Ha emlékszel ezekre, akkor már "öreg" vagy...

Hát jó ezekre a dolgokra emlékezni. Én is Mazsolán Manócskán meg a bezzeg az a Zöld disznón nőttem fel. De később meg tudtam venni a cd-s könyvet a lányomnak is. Nekem nagyon sokat jelent az mtv.hu videotár oldalon megtalálható rengeteg film. Szerintem nincs még egy ilyen gazdag letölthető anyag sehol a világon (ha van mondjátok meg hogy hol légysziii). Én beosztom, Karácsonykor pl. Abigél volt. Nagyon jó a Magyarország történelme sorozat is, de vannak tudományos és ismeretterjesztő vagy asztrológiai sorozatok is. Nekem is volt nylon garbóm, meg fényes nylon ingem (egyforma az öcsémmel) apunak meg volt oldalkötős fecske úszója ....jó régen volt. Én arra a pici bocicsokira jártam rá a boltban, kb 1x2 cm-s volt. Igen és a rajzfilmek, a Macskafogó..a Hercegnő és a kobold, a Sárkány és a papucs verhetetlenek.

Na és ki emlékszik az Aranycsapatra?Az 1954-es Vb-re?Én gyermekként versként tudtam a nevüket, ismert népdalok dallamára énekeltük a meccsek eseményeit .A faluban ahol felnőttem egy-két rádió volt,az egész utca együtt ült a rádió mellett ,együtt szurkoltuk,izgultuk végig a meccseket,most is emlékszem a döntőre ,az elvesztett aranyra,amit tragédiaként éltünk meg!

Megjegyzem, ha nem emlékszel ezekre, az nem jelenti azt, hogy nem vagy öreg!

Láttam egy kis videót, ahol francia gyerekeknek mutogattak "régi" tárgyakat, hogy kitalálják-e, mi az.

A "régi" tárgyak között pl ott volt az "öreg" bakelit lemez is! Valamint egy régi pick-up lemezjátszó. Érdekes volt látni a "rácsodálkozásukat"!

A régi olvasókönyvem ...

A Tankönyvek, foglalkoztatók ... témában felraktam a linkjét, djvu formában letölthető.
http://canadahun.com/forum/showthread.php?t=28072

Tonhauser László

Én emlékszemTonhauser Lászlóra amíg nem vált veszélyessé sokat szerepet

Nem állítottam, hogy a parlamentben bűnözők ülnek

"Tonhauser napjai meg vannak számlálva" – nyilatkozta minap Moldova György író, miután elolvasta az idő előtt nyugdíjazott rendőrtiszt megjelenés előtt álló könyvét. Az ötvenezres példányszámban megjelenő memoár nagy leleplezéseket sejtet, mivel a magyarországi szervezett bűnözés kialakulásával foglakozik: konkrét ügyekkel, ismert és ismeretlen rendőrök, politikusok és bűnözők neveivel. A szervezett bűnözés elleni harc egykori vezetője lapunknak adott interjújában kijelentette: könyve nem kormányváltásra készült, csupán tapasztalatait írta le.Tonhauser László. Nem csak rendőrökről szól a könyv… Fotó: MTI

