Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Igen, sajnos a megoldás nem egyszerű. Az álom "csak" ennyi, felébredek és utána megpróbálom folytatni ahol abbamaradt, de eddig még nem sikerült. Most még nem tudom, milyen lenne az a helyzet, amelyben nekem lenne hatalmam, de ez nagyon jó ötlet, köszönöm. Ezen még dolgoznom kell! :)
Bocs, majdnem offoltam! Ágica, hozd át az álmodat, ha van kedved, az álomfejtő topikba.
 

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Erika! Szerintem is karácsonyozik midenki. Gyüjtjük az élményeket, aztán majd elmeséljük, hogy kivel milyen jók történtek.

Márti, ugye nincs baj! Régen voltál errefelé!
 

bubamama

Állandó Tag
Állandó Tag
Nincs baj...

Drága Cathy, és Mindenki !

Hát, ....nagyon megviselt bennünket az influenza,..... - mindegyikünknél volt egy kis szövődmény is.Talán, - lassan túl vagyunk rajta.
Kicsit még, "szalad" a szívem, ...és egy kicsit remeg a lábam.
Ennek ellenére, - készülődöm már nagyon a karácsonyra.....-

A hét végén, biztos, hogy jövök olvasgatni is, -....és felteszek egy részletet a "Gyerekek", mindennapjaiból.
Derűs dolgok is történtek velünk, - ...most majd abból válogatok.

Szeretném megköszönni Nektek, a látogatásaitokat a Shvong-nál, - és a nagyon kedves bejegyzéseiteket ugyanott. Nagy örömet szereztetek vele, - és nagyon sokat segítettetek!
Szívből köszönöm!

Mindenkinek, kellemes karácsonyi készülődést kívánva, szeretettel ölellek Benneteket : Mártakiss
 

Totu Erika

Állandó Tag
Állandó Tag
<TABLE class=tborder style="BORDER-TOP-WIDTH: 0px" cellSpacing=1 cellPadding=6 width="100%" align=center border=0><TBODY><TR title="763622 üzenet" vAlign=top><TD class=alt1 align=middle width=125>cathy222</TD><TD class=alt2>Szia Erika! Szerintem is karácsonyozik midenki. Gyüjtjük az élményeket, aztán majd elmeséljük, hogy kivel milyen jók történtek</TD></TR></TBODY></TABLE>

Most megint van 5 percem draga Cathy most karacsonyig rengeteg a munka itthon az uzletben na meg a csalad egyszoval egy ideje olvasgatni is alig van idom neha lopok 5-10 percet az eletembol es szusszanas kozben olvasgatok. Igerem karacsony utan sokkal aktivabb leszek.

<TABLE class=tborder style="BORDER-TOP-WIDTH: 0px" cellSpacing=1 cellPadding=6 width="100%" align=center border=0><TBODY><TR title="763765 üzenet" vAlign=top><TD class=alt1 align=middle width=125>bubamama</TD><TD class=alt2>Nincs baj...
<HR>

Hát, ....nagyon megviselt bennünket az influenza,..... - mindegyikünknél volt egy kis szövődmény is.Talán, - lassan túl vagyunk rajta.
Kicsit még, "szalad" a szívem, ...és egy kicsit remeg a lábam.
Ennek ellenére, - készülődöm már nagyon a karácsonyra.....-

A hét végén, biztos, hogy jövök olvasgatni is, -....és felteszek egy részletet a "Gyerekek", mindennapjaiból.
Derűs dolgok is történtek velünk, - ...most majd abból válogatok.

Szeretném megköszönni Nektek, a látogatásaitokat a Shvong-nál, - és a nagyon kedves bejegyzéseiteket ugyanott. Nagy örömet szereztetek vele, - és nagyon sokat segítettetek!
Szívből köszönöm!
</TD></TR></TBODY></TABLE>

Kedves Marta

Pihend jol ki ezt a virust mert a ferjem mar egy honapja, hogy elkapta es allandoan visszaesik mert nem akarja pihenni. Elmulik a betegseg majd 1-2 napra ra ujbol visszaesik. Majd karacsony este odakotozom ot is az agyhoz es ki nem engedem januarig ameddig jol nem lesz.
Szoval vigyazz magadra es gyogyulgass.

