Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....

És egy válasz, a hétköznapi Hamvas emlékekre...

Drága jó Márta!

Elképzelhetetlenül csodás volt a pillanat, mikor tegnap, pont a levele érkezésekor kapcsoltam be a gépet, hogy eltereljem a figyelmemet egy igen szomorú konfliktusról!
Ez a legkevésbé sem véletlen, azóta is keresem a szavakat,hogyan fejezzem ki érzéseimet, gondolataimat, de Hamvas Bélához méltón úgysem tudom.

Katartikus élmény számomra az Ő realizált életének tanújától hallani mindazt amit a műveiben leírt.
Kell e egy életműnek fontosabb hitelesítése, mint a szerető szavai kedves Márta?
Róla.Ön, ha így tud emlékezni Rá, - akkor az összes művét ismeri és érti és meg is éli, valóban egy sorát sem kell ismernie, - Őt ismerte, és ez egy !

Számomra ezek nem hétköznapi emlékek , amiket élvezetesen, és szeretettel leírt, hanem a normális életnek a legfontosabb "apróságai".
Nincsenek hétköznapok, csak napok, és nincsenek lényeges dolgok, csak dolgok, és mindegyikben mindig megfogalmazni a lényeget.
Hát nem azt tette, mikor szólt, hogy a füvet fordítva kell rágni, hogy jó legyen?
Máris Öntől idézek
A Kemény Katalinról írt gondolataival, - bár csak benyomásaim vannak publikációkból, filmekből, - mélyen egyet"érzek", értek.
Minden igyekezetemmel szeretném a Hamvas Béla által megírt és megélt normális életet élni, - nem megy, - de addig is rajongással fordulok a Mesteremhez, művei az útravalók,segítenek, - mint az Önnel való kapcsolat is segített,
Köszönöm a válaszát,olyan szépek ezek a jelek

Hálával, szeretettel üdvözli : K.


Néhány válasz olvasható még a CH.-blogomban is.
Márta

Hamvasról....

Amikor a visszaemlékezésemet Hamvas Béláról megírtam, - kizárólag azzal a szándékkal tettem, hogy megismertessem az embereket, a végtelenül egyszerű, és hétköznapi emberrel, - aki Béla bácsi valójában volt.
Széttaposott élet volt az övé, - azonban újra és újra felkanalazta magát, - és felépítette a saját kis világát.
Amit írtam, - vihart kavart, - mert sokan vannak olyan pozícióban, - hogy érdekük fűződött az igazság elhallgatásához, - kozmetikázásához.
Sokan élnek manapság Hamvas Bélából.
<O</O
(…de, - nem kell nagyon messzire visszamenni, - volt ez így máskor is, - mással is. A Petőfi kutatásokat ugye, - nem lehetett folytatni, - nehogy véletlenül olyas valami derüljön ki, - ami esetleg megtépázhatná Petőfi nimbuszát.
Bár mindegy, - megtépázva is nagy költő maradt volna….-)
<O</O
Félünk az igazságtól, - az, az igazság.
<O</O
Hogy K.K. - méltó társa volt-e Hamvas Bélának?
Van erről, - egy saját véleményem.
És, van erről, - több, igencsak feltupírozott irodalomtörténeti verzió.
Darabos Pál, - a hiteles életrajzíró, - aki legalább harminc éven keresztül jól ismerte mindkettőjüket, - hallgatott erről.
Ő, - tudja, miért.
<O</O
Kemény Katalin, - az volt, - aki.
Saját jogán.
Nyilván, - nem ok nélkül elismert író.

Én, - nem ismertem Kemény Katalint.
Csak a hiányát, - éveken keresztül
<O</O
Csak azt, - hogy soha nem volt ott, nem írt, nem telefonált, nem jött, - nem töltötte sem a hétvégét, sem a szabadságát Béla bácsival.
Amikor ő jött vissza az otthoni látogatásokról, - csupán pár könyv lötyögött a táskájában, - de, nem volt benne tiszta ing, (- a lakótelepi takarítónő mosott rá ! ) - nem volt otthonról hozott termoszban tea, - és nem volt, - egy akármilyen szendvics.
<O</O
A kéziratok gépelését, stencilezését, - vagy legalábbis annak nagy részét pedig, - Sz. Erzsike csinálta, - több mint egy évtizeden át.
Sz. Erzsike, - az igaz barát.
Az az igaz barát, aki, - úgy gondolom, nem bírta elveszíteni Hamvas Bélát.
Béla bácsit.
Halálának évében, - kiugrott III.- em.- i lakásának ablakából, - és szörnyethalt.
Nem ír erről az irodalomtörténet.
<O</O
A talapzat kész, már fenn áll rajta K.K., - és lassan, talán Hamvas Bélát is feltaszigálják melléje.
Ugyan, - kit is érdekelne Sz. Erzsike?…aki mellette, vagy legalább a közelében volt, - több, mint egy évtizeden át, - aki törődött vele, akinek a közelében töltötte a legtermékenyebb éveit, - s akinek a közelében megszületett a Phatmosz befejező része, - és a Scientia Sacra öt kötete.
<O</O
Azt gondolom, - hogy ezen a talapzaton, - ott kellene állni Sz.Erzsikének, - az igaz barátnak.
Annak, - aki belehalt, Béla bácsi elvesztésébe.
Nálam, - ott áll, - így őrzöm őket.

Kedves Bubamama!

Valahol az életműben azt olvastam (most nincs módom utána nyomozni hogy hol), hogy Hamvas Béla éppen az intézményesedett tisztelettől tartott.Illetve nem sokra tartotta......, ha valakiről utcát neveznek el, vagy szobrot emelnek neki....
Pontosan átlátta, hogy ez figyelemelterelés, annak általánosan elfogadott elterelő játszmája,hogy valóban szembe nézzünk azzal az emberrel, akivel a sorait olvasva szemben állunk......
Hamvas maga irányítja az ember figyelmét a lényegre...
Én csak apró részletekben tudom olvasni, és óhatatlanul azzal az igénnyel, hogy megvizsgálom és életté próbálom váltani a felismeréseket. Azt tapasztaltam, hogy kis mértékben adagolva engem gyógyítanak a szavai.Habzsolva pedig méreg...Ráadásul azt a hatást kelti, mintha hatalmas perspektívát kaptam volna, mélységeket és távolságokat járat be........És ha nem vigyázok, és nem lesz élő tapasztalattá, amit általa felismerek, akkor dogmává válik, mert minden, amit
nem tudunk kellő mélységben követni dogmává válik. Amíg a baavatottsági , megismerési szintem az övén alul marad, és mégis a soraival takarózom, addig valamiféle Hamvas ideológiát szövök, ami tőle fényévnyi távolságra van. Csak egyfajta saját megértésből szabad valakiről beszélni.
Azt látom, hogy intézményesül, ideológiává silányulnak azok az aranyat érő felismerések, amikhez fel kellene nőni.

