A pilóta....
„Nehéz megszólalni. Köszönöm, hogy megosztottad Bubamama!
Tényleg szomoró történetek, de nagyon jól jellemzik az embert, az Embert válsághelyzetekben. Ocsú a búzától.
Az, hogy a gyalogos katonák rettenetesen bántak a civilekkel valamilyen szinten a kultúrálatlanság rovására is írható. Mi várható az otthonában az állataival együtt élő embertől? De a pilóta!
Amikor a repülő támadását olvastam, félbe kellett szakítanom az olvasást, nem bírtam folytatni. Pilóta akkor is és ma is iskolázott, művelt emberből lehetett. Így volt ez a németeknél, de az angoloknál és az oroszoknál is. Nyugodtan feltételezhetjük, hogy un. jó családból származik. Elit kiképzést kapott. A technika akkori csúcsát jelentő repülőgépen ült. Érdekelne, komolyan érdekelne, hogyan jut el egy ilyen ember odáig, hogy egy asszonyra és egy kisgyerekre vadászik! Mi történik ilyenkor valakinek a fejében, a lelkében?
Ma is ég a világ jónéhány pontja……”<O
</O
Drága Bp !<O</O
<O</O
Én köszönöm, Nektek!<O</O
<O</O
A pilóta?…..Hát, - nem is tudom.<O</O
A háború lealacsonyítja, - ölni kényszeríti az embert, -….vadállattá teszi.<O</O
De, - hogy hogyan jut el odáig valaki, - bárki, - hogy örömét lelje az öldöklésben, - azt el sem tudom képzelni.<O</O
A magam részéről csak reménykedni tudok benne,……- mert hát kicsi a valószínűsége – hogy az a pilóta, aki ránk vadászott, - nem volt azonos azzal, akit az Édesapám ápolt.<O</O
De, - ha biztosan tudtuk volna, hogy az volt, - akkor sem hagytuk volna a sorsára.<O</O
A mi pilótánk különben, - amikor meggyógyult, - kérte az orvost, hogy kísérje el az oroszok Lágerébe, - hiszen, „szövetségesek” voltak.<O</O
Az orvos megtette ezt.<O</O
A pilótáról, - sajnos – soha többé nem hallottunk.<O</O
<O</O
Ami a „vadászatot” illeti : elég gyakori volt a környéken, - és nem mindegyik volt olyan „szerencsés” kimenetelű, mint a miénk.<O</O
Ismertem egy kislányt, - nemesvámosi volt, - és a közeli kórházban találkoztunk, akkor, amikor vele az a szörnyűség történt.<O</O
Talán, 7 éves lehetett, - libákat őrzött, nem messze a falutól a patakparton, egy nagy tisztáson, - a libalegelőn.<O</O
Hirtelen, megjelent a tisztás fölött egy gép, és körözni kezdett a kislány fölött, akinek messze virított a ruhája.<O</O
A Kislány, - teljes erejéből szaladni kezdett az egyetlen fa felé, ami egy hatalmas tölgyfa volt.<O</O
Nem ért oda.<O</O
A gép tüzelni kezdett rá, és a kislány szinte élettelenül terült el a földön.<O</O
A gépfegyversortűz a lábát érte, - az egyik combtól lefele a bokájáig, szinte teljesen szétszakadt, - a másik lába a bokája körül sérült meg.<O</O
A faluban, azonnal észrevették, - és a kislány azonnal kórházba került.<O</O
Először úgy volt, hogy le kell vágni a lábát, - aztán mégis vártak vele, összerakták a törött csontjait, - izom és bőr, nem igen maradt rajta, ami maradt, az is lefoszlott, … -….és vártak.<O</O
A kislány, - túlélte……-<O</O
Jó pár évvel később, - a Tanitóképzőben kerültünk össze újra. Egy évvel feljebb járt, mint én.<O</O
Jó barátok lettünk.