Az uj tortenetet nagyon varom de annal jobban azt, hogy hirul add meglehet venni a konyvet a boltokban.

Nagyon sok szeretetel Erika

pic_karacsony_big.jpg


Es termeszetesen mindenkinek kellemes karacsonyi felkeszulest kivanok.
 

agica27

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszönöm, átviszem, csak most ezer a dolgom - igen, a Karácsony! De nagyon élvezem és örömmel csinálom. Épp tegnap hallottam egy előadáson, hogy az előadónak nehezen sikerül felidéznie magában a karácsonyi hangulatot. Ez hogy lehet? - sajnálom Őt, de szurkolok, hogy sikerüljön.
Szeretetteli ölelés Mindenkinek!
 
M

mord

Vendég
Miért kell sajnálni, ő olyan sokfélék vagyunk, ez a sajnálat lekezelő, te több vagy?
 

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Miért kell sajnálni, ő olyan sokfélék vagyunk, ez a sajnálat lekezelő, te több vagy?
Ajh! De jó, hogy ide tévedtél!!!:-D
A karácsonyi hangulat csodálatos dolog. Ha valaki ezt nem érzi át, és csak később ismeri meg, akkor tudja igazán megérteni, mit veszített addig.
 

apolika

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok, a család, és én is küzdünk a betegséggel....
Vajon miért van az, hogy mindíg akad valaki, aki "belerondít" a beszélgetésbe?
Nagyon sajnálom azokat, akiket a karácsonyi hangulat nem tud elvarázsolni...nagyon erős a blokk náluk...

Legyen szép ez a vasárnapotok is....
 

b.p.

Állandó Tag
Állandó Tag
Miért kell sajnálni, ő olyan sokfélék vagyunk, ez a sajnálat lekezelő, te több vagy?
;) Szia Mord! Szerintem kevered a sajnálatot a lesajnálással. Sajnálom például, ha valakit megbántok, sajnálom, ha valakinek a beszélgetését megzavarom oda nem illő beszólással, sajnálom, ha valakivel nem vagyok egy véleményen. Ebben semmiféle felsőbbrendűségi érzés nincs. A lesajnálás, az tényleg tartalmazza azt az érzést, hogy a megnyilatkozó több, mint akiről szól.

Elmondanád, hogy miért nem állsz be az ünnepvárók sorába? Magányos vagy? Más a vallásod? Én a Szilveszteri nagy népi móka kacagást nem kedvelem. Amíg volt kivel, addig az ő kedvéért résztvettem benne, de mára már inkább vagy gyerekpásztorsággal, vagy azzalse élem túl a petárdázást az ablak alatt. El ne kiabáljam, mintha eredményesen csökkentették volna a durrogtatást! :mrgreen:

Elmondanád, hogy a Művésznőnek miért ezt a képét tetted fel logódnak? Első ránézésre nem ismertem fel!! :mrgreen: Annyi sokkal kedvesebb, az egyéniségét szerintem jobban kifejező képe van, érdekelne, hogy te miért ezt választottad...
 

bubamama

Állandó Tag
Állandó Tag
Mindennapjaink....


