit ....- nekem, megrázó volt...


http://www.youtube.com/watch?v=lH1P9uR8nrI&feature=related


Szeretettel: Márta

Kattints a kibontásához...

Clinique írta:

Sziasztok
Egy érdekes eset a sok közül, mely velem történt. Gyakran ingázom (sziderikus, nem MÁV , s amennyiben nem eldöntendő a kérdésem, azt egy, az abc betűivel teleírt lap fölött teszem. Mivel számomra fontos volt, hogy megtudjam a Védőangyalom nevét, mert úgy éreztem, másként tudnánk kommunikálni, ha "nevesíteném", az inga kérésemre kiadott egy nevet. As esetet elmeséltem egy kedves ismerősömnek, aki épp számítógépet jött szerelni hozzánk, s arra kért, ingázzam ki az ő védőangyalkájának a nevét is. Az inga folyamatosan azt "szajkózta": eger.
Kérdeztem is a fiút, van-e valami érdekeltsége Eger várossal kapcsolatosan, mondta, hogy nem, nincs. Az ingázást nem folytattuk, mert reggelig kerestük a hibát a számítógépemen. Hajnalban jött rá szegény jószándékú, de amatőr informatikusom, hogy az EGÉR a hibás!!!
Levontuk a következtetést: Az én segítőm ebben a szituációban lényegtelennek tartotta a feltett kérdést, viszont az adott problémára súgta a megoldást, bár az süket fülekre talált...

Szép napot Kedves Mindnyájatoknak
Clinique

Kattints a kibontásához...

bubamama írta:

IDÉZET....:

"A szikla

Egy férfi az ágyában aludt, amikor hirtelen nagy fényesség támadt és Jézus megjelent neki.
Elvezette egy szikladarabhoz és ezt mondta:
"Egy feladattal bízlak meg. Kérlek, hogy ezt a sziklát nap mint nap nekifeszülve, - teljes erődből told."

A férfi így is tett nap mint nap, elment a sziklához és teljes erejéből tolta.
Éveken át ugyanígy tett.

Az egyik nap, amikor fáradtan ballagott hazafelé, útközben megjelent neki a Sátán, és ezt mondta:
"Miért kínzod magad? Évek óta csak fáradozol és a szikla még csak egy millimétert sem mozdult előre!
Ha továbbra is folytatod, csak magadat ölöd meg, - soha sem fogod tudni ezt a sziklát megmozdítani!
Semmi haszna és eredménye nincsen annak amit nap mint nap teszel!
Felesleges erőfeszítés az egész!"

A férfi elgondolkozott azon amit a Sátán mondott, és feltette magának a kérdést:
"Minek is teszem mindezt? Miért is kínzom magam? Talán az is elég lenne ha csak éppen megpróbálnám megtolni a sziklát és nem fáradoznék a semmiért."

Sokat rágódott és gyötrődött a férfi, míg végül az Úrhoz imádkozott:

"Uram! Évek óta hűségesen végzem a te szolgálatodat és akaratodat. Nap mint nap elmegyek a sziklához és teljes erőmmel nekifeszülve tolom.
De semmi eredménye! Még csak egy millimétert sem mozdult meg!
Mi a baj velem? Mit csinálok rosszul?
Miért nincs semmi eredménye a kitartó munkámnak?"

Erre Jézus szelíd hangon így felelt:

- "Drága gyermekem! Arra kértelek, hogy teljes erődből, nekifeszülve told azt a sziklát és te hűségesen meg is tetted amire kértelek.
Egy szóval sem mondtam neked, hogy el kell mozdítanod a helyéről.
Tolni kellett,- nem pedig eltolni! Most pedig azt kérdezed tőlem, hogy miért vagy sikertelen a feladattal?
Nézz csak magadra! A karjaid megizmosodtak, hátad is olyan erős lett mint még soha. Lábaid is masszívak lettek és erősek.
Napról napra erősödtél.
A sziklát nem mozdítottad meg,- de erősödtél testben és lélekben, ugyanis lelkiismeretesen, hittel és bizalommal végezted a rád bízott feladatot.
És most drága gyermekem, - Én mozdítom el a sziklát!"

Sokszor az emberek többet várnak el maguktól, - mint amennyit Jézus elvár tőlük!

Hittel nekifeszülhetünk, hogy hegyeket mozdítsunk el, - de ezt végül Isten maga teszi meg!...."

Kattints a kibontásához...

bubamama írta:

IDÉZET....:

"A szikla

Egy férfi az ágyában aludt, amikor hirtelen nagy fényesség támadt és Jézus megjelent neki.
Elvezette egy szikladarabhoz és ezt mondta:
"Egy feladattal bízlak meg. Kérlek, hogy ezt a sziklát nap mint nap nekifeszülve, - teljes erődből told."