Jól esik, hogy te nem hamvasul próbálsz meg beszélni, hanem a Bubamama sajátos , őszinte megismeréséből szólsz. Az az átformálódás, amiről írsz, amit Béla bácsi jelenléte hozott az életetekbe, élő, nem dogmatikus megismerést tanusít számomra, egy másikkal szemben, amelyik hatalmat kíván magának, Hamvas Béla nevéven. (Sajnálom Sz. Erzsike sorsát. De miért lett öngyilkos? Valószínüleg sokkal igazabbul és intenzívebben megélte a Hamvas Bélával való kapcsolatot, valószínüleg valamiféle "elvarázsoltságban" is élt...Nem vonok le következtetéseket, de nagyon sajnálom ezt az emberi életet. Miért nem tudott tovább élni azzal a gazdagsággal, amit Béla bácsi nyújtani tudott neki...........Valószínüleg nagyon sokat jelentett neki ez az ember, az élete forrásait benne, általa látta......, nem tudom, ...nincsenek tapasztalataim ehhez........)

Azt hiszem, csak saját valódi megismerésünk prizmáján keresztül szabad őrizni egy embert, , sem többet, sem kevesebbet nem mutatva annál, mint, amit látunk. De azt viszont megmutatva, mert így valóban emberként ott állhatunk a másik mellett, egy láthatatlan, és legtöbbször tanuk nélküli párbeszédben, ami ÉL.
Szeretettel Csillagvirág

Kedves Csillagvirág!
Nagyon köszönöm az írásodat, - tökéletesen jól látsz.
<O</O
Én is azt gondolom, hogy Hamvast, - csak apró tételekben lehet olvasni, - és megérteni, - hiszen minden mondatán külön is el kell gondolkodni.
<O</O
Azt gondolom, - ösztönöz is bennünket arra, hogy tovább gondoljuk a leírtakat, - amikor szinte befejezetlenül hagyja a saját gondolatát, és néhány ponttal jelzi ezt.
Mert, aki így olvas, - átgondolva, és továbbgondolva, - az, jó úton jár.
Az, - elindult Hamvas Béla felé, - és a lelkével is keresi a hozzá vezető
utat.
Tudomásul kell azt is venni, - hogy amit Hamvas Béla leírt, - isteni sugallatra
írta, - mégis, - …. az sem, egyszerre mindannyiunknak szól.
Nem mindig szólítja meg. az embert,… Téged, engem, vagy bárki mást, - mert, - talán még nincs itt az ideje annak, - hogy megszólítsa!
<O</O
Hamvas Béla, - nagyon egyszerű, és nagyon szerény ember volt.
Azt tartotta normálisnak, - ha az ember egyszerű, tiszta, és természetes marad, - olyan, amilyennek Isten őt, - a maga képére ! - megalkotta.
Az, - a tökéletes.
Csak az.
Te, jól látod ezt.

Azt gondolom, éppen ezért, hogy mindenki, - aki Hamvas felé indul, - vagy közeledik, - az előbb, teremtse meg önmagában, - annak emberi feltételeit.
Legyen a szívében béke, jóakarat, - legyen a lelkében csend, - és szeretet.
Ha már van, - akkor teremtse meg mindezt a közvetlen környezetében is.
Enélkül ugyanis, - nincs Hamvas, - csak "hamvaskodás".
Hallgasson az ember, - a belső hangra, - ami nem vezeti tévútra.
Ehhez kell a Csend.
Minden más, - csak játék, - divat, üres kíváncsiság, - vagy egyfajta sikerhajhászás... -
nem több annál.,..... - esetleg, valamiféle feltűnési viszketegség.
Ez pedig, - nem elég ahhoz, - hogy az ember eljusson Hamvashoz, vagy Ő, - eljusson hozzánk.

Mindenki valamiféle okkal, vagy céllal született erre a földre, - meg kellene találni, -…. s tisztelnie kellene mindenkinek, - magára nézve az Isten gondolatait, ahogy tette ezt Hamvas is.
<O</O
Útközben, aztán,… - biztosan eljut az ember Őhozzá.

Szeretettel: Márta

Kiegészítés...

A tegnapi bejegyzésemet, - félreértések, - és félreértelmezések - elkerülése céljából, - szeretném kiegészíteni.
Amikor én, - barátságról írtam, - úgy is gondoltam.
Más egyéb értelme nem volt.

Az én értékrendem szerint, - a barátság, - az Barátság, - a szerelem, - az Szerelem, a viszony, - az viszony, - a házasság pedig, - akármilyen is, mégiscsak Házasság.
Ezt az értékrendet ismertem meg otthon, - és Béla bácsi mellett, ez az értékrend csak megerősödött.
<O</O
Béla bácsinak, Sz. Erzsike, - „csak” a barátja volt.
Igaz barátja, - nem más.
<O</O
Béla bácsi, - tiszta ember volt.


Márta<O</O

Értem, kedves Bubamama, és valóban jó ezt tisztán látni.

Reméltem, hogy nem fogom az érzéseidet bántani azzal, hogy Erzsikéről kérdezlek, akinek az emlékét valószínüleg, hogy már csak te örzöd...És nagyon jó lenne többet tudni róla...

Szeretettel Csillagvirág

Kiegészítés, Erzsikéről....

Sajnos, - nagyon kevés emlékem van Erzsikéről, - de azt, nagy szeretettel őrzöm, - és szívesen megosztom másokkal is.

Bokodi Hőerőmű építkezésén dolgoztunk, - az Erőmű Beruházási Vállalatnál.
Béla bácsi, - és Erzsike, már Inotán, és Tiszapalkonyán is együtt dolgoztak, - csak megsaccolni tudom, - de ez ez idő, - kb.15-17 év lehetett, - majd, ezt követően, Bokodon is együtt dolgoztak, - kb 3 évig.
Ez alatt az idő alatt voltam a közelükben.

Bokodra, Béla bácsival kb. egy időben kerültünk, - Erzsike pedig, valamivel korábban jött.
Bokod, - sokkal többet nyújtott, - minden vonatkozásban, mint amit bármelyik munkahelyen meg lehet kapni.
Jó fizetést, lakást, egy vadiúj, kertes, lakótelepen, - és szinte, szállodai gondoskodást kaptunk, - valamint, egész napos, éttermi, a' la Carte étkeztetést fillérekért.

