Kedves Aniko!kiss
Kár, hogy egy darabig még Magyarországon sem járhatok, mert külföldön tartózkodom. Ha majd egyszer arra járok, feltétlenül megkeresem. A gödöllői élelmiszer boltban elfogadható áron lehet még diannás cukorkát kapni, csoki bevonattal, csak a tömbben árult krumpli cukrot nem láttam már nagyon régen. A medvecukrot gyerekkoromban sem szerettem, mert nem ízlett. De az ostyahengerbe töltött csokikrémet, ami csokival van kívülről bevonva, azt lehet néha kapni, meg a kókusz rudat is. Az igazat megvallva gyerekkoromban jobban ízlettek. Igaz, hogy akkor csemegének számított, most csak nosztalgia.
Nagyon sok szeretettel Erzsi.kiss
Moszkvával kapcsolatban nem a fagyi minőségére gondoltam, sok finom fagyit és jégkrémet ettünk ott, pedig irtó hideg volt. A Kremljovszkaja vodka sem volt rossz...
Az egész ottani életre gondolva mondtam, hogy nincs okunk panaszra. És tudjátok, mi a furcsa? Akkor, annyi idősen hihetetlenül nagy élmény volt.
Mennyire imádtam őket! És a férjem is. Most a lányunk nézi, mi meg nosztalgiázunk.
Pajtások!
Holnap nem hozok folytatást, addig elmélkedjetek a mikénten.
Ez a túratás nagyon kézenfekvő dolognak tűnik
Kisgyerek koromban az volt a dolgom hogy vigyem a disznokat turni. Volt 10-12 es fogtam a karikas ostorom es kisertem oket Neha jeleztem nekik hogy merre menjenek, de egy ido utan tudtak maguktol is. 2-3 ora turkalas utan szepen haza ballagtunk. Elso sorban azert kellett vinnem oket hogy mozogjanak es nehogy megfajduljon a labuk az allando karamban tartozkodastol.Bizony, a jó öreg túratás. Ha van az embernek annyi disznaja, amennyi képes feltúrni a krumpliföldet. Meg ideje, hogy a saját földjén tartsa a beste sertéseket, szét ne széledjenek idegen táblákba turkálni!