Az elmúlt hetekben adott interjúiban meglehetősen negatív képet fest a politika, a rendőrség és a szervezett bűnözés viszonyáról. Megerősítette azt az 1993-ban tett kijelentését is, mely szerint az alvilág beépült a politikába. Valóban ennyire korrupt ez az ország?
– Tény, hogy a hetvenes évek végén Magyarországon is létrejött a szervezett bűnözés. Gyorsan gazdagodtak, és mivel a vasfüggöny miatt nem tudták külföldre vinni a pénzt, a nyolcvanas évek közepétől bekapcsolódtak az előprivatizációba. Éttermekbe, éjszakai szórakozóhelyekbe invesztáltak. Mivel a bűnözők maguk nem fektethettek be, fel kellett fogadniuk valakit, aki erkölcsi bizonyítvánnyal, felsőfokú végzettséggel, nyelvtudással rendelkezett, csak éppen pénze nem volt. Papíron tehát ezek az emberek vették meg az üzleteket, és el is kezdték vezetni azokat. Menet közben sokuk rájött arra, hogy ő az ész a csapatban, és átvette a tényleges vezetést. Ezek a személyek soha az életben nem követtek el bűncselekményt, ráadásul elfogadhatóak voltak a gazdasági, politikai életben. A rendszerváltáskor elindult a totális privatizáció, ahol óriási koncessziókat lehetett megszerezni, ezek megszerzéséhez viszont politikai támogatás kellett. Tehát a bűnözés elindult a politika irányába is. Ők nem politizálnak, ők a hasznot keresik, ott jelennek meg, ahol a legkisebb kockázattal a legnagyobb hasznot lehet csinálni.
Én ezekről a jelenségekről beszéltem, ugyanakkor a politikusok ezt úgy fordították le, hogy Tonhauser szerint bűnözők ülnek a parlamentben. Nem ezt mondtam.
– Rendőrségi nyilatkozatok szerint 10-15 nagy bűnözői csoport tevékenykedik Magyarországon. Egyetért a feltételezéssel?
– Annyi bizonyosan van.
– Hogy képzeljük el ezeket? Hasonlóan a maffiafilmekben látottakhoz?
– Nem, a szervezett bűnözés és a maffia két különböző dolog. A maffia egy vérrokoni, családi alapon szerveződő egység, amely meghatározott területhez és annak politikai, gazdasági környezetéhez igazodik. Legfőbb jellemzője az, hogy a szervezet akkor sem szakad szét, ha lefejezik, őrizetbe veszik a keresztapát, mert a vezér szerepe öröklődik, vagy a börtönből továbbra is irányítani tudja a családot.
A szervezett bűnözés olyan csoportokra vonatkozik, akiknél pont az ellenkezője érvényes: ha elfogják a vezérkart, akkor szétzüllik a csapat és más területen próbálkoznak létrejönni. Ezen a területen tehát könnyebb eredményeket elérni.
– Leírná, hogyan működik egy ilyen csapat?
– Egyszemélyi vezetés?, vagy egy bizonyos klán által vezetett egység, hierarchizálva. Vannak jogi, gazdasági szakértőik, akik arra vigyáznak, hogy jogi alapon ne lehessen belekötni a csoport tevékenységébe. Aztán vannak a végrehajtó egyének, akik elkövetik a konkrét bűncselekményt. Ezek többnyire nincsenek tisztában azzal, kik a főnökök.
– Úgy tűnik, nemzetközivé lett mára az alvilág is?
– Természetesen, a szervezett bűnözés nem foglalkozik a határokkal. Néha egy-egy óra alatt egész földrészeket átlépő akciókat tudnak végrehajtani nagyon precízen. Ez úgy működik, hogy bizonyos csoportok, akik azonos műfajban dolgoznak, mérlegelik, hogy egymás ellen forduljanak, vagy megosszák a területeket, és együtt dolgozzanak. Nagyon sok esetben az együttműködés mellett döntenek, hiszen ők a csöndet szeretik, nem az erőszakot, főleg maguk körül. A szervezett bűnözés ugyanis alapvetően csendes tevékenység, akkor válik hangossá és durvává, amikor több a vadász, mint a fóka. A feltörekvő nemzedék megpróbálja a területek újrafelosztását.
– Ezt érzékelhettük a közelmúlt robbantássorozatában?
– Megítélésem szerint igen.
– Minek köszönhető a merényletek szünetelése?
– Akármennyire is nem tetszik – mert az én nevemhez vagy az én csapatomhoz fűződik –, igen komolyan belejátszik az is, hogy elfogtuk Dietmar Clodót, a robbantásokhoz használt bombák gyártóját. Kerestük a robbantókat is, de sokszor vakvágányra jutottunk. Akkor merült fel, hogy keressük azt az embert, aki robbanóeszközökkel látja el a merénylőket. Hátha ugyanaz az ember gyártja mindenkinek, és rajta keresztül el tudunk jutni a robbantókig, a megrendelőkig. Így bukkantunk Clodo személyére. Ez kihatással volt arra, hogy megszűntek a robbantások. Hogy még mi volt igazán mögötte? A vezéregyéniségek meghaltak az egymás elleni harcban.
– Van magyar maffia?
– Magyar maffia nincsen.
– És külföldi maffiák Magyarországon?
– Igen vannak, hogyne. Maffia típusú bűnözés az orosz ajkú, a kínai.
– Ezek uralmuk alatt tartják a magyarokat?
– Az orosz mindenféleképpen. A kínai zárt, a saját közösségében követi el a bűncselekményeket, ritkán ütközik a magyarokkal.
– Az oroszok keményebbek, mint a magyarok?
– Sokkal. Az orosz szervezett bűnözés nemzetközi felfutása olyan rövid idő alatt történt, hogy senki nem akarta elhinni, még az FBI vezetői sem. Mi 1990-ben kimondtuk, hogy a világ legnagyobb problémája az orosz szervezett bűnözés lesz. Egyrészt mert óriási pénzmennyiség állt mögötte: szinte ellopták egész Oroszországot. Hatalmas területeket, bányakincsektől a nukleáris erőkön át a találmányokig, hadd ne soroljam. A szervezett bűnözők megszerezték maguknak az észembereket is, akiket Oroszországban az ottani rendszerváltás után nem tudtak megfizetni. Ott is szétzavarták a politikai rendőrséget, a KGB-t. A maffiák megszerezték ezeket az embereket. A hadsereg nagy részét is elbocsátották, olyanokat, akik Afganisztánban és egyéb helyeken megtanultak gyilkolni, és semmiféle lelkiismeretfurdalásuk nincs, ha valakit ki kell végezni. Ezeket az embereket felfogadták végrehajtóknak. Jóval drasztikusabban léptek fel, mint a szervezett bűnözésnél szokás, ezzel megteremtették saját nimbuszukat. Minden szervezett bűnözői kör, sőt még a maffiák is jónak látták lelülni velük tárgyalni.