- ( Béla bácsinak tehát nem kellett - ,,hajnalonta az árokparton, - vagy lopva, az íróasztal fiókban" írni, - embertelen körölmények között. Ez, - hazugság.) -

Azt, hogy Ő kicsoda, csak kevesen tudhatták, - enélkül is szerették, tisztelték, saját magáért.
Béla bácsi körül, gyakorta, - nagy társaság gyűlt össze, - jó beszélgetésekre.
Erzsike, mindig rész vett ezeken a beszélgetéseken.

Ma már, szinte furcsán hangzik, - de az első Erőmű, több éves építkezése alatt, ez az egész társaság, - az alvállalkozóikat is beleértve, - szinte családdá kovácsolódott össze, - és mindig együtt vonultak tovább.
Nem akarok nagyon belemenni, hogy ki-ki, - miért vállalta ezt a tartós kiküldetést, - ill. külszolgálatot.
Mindenkinek megvolt erre a saját oka.
Egy biztos, - nagyon jól megfizették.
Így, - miután, kenyérgondja senkinek sem volt, - és ez, nem nyomta mázsás súllyal a vállát, - felszabadultabb volt az ember, - akár, szárnyalni is lehetett.
Volt ,,szellemi" élet.

Én, - csak véletlenül csöppentem közéjük, - de befogadtak.
Talán, - máig, - a Sors egyik legnagyobb ajándéka volt ez a számomra.

Valahogy, - ott, de csak ott! - másképpen viszonyultak egymáshoz az emberek.
Amikor jóval később elgondolkodtam rajta, - azt gondoltam, - talán azért, mert ennek az összeszokott társaságnak a ,,szellemét", - Béla bácsi irányította, akkor ugye, - már közel 20 év óta.

Molnár Mihály, kirendeltség vezető, - kiváló szervező volt, - mindent megkaptunk, amit csak lehetett.
Az Erőmű építkezés, - országos jelentőségű, - kiemelt, nagy beruházás volt.

Erzsike pedig, - tyúkanyó módjára fogta össze az egész társaságot.
Mindenkinek minden dolgáról tudott, rohantunk hozzá mindenféle apró-cseprő dologgal is, beszélgetett velünk, tanácsokat adott, - és elintézett mindent, - amit csak lehetett.

Egyedül és kizárólag a saját problémáit nem tudta kezelni, elintézni, és megoldani soha.

Kb. 45 éves lehetett akkor, - de ezt, nem tudom biztosan, lehet, hogy több, - elvált, - aki egy örökbefogadott fiúgyerekkel kínlódott, - szó szerint, kínlódott, - aki kollégiumban lakott, de naponta különböző problémái voltak vele.

Ebben, ezeknek a gondoknak a megbeszélésében vagy megoldásában, - gondolom - nagy segítségére lehetett Béla bácsi.
Mással, - nem osztotta meg a gondjait..
Természetesen, - velem sem.
Erzsike, - zárkózott volt.

Ránézésre, leginkább, - Hegyi Barbarához tudnám hasonlítani, - de egy kicsit barnább volt a haja, - és teltebb volt nála.
A hangja és a gyors beszéde is hasonlított hozzá.
Bármekkora teher nyomta is a vállát, - Erzsike, mindig mosolygott, - még akkor is, amikor sírt.
Nem tudom, hogyan csinálta, - de a mosoly, még sírás közben is benne volt a szemében.

Erzsike, ránézésre, - nagyon erősnek tűnt, - a lelke azonban, - törékeny lehetett.
Gondolom, - Béla bácsi, - abban tudott segíteni, - hogy Erzsike lelkét, - napról napra felkanalazta.

Erzsike pedig abban, hogy, - teát főzött neki, és hozta délelőtt, hozta délután, néha süteményt is hozzá, - és rengeteg gyümölcsöt.
Mindig, - apró, szeretetteljes gondoskodással vette körül.

Valószínűleg, - rajongott érte.
Ez azonban, - mint ahogy a kapcsolatuk sem, - sohasem ment át az illendőség határán.
Mert akkor ugye, - volt még illendőség, - és határok is.
Teljesen kizárt, hogy más egyéb kapcsolatuk lett volna.
Tiszta és őszinte emberek voltak.

Az építkezés befejezése után, én korábban jöttem el Bokodról, mint ők.
Amikor látogatóba visszamentem, - Béla bácsit, már nem találtam ott.
Erzsike azonban ott volt még.
Amikor rákérdeztem, hogy hol van Béla bácsi, - Erzsike sírva fakadt.
Aztán én is.
Később pedig elmondta, hogy ,,a nyugdíjazását kérte, - és hazament".

Hónapokkal később, újból találkoztam vele, Oroszlányban, - egy nagyon fiatal kolléganőnk temetésén.
Erzsike, - akkor, - nem volt már olyan mosolygós.
( A fiatal és csodaszép kolléganőnk halála, - és sorsa - mélyen megrázott bennünket.
Évről-évre, meghalt valaki a családjában, - végül nem maradt más, - csak a 93 éves dédike, és a kilánya, aki az ő halálakor két éves volt.
A kolléganőnk, utolsó éveiben, viharos életet élt.Mintha érezte volna, hogy már nem tart soká.
Megszámlálhatatlanul sok udvarlója volt.
Állandóan újabb, és újabb szerelembe esett.
A koporsóját azonban, a számtalan udvarlóból, - senki sem kísérte el, - még a kislányának apja sem....-
Hát, ilyen az élet, - ..és néha, - még a halál is....-
És igen, - ... a legtöbb szerelem, - bizony, nem tart a sírig...-)

Béla bácsi, akkor - szóba sem került.
Többé, pedig - nem találkoztam Erzsikével..

Nagyon sok évvel később, - nem is olyan régen, - Hévízen futottam össze H. Marikával, - aki ugyancsak velünk dolgozott, abban a társaságban, - hosszú évekig.
Tőle érdeklődtem, név szerint azokról, - akik hirtelen eszembe jutottak.
A válasz, szinte mindenkinél az volt, hogy meghalt, ...meghalt, ..meghalt már.

Erzsikéről is érdeklődtem, - és Marika, akkor azt válaszolta, hogy :
-"igen, - meghalt ő is.
Abban az évben, - amikor a Béla bácsi meghalt, - Erzsike, kiugrott a III.-emeleti lakásának ablakán. Szörnyethalt...".

A tény, - szíven ütött.
Nagyon sajnáltam Őt.
Sokszor gondolok rá azóta is.

Amikor Béla bácsi hazament, - már nem maradt senki, - aki összekanalazza a lelkét.
Azt hiszem, - nem bírt élni így, - és nem is akart.