Aztán, - Meli is iskolába került, és ettől kezdve megint, - nálam voltunk. –
Ő, - szintén könnyen elfogadta az iskolai rendet, és beilleszkedett a kis közösségükbe.
Nem tanult olyan könnyen, mint Szofi, - de hihetetlenül szorgalmas, és lelkiismeretes volt.
Ő, a tanulásba, - szó szerint, - beleizzadt mindennap.
Csak csodálni tudtam érte.
A jó eredményeiért, - keményen megdolgozott, és megszenvedett.
Ráadásul, mindenféle szakkörre is beiratkozott, mert minden érdekelte. –
Mindketten jártak hittanra, jártak balettra, - és mindketten zenét is tanultak.
Én, úgy éreztem, - túlvállalták magukat.. – ….
Meg, - engem is….-
Az időnk, - az egész délutánunk, - mindennap, - rohangászással, és kapkodással telt el. –
Soknak tartottam.….. –
A lányom azonban, - nem értett ezzel egyet, - így jó, így helyes, kóstoljanak csak bele mindenbe, ami érdekli őket, - vagy amihez hirtelen kedvük támad.
<O:p</O:p
Az én külön véleményem viszont az, hogy ne kóstolgassanak, ….-a kóstolgatásnak, nincs sok értelme, - az ember tudja, hogy mi az ami igazán érdekli, - tanulja azt, ….de azt nagyon jól.
Lányom, - nem osztotta a véleményemet.
-„Csinálják csak…..”- mondta, – … nekem meg, egyébként is, - úgysincs semmi dolgom, - ráérek velük, ide-oda járkálni.
<O:p</O:p
azt vettem észre, hogy lótok-futok, - hozom őket, - viszem őket, - várok rájuk, - vagy rohanok utánuk azzal, - amit éppen otthon hagytak, - balettruhákkal, cipőkkel, - vagy , - klarinéttal, furulyával, kottákkal, - néha, még az iskolatáskával is.- ….merthogy a reggeli kapkodásban, nekem sem mindig tűnik fel, hogy az „angyali”- kisunokám, - velem együtt, még mindig félálomban, -…. táska nélkül indul az iskolába, - vagy délutánonként, -…. felszerelések nélkül a különórákra.
Amint azonban, leadtam őket, - és visszaértem, - azonnal észrevettem, hogy mi maradt otthon.
Akkor aztán, …nyúlcipő….-
Mindig odaértem az órakezdések előtt.
<O:p</O:p
Egyszer, - rögtön a zeneórák után,- amikor már mind a két gyereket összeszedtem, - Meli nagyon megszomjazott, és nem tudott várni hazáig .–
Ezért, - beléptünk a zeneiskola melletti éjjel-nappal nyitva tartó kis boltba.
Szopogatós narancslét vettem mindegyikünknek, ….- és…. rögtön az üzletben el is szopogattuk.
Aztán, - felkaptuk a cuccainkat, - ki-ki a magáét, - én vittem a klarinétot, a furulyát, két csomag kottát, két uzsonnás táskát, egy nagy rajztáblát a mappával, és két db tornazsákot.
A lányok pedig vitték a két, - nehéz - iskolatáskát, - …… és hazasétáltunk.
<O:p</O:p
Másnap reggel valamiért újra be kellett lépnem a boltba, - és az ott dolgozó kislány megkérdezte :
-„Nem tetszettek tegnap elveszíteni egy fuvolát?…”-
-„Ó, nem…-tiltakoztam - …senki se fuvolázik nálunk….”-
Aztán, - szépen hazamentem.
Délután, - indulni kellett volna a zeneórákra, - de Szofi, -.... nem találta a cuccait, ….- már mindent felforgatott, - de nem volt meg a klarinét.
-„Szofi, - keresd rendesen, - mondtam türelmetlenóül - ….az nem egy picike hangszer,….nem tűnhetett el csak úgy, egyszerűen, …meg kell lennie,…hová tetted ?….mikor volt nálad utoljára?…-
-Tegnap Mami, …tegnap még megvolt, …elvetted tőlem óra után….”.-
És akkor beugrott ! ….
Összekaptuk magunkat, ….és, - megint… - nyúlcipő !….-
