Nem állítottam, hogy a parlamentben bűnözők ülnek
"Tonhauser napjai meg vannak számlálva" – nyilatkozta minap Moldova György író, miután elolvasta az idő előtt nyugdíjazott rendőrtiszt megjelenés előtt álló könyvét. Az ötvenezres példányszámban megjelenő memoár nagy leleplezéseket sejtet, mivel a magyarországi szervezett bűnözés kialakulásával foglakozik: konkrét ügyekkel, ismert és ismeretlen rendőrök, politikusok és bűnözők neveivel. A szervezett bűnözés elleni harc egykori vezetője lapunknak adott interjújában kijelentette: könyve nem kormányváltásra készült, csupán tapasztalatait írta le.Tonhauser László. Nem csak rendőrökről szól a könyv… Fotó: MTI
Az elmúlt hetekben adott interjúiban meglehetősen negatív képet fest a politika, a rendőrség és a szervezett bűnözés viszonyáról. Megerősítette azt az 1993-ban tett kijelentését is, mely szerint az alvilág beépült a politikába. Valóban ennyire korrupt ez az ország?
– Tény, hogy a hetvenes évek végén Magyarországon is létrejött a szervezett bűnözés. Gyorsan gazdagodtak, és mivel a vasfüggöny miatt nem tudták külföldre vinni a pénzt, a nyolcvanas évek közepétől bekapcsolódtak az előprivatizációba. Éttermekbe, éjszakai szórakozóhelyekbe invesztáltak. Mivel a bűnözők maguk nem fektethettek be, fel kellett fogadniuk valakit, aki erkölcsi bizonyítvánnyal, felsőfokú végzettséggel, nyelvtudással rendelkezett, csak éppen pénze nem volt. Papíron tehát ezek az emberek vették meg az üzleteket, és el is kezdték vezetni azokat. Menet közben sokuk rájött arra, hogy ő az ész a csapatban, és átvette a tényleges vezetést. Ezek a személyek soha az életben nem követtek el bűncselekményt, ráadásul elfogadhatóak voltak a gazdasági, politikai életben. A rendszerváltáskor elindult a totális privatizáció, ahol óriási koncessziókat lehetett megszerezni, ezek megszerzéséhez viszont politikai támogatás kellett. Tehát a bűnözés elindult a politika irányába is. Ők nem politizálnak, ők a hasznot keresik, ott jelennek meg, ahol a legkisebb kockázattal a legnagyobb hasznot lehet csinálni.
Én ezekről a jelenségekről beszéltem, ugyanakkor a politikusok ezt úgy fordították le, hogy Tonhauser szerint bűnözők ülnek a parlamentben. Nem ezt mondtam.
– Rendőrségi nyilatkozatok szerint 10-15 nagy bűnözői csoport tevékenykedik Magyarországon. Egyetért a feltételezéssel?
– Annyi bizonyosan van.
– Hogy képzeljük el ezeket? Hasonlóan a maffiafilmekben látottakhoz?
– Nem, a szervezett bűnözés és a maffia két különböző dolog. A maffia egy vérrokoni, családi alapon szerveződő egység, amely meghatározott területhez és annak politikai, gazdasági környezetéhez igazodik. Legfőbb jellemzője az, hogy a szervezet akkor sem szakad szét, ha lefejezik, őrizetbe veszik a keresztapát, mert a vezér szerepe öröklődik, vagy a börtönből továbbra is irányítani tudja a családot.
A szervezett bűnözés olyan csoportokra vonatkozik, akiknél pont az ellenkezője érvényes: ha elfogják a vezérkart, akkor szétzüllik a csapat és más területen próbálkoznak létrejönni. Ezen a területen tehát könnyebb eredményeket elérni.
– Leírná, hogyan működik egy ilyen csapat?