Igen, azt gondolom, - Béla bácsi a szellemi vezetője lehetett Erzsikének, és a róla való gondoskodás, amíg a közelében lehetett, - tartalamt, értelmet adott az életének.- nélküle pedig, teljesen kiüresedett az élete.
A lelkét, - többé nem ápolta semki, - és nem volt szükség rá, - nem volt szükség a gondoskodására sem

Meggyőződésem, hogy Erzsike ,,háttérmunkája", - és gondoskodó szeretete mellett született meg a Phatmosz befejező része, és a Scientia Sacra öt kötete.
Nélküle, - talán soha meg se született volna.
Pláne nem, olyan körülmények között, - ahogyan Ő otthon élt.

Béla bácsinak, kellett a ,,háttér", - és a gondoskodás.
Szüksége volt rá.

Azt, - az irodalomtörténet is elismeri, - Hogy Hamvas Béla, életének az utolsó húsz évében volt, a legtermékenyebb.
Azt gondolom, - azért, - mert az életének utolsó húsz évét, - az őt tisztelő és szerető környezetben töltötte, - nem pedig otthon.

,,Otthon"?.... - amikor ,,haza" - tért, - a hátra lévő 4 év alatt, már alig született valami, - a barátjához írt nagyon keserű leveleken kívül.

Aztán, - Béla bácsi elment.
És, - elment Erzsike is

.

Idézet, - Hamvas kapcsán, - a halálról....

Ha majd életem végén a Halál Angyala elé jutok, azt hiszem, lázadás nélkül fogom tudni követni az ismeretlenbe.
-"Elmulasztottál valamit?"-
Azt válaszolom:
-"Nem hiszem...."-
De ha majd így szól:
-"Sajnálsz itt hagyni valamit?..."-
Azt fogom mondani:
-"A virágokat.
Szívesen és könnyen lemondok arról, ami a földön él,…. de a virágok, a virágok ! „-

- „Szent Angyal ! Még életemben részesültem abban a kegyelemben, hogy a lét törvényeinek önként engedelmeskedni tudjak.
Alázattal mentem magamtól és nem kellett sem kényszeríteni, sem ráncigálni.
Most is megyek, mert kell,- mert örülök, hogy tudok engedelmeskedni, s mert tudom, hogy a világ, amelybe lépek, az előbbinél magasabb.
Semmi sem fáj.
Szívemben béke van.

De a virágok, a virágok ! „...-

Hamvas Béla

<O</O

Idézet, - Hamvas kapcsán, - a halálról....

"A növény két világban él és kettőt köt össze : a föld alattit, azt,ahol a halottak vannak, ahol az anyag van, és a föld felettit, ahol a lelkek vannak s ahol a szellem van.
Ezért a növényi lét nyílt, - olyan, mint a híd vagy a kapu, nyitva kifelé és befelé, felfelé és lefelé.
Nyíltabb, mint az emberé, aki a földtől már elvált és a földalatti sötétség felé tehetetlen.
A virág, mint a növény szellemi szerve, lélekszimbólum.
A sötét rész, a gyökér, a halottaké akiknek teste lent van, a virág, a világos rész, a halottaké, akiknek lelke fent van..
<O</O
A virágot a lélek szedi.
A virág az egyetlen kép a földön, amiben a lélek önmagára ismer.Gyökerem a sötétben van, - s a fény felé növök.
<O</O
Virágot szedni annyi, mint virágozni, s ez annyi, mint átmenni egy kapun az ismeretlenbe.
Amikor a virágot leszakítom, - átmegyek a misztikus hídon.
Hová?
Nem tudom.De tudom, hogy megmagyarázhatatlan gyönyörűségben részesülök s a lét eddig titkos irányába megnyílok.

Az etruszkok asszonyaik a sírkövére virágot faragtak, - se nevet, se mást, se kort, se rangot.
Mit mond a sírkő?
-"Aki itt fekszik, virág volt.Élni tudta azt, amit a bölcsek csak gondolni..."-

<O</O
/ Hamvas Béla /

Több vagy mint gondolnád

Hamvas Bélát nagyon szeretem és tisztelem. Ő egy szellem-óriás volt közöttünk, kevés hasonló születik közénk, de általa talán jobban megértjük a dolgok lényegét.
Nagyon sok furcsa dolog történik velünk, álom, megérzés, stb..A többségünk nem beszél soha, senkinek róla. Fél, hogy bolondnak nézik a többiek, akikkel ritkábban fordul elő ilyesmi. Egyik apróbb megérzésem:Felébredtem és furcsálottam miért jár azon a fejem, hogy munkahelyemen az egyik villanykapcsoló zárlatos és tüz keletkezik belőle.
Szóltam, hogy a karbantartó ellenőrizze, tényleg hibás-e? Két nap múlva kigyúladt a kapcsoló és tűz keletkezett, de sikerült eloltani. Kérdeztem a karbantartót, hogy lehetséges, az, hogy a javítást követően ez a probléma mégis bekövetkezett? Azt mondta, sok volt a munkája és még nem tudott foglalkozni a hibajavítással, nem gondolta, hogy ilyen sürgős a javítás. Azóta sem tudom, hogy megérzés volt-e, vagy a meghibásodással kapcsolatos gondolatom materializálódott valamilyen módon? Mit gondoltok?

"Nagyon sok furcsa dolog történik velünk, álom, megérzés, stb..A többségünk nem beszél soha, senkinek róla.
Fél, hogy bolondnak nézik a többiek, akikkel ritkábban fordul elő ilyesmi. Egyik apróbb megérzésem:Felébredtem és furcsálottam miért jár azon a fejem, hogy munkahelyemen az egyik villanykapcsoló zárlatos és tüz keletkezik belőle.
Szóltam, hogy a karbantartó ellenőrizze, tényleg hibás-e? Két nap múlva kigyúladt a kapcsoló és tűz keletkezett, de sikerült eloltani..."


Kedves Mcsi!
<O</O
Hát, - én sem tudnám eldönteni, - de talán nem is fontos.
Azt gondolom, - bármelyik lehetséges.
<O</O
A tény azonban, hogy kaptál egy figyelmeztetést, - és egy lehetőséget a hiba elhárítására, - az, nagyon fontos.
Minden bizonnyal, - állandó szolgálatban van az angyalod, - aki vigyáz Rád.
Számíthatsz rá.
Én, - azt gondolom.
<O</O
Így aztán, - annak, - hogy a „jel”, - amit kaptál, - megérzés-e, - vagy a gondolati energia realizálódott ilyen módon, - annak már nincs is jelentősége.
A továbbiakban, annak van jelentősége, - hogy az utadat járva, - észrevedd a többi jelet is, - amit kapsz.