– A magyar rendőrségnek milyen esélyei vannak az orosz maffiával szemben?
– Ha szakemberképzést, technikát biztosítanak, akkor van esély velük szemben. Mivel a bűnözés is nemzetközi, a sikert is nemzetközi együttm?ködés hozhatja meg. Ez három dolgon alapul: az első a technikai kompatibilitás, tehát ne történjen olyan, hogy a német figyelő brigád m?holddal kíséri a magyar bűnözőket a magyar határig, mi meg kukkerral a szomszéd határig. A másik a nyelvi kompatibilitás, mert ha két nyomozó közé még beiktatnak egy tolmácsot is, az nagyon lelassítja a munkát. A harmadik a legnehezebb: a nemzetközi törvényi hátteret is meg kell csinálni. Nem létezhet olyan, hogy egyik országban valamelyik cselekmény büntetendő, a másikban nem, hiszen a bűnöző abban a pillanatban oda fog menekülni védelemért.
– Ha minden kormányváltáskor lecserélik a rendőrség vezetőit, az azt a látszatot kelti, mintha a rendőrség bizonyos pártokat szolgálna?
– A politikának meg kellene határoznia, hogy a rendőrség vezetésén belül melyik az a szint, amelyet kormányváltás esetén le lehet cserélni. A többi viszont szakma, ahhoz nem szabad hozzányúlni, mert ez az állandó cserélgetés a kapitányi szintig bezárólag tönkreteszi a szakmát és a rendőrséget.
– Igaz, hogy a bűnözés elérte a rendőrséget is? Most nem a zsebre büntető közlekedési rendőrökre gondolunk?
– A szervezett bűnözők eleinte erőszakkal reagáltak az ellenük fellépő rendőrökre. Megfenyegették őket, sokszor fizikailag is ellenálltak. Pofára estek, mert a rendőrség általában borzasztó érzékenyen reagál ezekre a dolgokra. Még egy lapáttal rátesznek, hogy csak azért is megfogják a tettest. Elkezdik a bűnözőket vegzálni, egyre több akció van, és megbukik sok olyan bűnöző, aki soha nem bukott volna meg, csak mert valaki hülye volt, és erőszakot alkalmazott egy rendőrrel szemben. Ezért rájöttek a bűnözők, hogy ez a módszer nem jó. Akkor elkezdtek jogi eszközöket használni, az ország legjobb ügyvédeit fogadták fel. Azok törvényes vagy törvénytelen eszközökkel megpróbálták húzni, szétszabdalni a nyomozást, és minél messzebbre vinni az elkövetés időpontjától a büntetés időpontját, közben szabadlábra helyeztetni az elkövetőket. Illetőleg megakadályozni, hogy az egész elkövetői kör a rendőrség látókörébe kerüljön. Ez úgy történik, hogy egyvalaki mindent magára vállal. Az illetőt ügyvédek védik, beszélni nem engedik. Az meg sem szólal. Megéri neki, mert kint maradt társai – akiket megmentett a lebukástól – támogatják a családját, s amikor azután szabadul, nem kevés pénz a jutalma, amiért a többiek helyett is elszenvedte a rendőrségi, bírósági vegzatúrát.
Aztán rájöttek, hogy nemcsak a rendőrség közelébe kell férkőzni, mert a rendőrség csak egy bizonyos szakaszban domináns, végül is a bírók döntenek mindenben, ezért a bírói kör közelébe is oda kell férkőzni. A rendőrségen van belső elhárítás, az ügyészségen, a bíróságon nincs, pedig az ügyészek és a bírók ugyanolyan veszélyeztetettek, mint a rendőrök.
– Tehát előfordul, hogy a bírót is "megveszik"?
– Én nem mondtam azt, hogy megveszik a bírót, de a bűnözőknek érdeke, hogy a közelükbe jussanak. A rendőrség korrumpálása abban az időszakban kell a szervezett bűnözőknek, amikor a titkos nyomozás folyik, hogy előre értesüljenek a szervezett bűnözők arról, valami készül ellenük, meddig jutott a rendőrség.
– Magyarországon történt politikai gyilkosság a közelmúltban?
– Tudomásom szerint nem.
– Egyik nyilakozatában azt mondta, hogy munkájának 60 százalékát önvédelemre fordítja. Kitől kellett megvédenie magát? bűnözőktől, netán némelyik kollégától?
– Amikor kineveztek a szervezett bűnözés élére, azt mondtam, hamarosan vállalkozó-ellenesnek fognak bélyegezni. Két perc múlva bejött. Persze, ha valaki a szervezett bűnözés útjában áll, a sajtó, rádió és a televízió útján le lehet járatni. Meg lehet próbálni semlegesíteni az illetőt. Én így értettem a támadást. Az más lapra tartozik, hogy a rendőrségen belül a főnökeim megvédtek-e vagy sem.
– Ha nem nyugdíjazzák idő előtt, megírta volna könyvét?
– Mindenféleképpen megírtam volna.
– Készen van már vele?
– Igen, már nyomdában van, hamarosan megjelenik.
– Mit vár tőle?
– Egyetlen egyet várok ettől: ha valaki – aki megfelelő pozícióban van – elolvassa, és elgondolkodik rajta, már eredményt értem el. Ha elgondolkodik, látni fogja, hogy tarthatatlan az a rendszer, amit a rendőrségnél csináltak, és ha azt akarják, hogy nagybet?s magyar rendőrség legyen, akkor változtatni kell ezen a dolgon. Mert lehet jó rendőrséget csinálni.
– Moldova György, a neves író a kézirat elolvasása után azt mondta, hogy önt meg is ölhetik ezért a könyvért. Ez vicc, vagy komolyan gondolta?
– Nem lehet előre tudni, hogy milyen reakciókat fog kiváltani a könyv, hiszen embereket érint. Van, akiket negatívan, és az illetők esetleg boszszút forralnak érte.
– De ha rendőrökről szól a könyv, akkor?
– Nem csak rendőrökről szól a könyv?
– Neveket is említ benne?
– Igen, a neveket sem hagytam ki belőle. Miért kéne kihagynom?
– Az egyik napilap szerint Pintér Sándort fogja leginkább érinteni?
– Nézze, nem erről szól a történet. Én megírtam egy memoárt, amit lehet kórképnek is nevezni. Természetesen olyan embernek, aki nem ismerte ezt az életet, és nem volt benne, annak sok újdonsággal fog szolgálni. A nevek is mondanak valamit. De nincs itt semmiféle támadás. Nem politikai pamflet, nem kormányváltásra készült ez a könyv. Elmondom azt, amit saját magam tapasztaltam, észleltem. Ebben vannak jó dolgok és vannak rossz dolgok is. A rossz dolgok vannak többségben.

