Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

Az egódat egyetlenegyképpen iktathatod csak ki, ha lebecsülöd magad. Az ember mindig felakarja becsülni magát és mindent megtesz hogy jobb legyen másoknál, hogy őt le ne nézzék. Ha ezt eléri, mivel az volt a célja hogy jobb legyen másoknál, így közben az egót is beprogramozta magának, ami annyit tesz hogy azt hiszi akkor ő már le is nézhet másokat. Minél büszkébb vagy magadra, annál nagyobb helyet adsz az egódnak.
Így legfeljebb csak annyit tehetsz, hogy az adott helyzetben kontrollálod magad azzal, hogy gondolatban megbünteted magad és azt mondod, "Jaj de nagy hülyeséget mondtam, ami ráadásul nem is igaz".

figyelem

a legfontosabb talán a zönismeret, bár annyiféle technika és elmélet van, bár nagy százalékuknál ami megegyezik a figyelem...
de minden ember más, és az életnek végtelen arca van,ahogyan az egonak is végtelen megnyilvánulási formája...
ne harcolj ellene, mert akkor csak erösited ne akard megérteni mert nem tudod, ne akarj csak figyelj...ás engedd hogy a válaszok megérkezzenek...
ne akard az egod legyözni, mert ugyanazt a mokuskereked taposod csak finomodtak a falai...
csak figyelj ,mert ha megérteni nem is értheted, azért megélheted, ls akkor majd minden megvilágosodik...
vagy nem, de az élmény akkor is a tied...
ha harcolni akrsz harcolj, csak lásd hogy a csapdákat ujra és ujra megteremted, és hogy belelépsz e, az csak rajtad áll..

Progressor írta:

"Jaj de nagy hülyeséget mondtam, ami ráadásul nem is igaz".

Kattints a kibontásához...

Ja...

az egó nem kiiktatható, egyéniségfüggő és kis mértékben átalakítható egy szintén önző tulajdonsággá...

Az egót nem lehet kiiktatni.
Javaslom esetleg, hogy idd le magad popsirészegre és süllyedj mély, öntudatlan kábulatba, akkor biztos nem fog az Éned zavarni. Más módszert nem tudok, mert az ego az egy fix dolog, nevelgetni csak a szuperegónkat tudjuk.

Buksiokos írta:

Az egót nem lehet kiiktatni.
Javaslom esetleg, hogy idd le magad popsirészegre és süllyedj mély, öntudatlan kábulatba, akkor biztos nem fog az Éned zavarni. Más módszert nem tudok, mert az ego az egy fix dolog, nevelgetni csak a szuperegónkat tudjuk.

Kattints a kibontásához...

Ez az okos tanács melyik buksidból jött ki?

Ego

Az én véleményem szerint az ego-t nem kiiktatni kell, hanem a megértés állttal nem figyelembe venni (lebontani).
Kicsit ködösre sikeredett az elöző mondat.
Tehát vajon mi is az ego?
Szerintem az ego a következőkből tevődik össze:
- előző életek tapasztalatai
- mostani élet tapasztalata
- ezekből következő ok-okozati lehetőségek
- az előzőek miatt felállított Világkép és Énkép

Lebontás helyett egyenlőre az is érdekes, hogy megpróbáljuk megfogalmazni az előzőkben említettek nélkül mi az ami marad?
Én igen érdekes következtetésre jutottam, bár már erről egy másik topikban írtam.
Kiváncsi vagyok ti, hogyan látjátok, mi lenne a saját válaszotok?

Én valójában azt se tudom, mi az, hogy EGO. Vannak róla elképzeléseim, olvasmányaimból információim róla, mint másoknak is. A kiiktatása szerintem semmiképp nem hasznos megközelítés, sokkal "jobbnak" találom megismerkedni vele. Nem mindegy, hogy én uralom őt vagy ő ural engem, hogy csak vakon reagálok a külvilág hatásaira, vagy én döntök, hogyan reagálok. A fizikai világban való eligazodáshoz mindenképp szükséges szerintem, elég macerás lenne, minden nap a hazavezető utat megtalálni pl.vagy úgy menni vásárolni, mintha először történne velem. Az Ego ezekben azért nagyon hasznos egyszer megtanulja amit kell és nincs vele több gondom.
Megismerkedni mivel is kell? A reakcióimmal, amelyeket a külvilág hatásaira adok, azokkal, amelyek még automatikusan jönnek, akaratom ellenére. Gyakran fordul elő pl. hogy tudom, nem kellene vmit tennem, vagy érzékenyen reagálnom, mégis rendre ugyanúgy csinálom.Tudom, hogy változnom kellene, sőt azt is tudom, mit kellene tennem, mégse teszem. Gondolom van akinek ismerősek ezek a viselkedések.
Önismerethez van köze, úgy gondolom, aminek az az eredménye, megtudni mi okoz mit, azaz egy-egy reagálásom mögött mi lehet a motiváció, mi az az érzés amit el akarok érni. Ha megvan, akkor már a kreatív részem kereshet új lehetőségeket elérni a célt, eredményeképp változik a viselkedés, azaz a reakció.
Szóval nem lebontani, hanem megismerkedni vele és a szolgálatomba állítani. amikor kell tegye a dolgát, amikor nincs dolga tudjon háttérben maradni.