Nekem, - magamnak is voltak ilyen, - megdöbbentő megérzéseim, pici gyerekkoromban.
Az én megérzéseim azonban, - csak pillanatokkal, - a lehetséges tragédia előtt érkeztek
De, - vettem őket.
Bővebben, ezekről a dolgokról a hamarosan megjelenő könyvemben, részletesen írok.
<O</O
Márta

Kíváncsi vagyok

Köszi a választ Márta! Lehetne a könyvedről valami közelebbit tudni? Nagyon érdekelnek ezek a spirituális témák és nem könnyű az eligazodás. Így inkább kérdéseim vannak, mint válaszaim.

tetszik

Lehet, hogy nagy igényű vagyok

A helyzet az, hogy nem szeretnék önmagammal levelezni. A skizofréniás terápiát az avatott terapeutákra hagyom. Van ott valaki?

Válasz Mcsi leveleire...

IDÉZET:<O</O
<O</O
„Köszi a választ Márta! Lehetne a könyvedről valami közelebbit tudni? Nagyon érdekelnek ezek a spirituális témák és nem könnyű az eligazodás. Így inkább kérdéseim vannak, mint válaszaim. <O</O
<O</O
Lehet, hogy nagy igényű vagyok <O</O
<O</O
A helyzet az, hogy nem szeretnék önmagammal levelezni. A skizofréniás terápiát az avatott terapeutákra hagyom. Van ott valaki? ..."<O</O
<O</O
Kedves Mcsi !<O</O
<O</O
Egyszerre válaszolok a két leveledre.<O</O
Sajnos, - néhány napig, gond volt az internetemmel, - ezért késtem.<O</O
Túl sok kérdést nem tettél fel, - csupán kettőt.<O</O
A két kérdő mondaton kívül, - van még 4, - azaz négy kijelentő mondat, - amire úgy látszik, valóban nem érez senki késztetést, hogy azokat kibővítse, vagy taglalja, - helyetted.<O</O
<O</O
Az első kérdésedre a válasz: Köszönöm.Igen. Lehetne. <O</O
Ha beleolvastál volna a topicba, - pláne, ha olvasgattál volna ott, - akkor ezt a kérdést, fel se tetted volna.<O</O
<O</O
De, - hogy ne kelljen az idődet pazarolni, - ezért elmondom, hogy nem spirituális témákkal foglalkozik a könyvem, - mindössze van benne néhány különös esemény, ami oda sorolható.<O</O
Ha a CH. Fórumon körülnézel, számtalan, - nagyon jó - topicot találhatsz, - ami segít a spirituális világban eligazodni.
<O</O
A második, rövidke leveled, rövidke kérdésére a válasz :Igen.
Ha pontosan akarod tudni, hogy hányan, akkor a Fórum oldalán megtalálod a látogatottságra vonatkozó választ.
<O</O
S végül még valami, arra, - amit bejegyzésed címéül választottál:
"Lehet, hogy nagy igényű vagyok..."
Ahhoz, - hogy az ember, joggal legyen nagy igényű, - először, - nagyon sokat kell nyújtani.
Sőt, - ezzel kell kezdeni.

Márta





<O</O
<O</O

Könyvrészlet...

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%" colSpan=3></TD></TR><TR><TD width="1%"></TD><TD width="98%">
SZERETTEM A VILÁGOT.....
Könyvrészlet: a Laudetur c. könyvből.

Szerettem a világot! Igen.
Ezért, volt egy idő, - ráérő asszonykoromban, - amikor, mindenáron meg akartam menteni.
Akkor éppen, a tai chi-vel.

Más kérdés, hogy sokkal később, amikor már sok, - és mindenféle fajta - ázsiai embert ismertem, - és a jól ismert keleti nyugodtság, a közmondásos udvariasság, az előzékenység, a léleknyugalom, és a derű, nem volt megtalálható ezekben az emberekben, sőt, - nagyon is stresszesek voltak, - igencsak elgondolkodtam.
Lehet, hogy nem tai-chiztak eleget?
Vagy nem használt?
Nekik sem?

A tai-chiről, .....- Amszterdam mellett, egy aranyos, tengerparti faluban, - Bergenben - hallottam először. Nem túl sokat.
Internet, akkor még nem volt. Irodalmat sem találtam róla. Amikor pedig találtam, - akkor már nem érdekelt.
Régen volt.
Amikor először hallottam róla, - oda voltam tőle, meg, - ....érte.
Férjem, nem annyira. Ő, - azt mondta, hogy : -,,a ,,semmi"- ből, nem lesz más, ... csak ,,semmi"...-...egyszerűen, ,,semmi"...-
- Semmi, ...nnna...!..- mondta - .... érted, Anyukám?

Tai-chi
A tai-chi, testi-lelki-szellemi egység, béke, jóakarat.

Amikor a házigazdánk ismerősétől hallottam róla, azonnal, és lelkesen bekapcsolódtam a csoportjukba.
Túl sokat nem tudtam meg az egészről, - mert én, nem tudtam hollandul, - csak németül. Az ismerős pedig csak hollandul tudott, - németül meg nem.
Különben is utálta a németeket.
A csoporttársakkal is, nagyjából ez volt a helyzet.

A csoportban, amihez csatlakoztam, - s amiről voltaképpen, azt sem tudtam, hogy micsoda, -megtanultam egy szép mozdulatsort, és egy légzési technikát, - ami elősegíti a természetes energia áramlását.
Ezt követően, pedig, ... csupán,..... csak ülni kellett, - és meg lehetett vele menteni a világot.

A tai-chi, - először rendezi az ember testét, - majd a lelkét is. Aztán, - bármit el lehet vele érni.
Azt mondták.
Nekem, -.... azt mondták.

Csak ülni kellett.
Naponta egyszer-kétszer ülni, - és úgy, 8-10 órácskát, vagy többet meditálni, - ...úúúúúgy, - ...minimum harminc éven keresztül.

Csak ülni kellett.
Hát, mért ne tettem volna én ezt meg a világnak?.... - ami ugyan, - olyan-amilyen, - ....de én azért, szerettem.
Még, az is lehet, hogy azért szerettem, - mert olyan volt, amilyen.
Sokféle, és folyton változó.
Gyönyörű és Gonosz, ..és Csodálatos....-
Csak egyszer élhető.

Szerettem élni!
Szerettem.
Akármilyen is az élet....-

Mert, ha egyszer, már megjártad a pokol legmélyebb bugyrait, - ...és túlélted, - ..onnan, már a puszta létezésednek is örülsz.
Akármilyen is az élet.
Akármilyen.

Szerettem élni. Igen.
Valószínűleg, éppen azért szerettem annyira, mert többször is megtapasztaltam, hogy milyen érzés az, - amikor a halál, huzamosabb ideig ott áll az ember ágyának végénél.
Ha ezt, túléli az ember, - valamiféle csoda folytán - akkor már teljesen mindegy, hogy milyen az élet, - csak élet legyen.
Nincs más fontos, - csak az élet.
Mindegy, hogy milyen.
Élet.
Élet.....-...akármilyen is.
Meg kell becsülni minden lélegzetvételnyi pillanatát.