Vélemények

Szikinger István alkotmányjogász:
Egy meg nem jelent könyvről nem igazán lehet véleményt alkotni, de az igaz: a rendőrségnek 1990 környékén gyökeresen meg kellett volna változnia, át kellett volna alakulnia, és ez máig nem történt meg. A legnagyobb problémát a rendőrség erős centralizációja, túlmilitarizáltsága és átpolitizáltsága jelenti. Ebben a légkörben nagy esély van jogellenes parancsok végrehajtására. Tehát a téma adott.

Garamvölgyi László, az Országos Rendőr-főkapitányság
kommunikációs igazgatója:
Tonhauser László egy nyugdíjas magánember, azt ír, amit akar. A demokrácia szabályai szerint bárki bármit leírhat, természetesen a vonatkozó jogi konzekvenciák figyelembevételével. Ha ezzel a nyugalmazott ezredes szolgálati vagy államtitkot sért, akkor a rendőrség hivatalból el fog járni, egyébként nem foglalkozik vele. "Akit pedig személyesen érinteni fog a könyv, az majd eldönti, hogy kíván-e jogi lépéseket tenni a szerzővel szemben."

Berta Attila,
a Pintér Sándor belügyminiszter ideje alatt menesztett budapesti rendőrfőkapitány nem kívánta kommentálni a könyvet.

Kattints a kibontásához...

Akik Tonhausert ismerték, mind jókat mondtak róla (sokan az általa üldüzött bűnözők közül is).
A munkáját (a bűnüldözést) hatékonyan, nagy tapasztalattal, kérlelhetetlenül végezte. Lehet, hogy azért távolították el, mert nem tudott megalkudni, no meg a nyers stílusa, no és azért is mert tudott olyan dolgokról is, amiről nem kellett volna. A munkatársaitól is megkövetelte a komoly munkát. Haragudott a felesleges szócséplésért, időhúzásért.
Állítólag az irodájában jól látható helyen ki volt téve az idézet:
„Az, aki tíz mondatban mondja el, amit egy mondatban is ki lehet fejezni, egyéb aljasságokra is képes!”

Részlet egy riportból:
"– Megfordult a fejében, hogy az 1998-as ügyben érintett magas rangú rendőrtiszt állhat az ügy mögött?
– Csak ő állhatott. Ezt nem éreztem, pontosan tudtam. Türelmetlen volt, rögtön lecsapott rám a kormányváltás után.
...Speciális egységet vezettem, komoly szakmai indokokkal kellett volna az elmozdításomat megmagyarázni, mert azzal mégsem jöhetett elő, hogy én tudom, miben volt érintett, és ezért akar kicsinálni. Persze nem várták meg a bírósági ítéletet, de még az ügyészségi vizsgálat végét sem, kirúgtak. Munkaügyi pert kezdeményeztem.
... Elvesztettük a pert. Másodfokra mentünk, ahol a vezető bíró elaludt a tárgyaláson, én ki akartam menni, csak az ügyvédeim tartottak vissza.
... Azonnal nem tudták megindokolni, miért rúgnak ki, de megtehették. Két hét elteltével kitalálták, hogy átszervezés miatt nincs szükség rám,
... A bíróság felmentett, én pedig leszereltem. Ma már szeretném elfelejteni az egészet.
– Visszatérne még a rendőrségre?
– Soha."