<O</O
„Nehéz megszólalni. Köszönöm, hogy megosztottad Bubamama!
Tényleg szomoró történetek, de nagyon jól jellemzik az embert, az Embert válsághelyzetekben. Ocsú a búzától.
Az, hogy a gyalogos katonák rettenetesen bántak a civilekkel valamilyen szinten a kultúrálatlanság rovására is írható. Mi várható az otthonában az állataival együtt élő embertől? De a pilóta!
Amikor a repülő támadását olvastam, félbe kellett szakítanom az olvasást, nem bírtam folytatni. Pilóta akkor is és ma is iskolázott, művelt emberből lehetett. Így volt ez a németeknél, de az angoloknál és az oroszoknál is. Nyugodtan feltételezhetjük, hogy un. jó családból származik. Elit kiképzést kapott. A technika akkori csúcsát jelentő repülőgépen ült. Érdekelne, komolyan érdekelne, hogyan jut el egy ilyen ember odáig, hogy egy asszonyra és egy kisgyerekre vadászik! Mi történik ilyenkor valakinek a fejében, a lelkében?
Ma is ég a világ jónéhány pontja……”<O
</ODrága Bp !<O
</O<O
</OÉn köszönöm, Nektek!<O
</O<O
</OA pilóta?…..Hát, - nem is tudom.<O
</OA háború lealacsonyítja, - ölni kényszeríti az embert, -….vadállattá teszi.<O
</ODe, - hogy hogyan jut el odáig valaki, - bárki, - hogy örömét lelje az öldöklésben, - azt el sem tudom képzelni.<O
</OA magam részéről csak reménykedni tudok benne,……- mert hát kicsi a valószínűsége – hogy az a pilóta, aki ránk vadászott, - nem volt azonos azzal, akit az Édesapám ápolt.<O
</ODe, - ha biztosan tudtuk volna, hogy az volt, - akkor sem hagytuk volna a sorsára.<O
</OA mi pilótánk különben, - amikor meggyógyult, - kérte az orvost, hogy kísérje el az oroszok Lágerébe, - hiszen, „szövetségesek” voltak.<O
</OAz orvos megtette ezt.<O
</OA pilótáról, - sajnos – soha többé nem hallottunk.<O
</O<O
</OAmi a „vadászatot” illeti : elég gyakori volt a környéken, - és nem mindegyik volt olyan „szerencsés” kimenetelű, mint a miénk.<O
</OIsmertem egy kislányt, - nemesvámosi volt, - és a közeli kórházban találkoztunk, akkor, amikor vele az a szörnyűség történt.<O
</OTalán, 7 éves lehetett, - libákat őrzött, nem messze a falutól a patakparton, egy nagy tisztáson, - a libalegelőn.<O
</OHirtelen, megjelent a tisztás fölött egy gép, és körözni kezdett a kislány fölött, akinek messze virított a ruhája.<O
</OA Kislány, - teljes erejéből szaladni kezdett az egyetlen fa felé, ami egy hatalmas tölgyfa volt.<O
</ONem ért oda.<O
</OA gép tüzelni kezdett rá, és a kislány szinte élettelenül terült el a földön.<O
</OA gépfegyversortűz a lábát érte, - az egyik combtól lefele a bokájáig, szinte teljesen szétszakadt, - a másik lába a bokája körül sérült meg.<O
</OA faluban, azonnal észrevették, - és a kislány azonnal kórházba került.<O
</OElőször úgy volt, hogy le kell vágni a lábát, - aztán mégis vártak vele, összerakták a törött csontjait, - izom és bőr, nem igen maradt rajta, ami maradt, az is lefoszlott, … -….és vártak.<O
</OA kislány, - túlélte……-<O
</OJó pár évvel később, - a Tanitóképzőben kerültünk össze újra. Egy évvel feljebb járt, mint én.<O
</OJó barátok lettünk.
<O
</O