És, - ha az emberben, van még egy, már mérhetetlenül parányi kis élet szikrája is, - ösztönszerűen harcol, - hogy élhessen tovább.
Harcol, még a percekért, pillanatokért is.
Mert az is számít.
Egyetlen perc is számít, - vagy egyetlen pillanat.
Az is győzelem, ha az ember, egyetlen percre visszajön, - ...és maradhat még, -...csak egyetlen percig, ...vagy egyetlen pillanatig.
Az is számít, - igen.

Férjem kollégájának páciense, egy nagyon idős hölgy, - aki szeretetteljes környezetben élt, - sokáig hadakozott a halállal.
A csatát, - úgy tűnt, - nem ő nyerte meg.
Este 8 órakor az orvos kiállította a halotti bizonyítványt, de jó 2 órával később, - még nem jött meg a halottszállító, szerencsére.... - és az idős néni, hirtelen felült, leszedte magáról a leplet, és - bár legalább fél éve nem tudott beszélni - ...hirtelen megszólalt :
- Angélám, ...kislányom....-

Szegény, - Angélám, kislányom -....bár imádta az édesanyját, annyira megijedt akkor, hogy sikítva rohant hozzánk.
Szemben laktunk, - a férjem, nem volt otthon, - így elrohantam a kollégájáért, - aki legalább annyira megijedt.
Ő állította ki - ugye, - a halotti bizonyítványt.
A néni, ezt követően, - jó egy hétig élt még, - boldogan.
Beszélt is.

Elmondta, teljes részletességgel, hogy odaát járt, de vissza akart térni, - el akart mondani, a család számára, valami nagyon fontos dolgot, - de eddig csak halogatta.
Aztán elment.
De visszajött, hogy elmondja, - ...és segítették is ebben őt, odaátról.
Ha csak egy rövid időre is, - de győzedelmeskedett a halál felett, - elintézte azt, amit akart.
Elmondta.
El tudta mondani, - képes volt rá.
Megnyugodott.

Aztán, egy jó hét múlva,.... egy reggel nem ébredt fel többé, - végleg elaludt.
Tényleg végleg.
De, - kapott egy hetet ajándékba. Ő is, - meg a családja is.

Mindig azt mondta a férjem, - hogy:
- ....csak ez az élet van,.... ez az egy, és nincsen több! .... nincsen több, -... és nincsen más.....-.
Még, - szúnyogként se jöhetek vissza újra, - ne is számítsak rá, - ne reménykedjek benne.
- Olyan az ember, - mondta ő, - mint egy vekker,...addig él, ameddig fel van húzva, aztán kész, vége, roló.....-

Nem hitt abban, hogy van lelkünk, ami független a testtől, - abban hitt, hogy az,- csak a testünk működésének eredménye.
Amikor pedig a test működése megszűnik, - a testtel együtt a lélek is meghal, elenyészik.
Meghal.
Kész.
Vége.
Roló.

Az ő nézetei, - nekünk, furcsák, idegenek voltak, és nagyon ellentmondásosak, - nem tettük magunkévá őket.
Férjem, - templomba járó, hűséges görög katolikus volt, - aki gyakorolta is a vallását.
Gyanítom azért, mert a vidéki kisváros, ahol ő körzeti főorvos volt, - elvárta tőle.
Mi, - bár nagyon ritkán jártunk templomba, mélyen Istenhívők voltunk, és vagyunk.
Hittünk, - és hiszünk az örökéletű lélekben, -... a vekkerben, és a rolóban azonban nem.

Fel nem foghattam, hogy a férjem - miért tagadja a lélek létezését, és halhatatlanságát.
Addigi véleménye és meggyőződése ellenére, azonban, - amikor a szomszéd néni meghalt, és visszajött, majd elmesélte, mi újság odaát, - férjem meggyőződése, erősen megingott. Zavarba jött.
Mélyen elgondolkodott. Sokkal később aztán, visszatért rá.
- Még, az is lehet, ...még az is lehet, ..- mondta zavartan, - de az is lehet, hogy a néni, csak fantaziált, ...öreg volt már, azt se tudta, mit beszél, -....nem volt ki minden kereke....-

Nem vitatkoztam vele, - mert úgyis mindig neki volt igaza.
Másnak nem lehetett.
A kérdés, - hogy mi van odaát?....továbbra is fennáll.
Kinek-kinek a hite szerint.

Én azonban, tartottam magam ahhoz, - hogy szeretek élni, szeretek itt lenni.
Bár hitem és meggyőződésem szerint, Isten van odaát, - és sok mindenki más is, akit szeretek,- én, mégis, nagyon de nagyon szeretnék itt maradni, minél tovább.
Ameddig csak lehet.
Nem olyan sürgős a találkozás senkivel.
Ráérünk.
Több időt töltünk úgyis odaát, - mint itt.

Most kell élni, - most, amíg lehet.
Szeressük ezt a világot., - bár.... - olyan, amilyen, - szeressünk benne élni, - örüljünk neki.
Amíg csak lehet.

Tai-chi....
Amikor hallottam róla, hogy meg lehet menteni a világot, - azonnal tudtam, hogy részt akarok venni ebben.
Nem akarok kimaradni belőle.
Bármit megtettem volna a világért.

Elfordultam hát mindentől, ...- legfőképpen, a házimunkától és a férjemtől. Nem volt nagy áldozat.
Anyám, közben, ,,vitte ,, a házat és a háztartást, - ...törődött a férjemmel, a gyerekemmel és minden mással is.
Én pedig ülhettem nyugodtan a fenekemen.
Ez volt a dolgom.
Nekem, -.... csak ülni kellett.
Csak ülni kellett.
Mert meg akartam menteni, és jobbá akartam tenni a világot.

Tai-chi
Csak ülni kellett.
Nem volt mese, -.... ülni kellett.
A világot akartam...-

Én, csak ülök, nem csinálok semmit, -..... a világ pedig gyógyul. Hegednek a sebei, minden a helyére kerül, minden rendeződik, .... a világ is rendeződni fog, gyógyul, kikristályosodik, -...ha a dharma bennem rendbe kerül.
Megvilágosodom.
Meglehet annyira, hogy a környezetem is észreveszi majd, - ....mert világítani fog a fejem.

Gyakoroltam.
Kitartóan gyakoroltam, - ....újra próbálkoztam, - de a megvilágosodás, csak nem tört rám.
Férjem aztán szólt,.... - merthogy aggódott, -... tyúkszem nő majd a fenekemen.

