Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

Progressor írta:

Ebben igazad van, de én nem cselekvésről írtam, hanem a külvilágra való reagálásról. Te a Most-ban reagálsz és a Jelen-ben cselekszel. A tudat, mindig megelőzi a gondolatot.

Kattints a kibontásához...

Mi a kulonbseg a Most es a Jelen kozott? Ha a kulvilagra reagalsz akkor mindig eloszor mentalisan cselekszel.Azaz eloszor gondolatban.

A Tudatot es a gondolatokat nem lehet igy osszehasonlitani.Mivel a Tudat a gondolataink altal fejezi ki magat.

V.T. írta:

Mi a kulonbseg a Most es a Jelen kozott? Ha a kulvilagra reagalsz akkor mindig eloszor mentalisan cselekszel.Azaz eloszor gondolatban.

A Tudatot es a gondolatokat nem lehet igy osszehasonlitani.Mivel a Tudat a gondolataink altal fejezi ki magat.

Kattints a kibontásához...

A Jelen az az a folyamat amit folyamatosan átélsz, míg a Most, annak a folyamatnak, a mostani helyzete. Más szóval, olyan mint egy Jelenben készült fénykép, ami fényképezéskor a Most-ot ábrázolja, de mivel nem folyamatos mint egy mozgófilm, ezért nem lehet Jelen.

Idézlek.: "Ha a kulvilagra reagalsz akkor mindig eloszor mentalisan cselekszel."
Ez így van, de ilyenkor nem a gondolatoddal cselekszel, hanem a tudatodat használod. Hozzáállás+megfelelő kontroll (ez a tudat működése mentális téren). Tehát nem kapcsolsz hozzá semmiféle gondolatot.
A gondolatok nem programozó, hanem programozható jellegűek, amit a tudatoddal zársz le (azaz érvényesítesz).

Progressor írta:

A Jelen az az a folyamat amit folyamatosan átélsz, míg a Most, annak a folyamatnak, a mostani helyzete. Más szóval, olyan mint egy Jelenben készült fénykép, ami fényképezéskor a Most-ot ábrázolja, de mivel nem folyamatos mint egy mozgófilm, ezért nem lehet Jelen.

Idézlek.: "Ha a kulvilagra reagalsz akkor mindig eloszor mentalisan cselekszel."
Ez így van, de ilyenkor nem a gondolatoddal cselekszel, hanem a tudatodat használod. Hozzáállás+megfelelő kontroll (ez a tudat működése mentális téren). Tehát nem kapcsolsz hozzá semmiféle gondolatot.
A gondolatok nem programozó, hanem programozható jellegűek, amit a tudatoddal zársz le (azaz érvényesítesz).

Kattints a kibontásához...

Jelen állás szerint minden idővel kapcsolatos szavunkat a sutba kell dobni és helyette Tolle szavát a Most kell használatba venni, mert a cselekmény folytonosságát csak a Most szóban lehet kifejezni, és csak így értelmezhető, újvilág új értelmezéseket kíván.
Minden programozható hisz mi is programok vagyunk, gondolatnak nevezet valamivel csuda dolgokat tudunk a testünkkel elérni, és mindenhol ahol kell, de nem tudjuk megtenni hisz itt folyamatában éljük a cselekvést és az tudva lévőlég a Most fent-hatóságában él, így olyant hogy gondolat tudatisága lehetetlenség hisz a Most már életre keltet minden lehetséges variánsát a gondolkodásunknak, ha ez így van, csak felidézünk mindent, de a felidézés is idő folyamatosságot kíván így a Most életre kelése lehetetlenség ebben, mert idő cselekvést kíván részünkről, és ugye a Mostban nincs idő folyamatosság, így hogyan tudnálak megcsókolni a Nőt ha folytonosságban kellene lennem, de a Most megélésében élek márt azt is átéltem hogy a csók megvolt és azt is hogy leéltem az életemet, hisz nincs időnek folyamatossága.)

Áááá, a diskurzus az angol igeidőkről folyik...