– Egyszemélyi vezetés?, vagy egy bizonyos klán által vezetett egység, hierarchizálva. Vannak jogi, gazdasági szakértőik, akik arra vigyáznak, hogy jogi alapon ne lehessen belekötni a csoport tevékenységébe. Aztán vannak a végrehajtó egyének, akik elkövetik a konkrét bűncselekményt. Ezek többnyire nincsenek tisztában azzal, kik a főnökök.
– Úgy tűnik, nemzetközivé lett mára az alvilág is?
– Természetesen, a szervezett bűnözés nem foglalkozik a határokkal. Néha egy-egy óra alatt egész földrészeket átlépő akciókat tudnak végrehajtani nagyon precízen. Ez úgy működik, hogy bizonyos csoportok, akik azonos műfajban dolgoznak, mérlegelik, hogy egymás ellen forduljanak, vagy megosszák a területeket, és együtt dolgozzanak. Nagyon sok esetben az együttműködés mellett döntenek, hiszen ők a csöndet szeretik, nem az erőszakot, főleg maguk körül. A szervezett bűnözés ugyanis alapvetően csendes tevékenység, akkor válik hangossá és durvává, amikor több a vadász, mint a fóka. A feltörekvő nemzedék megpróbálja a területek újrafelosztását.
– Ezt érzékelhettük a közelmúlt robbantássorozatában?
– Megítélésem szerint igen.
– Minek köszönhető a merényletek szünetelése?
– Akármennyire is nem tetszik – mert az én nevemhez vagy az én csapatomhoz fűződik –, igen komolyan belejátszik az is, hogy elfogtuk Dietmar Clodót, a robbantásokhoz használt bombák gyártóját. Kerestük a robbantókat is, de sokszor vakvágányra jutottunk. Akkor merült fel, hogy keressük azt az embert, aki robbanóeszközökkel látja el a merénylőket. Hátha ugyanaz az ember gyártja mindenkinek, és rajta keresztül el tudunk jutni a robbantókig, a megrendelőkig. Így bukkantunk Clodo személyére. Ez kihatással volt arra, hogy megszűntek a robbantások. Hogy még mi volt igazán mögötte? A vezéregyéniségek meghaltak az egymás elleni harcban.
– Van magyar maffia?
– Magyar maffia nincsen.
– És külföldi maffiák Magyarországon?
– Igen vannak, hogyne. Maffia típusú bűnözés az orosz ajkú, a kínai.
– Ezek uralmuk alatt tartják a magyarokat?
– Az orosz mindenféleképpen. A kínai zárt, a saját közösségében követi el a bűncselekményeket, ritkán ütközik a magyarokkal.
– Az oroszok keményebbek, mint a magyarok?
– Sokkal. Az orosz szervezett bűnözés nemzetközi felfutása olyan rövid idő alatt történt, hogy senki nem akarta elhinni, még az FBI vezetői sem. Mi 1990-ben kimondtuk, hogy a világ legnagyobb problémája az orosz szervezett bűnözés lesz. Egyrészt mert óriási pénzmennyiség állt mögötte: szinte ellopták egész Oroszországot. Hatalmas területeket, bányakincsektől a nukleáris erőkön át a találmányokig, hadd ne soroljam. A szervezett bűnözők megszerezték maguknak az észembereket is, akiket Oroszországban az ottani rendszerváltás után nem tudtak megfizetni. Ott is szétzavarták a politikai rendőrséget, a KGB-t. A maffiák megszerezték ezeket az embereket. A hadsereg nagy részét is elbocsátották, olyanokat, akik Afganisztánban és egyéb helyeken megtanultak gyilkolni, és semmiféle lelkiismeretfurdalásuk nincs, ha valakit ki kell végezni. Ezeket az embereket felfogadták végrehajtóknak. Jóval drasztikusabban léptek fel, mint a szervezett bűnözésnél szokás, ezzel megteremtették saját nimbuszukat. Minden szervezett bűnözői kör, sőt még a maffiák is jónak látták lelülni velük tárgyalni.
– A magyar rendőrségnek milyen esélyei vannak az orosz maffiával szemben?