Ajánlom: Moldova György: Bűn az élet című könyvét.

("Ahol málna van, ott medve is.")

Ugyan én sem érzem magam öregnek, de ajánlok egy segítő oldalt - http://retronom.hu/ Üdv

1982

Ti ismertétek a hajlékony hanglemezt,amin orosz dalok voltak?
Táadásul átlátszó,és még ma is hibátlanul lelehet játszani!

A jó régi Zánka, már az sem a régi!

A piros és a sárga cédula jutott eszembe egy beszélgetésről a napokban.
Gyermekkoromban, ha fertőző betegség volt a családban, az orvos az ajtóra piros, vagy sárga cédulát ragasztott.
A piros cédula erősen korlátozott. Még az ott lakó felnőttek sem mozoghattak szabadon, hogy ne terjesszék a fertőzést. Mondhatni karantén volt. Amikor az unokatesvérem skarlátos volt, akkor ragasztották ki az ajtajukra. Ez nekem nagyon kellemetlen volt, mert csak náluk volt TV az ismerősök közül, ott néztük, gondolom a családja "nagy örömére".
A sárga cédula csak annyit jelentett, hogy gyermekek nem mehettek be a lakásba.
(Persze, ha az emlékeim nem csalnak meg.)
Lehet, hogy most sem ártana, ha hasonlót kitalálnának, amikor pl. TBC terjedéséről ismét sokat lehet hallani.
Kerestem képet a „céduláról”, de nem találtam. Olyan képet találtam csak, amit már én sem láttam, amire emlékszem, abban rövidebb szöveg volt. Ha valakinek megvan, kérem tegye fel!

hangay13 írta:

Fiatal tanár koromban sikerült az osztályommal egy sátortábort nomád körülményekkel összehozni. A szülők között volt olyan, aki nem engedte el a gyermekét, mert féltette, de az osztály döntő többsége ott volt. Második kísérő tanárt sem sikerült találni, de az igazgatóm (a szabályok ellenére) engedélyezte. Maradandó élményt jelentett mindenkinek. Eleinte többen felvetették, hogy mit fogunk ott csinálni, nincs diszkó, nincs a környéken semmi olyan program, ami őket leköthetné, de mégis jól érezték magukat. Amikor odaérkeztünk, hamar kiderült, hogy programnak elég az hogy sátortáborban vagyunk.
Nem voltak felkészülve a táborozásra, még kanál, tányér sem volt sokaknál, zseblámpát sem hoztak sokan. De a „viszontagságok” csak jobban összehozták az osztályt. Miden megvolt szinte, ami megpróbáltatás lehetett. Amikor felvertük a sátrakat, az egyik erdész elkergetett, később jött egy másik (ő volt a főnök), aki az előző döntését visszavonta. Másnap reggel óriási füstben ébredtünk, mert a közelben begyújtottak egy szénégető boksát, de a füst hamar csökkent, viszont megnézhettük, hogy a faszén hogy készül. Voltunk egy nagy túrán, mint később kiderült, szigorúan védett területen mentünk át (egy helybeli irányított arra, mert úgy volt rövidebb), ott még egy vaddisznóval is összefutottunk, a csíkos vadmalacaival, de nem törődött velünk (szerencsére), láttunk kis rókát, amelyik hosszasan megcsodált bennünket, így mi is megfigyelhettük, védett madarakat, az állatokon lehetett látni, hogy emberrel nem találkoznak, nem félnek tőlünk. A túránk túlsó pontján megkóstoltuk a "csúsztatott habos palacsintát", a helyi specialitást. Azt is emlegtik sokan még mindíg, pedig már több mint negyed százada volt.
Kaptunk nagy esőt, ami beáztatott néhány sátort, és összébb kellett szorulnunk, vadásztuk a kullancsot rendszeresen. Mentünk éjszakai túrára, amikor hallottuk, hogy a környékünkön járnak a vadak is, sokan megijedtek, de ők nem törődtek velünk. Magunknak főztünk, csurdítottunk. Az esti tábortűz mellett hosszú beszélgetéseket folytattunk.
Sajnos a többi osztályommal nem sikerült összehozni, pedig próbáltam, de a nomád körülményeket a szülők többsége a gyermekeiknek nem engedték.
A következő tanév sokkal nagyobb békességben telt, nagyon összehozta a résztvevőket.

Kattints a kibontásához...