A folyamat az elmélet kapaszkodója, egy szál, ami mentén az értelmezés folyik, logikai felépítés...
Messze van a pillanattól, amit a fordítók épp kedvük szerint mostnak,vagy jelennek fordítanak ...
A (most,jelen) pillanat megélése teljes, kezdet és vég egyben, folyományt(cipelni valót),(időt) nélkülöz...
Minden pillanat új, friss, üde ...

Progressor írta:

A Jelen az az a folyamat amit folyamatosan átélsz, míg a Most, annak a folyamatnak, a mostani helyzete. Más szóval, olyan mint egy Jelenben készült fénykép, ami fényképezéskor a Most-ot ábrázolja, de mivel nem folyamatos mint egy mozgófilm, ezért nem lehet Jelen.

Idézlek.: "Ha a kulvilagra reagalsz akkor mindig eloszor mentalisan cselekszel."
Ez így van, de ilyenkor nem a gondolatoddal cselekszel, hanem a tudatodat használod. Hozzáállás+megfelelő kontroll (ez a tudat működése mentális téren). Tehát nem kapcsolsz hozzá semmiféle gondolatot.
A gondolatok nem programozó, hanem programozható jellegűek, amit a tudatoddal zársz le (azaz érvényesítesz).

Kattints a kibontásához...

"A Jelen az az a folyamat amit folyamatosan átélsz, míg a Most, annak a folyamatnak, a mostani helyzete."


Tehat ezt ugy kell erteni hogyha valamit csinalok - setalok,hagymat vagok,beszelgetek a fiammal- akkor a Mostban vagyok ha meg a tornacon a hintaszekben lobalom a labamat es csak merengek akkor a Jelenben vagyok??
Ezek olyan izee dolgok miert kell szetszedni ennyire a dolgokat?Miert nem lehet a Jelen=Most.Ujabb szabalyok ujabb akadalyok.Megbonyolultabb lesz igy az egesz es lehet rajta csamcsogni Amiken meg lehet filozgatni azt meg tudjuk ki allitja elenk

Tudom hogy nem itt a helye de szenzacios!!

http://youtu.be/-Q8gqWF5ONw


http://youtu.be/PUTIryOB52k

V.T. írta:

"A Jelen az az a folyamat amit folyamatosan átélsz, míg a Most, annak a folyamatnak, a mostani helyzete."


Tehat ezt ugy kell erteni hogyha valamit csinalok - setalok,hagymat vagok,beszelgetek a fiammal- akkor a Mostban vagyok ha meg a tornacon a hintaszekben lobalom a labamat es csak merengek akkor a Jelenben vagyok??

Kattints a kibontásához...

Nem, mindkét esetben a Jelenben vagy, viszont abból az elméd mindig a Most-ot örökíti meg, ezért nem tudod a Most-ot átélni, azt mindig átlépi a tudat. Te mindig csak a Jelent érzékeled.

Nem tudom hogy ezzel választ kaptál-e?

hannah22 írta:

Áááá, a diskurzus az angol igeidőkről folyik...



A folyamat az elmélet kapaszkodója, egy szál, ami mentén az értelmezés folyik, logikai felépítés...
Messze van a pillanattól, amit a fordítók épp kedvük szerint mostnak,vagy jelennek fordítanak ...
A (most,jelen) pillanat megélése teljes, kezdet és vég egyben, folyományt(cipelni valót),(időt) nélkülöz...
Minden pillanat új, friss, üde ...

Kattints a kibontásához...

Ebben igazat adok neked! Minden gondolatnak vagy szónak, olyan értelmet adsz, ami a saját hited szerint épül fel. Ilyen téren mindegy hogy mi a valóság, ha te nem úgy hiszed.