Irány a bolt.
-„Legyenszíves megmutatni nekem azt a „fuvolát”, ….ami tegnap ittmaradt, -…. hátha a gyerekek felismerik…”- kértem a kislányt a boltban.
Térült, - fordult, és hozta.
-”Ez az én klarinétom…”- mondta Szofi meglepetten.
-„Jé,…. - mondta a kislány, - aszittem fuvola, ….rosseb se ismeri, ….zongorán kívül már mindent hagytak itt, … - na, azt az egyet, a zongorát, - azt ismerem… de a többi "kacatot" aztán nem....”-
Megköszöntük szépen, - és nagy volt az öröm….-
-„Sajnálom…- mondtam Szofinak -…az én hibám…”-
-„Nem baj Mami, …fő, hogy meglett…”-
<O:p</O:p
Hát, …fő, hogy meglett…! mert, -…. ha nem kerül elő, akkor 125 ezer Ft összeget kellett volna megtérítenem a zeneiskolának.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
* * * * *
<O:p</O:p
<O:p</O:p
Hogy könnyítse a helyzetemet, - egy nagy táblázatra felírta Dóri, egész hétre, - napra pontosan, - hogy melyik nap hány órakor, - kit kell elhoznom az iskolából.
A lányok, egy iskolába jártak ugyan, - de más volt az óraszámuk.
Külön- külön kellett őket hazahozni.
Egy másik táblázatra pedig, - azt írta fel Dóri, - hogy délutánonként, kit, - mikor, - hova viszek , - meg, hogy , ..- onnan hova viszem,… - és hogy onnan mikor hozom haza.
<O:p</O:p
Naponta többször, - rémülten rohantam a táblázathoz, - hogy kit…?… Mikor ? - … hol felejtettem ott…..??…-
Közben még, bevásárlás, .. - ebédfőzés, … tanulás,… uzsonna, és a szokásos, napi tennivalók., - … este pedig, - a vacsoráztatás, fürdetés, …és ágyba, … - aztán a többi, ….- a mindennapi életünk, …- és az egyéb tennivalók.-
Ha már elaludtak, - csak akkor tudtam kivasalni és elkészíteni a másnapi ruhájukat. és egyéb cuccaikat.
Állandó, behozhatatlan restanciám volt, - …..mindenből.
<O:p</O:p
Egyszer, - vacsora közben, - rádöbbentem, hogy annyira fáradtak vagyunk mind a hárman, - hogy már alig beszélgetünk.
Esténként, amikor lefektettem őket, rendszerint még meséltem, - de a mese, - észrevétlenül, - egyre kurtább lett..
Ahogy elkezdtem, - ....szinte azonnal elaludtak.
Néha, -.... velük együtt én is.
Nekem ez persze, azt jelentette, hogy egyre fáradtabbak,…… - és én is nagyon fáradt voltam.
<O:p</O:p
Dóri,minden tennivalóból kivonta magát, - mondván, - neki dolgoznia kell, - Balázsra pedig, soha egy percig se lehetett számítani, - igaz, - ő, nem is jöhetett hozzám.
<O:p</O:p
Végülis, : - jól, … el voltunk , - hárman, - de csak magunkra számíthattunk.
<O:p</O:p
A táblázatokat, - és a nagyon szoros időbeosztást azonban, - teljesen magamra hagyatva, - nem voltam képes megszokni.
Az egy rémálom volt.
<O:p</O:p
Ráadásul a lányok kérésére, - időnként összeszedtünk magunk mellé egy-két másik gyereket is, - akiért, valami okból, - nem jött senki, - vagy akinek még dolgozott az anyja, és csak egy óra múlva tudott volna érte jönni, stb. stb. - ilyenkor aztán, vagy hazakísértük mi, - vagy telefonáltunk,… vagy elvittük mihozzánk. –
A gyerekek, mindig szóltak, -…. és, én sem tudtam volna magára hagyni egy gyereket az üres iskolában.
Így aztán, hozzánk jöttek érte a szülei.
<O:p</O:p
Már amikor jöttek.
Az egyik kislányt ugyanis, - szabályosan „ott felejtették” nálunk.
Elmesélte a kislány, - hogy veszekedtek a szülei az éjszaka, - most biztosan alszanak.
