Én mindig a Máriapócsi Búcsúban ettem ilyesmit. ( Közel lakunk Máriapócshoz) Mostanában a Mátészalkai Fényes Napokon látok efféle édességeket(remélem, le szabad írni a rendezvény nevét), de még nem kóstoltam meg csak a török mézet, mert azt nagyon szerettem gyerekként, sajnos nagy csalódás volt...
Ha emlékszel ezekre, akkor már "öreg" vagy...
- Téma inditó Spanky
- Kezdés dátuma
Jó tudni, hogy Mátészalkán és a szennai skanzenben még lehet régi édességeket kapni!!
Nekem soha sem vettek törökmézet, mert az anyukám azt mondta, hogy összeragad az ember szája tőle és úgyis csak egy harapást ennék belőle... Hüpp hüpp... Azután egyszer valahogyan hozzájutottam, ettem belőle egy harapást, összeragadt a szám és nem kellett második harapás. :mrgreen: Hasonló volt a vattacukor, de azt egyszer kaptam a Városligetben. Az első harapás után gond volt, hogyan szabaduljak meg tőle. :mrgreen:
Kedves Erzsi!Tavaly Baranyában nyaraltam,Szennán jártam egy skanzenben,ha hiszed ,ha nem ,megtaláltam gyermekkorunk krumplicukorját,bakkancsfűzőjét,diannáscukorkáját,és még több igazi csemegét!Csodálatos volt,teljesen olyan mint anno..........valamikor!(nagyon drágán adták)
Kedves Aniko!kiss
Kár, hogy egy darabig még Magyarországon sem járhatok, mert külföldön tartózkodom. Ha majd egyszer arra járok, feltétlenül megkeresem. A gödöllői élelmiszer boltban elfogadható áron lehet még diannás cukorkát kapni, csoki bevonattal, csak a tömbben árult krumpli cukrot nem láttam már nagyon régen. A medvecukrot gyerekkoromban sem szerettem, mert nem ízlett. De az ostyahengerbe töltött csokikrémet, ami csokival van kívülről bevonva, azt lehet néha kapni, meg a kókusz rudat is. Az igazat megvallva gyerekkoromban jobban ízlettek. Igaz, hogy akkor csemegének számított, most csak nosztalgia.
Nagyon sok szeretettel Erzsi.kiss
:mrgreen: Akkor felosztjuk a boltot! A krumplicukrot nem annyira..., de a cipőfűzőt azt nagyon! Amikor az ember úgy mehetett vásárolni, hogy a visszajáróból vehet édességet, hát már az odaúton örült. Eleinte rollerral jártam a boltba, azután kerékpárral. Az odaúton, az ilyen alkalmakkor siettettem a járművemet hogy minél hamarabb markolhassam a "jutalomfalatot"
Ha sikerült megállnom, hogy nem költöttem el, hanem félretettem az aprót, hát diannáscukorra lehetett összegyűjteni! Na, az szenvedélyem volt.
Valaki egyszer megprezentált mai diannás cukorkával, hát nem olyan...
Kedves Bp!
Ezzel én is így vagyok, valahogy szebbnek, jobbnak képzeli az ember, de ha szembe találja magát vele, hát csalódik. Nosztalgia miatt van így szerintem. Az emlékezet megszépíti a múltat. Én gyerekkoromban 1 ft-csokit, és diannás cukorkát, meg gáránátkocka csokit vehettem. De haza kellett vinni, mert édesanyámnak kóstoló járt belőle. Igaz, hogy csak megnyalta, de haza kellett vinni. A havi fizetéskor vitt haza édesapám nekem egy akkor hatalmas nagynak számító táblacsokit, hugomnak meg egy nagyon nagy zacskó cukrot, mert ezt szerettük. Igazi ünnep volt számunkra a fizetésnap. Mikor marad az iskolába kapott fillérekből, azt én félre raktam, és édesanyámnak születésnapjára vettem egy borospoharat. Tudom, hogy most mosolyogni való dolog, de akkor hatalmas cselekedetnek számított.
Nagyon sok szeretettel Erzsi.kiss
Kedves Bea!
A búcsút mindig szerettem gyerekkoromban. Akkor mindig vettünk kókustekercset, amit felszeletelve árultak. A húgom szerette a törökmézet, én nem. Én rengeteg virágmézet ettem kenyéren, mert az egyik rokonunknak voltak méhei, és kaptunk belőle. Az apai nagymamám hozott mindig a búcsúból mézeskalács olvasót. Nagyon örültünk neki, mert finom volt. A nagymama csóválta a fejét, hogy tudjuk-e hogy minek a jelképe. Azt már nem is hallottuk, mert elfutottunk a zsákmánnyal és azonnal felfaltuk. Igaz, hogy visszaemlékezve, általában száraz volt, de mit számított az nékünk akkoriban.
Édesanyám a szomszéd városból Aszódról a piacról hozott nékünk mézeskalácsot. Az finom volt. Azóta is szeretem a mézeskalácsot. Szív, karika, virágalakban voltak kiszaggatva, és cukormázzal lecsurgatva. Selyempapírba csomagolva árulták, kb. 20 db. volt egy rúdban, tenyérnyi méretűek voltak. Egy hétig jártunk rá a csemegére.
Nagyon nagy szeretettel Erzsi.kiss
Jó tudni, hogy Mátészalkán és a szennai skanzenben még lehet régi édességeket kapni!!
Én az első rágókra emlékszem. Kétfajta volt eleinte, egy rózsaszín, meg egy zöld, az emlékeimben nagyon finom ízű és szagú mindkettő, azóta is keresem ezt az ízt, szagot.
Mi is megpróbáltuk kihuzigálni a szánkból (akkor még nem felfújni, az csak később jött),
Húztuk, ameddig a kezünk ért, de olyan rémes volt, hogy belepte az egész arcunkat a sok vékony cérnaszál, nekem még a hosszú hajamba is belekapaszkodott valahogy....talán fújt a szél??, de a lényeg az, hogy azon a nyáron, amikor megismerkedtünk én és a rágó, rövidre kellett vágni a derékig érő hajam.
Jujj,a hajlevágás az nem kis dolog! Gondolom, neked sem volt öröm. Szeretted utána még a rágót?
Tutira mondom, hogy a jó kis finom DDT megnyuvasztotta őket!Nem árulom el, hogy mi lett a harc vége, majd meglátjátok
Jujj,a hajlevágás az nem kis dolog! Gondolom, neked sem volt öröm. Szeretted utána még a rágót?
A rágót azért szerettem, csak magamra voltam dühös, meg utáltam a rövid hajam.
Utána már soha többé nem disznólkodtam a rágóval, még csak nem is kérődztem, csak ha nem látott senki. Megtanultam "kulturáltan" rágózni:-D
Nem árulom el, hogy mi lett a harc vége, majd meglátjátok
El ne áruld nagyon izgatottan várom a folytatást,bár látszik ezen a Szabón hogy nem könnyen lehet kifogni rajta!
:mrgreen:
A rágót én ma is imádom,csak most más akadályok merülnek fel!!!!!!!!(fogak!!!!!!!!!):mrgreen::mrgreen:
Hasonló témák