Kedes Hangay!
Sajnálom ezeket az időket,mert volt valami izgalmas benne,Mi Királyrét mellett a Kormos forráshoz közel táboroztunk . Azt hiszem egy hét volt. A sátrakat még vihar előtt feltudtuk állitani,de a gumimatracokkal volt egy kis gond a dugok otthon maradtak. A fiuk faragtak ágakból megoldást.Mire jött a nyári zápor villámlással és sok dörgéssel már a sátorban voltunk.Reggel arra ébredtünk,hogy vizes let a hálózsákunk,ugyanis a gumimatrac lassan leengedett és sajnos nagy volt az eső és kicsit befolyt csak annyira,hogy vizes legyen a lábunknál.Másnap szárítkozhattunk. Királyrétről hoztuk ballonokban a vizet a főzéshez.Remélem egy állatvédő sem olvassa ,mert bizony mi összeszedtünk egy csomó csigát és a forróvízbe dobtuk,hogy a házából kijöjjön.Így egy tiszta fehér húst kaptunk amiből csigapörköltet csináltunk.Mivel mindig ki voltunk éheztetve így a furcsa kaját is megettük, ha lett volna más akkor biztos nem, Az izével nem volt semmi baj csak a tudat, hogy mit eszünk. Jó szakácsunk volt. Rengeteget túráztunk. Este mindig volt tábortűz. Vagy szalonnát és hagymát sütögettünk vagy virslit és kolbászt. Ez változot, mindig ahogy a tábori szakács döntőt. Akor láttam először olyan bogarakat melyek éjjel világitanak. Sokan voltak félelmetessen néztek ki az éjszakai túrán,de megszoktuk. Nem szentjánosbogarak voltak hanem mások mondta a tábor vezető. voltunk hajnal háromkor vadlesen,de vagy hangosak voltunk vagy a szél elvitte a szagunkat mert nem jöttek a vaddisznók. Nappal arra jártunk és láttunk friss nyomokat .Biztos megvárták míg elmegyünk és utána jöttek. Sajnálom,hogy ez az élmény már a gyerekeimnek nem adatik meg.Üdvözlettel:evelyn:..:

Minden szombaton dolgozni kellett. Úgy látszik én nagyon öreg vagyok.

Miközben a felnőttek minden szombaton dolgoztak, mi gyerekek csak minden második szombaton mentünk iskolába. Szerencsémre nálunk kísérleti jelleggel hamar bevezették.(Olyanoknak akikre senki nem tudott szombaton vigyázni, azoknak ügyelet volt az iskolában délelőtt.) Később, szombaton csak három tanóránk volt, egy matek és két torna. Majd hamar bevezették a szombat nélküli tanítást.

evelyn13 írta:

Kedes Hangay!
Sajnálom ezeket az időket,mert volt valami izgalmas benne,Mi Királyrét mellett a Kormos forráshoz közel táboroztunk . Azt hiszem egy hét volt. A sátrakat még vihar előtt feltudtuk állitani,de a gumimatracokkal volt egy kis gond a dugok otthon maradtak. A fiuk faragtak ágakból megoldást.Mire jött a nyári zápor villámlással és sok dörgéssel már a sátorban voltunk.Reggel arra ébredtünk,hogy vizes let a hálózsákunk,ugyanis a gumimatrac lassan leengedett és sajnos nagy volt az eső és kicsit befolyt csak annyira,hogy vizes legyen a lábunknál.Másnap szárítkozhattunk. Királyrétről hoztuk ballonokban a vizet a főzéshez.Remélem egy állatvédő sem olvassa ,mert bizony mi összeszedtünk egy csomó csigát és a forróvízbe dobtuk,hogy a házából kijöjjön.Így egy tiszta fehér húst kaptunk amiből csigapörköltet csináltunk.Mivel mindig ki voltunk éheztetve így a furcsa kaját is megettük, ha lett volna más akkor biztos nem, Az izével nem volt semmi baj csak a tudat, hogy mit eszünk. Jó szakácsunk volt. Rengeteget túráztunk. Este mindig volt tábortűz. Vagy szalonnát és hagymát sütögettünk vagy virslit és kolbászt. Ez változot, mindig ahogy a tábori szakács döntőt. Akor láttam először olyan bogarakat melyek éjjel világitanak. Sokan voltak félelmetessen néztek ki az éjszakai túrán,de megszoktuk. Nem szentjánosbogarak voltak hanem mások mondta a tábor vezető. voltunk hajnal háromkor vadlesen,de vagy hangosak voltunk vagy a szél elvitte a szagunkat mert nem jöttek a vaddisznók. Nappal arra jártunk és láttunk friss nyomokat .Biztos megvárták míg elmegyünk és utána jöttek. Sajnálom,hogy ez az élmény már a gyerekeimnek nem adatik meg.Üdvözlettel:evelyn:..:

Kattints a kibontásához...