Hiába engedtem, - vagy legalább próbáltam elengedni mindent, ami bennem volt, - nem sikerült.
Nem világosodtam meg.
Sokáig.
A világ helyzete is maradt pont olyan, - mint annak előtte volt.

Férjem aztán, ...megint szólt, hogy ...-,,Anyukám....."-

Nem hallgattam rá.
Nem hallgathattam rá.
Csak ültem,.... csak ültem....-
Szólni, - nem lehetett hozzám, - bezavart volna a megvilágosodásomba....-
Így hát, csak ültem, ...csak ültem, ....-
Hétfő hajnaltól, kedd estig, ....-
Aztán tovább is....-
De, - ... a megvilágosodás, csak nem tört rám.
A világ, meg, .... - ugyanolyan maradt.

Néztem tükörbe, - de hiába, - ..... a fejem se világított.
Csak a vasalnivalóm dagadt hegyekké, meg az elfelejtett, - magamból kizárt -.... összes kötelesség.

,,Idő,...idő, ..."- Mondta a holland ismerősünk.
Évek kellenek, amíg az ember, megtanul, helyesen ülni, ....a többi aztán már gyerekjáték,.... jön magától, - ....csak gyakorolni kell....-
Gyakorolni kell....-
Évekig, - gyakorolni kell.....-
Ülni,.... nem moccanni,.... egy helyben ülni,.... mozdulatlanul, ...egy helyre koncentrálni, ...és ülni, ...ülni....-

A gond, akkor kezdődött, amikor jött, -.... az ismerősünk, szintén holland ismerőse, - és azt mondta, hogy van egy zen mondás, - miszerint, ha már megvilágosodtam, akkor még legalább, további húsz évig kell gyakorolnom, hogy ,,megvilágosodjak",.... - vagy tovább,...tovább,...-

- Húsz év?....húsz éééév...?!...- jajdult fel a férjem - ....Anyukám, - ez nem fog menni, ...ez nem fog menni, ...te ahhoz már túlkoros vagy...-

Én, ...csak ültem...csak ültem...-
Még szerencse, -...különben, seggre estem volna.
- Még, hogy túúúlkoros?!....túlkoros??...- gondoltam -...Még nem voltam negyven!
Teljesen felhúzott a férjem.

- Anyukám, ....ne csináld ezt velem, ....nem teheted ezt,... Anyukám,....nem teheted,...annyi dolgod van, ... - ...megmasszíroznád a fejemet?....hát a lábamat?...hát a vállamat?.....-

Nem válaszoltam.
Csak ültem tovább.
Ebben az üldögélésben, magához tér, és gyógyul a világ, - gondoltam - ....nem hagyhatom abba.

Próbálkoztam, étlen, szomjan, - szemhunyás nélkül,... próbálkoztam.....-
Nagyon nehéz az üldögélés,.... nagyon nehéz.
Ha cementes zsákokat cipelnék egész nap, vagy kertet ásnék, esetleg szenet lapátolnék, - az se lehetne nehezebb, - gondoltam - mégis megteszem ezt a világért ...-
Csak ültem, ...csak ültem, -....tele reménnyel, tovább.

- Anyukám...-

Beleéreztem magamat a férjem helyébe.
Aki kívülről nézi, lehet, hogy nem is érti az egész üldögélés lényegét, - nem is értheti.
A dharma, - bennem kerül rendbe, bennem rendeződik, - ...kristályosodni kezd, ...a világ is összeszedi majd magát, és a világ is rendeződni kezd......-
Véget érnek a háborúk,.. megszűnnek a gyermekmunkák,... megszűnik az éhínség, ...
talán, még a súlyos betegségek is megszűnnek, ... ki tudja ..? - ...meg az energiaválság, ...meg a légszennyezettség...ki tudja ?... megszűnhet a szex rabszolgaság is, ...meg a gyermekprostitúció, ... ki tudja ?...ki tudja...? -

Csak ülök. Csak ülök.
Előbb vagy utóbb, kitör rajtam a megvilágosodás, - és még a férjem is észreveszi majd.
Hát, ...csak azért is, - ülök.
Ülök tovább.

- Anyukám, ...- hallom, nagyon távolról a férjem hangját - ...azt fogadtuk, ....hogy jóban rosszban, ...hogy mindenben....-
-...hogy mindenben ?... hogy mindenben ?....- robbantam hirtelen - ...éppen te mondod, hogy mindenben ?....ne nevettesd ki magadat, ...még, hogy mindenben?....-

Na igen.

- Szóval, hogy mindenben?...akkor, mi a csudát hadonászol itt az orrom előtt ? ....Miért nem ülsz itt mellettem, és mért nem érzed azt, amit én ? ...Mért nem gondolkozol úgy, mint én...?...Miért?...és miért nem meditálsz velem együtt,...miért?....miért?...miért?
Különben pedig, most én kérdezem, - ...megmasszíroznád a fejemet??...hát a vállamat??....hát a lábamat???...na ugye, hogy nem???.....-

- Anyukám, ...Anyukám, ...hallgass meg...-

De, - nem akartam.
Mérges voltam.
,,Bezavart" a férjem.

Hogy tudnám így elengedni azokat a dolgokat, amelyek foglalkoztatnak?
Hogy tudnám kizárni őket?...
Hogy tudnék ,,mindent" elengedni?...mindent megtisztítani?
Fontos a megtisztítás.
Nagyon fontos.
Ez így,.... - ilyen lelkiállapotban nem működik.
Mérges voltam. Igen.

Néztem a férjemet, - azt, .... aki most itt áll előttem, -...és felhúz, mint egy vekkert, hogy sokáig éljek.

Férjem, türelmetlen volt, ....és egyre türelmetlenebb, ...- ... nem hitt a Tai-chi-ben, és egyre jobban utálta.
Le kellett hát mondanom róla.
Akár akartam, - akár nem.

Nem volt könnyű, - és nem volt egyszerű.
Volt valami, ami csak az enyém volt, hittem benne - és örömet találtam benne, - mégis, le kellett mondanom róla.

Idővel,.... idővel aztán, - ..elfelejtettem a Tai-chit....-

Nem sikerült hát megmentenem a világot, - sem csoportban, sem egyedül.
A világ, - nem lett jobb, csak más, - és, nem tőlem, hanem magától.

Az élet, pedig, -..... ment tovább, - akár ültem, - akár nem.



</TD></TR></TBODY></TABLE>

Szívroham esetén...

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%" colSpan=3></TD></TR><TR><TD width="1%"></TD><TD width="98%">Este negyedhét van, autózol hazafelé egy szokásosan nehéz munkanap után.- Fáradt és frusztrált vagy és természetesen egyedül vagy......-
VALÓBAN IDEGES ÉS ZAKLATOTT VAGY....