A férfi így is tett nap mint nap, elment a sziklához és teljes erejéből tolta.
Éveken át ugyanígy tett.

Az egyik nap, amikor fáradtan ballagott hazafelé, útközben megjelent neki a Sátán, és ezt mondta:
"Miért kínzod magad? Évek óta csak fáradozol és a szikla még csak egy millimétert sem mozdult előre!
Ha továbbra is folytatod, csak magadat ölöd meg, - soha sem fogod tudni ezt a sziklát megmozdítani!
Semmi haszna és eredménye nincsen annak amit nap mint nap teszel!
Felesleges erőfeszítés az egész!"

A férfi elgondolkozott azon amit a Sátán mondott, és feltette magának a kérdést:
"Minek is teszem mindezt? Miért is kínzom magam? Talán az is elég lenne ha csak éppen megpróbálnám megtolni a sziklát és nem fáradoznék a semmiért."

Sokat rágódott és gyötrődött a férfi, míg végül az Úrhoz imádkozott:

"Uram! Évek óta hűségesen végzem a te szolgálatodat és akaratodat. Nap mint nap elmegyek a sziklához és teljes erőmmel nekifeszülve tolom.
De semmi eredménye! Még csak egy millimétert sem mozdult meg!
Mi a baj velem? Mit csinálok rosszul?
Miért nincs semmi eredménye a kitartó munkámnak?"

Erre Jézus szelíd hangon így felelt:

- "Drága gyermekem! Arra kértelek, hogy teljes erődből, nekifeszülve told azt a sziklát és te hűségesen meg is tetted amire kértelek.
Egy szóval sem mondtam neked, hogy el kell mozdítanod a helyéről.
Tolni kellett,- nem pedig eltolni! Most pedig azt kérdezed tőlem, hogy miért vagy sikertelen a feladattal?
Nézz csak magadra! A karjaid megizmosodtak, hátad is olyan erős lett mint még soha. Lábaid is masszívak lettek és erősek.
Napról napra erősödtél.
A sziklát nem mozdítottad meg,- de erősödtél testben és lélekben, ugyanis lelkiismeretesen, hittel és bizalommal végezted a rád bízott feladatot.
És most drága gyermekem, - Én mozdítom el a sziklát!"

Sokszor az emberek többet várnak el maguktól, - mint amennyit Jézus elvár tőlük!

Hittel nekifeszülhetünk, hogy hegyeket mozdítsunk el, - de ezt végül Isten maga teszi meg!...."

Kattints a kibontásához...

bubamama írta:

A Falum, … az én kicsi falum….