Az ego-nak pont az a szerepe, hogy észrevedd hogyan állsz hozzá, bizonyos dolgokhoz. Lényeg, hogy tisztában legyél az egodnak és hogy kontrollálni tudd az egod által kialakult helyzetet. Végeredmény: Önkontroll, vagyis a hozzáállás megváltoztatása.

daibo írta:

....
Szóval nem lebontani, hanem megismerkedni vele és a szolgálatomba állítani. amikor kell tegye a dolgát, amikor nincs dolga tudjon háttérben maradni.

Kattints a kibontásához...

Szia
Szerintem éppen ez az ego uralmának a lényeg.
Ha elfogadjuk amit 2 üzivel elöbb leírtam akkor az EGO minden amit magadnak építesz. Ha a szolgálatodba akarod hajtani akkor szolgálni fog, éppen ez a lényeg. Az EGO minden ami vagy. Vagyis majdnem minden. "Leszel-e nékem istenem?" Eddig is elmegy az egohoz való ragaszkodás, ha kell.
Próbáld ki légyszíves amit írtam (2 üzivel elöbb).
Nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre.

Szia Toth Bandi!

Sajnos (Richard Bach)-al, nem tudok egyetérteni. Ő a következőket írta:

"Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda.
Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll".
(Richard Bach)

Azzal egyetértek, hogy az ember saját maga vonza életébe a különféle eseményeket, illetve személyeket, de az a kijelentés hogy rajtad áll mit kezdesz velük, nem tudom elfogadni. Ez úgy hangzik, hogy mindent amit az életembe vonzok, például személyt, rajtam áll hogy uralkodok-e felette vagy sem. Nekem mióta van jogom, uralkodni más felett?

Progressor írta:

Szia Toth Bandi!

Sajnos (Richard Bach)-al, nem tudok egyetérteni. Ő a következőket írta:

"Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda.
Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll".
(Richard Bach)

Azzal egyetértek, hogy az ember saját maga vonza életébe a különféle eseményeket, illetve személyeket, de az a kijelentés hogy rajtad áll mit kezdesz velük, nem tudom elfogadni. Ez úgy hangzik, hogy mindent amit az életembe vonzok, például személyt, rajtam áll hogy uralkodok-e felette vagy sem. Nekem mióta van jogom, uralkodni más felett?

Kattints a kibontásához...

Még valami:
Az ember hozzáállása mondjuk a képlet, akkor az életébe bevonzott esemény lesz az eredmény. Azzal viszont már nem tudsz mit kezdeni, legfeljebb kiindulni belőle.

Progressor írta:

Szia Toth Bandi!

Sajnos (Richard Bach)-al, nem tudok egyetérteni. Ő a következőket írta:

"Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda.
Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll".
(Richard Bach)

Azzal egyetértek, hogy az ember saját maga vonza életébe a különféle eseményeket, illetve személyeket, de az a kijelentés hogy rajtad áll mit kezdesz velük, nem tudom elfogadni. Ez úgy hangzik, hogy mindent amit az életembe vonzok, például személyt, rajtam áll hogy uralkodok-e felette vagy sem. Nekem mióta van jogom, uralkodni más felett?

Kattints a kibontásához...

Szia
Szerintem éppen most igazoltad Richard-ot. Nem arról beszél ez a mondat mi helyes vagy helytelen, csak arról, hogy mit tehetsz.
Egyébbiránt, ha elfogadod, hogy te vontál az életedbe, akkor most látszik a folytatás azt tetted ezzel az eseménnyel amit akartál.
Rajtad állt, hogy ezt a kérdést teszed fel, vagy másikat, vagy észre sem veszed.
Egyébként mások pedig uralkodni akarnak, meg is teszik.
Etikailag teljessen úgy érzek mint te, de nem mindenki érez így.
Ma a miliárdosok uralkodnak rajtunk és meg is teszik.