Hirtelen, - erős mellkasi fájdalmat érzel, mely a karodba és az állcsontba sugárzik.
Csak 5 mérföldre van a lakásodhoz legközelebb eső kórház...- De nem tudod, képes leszel-e elérni odáig.
MIT TEGYÉL ???

MÁR VETTÉL RÉSZT ÚJRAÉLESZTŐ TRÉNINGEN, DE A FICKÓ, AKI A TANFOLYAMOT TARTOTTA, NEM MONDTA EL, HOGYAN KELL EZT SAJÁT MAGADON CSINÁLNI !!!
HOGYAN LEHET TÚLÉLNI EGY SZÍVROHAMOT, HA EGYEDÜL VAGY?

NAGYON SOK EMBER VAN EGYEDÜL, AMIKOR SZÍVROHAM ÉRI.
AMIKOR AZ EMBER RENDETLEN SZÍVVERÉST ÉS ELGYENGÜLÉST ÉREZ, 10 MÁSODPERCE VAN ADDIG, AMÍG ELVESZTI AZ ESZMÉLETÉT.
MI A TEENDŐ ??

A VÁLASZ:
NE ESS PÁNIKBA!
KEZDJ EL NAGYON ERŐSEN ÉS ISMÉTELTEN KÖHÖGNI!
MINDEN EGYES KÖHÖGÉS ELŐTT LÉLEGEZZ MÉLYET. A KÖHÖGÉS MÉLY ÉS HOSSZÚ LEGYEN, MINTHA KÖPETET AKARNÁL FELKÖHÖGNI.

A LÉGZÉST ÉS A KÖHÖGÉST ISMÉTELD 2 MÁSODPERCENKÉNT, MEGÁLLÁS NÉLKÜL, AMÍG A SEGÍTSÉG MEGÉRKEZIK, VAGY A SZÍVED ÚJRA NORMÁLISAN NEM KEZD DOBOGNI.

A MÉLY LÉGVÉTELEK OXIGÉNT JUTTATNAK A TÜDŐBE. A KÖHÖGÉSSEL JÁRÓ MOZGÁS ÖSSZENYOMJA A SZÍVET ÉS ÍGY FENNTARTJA A KERINGÉST.
A SZÍV ÖSSZENYOMÁSA SEGÍTI A NORMÁLIS RITMUS VISSZATÉRÉSÉT IS.
ÍGY A SZÍVROHAM ,,ÁLDOZATAI" EL TUDNAK JUTNI A KÓRHÁZIG.

Készült a JOURNAL OF GENERAL HOSPITAL ROCHESTER
240. száma alapján.

MONDD EL EZT ANNYI EMBERNEK, AHÁNYNAK CSAK TUDOD!

MEGMENTHETI AZ ÉLETÜKET !!!
NE GONDOLD, HOGY TÉGED NEM ÉRHET SZÍVROHAM,- HA 25-30 ÉVES VAGY. NAPJAINKBAN AZ ÉLETMÓD VÁLTOZÁSOK MIATT, - SZÍVROHAM MINDEN ÉLETKORBAN ELŐFORDULHAT.
NEM VAGY KEVÉSBÉ ESÉLYES RÁ, CSAK MERT NEM DOHÁNYZOL, NEM KÁVÉZOL, VAGY MERT ÉPPEN VÉKONY VAGY!

A MAGYAR FÉRFIAK 38%-A SZÍVROHAMBAN, VAGY ANNAK SZÖVŐDMÉNYEIBEN HAL MEG ÉS ÁLTALÁBAN AZÉRT, - MERT EGYEDÜL VAN.

GONDOLJ A BARÁTAIDRA ÉS KÜLDD EL ANNYI BARÁTODNAK, AMENNYINEK CSAK TUDOD.



</TD><TD width="1%"></TD></TR><TR><TD width="100%" colSpan=3></TD></TR></TBODY></TABLE>

Kedves Apolka!

Köszönöm, hogy megosztottad velünk, egy nagyon nehéz időszak történetét.
Mindannyiunk nevében köszönöm, a megtisztelő bizalmadat is.

Amikor ez a topic elindult, - pontosan tudtam, hogy mit szeretnék.
Szerettem volna egy lehetőséget adni, mindenkinek, - köztük magamnak is, - ahol elmondhatjuk azt, - amit, - senkinek, sehol, - talán soha el nem mondanánk.
Szerettem volna, ha mindenki, - akinek erre szüksége van, - érzi, hogy nincs egyedül, - vele vagyunk, - vele érzünk.

Tudom, - mit jelent, hogy a testvéreid nélkül, magadra maradtál a nagybeteg Édesanyáddal.
Nagy ajándék, - hogy támaszod ebben a saját családod.

Magam is átéltem ezt, - és leírhatatlanul nehéz volt. Vele voltam Édesanyámmal, akkor amikor elment, - és lecsókoltam a szeméről, - az utolsó könnycseppeket.
25 éve halt meg, - de soha nem engedtem el.
Csak a fizikai teste távozott, - de a lelke velem maradt. Szükségem volt rá, - ahogy, a még hátralévő életemben is.
Azt mondják, el kell engedni, - hadd járja a lélek a saját útját.
Én azonban, - magamra, és a saját szívemre hallgatok

Mindig mindenkit el tudtam engedni, - aki elment. Az Édesanyámat, - soha egyetlen percre sem, - a lelkünk, össze van nőve.
Isten, - talán - megbocsátja ezt nekem, - az Édesanyám pedig biztosan.
Az örökkévalóság, - ahol az ember újra találkozik a szeretteivel, nagyon hosszú, - a földi élet pedig nagyon rövid.
Az emberi élet, - behatárolt. A lélek élete, - végtelen.
Szeretteink, - nem érzik az időt, amíg újra találkozunk. Miért engedném el?
Édesanyámnak, - szeretném hinni, - nem teher ez a várakozás, ahogy az sem, - hogy mindig velem van, - minden gondomban, örömömben, bajomban, szomorúságomban.
Benne van minden gondolatomban, minden sóhajtásomban, - talán minden lélegzetvételemben is.

Mély együttérzéssel gondolok Rád Apolika, ezekben a nehéz napokban, amit át kell élned, - és vigasztalásul szeretném mondani, - hogyha elmegy az Édesanyád, - nem megy el egészen. A lelke, - ott marad Veled. Ameddig csak akarod, ameddig csak szükséged van rá.
Kívánom, - hogy Isten, továbbra is elegendő erőt adjon Neked !
Szeretettel ölellek: Márta

Hmm hmmm, kellene már egy kis betűkebe és sorokba szedett Bubamama

a másik:
sok erőt kívánok Neked Apolika, majd gondolok rád. Bár nem tudom hova, és milyen messze gondolok de úgyis megtalál.