Írtam róla néhányszor, …. keveset, …. szűkszavúan….-
Az biztos, ….hogy nem eleget., ….-… nem eleget…..-
<O
Nem tudnék róla, - „eleget” írni.
<O
Pár nappal ezelőtt, az egyik napilapban, - elhűlve olvastam egy cikket az ország legszegényebb, - és leggazdagabb településeiről.
Köztük volt, - az én,…… ezerszer is áldott, kicsi falum.
<O</O
Az országban, - az öt leggazdagabb között volt.
<O</O
Nem hittem a szememnek.
Elolvastam mégegyszer.
<O</O
Aztán, - ….még, többször is elolvastam.
<O</O
Öröm,…. mélységes meghatottság, …. boldogság, ….és büszkeség töltött el.
<O</O
Napokig töprengtem azután, …-…és könnyek között rohantak meg az emlékek,…. - újra és újra.
<O</O
Nincsen abban semmi részem, - hogy a falu, - az lett, -…. ami.
Legalább negyven éve nem jártam ott.
<O</O
Mégis, azt gondolom, jól láttam azt, - …..amit akkor, - túlnyomórészt, gyerekkoromban - láttam.
Azt, …. aminek, - hatása volt a jövőre is
Sőt, - a jövőnek, -…. .meghatározója volt .
<O</O
Azt, -… hogy ott, - …. mások voltak az emberek.
<O</O
Most pedig azt látom, -…. hogy az 50 évvel későbbi emberek is, : -…. mások…..-
Mások lettek.
Talán, - éppen, - : azért.
<O</O
Ez, - nem a falu földrajzi adottságainak köszönhető, …..- bár, - az sem semmi. !
<O</O
Azok az emberek, - akiket én személyesen ismertem, -…. másfajta embereket neveltek, - mint mások, -…. máshol.
<O</O
Azt gondolom, legfőképpen, - tulajdonságaikban, példaadásban, …. - és elvárásaikban - különbözhettek másoktól.
Hiszen, - a Balaton menti kisközségek, és falvak adottságai, valamint lehetőségei, - … nagyjából egyformák voltak, - akkor is, -….. és ma is azok.
Csak az emberek mások.
<O</O
Az én kis falumban, - sokféle ember élt. –
Magyarok,…. svábok,…tótok,… szerbek, sőt, - hollandok is, … - vallásukat tekintve, pedig, .. - ….katolikusok, reformátusok, zsidók, - és evangélikusok.
Úgy emlékszem, -…. békességben.
<O</O
Sem a származásuknak, …..- sem a vallásuknak, nem volt semmi jelentősége.
Igaz, - csak 1944- ig.
De erre, - most nem térek ki.
<O</O
Ugyanazt azt Istent hitték, … - és hittük.
<O</O
Amiben különbözhetett ez a kis falu, - akkor is, meg ma is, minden más falutól, - az, a benne élő emberek tulajdonságai,….- és a falu értékrendje volt. –
<O</O
Voltak elvárások, - és voltak szabályok, amiket be kellett tartani.
Ez alól, - nem kapott felmentést senki.
Mégis, - ha tévedett valaki, -…. de megpróbálta jóvátenni, - és bizonyított, -…. a falu : megbocsátott.
Meg tudott bocsátani.
<O</O
Emlékszem, B. bácsi esetére, /….persze, sok másra is emlékezhetnék….!./ - szépen tudott mesélni, ezért, - nagyon kedveltem őt, - és nagyon jól ismertem. - ….
Szegény, nagyot vétett, - ….Kurvát hozott a faluba a felesége mellé, -…. és ez nem volt szép.
Bár az sem volt szép,…. hogy a B.néni, - korábban, megözvegyülve, - nyakába varrta magát az akkori fiatal, pesti segédnek, -….elvetette magát vele, hogy megmaradjon az elhúnyt férje ipara….-
A dolgok aztán, -…. rosszul alakultak, - elfajultak.
<O</O
B. néni sok nehéz, szenvedéssel teli év után, - meghalt, rákban, -…. P. néni - a szerető, - pár hónap után elment, és taxis lett Bp.-en, -…. B. bácsi pedig magára maradt.
<O</O
Édesanyám egyszer megjegyezte, Apámnak :
-„Csodálom, hogy ez a szegény B., nem futott a szégyenében világgá…”-
Apám pedig azt mondta:
-„Nem futhatott, …itt vesztette el a becsületét, itt kell neki visszaszereznie…”-
<O</O
Igaza lett.
Később, -…. falu, megbocsátott.
Ez, -… egy, ilyen falu volt.
<O</OSzerettem ezt a falut, - ….akkor is, …amikor már másikat is ismertem, sőt, többet is ismertem, - ….nemcsak ezt.
Volt mivel összehasonlítani.
<O</O
Ez a falu,…jobb volt,…. több volt, …szebb volt, - minden más falunál.
Az emberek miatt volt az.
<O</O
Azt gondolom, - azért,…. mert mások,… másfélék, - sőt sokfélék…. - voltak az emberek akik itt éltek… -
Mások,… - egészen mások voltak, mint máshol. -
<O</O
Mások voltak a tulajdonságaik, -….és személyes adottságaik.
<O</O