Ha kibékültek, - majd jönnek érte, …máskor is így volt, - de akkor élt még a nagymamája, - és őhozzá szokott, - „menekülni”.
Elszörnyedtem.
<O:p</O:p
Jó egy hétig nem hiányzott ez a kislány senkinek.
Én meg azt gondoltam, ahol két gyerek elfér, - a harmadiknak is jut hely.
A nappaliban, - egy kihúzható kanapén ágyaztam neki, - és a gyerekek ruháit adtam rá.
Jól el voltunk.
Idővel, - teljesen megszokottá vált, - hogy akár éjszaka is, - becsengetett hozzánk.
Ha a szülők veszekedtek, és a család „szétröppent”, - ez a kislány, - nálunk talált menedéket.
A szokásai, - néha, nagyon zavaróak voltak, - ennek ellenére megkértem a lányokat, hogy ők, soha ne szóljanak rá, - mert neki az sebeket okozhat.
Nem kellett egyébként gyakran rászólni, - legalábbis, nem többször, mint az enyémekre, - és szót fogadott nekem.
<O:p</O:p
Ezt a kislányt, - nem nevelték.
Ez a kislány, - csak nőtt.
Sajnáltam.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
Egy alkalommal a lányok, - meghívtak egy másik kislányt is, - Meli másik osztálytársát.
<O:p</O:p
Szintén, - „kisebbségi” volt.
A hét végét töltötte nálunk.
Riadt tekintetű kislány volt, tele görccsel, - szorongással.
Attól is összerándult, ha megcsörrent a telefon.
<O:p</O:p
Zsófi felügyeletére bízva, - kiengedtem őket játszani a Pap-kertbe.
Amikor elkészültem az ebéddel, - kimentem értük.
Hála Istennek, - nem volt semmi gond, -.... vidámak voltak, nagyon jól érezték magukat.
Elfáradtak, - és nagyon jól ebédeltek.
Aztán, - a gyerekek szobájában olvasgattak és „társasoztak” egy kicsit.
<O:p</O:p
Én, rendbe szedtem a konyhát, - utána pedig, - „meglepetés tortát” csináltam nekik délutánra, - hozzá pedig igazi, - főzött kakaót, - …igazi habbal.
<O:p</O:p
A torta persze, - félkész volt, - csak csokikrémet, és a csokibevonatot kellett elkészíteni hozzá.
Meg a diszítést. - ….
Ezúttal, - a virágosládából, az erkélyről gyönyörű árvácskát szedtem, - az került a torta közepére, és a szélére.
Az árvácskák, egyforma, fehér-halványlila-sárga színűek voltak.
A torta, - nagyon látványosra sikeredett.
Rövid időre betettem a hűtőbe.
A lányok, lelkesen terítettek . –
<O:p</O:p
Meli, amint meglátta a tortát, - azonnal cuppogni, és csámcsogni kezdett.
<O:p</O:p
A kislány, megkérdezte :
-„Milyen torta eeez?…”-
-„Árvácska-torta”…- vágta rá Meli, habozás nélkül.
-„Árvácskábul vaaan”?…- kérdezte aggódva
-„Abbul van,… persze, hogy abbul van..”
-„Más is van benneee?…”-
-„Van hát, …persze, hogy van benneee…”-
<O:p</O:p
És akkor Szofi, - beavatkozott.
-„Romika, ez csoki-torta, - …árvácska díszítéssel…” - mondta.
A kislány, szemmel láthatóan megkönnyebbült.
<O:p</O:p
Aztán, asztalhoz ültünk, - megszegtem a tortát, - minden szelet tortára két kis árvácska jutott.
Először a kislány tányérjára tettem egy szeletet, - majd Meli következett, aztán Szofi..
<O:p</O:p
A kislány, nem várt meg bennünket. -
Nem boldogult a dessert villával, ezért kézbe vette a tortáját, és egy darabka ráesett a ruhájára.
Kivittem a fürdőszobába, - rendbehoztam egy kis vanish-el..
<O:p</O:p
Csak, pillanatokig voltunk távol, mégis amikor visszatértünk, - azonnal láttam a lányok arcán, hogy valami „rosszban”- sántikálnak.
