Ha emlékszel ezekre, akkor már "öreg" vagy...
- Thread starter Spanky
- Start date
Én meg a Hanságban... sok kanyálist építettünk...Később meg Kisköre volt a Cél KKápolnai kisbolt csak kakas tarej konyzerv volt
Boldog Új Évet kívánok!!!
Hajrá Magyarok!!!
Hajrá Magyarok!!!
Pajtások! Eszembe jutott valami, de ezt nem is úgy kérdezem meg, hogy ki emlékszik rá, hanem inkább úgy, hogy ki hallott róla.
Az 1950-es években létezett egy intézmény: a népnevelők. Házról házra jártak kettesével, mint ma a jehovisták. Nehogy eltévelyedjen egyedül a szerencsétlen.
Feladatuk volt meggyőzni a helyes ideológiáról azokat az embereket, akik a munkahelyen kötelező SzabadNép félórákat (szigorúan munkaidő előtt, vagy után!) valamiért nem bírták látogatni.
Mindíg volt valamilyen aktuális téma, amiből a népnevelőket előző hétvégén kiképezték, osztán nekik a frissen szerzett ismereteket meggyőzően kellett továbbadni. Aktualitások voltak pl. a klerikális reakció elleni harc (agitálás az egyházak ellen), vagy a TSz-ek szervezése körüli ellenállások fellazítása.
Az volt a gyönyörű, hogy bármikor, bejelentés nélkül érkezhettek, az embereknek nem lehetett (nem volt szabad) elküldeni őket, tetszőleges időt az ember lakásában tartózkodhattak és ottan bármiféle szöveget nyomhattak, inkluzíve a házigazda lehülyézése. Mindenki tudta, hogy jelentések készülnek a látogatásról, nem nagyon vitatkoztak velük.
Hahhh be szép idők valának!!
Nem véletlenül jutott eszembe a dolog. A CH-n olvasgattam és náhol nem tudtam megmagyarázni az ismerős fílinget. Azután rájöttem. :mrgreen: Gondoltam, inkább ide írom, pont ide való.
Az 1950-es években létezett egy intézmény: a népnevelők. Házról házra jártak kettesével, mint ma a jehovisták. Nehogy eltévelyedjen egyedül a szerencsétlen.
Feladatuk volt meggyőzni a helyes ideológiáról azokat az embereket, akik a munkahelyen kötelező SzabadNép félórákat (szigorúan munkaidő előtt, vagy után!) valamiért nem bírták látogatni.
Mindíg volt valamilyen aktuális téma, amiből a népnevelőket előző hétvégén kiképezték, osztán nekik a frissen szerzett ismereteket meggyőzően kellett továbbadni. Aktualitások voltak pl. a klerikális reakció elleni harc (agitálás az egyházak ellen), vagy a TSz-ek szervezése körüli ellenállások fellazítása.
Az volt a gyönyörű, hogy bármikor, bejelentés nélkül érkezhettek, az embereknek nem lehetett (nem volt szabad) elküldeni őket, tetszőleges időt az ember lakásában tartózkodhattak és ottan bármiféle szöveget nyomhattak, inkluzíve a házigazda lehülyézése. Mindenki tudta, hogy jelentések készülnek a látogatásról, nem nagyon vitatkoztak velük.
Hahhh be szép idők valának!!
Nem véletlenül jutott eszembe a dolog. A CH-n olvasgattam és náhol nem tudtam megmagyarázni az ismerős fílinget. Azután rájöttem. :mrgreen: Gondoltam, inkább ide írom, pont ide való.
Erről csak egy vicc:
Az ötvenes években a népnevelők ellátogatnak János gazda házába is, és a kor szellemének megfelelően köszöntik:
- Szabadság, János bátyám!
- Az kéne, meg egy kis eső - feleli sóhajtva az öreg.
