Kicsit visszaolvasva és a partvonal mellől egy megjegyzés még orgánumokhoz.
Battutanak igaza van abban, hogy néha az ember belefut egyszerűen fülsértő hangokba. Ha azt a helyzet és/vagy pillanatnyi dramaturgia indokolja, akkor is lehetne valamelyest csillapítani, ahogy igényes esetben meg is teszik. Valóban van néha olyan előadó és/vagy hanganyag, ami viszont alapjáraton zavaró. Egyszerűen, mert az, akár akaratlanul is. Ezt lehet kikerülni, módosítani, szóvá tenni, hátha, sok mindent, de van.
Evilának igaza van abban, hogy a felolvasónak megvan a saját megközelítése, stílusa. Jó esetben - és Evila messze ilyen - figyelembe veszi a visszajelzéseket felmondások során. Ám természetesen annyit és úgy alkalmaz belőlük, ahogy ő maga helyesnek ítéli meg. Ha ezután is van kifogás, lehet hallgatni másfélét, tele a Net különféle stílussal és elérhető kínálattal.
Az is igaz, hogy illik betartani egy bizonyos figyelmességi, vagy udvariassági szintet, ám például Battuta felszínen nyers és darabos stílusa mögött is jóindulat és segítőkészség van. Ismerni kell őt és a kifejezőkészségét hozzá, hogy ne a formális, hanem a tartalmi résszel találkozzon az ember. Nem bántani akar, csak ő ilyen, így kell elfogadni, akkor kiválóan lehet érdemben beszélgetni dolgokról. Igen, néha félre kell tenni a saját finom érzékenységet, de ez felülírható bárkinek.
Egy megjegyzés egyébként, érintettként. Battuta írtad, hogy középhangerőn mond, mert így eleve szabályozható hangszín, érzelem, dramaturgia, sok egyéb. Tökéletesen igaz.
Egyetlen baj van ezzel, leszámítva, ha valaki nem tud róla, vagy nem figyel rá. Az pedig a lehetőség. Hosszú évek alatt én is elég hanganyagot csináltam, nekem is változott a hangom eleget. Sajnos, nálam a cigaretta is belejátszik, de két okból szoktam emeltebb hangerőn beszélni elég gyakran. Egyik az, hogy nincs stúdiókörülmény, a tiszta hangminőség miatt egyébként is sokat kell utólag szűrni-vágni-babrálni az anyaggal, míg kiadható lesz a kézből, így már a felvételnél vannak bűvészmutatványok, hogyan védjünk ki bizonyos zajszinteket. Ám ez még istenes.
Ami érdekesebb, az az, hogy - mert részben megszokás: ahogy a mikrofon az ember orra elé kerül, gyakran emeltebb és másféle hangstílussal beszél, mint "civilként" Ám, ha még ezt sem vesszük, marad az, hogy mert nem bírja a halk, vagy középhangos folyamatos beszédet a torkom. Pár perc után rásegít a turbó, vagyis megemelem a hangerőt, amit utána nagy szentségelve vághatok és csökkenthetek. Kifejezetten technikai kérdés - de van.
Kulisszatitok, persze - de csak azért mondom el, mert néha ilyen triviális dolgok is vannak a háttérben.
Igen, persze, lehet ellene tenni - de ilyenkor jön az, hogy az ember alapvetően nem ebből él, nem színész. Amatőrként, legjobb szándék mellett is nem ez a fő szempont, hanem az anyag elkészítése és az, hogy felolvasás közben a felolvasó is jól érezze magát, élvezze, amit csinál.
Mindezek után remélhetően azért másoknak is élvezhető és igényes anyagot tud átadni - és emiatt mondogatom réges-régóta az utómunkák szükségességét és igénypontját. Persze, az meg piszmogás, néha sokkal tovább tart, mint maga a felolvasás - és sokan legyintenek rá, elspórolják, lusták és/vagy feleslegesnek tartják másodpercre végigbogarászni egy több órás könyv anyagát, míg késznek nem ítélik. Így ugyanis nem lehet jó sok könyvet csinálni. Keveset csak, az viszont szándék szerint rendben van. Legalábbis remélhetően, bár majd az ítéli meg, aki később meg fogja hallgatni
Na, ennyike