<O:p</O:p
Először, - nem jöttem rá, hogy mi az.
Feszülten pillantgattak egymásra, aztán a kislány tányérjára, - az meg az övékére.
És, akkor, ….rádöbbentem !
A kislány látta hogy nincs már árvácska a lányok tányérján, - ezért hát, -….. ő is bekapta.
Nagyot nyelt, - de lement a tortával a virág is.
A lányaim, - összenéztek, -... nevetés bújkált bennük.
<O:p</O:p
Így, - mit lehetett tenni ? -….. én is bekaptam a két kis árvácskámat, - szó nélkül.
Nem hagyhattam, hogy a kislány elszégyellje magát, - a lányok pedig, más kárára mulassanak.
<O:p</O:p
Sofi és Meli, - meredt szemmel nézett rám, -…. de meg se mukkantak.
Meli tartotta a tányérját újra, kért még egy szelet tortát, - én pedig rátettem neki a középső virágokból is kettőt.
-„Egyem meg?…”- kérdezte elhűlve
-„Igen, természetesen,….”-
<O:p</O:p
Meli, - lehúnyta a szemét, - essünk túl rajta !…hősiesen leette a virágokat a tortájáról, - ….a többihez aztán, - szemmel látható élvezettel látott hozzá.
Utána, Szofi is kért tortát, - …..ő is megkapta ráadásnak a középső árvácskák másik felét.
Nem kérdezett semmit, -….. megette, - úgy ahogy volt.
<O:p</O:p
Aztán, - a kislány is tartotta a tányérját, - majd félénken hozzátette :
-„…néni, én nem kérek rá virágot, … nem szereteeem…”-
-„Jól van kislányom, - ha nem szereted, akkor nem kell…”-
Odaadtam a tortáját, - árvácskák nélkül.
Az én lányaim ábrázata a bokájukig nyúlt.
Egymásra néztek, és mélyen lehajtották a fejüket.
Mivel, - bár ez akkor, nagyon nehezemre esett – rendkívül komoly maradtam, - nem mertek az asztalnál „felröhögni.”.
Viselkedtek.
Én is.
<O:p</O:p
Rögtön utána haza kellett vinnünk a kislányt, - időre, - ahogy megbeszéltük.
Meli ment előttünk, - fogta Romi kezét, - én meg Szofiét.
Amikor odaértünk, és átadtuk Romikát, - az én két lányom megfogta egymás kezét, és összeborultak.
Még, - mindig bújkált bennük a „röhögés”…-
Hát, -… bennem is.
Nagyon komolyan csak annyit mondtam :
-„Utcán vagyunk, viselkedünk…”-
Alig bírtam velük lépést tartani, -…. annyira siettek haza.
<O:p</O:p
Egy hang nélkül vágtáztak fel előttem a csigalépcsőn.
Direkt lassan cammogtam utánuk, - mert alig bírtam megőrízni a komolyságomat, -…. pedig muszáj volt.
Kinyitottam a bejárati ajtót, Szofi, berohant a fürdőszobába, - ….Meli meg, ……- ott ahol volt, - helyben,…. azonnal összepisilte magát,….. - miközben, mind a kettőjükből, szinte kirobbant a nevetés.
Otthagytam őket, - kimentem az erkélyre.
Muszáj volt.
Nekem is össze kellett szedni magamat.
Mire visszamentem, - Melitta, - „tisztába tette magát”, - … rend volt, és elcsendesedtek.
Nem beszéltünk a történtekről.
<O:p</O:p
Este, vacsoraközben tértek vissza az „árvácska-evésre”.
<O:p</O:p
-„Mami, …- mondta Szofi szemrehányóan -…te „átráztál” minket…”-
-„Nem is, …- mondta Meli -…van egy olyan közmondás, hogy „aki megássa a „gödröt”, az bele is esik…”
-„Az nem úgy van – fontoskodott Szofi -…hanem úgy, hogy „ aki a „vermet” ássa meg, - az esik bele”…igaz Mami?…”-
-„Nem egészen, … - a közmondás úgy hangzik pontosan, hogy : „Aki másnak vermet ás,- maga esik bele….”-
-„Hát, - vigyorgott Meli - …nem egészen van ez így, …mert a gödröt én ástam, - de az árvácskát te is lelegelted Mami…”-




