A 33-as villamosok vonalán sokáig jártak ilyen típusú villamosok. Úgy dereng, mintha a vezetőfülke nem lett volna elválasztva a hivatalból cúgos perontól, szegények jól átfáztak a hideg téli időjárásban. Az üléseket tartalmazó belső tér volt elválasztva tolóajtóval. Persze zsúfoltság esetén ezt nem lehetett becsukni, és ment a szöveg a vacogó belsők és a szintén vacogó, de bejutni nem tudó külsők között.
Én is még ilyen villamoson utaztam elsős középiskolás koromban, a 13-as vonalán. Azt hiszem, ott jártak az ilyenek a legtovább. Az egyik oldalon hosszú padszerű ülés volt, a másik oldalon pedig egymással szemben helyezkedtek el az ülések. És jött a klajzi, lyukaszotta a jegyeket. Ha már mindenki felszállt meghúzta a bőrfogantyút, ami a "mennyezetről" csüngött le. Nem szerettem a hosszú padot, mert mindig összepasszíroztak, valaki megpróbált bepréselődni a nagy fenekével akkor is, ha csak 10 cm hely volt.
A buszokon már ült a kalauz, hátul egy kaszninban. Ott lehetett felszállni és elé kellett járulni jegyet venni, amit egy tömbből tépett ki.