De mindentől függetlenül, ez csak egy világkép a sok közül.
(És sok van!)

Progressor írta:

Szia Toth Bandi!

Sajnos (Richard Bach)-al, nem tudok egyetérteni. Ő a következőket írta:

"Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda.
Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll".
(Richard Bach)

Azzal egyetértek, hogy az ember saját maga vonza életébe a különféle eseményeket, illetve személyeket, de az a kijelentés hogy rajtad áll mit kezdesz velük, nem tudom elfogadni. Ez úgy hangzik, hogy mindent amit az életembe vonzok, például személyt, rajtam áll hogy uralkodok-e felette vagy sem. Nekem mióta van jogom, uralkodni más felett?

Kattints a kibontásához...

Tudod, épp a mostani hétvégém volt necces ebből a szempontból.
Egy kicsit durcáztam bizonyos dolog miatt, és ahogy éppen durcázok nagyban, hát eszembe jut valami ... hogy ha tovább durcázok, akkor nagy az esélye egy kiadós veszekedésnek, és azt éppen nem kívántam. A problémán túlesni pedig igen. Tehát választhattam, mit kezdek vele ... durcázok tovább vérig sértve érezve magam és nyalogatom a vélt sebeimet, vagy megpróbálok erőt venni magamon és nyugodt hangnemben szólni a másikhoz, tisztázni a dolgot.
Lepergett előttem mindkét verzió kimenetele, forgattam, rágtam magamban, mi legyen? Világosan látszott, hogy rajtam áll. Közben még hangokat is hallottam és ment az írás a szemem előtt, hogy mi a helyes lépés ...
Minden sértettségem ellenére átváltottam nyugodt hangnemre, a dolog tisztázódott (ami persze nem volt közel sem olyan véres).

Nem a másik személyt kell uralni, hanem a helyzetben önmagad ura kell lenned, és azokat az energiákat uralni, amik éppen körülötted forognak. "Csak" ennyi. És nem is túl könnyű, amikor emberi kapcsolatokról van szó.
De úgy látom, csak a kezdet nehéz, és a félelem az, ami visszatart, hogy jesszus akkor a másik majd mit gondol felőlem ... hát meglepő, de normálisan állnak a dolgokhoz.

Egod más tetteiben tudod felismerni mert te voltál a kiinduló pont a cselekvés ösztönzésére.

nmarie írta:

Tudod, épp a mostani hétvégém volt necces ebből a szempontból.
Egy kicsit durcáztam bizonyos dolog miatt, és ahogy éppen durcázok nagyban, hát eszembe jut valami ... hogy ha tovább durcázok, akkor nagy az esélye egy kiadós veszekedésnek, és azt éppen nem kívántam. A problémán túlesni pedig igen. Tehát választhattam, mit kezdek vele ... durcázok tovább vérig sértve érezve magam és nyalogatom a vélt sebeimet, vagy megpróbálok erőt venni magamon és nyugodt hangnemben szólni a másikhoz, tisztázni a dolgot.
Lepergett előttem mindkét verzió kimenetele, forgattam, rágtam magamban, mi legyen? Világosan látszott, hogy rajtam áll. Közben még hangokat is hallottam és ment az írás a szemem előtt, hogy mi a helyes lépés ...
Minden sértettségem ellenére átváltottam nyugodt hangnemre, a dolog tisztázódott (ami persze nem volt közel sem olyan véres).

Nem a másik személyt kell uralni, hanem a helyzetben önmagad ura kell lenned, és azokat az energiákat uralni, amik éppen körülötted forognak. "Csak" ennyi. És nem is túl könnyű, amikor emberi kapcsolatokról van szó.
De úgy látom, csak a kezdet nehéz, és a félelem az, ami visszatart, hogy jesszus akkor a másik majd mit gondol felőlem ... hát meglepő, de normálisan állnak a dolgokhoz.

Kattints a kibontásához...

A gondolatoknak pont olyan valóságosságuk van, mint a fizikai világnak. Felelősséggel tartozunk értük.

ionon írta:

Egod más tetteiben tudod felismerni mert te voltál a kiinduló pont a cselekvés ösztönzésére.

Kattints a kibontásához...