– Ha szakemberképzést, technikát biztosítanak, akkor van esély velük szemben. Mivel a bűnözés is nemzetközi, a sikert is nemzetközi együttm?ködés hozhatja meg. Ez három dolgon alapul: az első a technikai kompatibilitás, tehát ne történjen olyan, hogy a német figyelő brigád m?holddal kíséri a magyar bűnözőket a magyar határig, mi meg kukkerral a szomszéd határig. A másik a nyelvi kompatibilitás, mert ha két nyomozó közé még beiktatnak egy tolmácsot is, az nagyon lelassítja a munkát. A harmadik a legnehezebb: a nemzetközi törvényi hátteret is meg kell csinálni. Nem létezhet olyan, hogy egyik országban valamelyik cselekmény büntetendő, a másikban nem, hiszen a bűnöző abban a pillanatban oda fog menekülni védelemért.
– Ha minden kormányváltáskor lecserélik a rendőrség vezetőit, az azt a látszatot kelti, mintha a rendőrség bizonyos pártokat szolgálna?
– A politikának meg kellene határoznia, hogy a rendőrség vezetésén belül melyik az a szint, amelyet kormányváltás esetén le lehet cserélni. A többi viszont szakma, ahhoz nem szabad hozzányúlni, mert ez az állandó cserélgetés a kapitányi szintig bezárólag tönkreteszi a szakmát és a rendőrséget.
– Igaz, hogy a bűnözés elérte a rendőrséget is? Most nem a zsebre büntető közlekedési rendőrökre gondolunk?
– A szervezett bűnözők eleinte erőszakkal reagáltak az ellenük fellépő rendőrökre. Megfenyegették őket, sokszor fizikailag is ellenálltak. Pofára estek, mert a rendőrség általában borzasztó érzékenyen reagál ezekre a dolgokra. Még egy lapáttal rátesznek, hogy csak azért is megfogják a tettest. Elkezdik a bűnözőket vegzálni, egyre több akció van, és megbukik sok olyan bűnöző, aki soha nem bukott volna meg, csak mert valaki hülye volt, és erőszakot alkalmazott egy rendőrrel szemben. Ezért rájöttek a bűnözők, hogy ez a módszer nem jó. Akkor elkezdtek jogi eszközöket használni, az ország legjobb ügyvédeit fogadták fel. Azok törvényes vagy törvénytelen eszközökkel megpróbálták húzni, szétszabdalni a nyomozást, és minél messzebbre vinni az elkövetés időpontjától a büntetés időpontját, közben szabadlábra helyeztetni az elkövetőket. Illetőleg megakadályozni, hogy az egész elkövetői kör a rendőrség látókörébe kerüljön. Ez úgy történik, hogy egyvalaki mindent magára vállal. Az illetőt ügyvédek védik, beszélni nem engedik. Az meg sem szólal. Megéri neki, mert kint maradt társai – akiket megmentett a lebukástól – támogatják a családját, s amikor azután szabadul, nem kevés pénz a jutalma, amiért a többiek helyett is elszenvedte a rendőrségi, bírósági vegzatúrát.
Aztán rájöttek, hogy nemcsak a rendőrség közelébe kell férkőzni, mert a rendőrség csak egy bizonyos szakaszban domináns, végül is a bírók döntenek mindenben, ezért a bírói kör közelébe is oda kell férkőzni. A rendőrségen van belső elhárítás, az ügyészségen, a bíróságon nincs, pedig az ügyészek és a bírók ugyanolyan veszélyeztetettek, mint a rendőrök.
– Tehát előfordul, hogy a bírót is "megveszik"?
– Én nem mondtam azt, hogy megveszik a bírót, de a bűnözőknek érdeke, hogy a közelükbe jussanak. A rendőrség korrumpálása abban az időszakban kell a szervezett bűnözőknek, amikor a titkos nyomozás folyik, hogy előre értesüljenek a szervezett bűnözők arról, valami készül ellenük, meddig jutott a rendőrség.
– Magyarországon történt politikai gyilkosság a közelmúltban?