időfogalomra egészen addig szükségünk lesz, míg az elmének megvan az a képessége, hogy emlékeket raktározzon...ha úgy élnénk, hogy minden pillanatban "elfelejtenénk" azt, ami megtörtént velünk (amolyan folyamatos amnézia) akkor az időfogalom érvényét vesztené...hiszen nem kellene hivatkozni már megtörtént eseményekre, hiszen azokra úgysem emlékeznénk...és mivel nem lenne tapasztalatunk, így a jövőn sem gondolkodnánk, hiszen ahhoz is tapasztalatra (emlékekre) van szükség...viszont ha nem emlékeznénk semmire, így beszélni sem tudnánk, hiszen nem tundánk semmit megtanulni...még a nyelvet sem...ha mindent elfelejtenénk, akkor nem tudnánk gondolkodni sem, hiszen a gondolkodás alapja is a tapasztalat, az emlék...ha nem tudnánk gondolkodni, nem lennénk több, mint a növény és állatvilág javarésze...megszünnénk ember lenni...így amíg a gondolkodó elme képes az emlékezésre, addig lesznek gondolatok, lesz múlt, jelen és jövő...lesz idő...melléktermékeként az elme emlékező funkciójának....ez egónak...az énnek...mindannak, amit eddig megtapasztaltál és elraktároztál magadban...mindannak, amitől te..te vagy...mindezek nélkül nem lennél te...és most nem lennél ezen a fórumon sem...mindegy mindek hívod ezt a pillanatot, amikor a szemed pont erre a karakterre siklik át...émlékszel még mit olvastál pár másodperce?...mikor?....pár másodperce?...és tegnap?...emlékszel még, mi volt a vacsora?...és az ige tárgyas ragozására is emlékszel?...mikor tanultad?...hány éves lehettél akkor?...emlékszel?...el tudod képzelni?...milyen lesz majd?....ha a gyermeked első szava "anya" lesz?...lemondanál minderről csak azért, mert nem tudod eldönteni, hogy jelen vagy most?....kit érdekel?...van...olyan, mint a levegő...ha nem lenne...egyből észrevennéd...

V.T. írta:

Tudom hogy nem itt a helye de szenzacios!!

http://youtu.be/-Q8gqWF5ONw


http://youtu.be/PUTIryOB52k

Kattints a kibontásához...

zseniális a srác ...a többi videója is nagyon jó

Nekem ez a videója adta meg a hitelességét!

[video=youtube;6wC12l_Cgms]http://www.youtube.com/watch?v=6wC12l_Cgms[/video]

Ő tudja,hogy miről is beszél.

evapatocs írta:

Ezt gyakorlod,vagy csak mondod,mert ha elmélet,akkor azt mi is kivülről fújjuk?

Kattints a kibontásához...

Persze. Én is sok mindent kipróbáltam. De a legfontosabb ezek közül,hogy semminek ne állj ellen.Bármilyen esemény,szituáció történik is veled,bármit is tesz eléd az élet, fogad el. Ha nem állsz ellen az életnek,hanem hagyod,hogy bele kerülj az élet sodrásában,meg fog változni az életed.
Az élet nagyon jól tudja,hogy mit kell neked átélned,hisz meg van tervezve az életutad. Van egy eltervezett életutad és az optimális az lenne ,ha te azt választanád,mert hogy van választásod.A cél az lenne,hogy minél közelebb járjál ehhez az úthoz,tehát azokat az eseményeket át tudjad élni,amik el vannak tervezve,de meg van a szabad akaratod,hogy nem éled át,de ezzel csak úgymond elnapolod a dolgot. Amit elterveztél magadnak előbb vagy utóbb át kell,hogy éljed. Ha meg úgy se tudod kikerülni,akkor miért ne csinálnád meg hamarabb? Épp ezért is mondják:"Bárminek is állunk ellen,az velünk marad".
Ha például van egyfajta ember,akit ki nem állhatunk,akkor valószínű,hogy lépten-nyomon ilyen típusú emberekbe fogunk ütközni. Mindenütt ott lesznek,mert magunk cipeljük őket a tudatunkban.

V.T. írta:

"A Jelen az az a folyamat amit folyamatosan átélsz, míg a Most, annak a folyamatnak, a mostani helyzete."