És más tetteit az egodban?

Progressor írta:

Szia Toth Bandi!

Sajnos (Richard Bach)-al, nem tudok egyetérteni. Ő a következőket írta:

"Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda.
Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll".
(Richard Bach)

Azzal egyetértek, hogy az ember saját maga vonza életébe a különféle eseményeket, illetve személyeket, de az a kijelentés hogy rajtad áll mit kezdesz velük, nem tudom elfogadni. Ez úgy hangzik, hogy mindent amit az életembe vonzok, például személyt, rajtam áll hogy uralkodok-e felette vagy sem. Nekem mióta van jogom, uralkodni más felett?

Kattints a kibontásához...

nmarie írta:

Tudod, épp a mostani hétvégém volt necces ebből a szempontból.
Egy kicsit durcáztam bizonyos dolog miatt, és ahogy éppen durcázok nagyban, hát eszembe jut valami ... hogy ha tovább durcázok, akkor nagy az esélye egy kiadós veszekedésnek, és azt éppen nem kívántam. A problémán túlesni pedig igen. Tehát választhattam, mit kezdek vele ... durcázok tovább vérig sértve érezve magam és nyalogatom a vélt sebeimet, vagy megpróbálok erőt venni magamon és nyugodt hangnemben szólni a másikhoz, tisztázni a dolgot.
Lepergett előttem mindkét verzió kimenetele, forgattam, rágtam magamban, mi legyen? Világosan látszott, hogy rajtam áll. Közben még hangokat is hallottam és ment az írás a szemem előtt, hogy mi a helyes lépés ...
Minden sértettségem ellenére átváltottam nyugodt hangnemre, a dolog tisztázódott (ami persze nem volt közel sem olyan véres).

Nem a másik személyt kell uralni, hanem a helyzetben önmagad ura kell lenned, és azokat az energiákat uralni, amik éppen körülötted forognak. "Csak" ennyi. És nem is túl könnyű, amikor emberi kapcsolatokról van szó.
De úgy látom, csak a kezdet nehéz, és a félelem az, ami visszatart, hogy jesszus akkor a másik majd mit gondol felőlem ... hát meglepő, de normálisan állnak a dolgokhoz.

Kattints a kibontásához...

Szia nmarie!

Az-az hogy tudom mit jelent, (Richard Bach) üzenete, csak nem a megfelelő szavakkal írta le és én meg olyan csökönyös voltam, hogy direkt negatívan értelmeztem.
Egyébként, ez így igaz, hogy ha már nagyrészt mi döntünk életünkről és vonzuk be életünkbe az eseményeket, akkor mindenképp felelősek vagyunk érte. Nem mondhatjuk azt hogy miért pont énvelem történt mindez. Minden, okkal történik. A jelen helyzetet, pedig el kell fogadni és nem a múlton rágódni, mert úgy kell felfogni, hogy akkor abban a helyzetben az tűnt a legmegfelelőbb megoldásnak. A jelen pedig azért van, hogy megold a problémáidat. Ha nem fogadod el a jelent, akkor nem is biztos hogy tudsz majd változtatni rajta.
Minden a hozzáállástól függ.

"Az élet várt és váratlan módokon gazdagít."

Toth Bandi írta:

Szia

Az EGO minden ami vagy. Vagyis majdnem minden. "Leszel-e nékem istenem?" Eddig is elmegy az egohoz való ragaszkodás, ha kell.
Próbáld ki légyszíves amit írtam (2 üzivel elöbb).
Nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre.

Kattints a kibontásához...

Szia! Nem tudom a választ, nem tudom mi marad, hiába szűnik meg a testérzet, az, hogy Én akkor is ott van, gyanús, hogy van tovább is...
Azt gondolom most, hogy a "Leszel-e nékem istenem?" állapot egy asszociált (beleélt) állapot az illúzióban, úgy hogy fogalmam sincs róla mibe ragadtam bele. Úgy tűnhet, mintha nem tőlem függne, mintha nem az én választásom lenne, amit tapasztalok.
Ha ezt észreveszem (mármint a beleragadást vmibe) és diszasszociálok (kivülre lépek) új nézőpontból látom ugyanazt, új döntésekre, következtetésekre jutok, új kérdéseket teszek fel és teljesen más érzések jelentkeznek.
Valaki már felhívta a figyelmünket arra, hogy mennyire kulcskérdés a FIGYELEM, amennyiben ezt kiválóan megtanuljuk irányítani, minden lehetséges....