– Tudomásom szerint nem.
– Egyik nyilakozatában azt mondta, hogy munkájának 60 százalékát önvédelemre fordítja. Kitől kellett megvédenie magát? bűnözőktől, netán némelyik kollégától?
– Amikor kineveztek a szervezett bűnözés élére, azt mondtam, hamarosan vállalkozó-ellenesnek fognak bélyegezni. Két perc múlva bejött. Persze, ha valaki a szervezett bűnözés útjában áll, a sajtó, rádió és a televízió útján le lehet járatni. Meg lehet próbálni semlegesíteni az illetőt. Én így értettem a támadást. Az más lapra tartozik, hogy a rendőrségen belül a főnökeim megvédtek-e vagy sem.
– Ha nem nyugdíjazzák idő előtt, megírta volna könyvét?
– Mindenféleképpen megírtam volna.
– Készen van már vele?
– Igen, már nyomdában van, hamarosan megjelenik.
– Mit vár tőle?
– Egyetlen egyet várok ettől: ha valaki – aki megfelelő pozícióban van – elolvassa, és elgondolkodik rajta, már eredményt értem el. Ha elgondolkodik, látni fogja, hogy tarthatatlan az a rendszer, amit a rendőrségnél csináltak, és ha azt akarják, hogy nagybet?s magyar rendőrség legyen, akkor változtatni kell ezen a dolgon. Mert lehet jó rendőrséget csinálni.
– Moldova György, a neves író a kézirat elolvasása után azt mondta, hogy önt meg is ölhetik ezért a könyvért. Ez vicc, vagy komolyan gondolta?
– Nem lehet előre tudni, hogy milyen reakciókat fog kiváltani a könyv, hiszen embereket érint. Van, akiket negatívan, és az illetők esetleg boszszút forralnak érte.
– De ha rendőrökről szól a könyv, akkor?
– Nem csak rendőrökről szól a könyv?
– Neveket is említ benne?
– Igen, a neveket sem hagytam ki belőle. Miért kéne kihagynom?
– Az egyik napilap szerint Pintér Sándort fogja leginkább érinteni?
– Nézze, nem erről szól a történet. Én megírtam egy memoárt, amit lehet kórképnek is nevezni. Természetesen olyan embernek, aki nem ismerte ezt az életet, és nem volt benne, annak sok újdonsággal fog szolgálni. A nevek is mondanak valamit. De nincs itt semmiféle támadás. Nem politikai pamflet, nem kormányváltásra készült ez a könyv. Elmondom azt, amit saját magam tapasztaltam, észleltem. Ebben vannak jó dolgok és vannak rossz dolgok is. A rossz dolgok vannak többségben.
Vélemények
Szikinger István alkotmányjogász:
Egy meg nem jelent könyvről nem igazán lehet véleményt alkotni, de az igaz: a rendőrségnek 1990 környékén gyökeresen meg kellett volna változnia, át kellett volna alakulnia, és ez máig nem történt meg. A legnagyobb problémát a rendőrség erős centralizációja, túlmilitarizáltsága és átpolitizáltsága jelenti. Ebben a légkörben nagy esély van jogellenes parancsok végrehajtására. Tehát a téma adott.
Garamvölgyi László, az Országos Rendőr-főkapitányság
kommunikációs igazgatója:
Tonhauser László egy nyugdíjas magánember, azt ír, amit akar. A demokrácia szabályai szerint bárki bármit leírhat, természetesen a vonatkozó jogi konzekvenciák figyelembevételével. Ha ezzel a nyugalmazott ezredes szolgálati vagy államtitkot sért, akkor a rendőrség hivatalból el fog járni, egyébként nem foglalkozik vele. "Akit pedig személyesen érinteni fog a könyv, az majd eldönti, hogy kíván-e jogi lépéseket tenni a szerzővel szemben."
Berta Attila,
a Pintér Sándor belügyminiszter ideje alatt menesztett budapesti rendőrfőkapitány nem kívánta kommentálni a könyvet.