Hajjaj Bp! Na persze! Nekem ugyan személyesen már nem volt szerencsém hozzájuk, na de anyámék meséltek ezekről az időkről, nem véletlen, hogy a népnevelés fogalma ma is közszájon forog, ennek a szónak egy bizonyos korosztály számára ma is van egy ilyen mellékhangzása. Ezek ugyanazok az idők voltak még 56 előtt, mikor például az ávó bárhol bármikor ellenőrizhetett embereket, ha mondjuk feljelentést kaptak, hogy XY kulák. Na akkor kimentek hozzá, persze váratlanul (a legrosszabb a fekete moszkvics volt, amivel elvitték papucsban, hálóköntösben a klienset életfogytiglanra, jobb esetben kiderült, hogy miért, mondjuk mert egy "baráti" társaságban tett egy megjegyzést, hogy nem szereti a piros zoknit, ezt már azonnal a vörös szín és eszmevilága megtagadásának vették és persze mindig akadt, aki fel is jelentette), szóval tehát megjelentek és még a szemetes edényt is átkutatták, amelyek mélyén ha találtak mondjuk 2 darab tojáshéj-maradványt (azokban az ínséges időkben, mikor nem volt kaja és disznót is csak "feketén" vágtak az emberek, lásd: A tanú című film), ebből már ki is következtették: igen, ha az illetőnek tellett két tojásra, illetve ha hozzá tudott jutni, akkor ő bizony kulák, és akkor lehetett elvinni. (A túlontúl ifjú emlékezők számára, akiknek figyelmét elkerülhették a történelmi visszatekintők, filmek, cikkek, tanulmányok, megjegyzem, hogy a kulák fogalma akkoriban egy rendkívül pejoratív jelző volt az olyan parasztemberekre, akik a korszellem számára túlontúl jómódban élőnek minősültek, netán volt egy árva tehenük, vagy valamicske földjük, esetleg jutott valami ennivaló a családnak, mint főbenjáró bűn, szóval gyakorlatilag bárkire rásüthették ezt a bélyeget a rosszakarói és már mehetett is a dutyiba, lényeg, hogy az illető nem volt hajlandó belépni a téeszbe minden kis javával együtt, magángazdálkodóként pedig nem tudott annyira szegény maradni, ha az éhhalál szélére jutott is, hogy ne lehessen valamiért, mondjuk két tojáshéjért rásütni a billogot, hogy ő kulák. Erről érdemes Pufit kérdezni, ezt ő még személyesen élte át. Aztán később az átkosban, ami már az én gyerekkorom is volt részben, ez a fogalom mint a múltban elítélendő elmúlt jelenség létezett csak, mert addigra már mindenkit belekényszerítettek így vagy úgy a téeszekbe, megszűnt a magántulajdon, tehát mindenüket elvették, beolvasztották a közösbe, később az enyhüléssel jött a megánszektor és a gebin, a kiskert és egyebek, ami ezt próbálta pótolni, legvégül meg a nevetséges és mindent végképp elszaró kárpótlás mindezért boldogult Antall Józsi idejében.)
Most azonban jogállam lettünk, ilyesmi má' nincs, van más egyéb, bőven, de nem ide akartam kilyukadni. Hanem oda, amit B.p. leírt igen érzékletes történelmi hűséggel, nos tehát, hogy a népnevelők ugyan már nincsenek, legalábbis intézményesen, de az általa felhozott mai utánérzések azért lehetnek, mert amíg amazok a diktatúra eszközeként kedvükre garázdálkodhattak a kiszolgáltatott egyének intimszférájában, mely ezáltal nem is nagyon létezett, magánéletice is igencsak a párt kebelében és a zideológia fogságában lehetett leledzeni, erről gondoskodott is a pártállam (a párt szelleme beült a hálószobákba és rettegéssel tartotta kordában a szájakat), szóval addig emezek meg belső indíttatásból, netán zsigerekben örökölt és látott-tanult magatartásformákból, de akárhogyan is, azt gondolják, hogy most ugyanezt megtehetik a szabadság okán-jogán, most nincs diktatúra, most ők azt csinálnak amit akarnak. Na hát, pont azt akarják csinálni, mint a népnevelők az ötvenes években!:mrgreen:
Tudtam, hogy a te családi emlékezeted tuti vissza fog érni ezekbe az időkbe! Ahogyan mondod, a más életében való kurkászás és a megfélemlítés eszközeként használták a népnevelőket. De volt másik oldala is a népnevelésnek.
Az én családom apai ága régi szociáldemokrata érzelmű népség volt, nagyapám már a 19-es diktatúra előtt párttag volt. A gyerekei természetesen követték az apai példát, majd az 1940-es évek végén be lettek olvasztva szépen a kommunista pártba. Akkor már nem nagyon volt lehetőség azt mondani, hogy ők köszönik nem kérnek az újfajta pártból, hanem szépen csendben kellett maradniuk. VISZONT a régi szociáldemokrata eredetű párttagok másodosztályú párttagoknak minősültek, tudjátok, ők kevésbé voltak egyenlőek. Őket mindíg gyanakvással kezelték a párt (sőt: Párt) kebelén belül. No, amiért ezt elmondtam.