Itt, és ebben, - azt gondolom, - nagy szerepe volt annak a ténynek, hogy az itt élő emberek, a „hozott nemzeti adottságaikat „- ….tovább adták a környezetükben élőknek. –
<O</O
Egymástól láttak, - és tanultak meg nagyon súlyos, és nagyon fontos dolgokat, tulajdonságokat, - viselkedési szabályokat, formákat, - amiket aztán sajátként adtak, - örökítettek tovább.
<O</O
A svábok, - lankadatlan szorgalommal dolgoztak, és nagyon pontosak voltak, ….12 óra, - az tizenkét órakor volt náluk, - nem pedig három perccel korábban, - … vagy esetleg később. –
A tótok rendkívül takarékosak, és érzékenyek voltak, -… a magyarok lelkesek, - sajnos, ernyedő szorgalmúak, …- de optimisták, - a zsidók, takarékosak voltak és szorgalmasak,-… emellett, - kiváló szervező készséggel rendelkeztek, - …a szerbek vidámak voltak, és nagyon dolgosak, …szívósak, elevenek, - ….
Hogy a hollandok milyenek lehettek, akkor,….- azt nem pontosan tudom.
Nem voltak nagyon barátkozó természetűek, -…. zárkózottan éltek, - de szép volt a családi életük.
Csak jót lehetett hallani róluk.
Amikor felnőtt koromban nagyon gyakran jártam Hollandiába, - Amszterdamba és környékére, Alkmarba, Bergenbe, Bergen am Zee- be, Keukenhofba, Harlembe, Volendamba, -…. a hollandokat, - akkor is pontosan ilyennek láttam.
<O</O
A falumban, - ezek, - a különböző nemzetiségekből származó tulajdonságok, a kölcsönhatás folytán - az idő múlásával, - valahogy „összeérettek”.
Így, - csodálatos embereket ismertem meg, … csodálatos tulajdonságokkal.
<O</OAzok az emberek, akiket a falumban ismertem, - és majdnem mindenkit ismertem - …. nagyon dolgosak voltak,… nagyon szívósak,… nagyon kitartóak, ..szorgalmasak,… kötelességtudóak, .. - emberségesek,… tisztességesek, …egyenesek, …mély érzésűek, …segítőkészek, …jószándékúak, - ….és romlatlanok.
<O</O
Igen, - romlatlanok.
És, - romolhatatlanok, …..-
<O</O
Jöhetett bármi, -….- ugyanazok maradtak.
<O</O
A falu, - többféle vallású volt, -…. de ennek, - alig volt jelentősége.
Jártunk egymás templomaiba.
Ugyanazt hittük.
Egy volt az Istenünk.
<O</O
Féltük, és szerettük az Istenünket.
<O</O
Amikor picike voltam, - gyakran felmásztam a pincetetőre, hogy közelebb legyek Istenhez, -és közelebbről beszélgethessek vele.
Hittem, hogy ott van, - …..elérhető közelségben.
<O</O
Ma, - …..már biztosan tudom, - ….hogy valóban ott volt.
<O</O
Ott volt a falumban, - ….és ott van ma is.
<O</O
Azt hiszem, - …..szerette Isten ezt a falut.
Szereti ma is.
Gyönyörködik benne, - és a benne élő emberekben.
<O</O
Legalább negyven éve nem jártam a faluban…..-
Félek visszamenni.…-
Már nincs senki, ..és semmi, ami ismerős, …- már nem látom, …hol állt a házunk.
Már meghaltak a cseresznyefák,… kivágták a szőlőt, ….elterelték a patakot,… lebontották a malmokat, …. kiszáradtak a halastavak, …- és betemették a zeg-zúgos szakadékokat…-
<O</O
Ez a falu, - már nem az a falu.
<O</O
Az a falu, - ….amit én ismertem, -….. már rég nem létezik máshol, -…. csak az emlékeimben, - vagy Isten emlékeiben,…. - odafent a felhők fölött…..-
<O</O
Mégis, ….-
Mindenszentek jön, ….Halottak napja,.- …
Az idén majd elmegyek,….. - és meglátogatom a falum temetőit …- .
Ott van már mindenki, akit valaha ismertem és szerettem.
<O</O
Azok is, - akiket nem szerettem.
<O</O
Ha tehetném, - mégegyszer, utoljára, ….- megölelnék mindenkit, akit szerettem,… - …és azokat is, - akiket nem szerettem, ….-
Megölelném őket,…. - szívből, szeretettel, - ….de már, -… nem tehetem meg, - ….bármennyire szeretném is.
<O</O
Az idő, … az idő, …- az örök ellenségem, -…. magával vitt mindent, és mindenkit, akit szerettem.
Még a falumat is, …. - falumat is.
<O</O
De, - elmegyek mégegyszer a kis virágommal és a gyertyáimmal, meg a forró imáimmal, - ….- elköszönni ….-
És megpróbálok hinni abban, hogy a soha el nem múlt szeretetem a falum,…és a benne élő emberek iránt, -…. eljut maja odaátra,….a,… a felhők fölé….-
<O</O
És, … talán, …eljut az ölelésem is…-
<O</O
Mert, - ha én, már nem vagyok rá képes, - talán, … megöleli őket Isten helyettem….-