Tehat ezt ugy kell erteni hogyha valamit csinalok - setalok,hagymat vagok,beszelgetek a fiammal- akkor a Mostban vagyok ha meg a tornacon a hintaszekben lobalom a labamat es csak merengek akkor a Jelenben vagyok??
Ezek olyan izee dolgok miert kell szetszedni ennyire a dolgokat?Miert nem lehet a Jelen=Most.Ujabb szabalyok ujabb akadalyok.Megbonyolultabb lesz igy az egesz es lehet rajta csamcsogni Amiken meg lehet filozgatni azt meg tudjuk ki allitja elenk

Kattints a kibontásához...

kiss

jelen-lét....maga az élet ami most zajlik...jelen lenni benne ez itt a kérdés...azzal, hogy mindent most tesz az ember, nem jelenti azt, hogy jelen is van benne...szóval itt a szavak tényleg nem segítenek...mert csak megélni lehet....épp most...és most és most...jelentem jelen voltam...kiss...ja és még most is és most is...a pillanatot meg csak hagyjuk szabadon...

az ellenállás nem más, mint gondolat...egy kommentár, amely nem ért egyet azzal, ami már úgyis van...és akkor jönnek a miért?-ek...és ha nem találunk rájuk válaszokat, gyártunk magunknak...és megmagyarázzuk...és innen jön az ellenállás...mert ellenállni az életnek egyébként lehetetlen...ellenállni a zajló eseményeknek lehetetlen...mert minden pillanat magában hordozza egy szabad választás csíráját arra, hogy cselekedj...(vagy ne)...hogy változtass...(vagy beletörődj, és hagyj mindent, ahogy van)...nem kell semmit elfogadnod olyannak, amilyen, ha abban nem leled örömödet...bármikor változtathasz rajta...az elfogadás nem más, mint annak felismerése, hogy ami megtörtént, megtörtént, de a következő pillanat még nem...a következő pillanat még nincs feltöltve tartalommal...te töltöd fel azzal...a döntéseid, cselekedeteid által...így lehetsz tudatos teremtő...aki olyanná teszi a világát, amilyennek csak szeretné...kiss persze lehet azt mondani, hogy eleve elrendelt minden...szerintem ez csak egy jó magyarázat arra, miért ne vállaljunk felelősséget a tetteinkért...miért ne legyünk aktívak, mikor passzívak is leheténk...fizikai tény, hogy minden a legkisebb ellenállás irányába halad víz, elekromos áram, akarat...annak feltételezése, hogy minden elrendelt egy erős korlátozás...és minden korlát a szabadság ellen dolgozik...de végsősoron mindenki maga döntse el, mi a jó neki...még ebben is van szabad választás...itt és most

Ha valami bosszant, egy helyzet vagy egy személy,ne állj ellen,enged át magadon,fogad el és nem lesz többé idegesítő.
Bármilyen zavaró zaj ugyan annyit segíthet mint a csend,ha hagyod olyannak lenni amilyen. Mert akkor ez az elfogadás is eljuttat a lelki béke birodalmában,ami a belső csend,nyugalom. Valahányszor elfogadod a jelen pillanatot olyannak amilyen,bármilyen formában is mutatkozzék,nyugodt vagy és lelki békét érzel.
A kreativitást és a problémák megoldását is ebben a belső csendben találjuk meg.

Progressor írta:

Tehát a sok agyalás tágítja a tudatteret, ami mélyebbre ereszkedve felszínre hoz a tudatalattidból olyan információkat, amik már egy magasabb szinten szorulnak kezelésre és ha nem vagy képes kontrollálni ezeket, akkor jön elő a befordultság.

Kattints a kibontásához...

Már megszoktuk,hogy van egy probléma mindig aggyal,gondolkodással oldjuk meg. Ezzel csak egy gond van,hogy az egónak, a hamis énünknek fogalma sincs,hogy mi a jó nekünk, ezt igazából csak a valódi énünk tudja (Emlékszel? Belső hang).
Ráadásul az egónknak a képességei igen korlátozottak,mert csak azokból a dolgokból építkezik ,amelyek közvetlen hatással voltak ránk itt a földi életben. A valódi én képességei viszont korlátlanok. Mivel az egó és a tudat ugyanazon a csatornán kommunikál velünk és ha te az egóddal azonosulsz,akkor az igazi énedet már kiszorítottad,háttérbe kerül.
Ezért, amikor csak teheted, csinálj helyet neki, teremts némi teret az által,hogy megszakítod a gondolkodásodat. Mert ugye,hogy mi jut eszedbe,azt nem te döntöd el,de azon a dolgon ami eszedbe jutott, gondolkozol-e,arról már te döntesz. De ehhez észre kell venned,hogy megjelent benned egy gondolat vagy egy érzés, mielőtt még azonosultál volna vele.
Vagyis ahhoz,hogy a belsőt meghalljad a külsőt le kell csendesítened.