Szegény nagynénémet kijelölték népnevelőnek. Ekkora tisztességet csak a halott mondhat le, és akkor is gyanakvással fogadták volna. Szegénykém kapott egy számára teljesen ismeretlen társat, meghallgatta a továbbképzést (milyen kérdésre/felvetésre mit kell válaszolni) és elindultak népnevelni. Csattanó nincs. Az emlékeim odáig nyúlnak, hogy a néni járt apámhoz és tanácsát kérte sokszor, hogy hogyan kezeljen ostoba helyzeteket, hogyan kezelje a mereven elvhű társát, aki hajlamos volt a feljelentgetésekre. Azután valahogy abbamaradt az egész. Mintha még 56 előtt maradt volna abba.
Kulák téma.
Ha jól emlékszem, sok helyen egy bizonyos földméret felett mindenki automatikusan kuláknak minősült. A földméretet helyileg határozták meg, mindenhol más volt, így biztosítva, hogy minden faluban tuti legyen néhány kulák család. Mert olyan, hogy ne legyen ellenség, aki ellen harcolni lehet, hát olyan nem volt elképzelhető. Galgóczy Erzsébet írta valamelyik könyvében, hogy náluk a kulákbirtokot úgy határozták meg, hogy kisebb volt, mint annakidején a jobbágytelek. Ugye a jobbágyokról meg mindnyájan tanultuk, hogy nyomorogtak a parányi földjükön... A kulák meg zsírosparaszt volt.
Hozzátartozott a besoroláshoz, volt a szegényparaszt és a kulák közt a középparaszt. No, ennek a megítélése elég vegyes volt. Volt az ingadozó középparaszt, aki nem igazán tudta a boldogtalan, hogy ideológiailag merről fúj a szél, hogy kellene beállnia. Ha sikerült jól beállnia, békén hagyták, de ha nem, hát őt is a kulákokkal vették egy megítélés és persze macerálás alá.
Szerencse, hogy mára ezek tényleg csak emlékként jönnek elő. De azt hiszem, hogy mára a népnyúzásnak más eszközei lettek kitalálva, így a maiaknak is lesz emlékeznivalójuk olyan 60 év múltával.
Szegény Tuki néni!
Sokakat megtörtek akkor fizikailag is és lelkileg is. Az Eszme nevében.
Volt még egy fogalom abban az időben: a rejtegetés. Valamelyik adón nem régiben ismételték az Állami áruház c. örökbecsű filmalkotást. Abban is felmerült.
A fogyasztási cikkek termelése akkoriban visszaszorult, vagy elvitték jóvátételben? Az élelmiszertermelés biztosan folyt gőzerővel, mégsem lehetett a városokban élelmet kapni. Azt bizonyosan elvitték. No, aki valamilyen áruból készletet tartott a lakásában, azt nevezték ki rejtegetőnek. Kemény büntetés járt érte, ha rájöttek. Nem tudom, hogy egyáltalán ki volt-e mondva, hogy miből mennyi lehet a spájzban... Azt hiszem, nem. Így ugyanis szabadon lehetett kezelni az árufelhalmozás fogalmát. Ha úgy akaródott, 3 kg lisztre rá lehetett mondani, hogy ez már meghaladja a mértéket. Néha, ha végignézek a speizomon, eszembe jutnak azok az idők. Ugyanis nekem télire mindíg több havi készlet van felhalmozva, számítva az éppencsak kifizethető rezsire, vagy a csúszós időre, amikor nem merek kimerészkedni.
Kedveseim!
A téma mellbevágó ,szószerint így volt!Mindezt gyermekként átéltem.Kuláklányként megtapasztaltam a padlássöprés,a rejtegetés,a tsz-szervezés ,az osztályharc minden formáját! Sokat kibirtak akkor az emberek,és csak csodálni lehetett azokat a leleményeket amelyekkel igyekeztek kijátszani a hatalmat!Rengeteg (ma már)nevetséges sztorit tudnak mesélni,(tudtak) amit a túlélés érdekében véghezvittek!Tisztelet és csodálat illeti őket!
A téma mellbevágó ,szószerint így volt!Mindezt gyermekként átéltem.Kuláklányként megtapasztaltam a padlássöprés,a rejtegetés,a tsz-szervezés ,az osztályharc minden formáját! Sokat kibirtak akkor az emberek,és csak csodálni lehetett azokat a leleményeket amelyekkel igyekeztek kijátszani a hatalmat!Rengeteg (ma már)nevetséges sztorit tudnak mesélni,(tudtak) amit a túlélés érdekében véghezvittek!Tisztelet és csodálat illeti őket!
Similar threads