Márta
<O</O
<O</O

-"Hittel nekifeszülhetünk, hogy hegyeket mozdítsunk el, - de ezt végül Isten maga teszi meg!...."

Kattints a kibontásához...

Clinique írta:

Sziasztok
Egy újabb ingás történetet szeretnék elmesélni. Lányom, aki ma már 21 éves, kb. 16 volt, amikor egy olyan hatalmas házibuliba hívták meg, melyet csak egy nagy tornateremben tudtak megrendezni. (Iskolagondnok háziak!)
Természetesen nagyon féltettem, de persze ezt különösebben nem mutathattam ki, hiszen nem tarthatom mindig a szooknyám mellett. Mivel nem hivogattam folyton telefonon aggodalmamban, ezért csak az Ingámat kérdezgettem, hogy minden rendben van-e Julival. Az pedig csak kitartóan és határozottan hatalmas igeneket "bólogatott"...
Úgy szólt a megállapodás a lányommal, hogy egy bizonyos időpontra odamegyek érte kocsival, hogy ne mászkáljon egyedül (?) a sötét éjszakában. Egyszer csak csörgött a telefonom. Anyatárs hívott, hogy jobb lenne, ha Juli a ott aludhatnanáluk, mert kicsit rosszul lett a sokféle italtól. (Mindenki mást vitt, össze-vissza keverték.) Persze azonnal odarohantam érte, s hazahoztam.
Már a saját ágyában aludt, amikor átgondoltam az Ingával kapcsolatosan a dolgot.
Miért mondta nekem, hogy minden rendben, amikor a lányom ilyen állapotba került a bulin? Nagyon elbizonytalanodtam. Lehet, hogy olyan dolgokat, melyekben érzelmileg nagyon érintett vagyok nem lenne szabad kérdeznek tőle? Előfordulhat ugyanis, hogy akaratomon/tudatomon kívül befolyásolom az inga mozgását?
Erre a kérdésre a választ csak hosszú hónapok, évek után kaptam meg. Juli ugyanis elmondta, hogy az az élmény neki, amikor rosszul volt az italtól, s iskolaköröket rótak vele a társai (csak picit másként) oly mértékben meghatározó, hogy soha többé nem akar olyat érezni. Úgy mondta, hogy ennek az élménynek bizony meghatározó szerepe van az italhoz való viszonyulásában.
Kérdezem akkor, mit is mondott az Inga? Hogy minden rendben van, ugye? Hát persze! Csakhogy Ő nem olyan földöz ragadtan a pillanatra gondolt, mint én, hanem hosszú távon értékelte a helyzetet.
Ezen a dolgon más tekintetben is elgondolkodtam. Lehetséges, hogy a pillanatnyi kellemetlenségeink, zűrjeink, problémáink nem is feltétlen rosszak? Lehet, hogy valami pozitív dolog elindítói? Mint látjuk ugye, annak a kellemetlenségnek is micsoda nagyszerű eredménye lett. Hát ilyenek vagyunk, mi emberek. A rossz dolgokból tanulunk többnyire valamit, ha viszont jó történik velünk, akkor azt természetesnek vesszük, élvezzük a helyzet örömeit, el sem gondolkodunk az egészen.

Ezek a gondolat azóta is erőt adnak nekem az élet nehéz pillanataiban. Arra gondolok, én egyszerű földi halandó csak a pillanatot látom, az út végén azonban biztos valami nagyon jó dolog vár rám...

BOCSI, KICSIT HOSSZÚRA SIKEREDETT.
Szép álmokat Kedves Mindnyájótoknak
Clinique

Kattints a kibontásához...

Kicsi Fecske írta:

Kedves Clinique!
Nagyon jól írtad le, hogy az érzéseinkkel betudjuk folyásolni az inga mozgását. De a te esetedben felügyelet alatt volt a lányod, és más probléma nem történt, mint, hogy megútálta az alkoholt. Otthon nagy valószínűséggel nem tehette volna meg. De így túlesett rajta, mint a kicsi gyerek, aki ha nem engedik meg néki, hogy a gyertya lángjába nyúljon, és ott megégesse az ujjacskáját, soha sem tapasztalja meg, milyen érzés ha túl forró valami. Később nagyobb égéseket szenvedhet el.
A lányaimmal én is így voltam mint te, nagyon féltettem őket. Az elsőnél borzasztó voltam, elé mentem, és a körmöm tövig lerágtam, megszidtam, mindent megtettem amit nem szabad egy anyának megtenni. Már a középső fiamnál, és a kisebbik lányomnál tapasztaltabb, és így okosabb voltam, jobban tudtam bízni bennük.
A fájdalmas történések, és dolgok a lelket erősítik.
Most az én anyukám, az én édesanyám haldoklik a kórházban, mert agyvérzést kapott. A húgom vélt sérelmein sok éve nem volt hajlandó kapcsolatba lépni velünk, annak ellenére, hogy sokszor próbálkoztunk. Még a lányom esküvőjére sem jött el, pedig a keresztlánya. Most már képes a hiúságát átlépni, és tudott a skypén csetelni velem.
Számára úgylátszik ekkora megrázkódtatásra volt szükség, hogy enyhülni tudjon.
Sok szeretettel Erzsi.kiss

Kattints a kibontásához...