Kellemes karácsonyi készülődést kívánok Mindenkinek !
Szeretettel ölellek Benneteket: Márta <O:p</O:p
 

b.p.

Állandó Tag
Állandó Tag
:``:Ez tényleg mulatságos történet, kedves bubamama! Tavasszal, ha lesz több virág az árvácskákon, meg fogom kóstolni, kis csokis tortát is eszem hozzá korcsolyának! :mrgreen: Így látatlanban nem tűnik szörnyűnek, inkább szokatlannak..., be kell vallani, annak idején az akác virágát szoktuk eszegetni. Ha úgy gondolom, nem látja senki, akkor most is be-bekapok egy-két-három virágot séta közben. Nálunk a faluszéli árokparton nőnek akácbokrok, ott lehet hódolni eme szokásnak. :D

A történetben több dolog megragadott, de most csak az egyikre térek ki. Arra, hogy az utcán viselkedünk. Annyira viselkedünk, hogy a bepisilésig való nevetésünket is visszatartjuk. Olyan korú leánygyermekek, akiket még kísérni kell az iskolába...
Elgondolkoztam a különböző társadalmi osztályok illemszabályain és ezek különbözőségén. Nálunk otthon a polgári származású anyukám lázadó típus volt, egy csomó dologra fittyethányt, amit a testvére és az unokatestvérei magas fokon műveltek. Így tőlem sem köveltek meg bizonyos dolgokat, ezek közé tartozott a más szeme előtt való viselkedés szigorúsága is. Apám munkás volt, munkások közt éltünk, a nyaraimat vidéken töltöttem, paraszti származású munkások és parasztok közt. Így fogalmat nyerhettem arról, hol mi illik és mi az, ami egyik helyen teljesen rendjénvaló, míg a másikon szigorúan tilos.
Az illemszabályok végülis az emberek együttélésének megkönnyítésére szolgálnak. Más életstílus más illemszabályokat hoz magával. Ha valaki azt hinné, hogy a magyar parasztok világában kevesebb illemszabály létezik, mint mondjuk a polgárokéban, az téved. Csak ezek a szabályok más körülményekre vonatkoznak, más nehézségeket hivatottak áthidalni. Vagy más hagyományokból fakadnak. Példának okáért a polgárosodottabb nyugati országrészben találkoztam azzal, hogy nem illik a küszöbre rálépni. Eleinte nem tudtam hová tenni, magamban azzal próbáltam magyarázni, hogy a fát nehezebb tisztítani, mígnem olvastam valahol, hogy ez a szokás még a sátras népvándorláskorból maradt. A küszöbfa kibillentésével a sátor összedőlhetett, ezért volt kitűntetett szerepe a küszöbnek és ez magyarázat nélkül ma is életben van bizonyos helyeken...
A grófi családnál késsel-villával esszük a parízeres kenyeret, a parasztnéninél majomkodásnak számítana a rántotthúshoz kést kérni. De azt sem illik ám akárhogy csűdrefogni! Szépen két ujjal, és harapni kell, nem marcangolni, mert az is illetlenség. :mrgreen:

Jól elkalandoztam a lányok huncut tréfájától, ami vegül visszafelé sült el. :mrgreen:
 

agica27

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszönöm Mindenkinek!
Mint az egyik kedves ak-s ismerősöm szokta volt írni: csodákkal és meglepetésekkel teli hetet kívánok!
 

apolika

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Márta, megható, és aranyos a történeted.
Ahogy olvastam, végig az járt az eszemben, hogy mindenkire annyi terhet raknak rá, amekkorát elbír...Tiszteletem előtted, hogy az unokáidért mit meg nem teszel.
Én is ismerek olyan nagyikat, nagypapikat akik az unokájukat sajátjaként nevelte fel, sőt olyant is, aki a beteg unokáját vette magához, s neveli, viszi orvostól-orvosig....

De még nem találkoztam olyan emberrel, aki gondok nélkül lenne. Lehet az gazdag, v szegény...Azért vagyunk, hogy feladatunkat teljesitsük, ....neked is nehéz jutott, de a szeretet ereje mindent legyőz, ugye?
Jó ide jönni.......köszönöm...
Kívánok mindnenkinek békés, és boldog, egészségben eltelő ünnepeket......Ági
 

Totu Erika

Állandó Tag
Állandó Tag
Ma elutazunk az unnepekre es nem tudom lessz e alkalmam ujevig hogy internethez jussak.

Ezert en most igy elore szeretnek mindenkinek Bekessegben eltoltott karacsonyi unnapeket es nagyon boldog ujevet kivanni.

Karacsony007.jpg


Nagyon sok szeretettel olellek benneteket Erika
 

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Boldog Karácsonyt kívánok nektek EZZEL a kis videóval. Itt találtam a képeslapos topikban. Annyira szép, hogy ezzel szeretnék nektek áldott ünnepet kívánni!
 