Azért vittem bele az osztályom ebbe a kalandba, mert diákkoromból nagyon kellemes emlékeim voltak a táborozásról.
Még úttörőkoromban voltam 2 nyáron, két hétig sátortáborban, most nyugdíjasan is szívesen emlékszem vissza rá, még a viszontagságos dolgokra is.
Eleve úgy építettem fel a kirándulás-tervet, hogy kisebb kirándulással indultunk, olyan túrával folytattuk, ami közben túristaszállókban szálltunk meg (Miskolctól Egerig "sétáltunk"), az utólsó ilyen volt a sátortábor.
Az iskola végére a legutólsó alkalom egy nagy külfödi kirándulás volt, amire végig gyűjtöttük a pénzt, akkor még jártak az iskolák betakarítási munkára, meg lehetett akkor még tenni, hogy nem osztottuk ki a keresetet, ebből összegyűlt egy Cseh-Lengyel kirándulás pénze, persze csak diákcsere alapon (az iskolában, osztályterembe betett vaságyak, menzakoszt, környékbeli séták, egy nagyobb kirándulás menetrendszerű ottani buszjárattal - amit itt visszaadtunk).
Ezek nem csak a kellemes, maradandó élményt jelentették, de közösségépítési szempontból is nagyon előnyösek voltak.
Most már sokan nem vállalják az ilyen "kirándulásokat". Nem csak a diákok, a tanárok sem.
A diákok otthonról, az iskolából kiszabadulva egyre nehezebben fogadják el, hogy ilyenkor is vannak szabályok, aminek a betartása szükséges. Áthágása veszélyes, a felelősség persze a kísérőé.
Egy idő után találkoztam a diákok között olyan kifogással, hogy a "szünetünket nem áldozzuk fel", no meg az, hogy "mit fogunk ott csinálni". Nem tudják elképzelni, hogy egy tábortűz mellett beszélgetni, egymás mulattatni van olyan kellemes időtöltés, mint egy zenés éjszakai szórakozóhely, mert még nem próbálták. A szülők is túlzottan féltik a gyermeküket. Nem szívesen engedik el őket úgy, hogy nem várja őket vetett ágy, jól felszerelt konyha, hideg-meleg folyóvíz, megépített szálláshely.
Sokan hivatkoznak a kullancsveszélyre is.
(De sokszor csak az a probléma, hogy nem bíznak saját gyermekükben, bár ezt kevesen mondják ki.)
Nem tudják, hogy miből maradnak ki!

hangay13 írta:

Azért vittem bele az osztályom ebbe a kalandba, mert diákkoromból nagyon kellemes emlékeim voltak a táborozásról.
Még úttörőkoromban voltam 2 nyáron, két hétig sátortáborban, most nyugdíjasan is szívesen emlékszem vissza rá, még a viszontagságos dolgokra is.
Eleve úgy építettem fel a kirándulás-tervet, hogy kisebb kirándulással indultunk, olyan túrával folytattuk, ami közben túristaszállókban szálltunk meg (Miskolctól Egerig "sétáltunk"), az utólsó ilyen volt a sátortábor.
Az iskola végére a legutólsó alkalom egy nagy külfödi kirándulás volt, amire végig gyűjtöttük a pénzt, akkor még jártak az iskolák betakarítási munkára, meg lehetett akkor még tenni, hogy nem osztottuk ki a keresetet, ebből összegyűlt egy Cseh-Lengyel kirándulás pénze, persze csak diákcsere alapon (az iskolában, osztályterembe betett vaságyak, menzakoszt, környékbeli séták, egy nagyobb kirándulás menetrendszerű ottani buszjárattal - amit itt visszaadtunk).
Ezek nem csak a kellemes, maradandó élményt jelentették, de közösségépítési szempontból is nagyon előnyösek voltak.
Most már sokan nem vállalják az ilyen "kirándulásokat". Nem csak a diákok, a tanárok sem.
A diákok otthonról, az iskolából kiszabadulva egyre nehezebben fogadják el, hogy ilyenkor is vannak szabályok, aminek a betartása szükséges. Áthágása veszélyes, a felelősség persze a kísérőé.
Egy idő után találkoztam a diákok között olyan kifogással, hogy a "szünetünket nem áldozzuk fel", no meg az, hogy "mit fogunk ott csinálni". Nem tudják elképzelni, hogy egy tábortűz mellett beszélgetni, egymás mulattatni van olyan kellemes időtöltés, mint egy zenés éjszakai szórakozóhely, mert még nem próbálták. A szülők is túlzottan féltik a gyermeküket. Nem szívesen engedik el őket úgy, hogy nem várja őket vetett ágy, jól felszerelt konyha, hideg-meleg folyóvíz, megépített szálláshely.
Sokan hivatkoznak a kullancsveszélyre is.
(De sokszor csak az a probléma, hogy nem bíznak saját gyermekükben, bár ezt kevesen mondják ki.)
Nem tudják, hogy miből maradnak ki!

Kattints a kibontásához...