Radványa

Állandó Tag
Állandó Tag
A személyes dolgok megosztása igy a net-en nekem is elég nehéz.sok mindent intimnek érzek ami nem biztos, hogy mindenkire tartozik.
De most megosztanám veletek az én legnagyobb csodámat. Ez a kis lélek akit kaptam a gyermekem lett. Sokat sirtam, könyörögtem érte.
MIndenkinek olyan természetes, hogy az élete úgy zajlik, hogy férjhez megy gyereket szül, felneveli stb.stb.
Mintha el lenne tervezve.Eszébe se jut , hogy valami ne igy lenne...

Sokáig nem akartunk babát,/albérlet , munka stb okok/ aztán sok minden történt és amikor akartunk nem lehetett. Az okát nem tudták. Eljutottunk addig, hogy lombik.Azt hittem megcsinálják pikk-pakk és már gyed-en is vagyok. Első, nem sikerült,Akkor néztem körbe,ki hányadik kört rója mellettem.:( 2. nem volt mit beültetni, túlstimuláltak. aztán jött a többi. 3-4-5-6-7- 8. Persze közbe sok -sok hónap és év telt el. Az utolsónál megtapadt a baba , de elment.
Később ezt a verset találtam, ami nagyon sziven ütött.

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erődet,
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű; szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
erőre;, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - megszűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Ekkor jött egy ember, aki megmutatta hogy más a világ amilyennek gondolom és csodák vannak. Én azt hittem hogy a csodák mással történnek.
Igy kerecseny ünnepkor amikor szert tartottunk, kértem az égieket, hogy adják meg nekem a lehetőséget, hogy tovább adhassam azt a szeretetet és tudást ami bennem van, a saját gyermekemnek.
Még eltelt néhány hónap amikor jött egy másik ember, egy szellemgyógyász aki megmutatta az utat. Veszteni valónk nem volt, mentünk hozzá, és vártam a csodát. Nem jött, és akkor azt mondtam, hogy jó rendben Elfogadom ha nem lehet gyerekem, de ha én vagyok a kis szikra belőled és Te azt akarod amit én, és én gyereket akarok akkor lesz. A következő ciklusban álmot láttam amiben közölték velem hogy babát várok. Még akkor sem hittem! De igaz volt! Végre 10 év után. Végig feküdtem a 9 hónapot.kisebb problémák adódtak.Megkérdeztem a baba lelkét hogy milyen nevet választ. Az Anna név tetszett neki, és mikor megnéztem hogy mikor van e névnap, meglepett mert akkor fogant! az ultrahangon nem mutatta meg magát. és mikor megszülettt tényleg lány lett!
 
H

horao

Vendég
Sziasztok! Nekem volt egy langos csodam vagy mi :) Ha van itt gyertyaszakerto, kivi vagyok a velemenyere :) Egyszer ejszaka a gyertyam langja hatalmasra not par perc alatt, es gondolom nem sajat erobol meritve. Ugy kb 20-25 centis lehetett a langocska, persze felfele torekvo :) Mikozben bamultam, hatalmas forrosag toltott el, de szerintem nem csak engem hanem a szobat is. A szivem elkezdett kicsit sportosan dobogni. Kicsit feltem is am :) de nem bujtam el a takaro ala. Szerintetek mi tortenhetett akkor ott? Megvuduztak a gyertyamat vagy esetleg jelenes volt csak en nem lattam? Ez a csoda par percig tartott es mely nyomot hagyott bennem.......... Remelem passzolt ide a csodam!
 

b.p.

Állandó Tag
Állandó Tag
:-D Szia Radványa! Annyira kedves, emberi és megható Anna születésének története! A legszebb az benne, hogy végül jóra fordultak a dolgok. Mindíg elhomályosodik a szemem, amikor egy anyuka elmondja, hogy a gyermek maga választotta ki a nevét. Nagyon fontosnak érzem, hogy a későbbiekben is azonosulni tud majd vele. Kívánom neked, hogy legyen sok örömed a gyermekben, egészségben követhesd az életútját sokáig!

Nagyon boldog ünnepeket kívánok neked és a családnak! :-D
 
Oldal tetejére