Kedves Hangay!
Annyira jó volt olvasni eszmefuttatásod,eszembe juttatta a régvoltot! Bizony ma ezek a dolgok már nem menők a ma ifjúságánál!A lányom középiskolai tanár,osztályfőnök,abban a korban nőtt fel amiről mi nosztalgiázunk,próbálja úgy vinni a dolgokat ahogyan tőlünk látta,illetve átélte,de _mint mondja_kudarcba fulladnak a próbálkozásai!A ma diákját már nem hozza lázba ,egy-egy sátorban töltött éjszaka,a tábortűzi éneklés stb.Valójában nem elvetemült gyerekek ők,csak nem "oly korban"élnek!Az unokáim rajongva hallgatják a történeteimet,remélem sok minden "visszajön"a régmultból"(divat a retro)"

Most voltunk egy üdülőhelyen, nyertünk egy 3 éjszakás vendéglátást. Nem túl előkelő helyen (szálloda és ifjúsági tábor). A szállodai részben kaptunk helyet (2 csillagos), de voltak faházak is. Sátor-lakókocsi helyek is, bár ilyen vendég nem volt. Az ottani dolgozók elmondták, hogy ritka a sátras turista, ezek is külföldiek, főleg nyugatiak. Úgy látszik a sátorozásnak, a kempingeknek leáldozik.
Még valamit: több diákcsoport is volt. 10-16 éves korosztályból. Tartottam tőlük, de felesleges volt. Intelligensen viselkedtek, szabadidejükben találtak maguknak értelmes, mást nem zavaró szórakozást, nem volt rajcsúr, nem láttam italozást, este 9 után csend volt, lehetett pihenni. Minden elismerésem a diákoknak és a kísérő pedagógusoknak!
Nem kell elítélni az összes mai fiatalt!

hangay13 írta:

Most voltunk egy üdülőhelyen, nyertünk egy 3 éjszakás vendéglátást. Nem túl előkelő helyen (szálloda és ifjúsági tábor). A szállodai részben kaptunk helyet (2 csillagos), de voltak faházak is. Sátor-lakókocsi helyek is, bár ilyen vendég nem volt. Az ottani dolgozók elmondták, hogy ritka a sátras turista, ezek is külföldiek, főleg nyugatiak. Úgy látszik a sátorozásnak, a kempingeknek leáldozik.
Még valamit: több diákcsoport is volt. 10-16 éves korosztályból. Tartottam tőlük, de felesleges volt. Intelligensen viselkedtek, szabadidejükben találtak maguknak értelmes, mást nem zavaró szórakozást, nem volt rajcsúr, nem láttam italozást, este 9 után csend volt, lehetett pihenni. Minden elismerésem a diákoknak és a kísérő pedagógusoknak!
Nem kell elítélni az összes mai fiatalt!

Kattints a kibontásához...

Egyetértek!

hangay13 írta:

Most voltunk egy üdülőhelyen, nyertünk egy 3 éjszakás vendéglátást. Nem túl előkelő helyen (szálloda és ifjúsági tábor). A szállodai részben kaptunk helyet (2 csillagos), de voltak faházak is. Sátor-lakókocsi helyek is, bár ilyen vendég nem volt. Az ottani dolgozók elmondták, hogy ritka a sátras turista, ezek is külföldiek, főleg nyugatiak. Úgy látszik a sátorozásnak, a kempingeknek leáldozik.
Még valamit: több diákcsoport is volt. 10-16 éves korosztályból. Tartottam tőlük, de felesleges volt. Intelligensen viselkedtek, szabadidejükben találtak maguknak értelmes, mást nem zavaró szórakozást, nem volt rajcsúr, nem láttam italozást, este 9 után csend volt, lehetett pihenni. Minden elismerésem a diákoknak és a kísérő pedagógusoknak!
Nem kell elítélni az összes mai fiatalt!

Kattints a kibontásához...

No már értem ezek a mi városunk református iskolájának diákjai lehettek

reveteg írta:

No már értem ezek a mi városunk református iskolájának diákjai lehettek

Kattints a kibontásához...

Az igaz, hogy volt köztük egy egyházhoz tartozó csoport, asztali áldást is énekeltek étkezés után(!), de csak egy (azok sem az általam ismert egházakhoz tartoztak -római katolikus, református, baptista), de a többiek is nagyon jól viselkedtek!
Melyik az a vallás, amelyikben étkezés előtt némán, mindenki magába szállva imádkozik, utána közösen, énekelve mond köszönetet? Ilyen volt az egyik csoport. A többiek nem mondtak asztali áldást, egy egyházi iskola csoportja biztos mondott volna ilyet.
Nem csak az egyházi iskolák diákjai lehetnek rendesek, illemtudóak, másokra is tekintettel levők!
A gyermekek viselkedésében, szerintem a családi indíttatás a legfontosabb, sokat számít a baráti kör, a diáktársak, az iskola-tanárok, természtesen a vallás is, ha a tanítását magáévá teszi a fiatal, ha nem kényszernek érzi.

Sziasztok pajtások.
..jöttem olvasgatni egy kicsikét.