Saját magadnak ellent tudsz állni, mert a belső hangot elfogadod jelennek, de a hozzá vezető út már egó hisz nem engeded magad számára a hozzáférést, de ha más beszél róla akkor zavaró számodra, hisz ő csak a saját belső hangjáról tud beszélni, minden létező belső hang egy eredetű, de a külső egyedi emberi sajátosságok különböznek, önmaguk csapdájában

tibya írta:

Persze. Én is sok mindent kipróbáltam. De a legfontosabb ezek közül,hogy semminek ne állj ellen.Bármilyen esemény,szituáció történik is veled,bármit is tesz eléd az élet, fogad el. Ha nem állsz ellen az életnek,hanem hagyod,hogy bele kerülj az élet sodrásában,meg fog változni az életed.
Az élet nagyon jól tudja,hogy mit kell neked átélned,hisz meg van tervezve az életutad. Van egy eltervezett életutad és az optimális az lenne ,ha te azt választanád,mert hogy van választásod.A cél az lenne,hogy minél közelebb járjál ehhez az úthoz,tehát azokat az eseményeket át tudjad élni,amik el vannak tervezve,de meg van a szabad akaratod,hogy nem éled át,de ezzel csak úgymond elnapolod a dolgot. Amit elterveztél magadnak előbb vagy utóbb át kell,hogy éljed. Ha meg úgy se tudod kikerülni,akkor miért ne csinálnád meg hamarabb? Épp ezért is mondják:"Bárminek is állunk ellen,az velünk marad".
Ha például van egyfajta ember,akit ki nem állhatunk,akkor valószínű,hogy lépten-nyomon ilyen típusú emberekbe fogunk ütközni. Mindenütt ott lesznek,mert magunk cipeljük őket a tudatunkban.

Kattints a kibontásához...

Köszönöm,és minden egyes szavaddal egyetértek!!

Soma77 írta:

persze lehet azt mondani, hogy eleve elrendelt minden...szerintem ez csak egy jó magyarázat arra, miért ne vállaljunk felelősséget a tetteinkért...miért ne legyünk aktívak, mikor passzívak is leheténk...fizikai tény, hogy minden a legkisebb ellenállás irányába halad víz, elekromos áram, akarat...annak feltételezése, hogy minden elrendelt egy erős korlátozás...és minden korlát a szabadság ellen dolgozik...de végsősoron mindenki maga döntse el, mi a jó neki...még ebben is van szabad választás...itt és most

Kattints a kibontásához...

Szia Soma!Ha tisztában vagy magával a fogalommal "előre elrendelt" - és nem társitasz hozzá "más" fogalmakat,az még nem jelent nem felelősségvállalást,.
Ha elfogadod a "most"-ot,de abban megteszel,ami akkor tőled kitelik,akkor azért is vállalasz felelősséget.Ez nem jelent abszolút passzivitást...sőt,a legtöbb,amit tehetsz.

Szerintem minden egyes pillanatban azt tesszük,amit éppen akkor jónak itélünk.CSAK:ha tovább gondoljuk a dolgokat,na abból adódnak a gubancok

Ha hátradőlünk,és várjuk a sült galambot,hogy majd csak a szánkba "repül" -ezt nevezném passzivitásnak,és a felelősség átháritásának.
Na de kire?? -a sorsunkra,Istenre,a szomszédra,vagy a társunkra...
Igaz,a felelőtelen emberek igy viselkednek.De ennek semmi köze az elfogadáshoz...a sorsunk elfogadásához!

evapatocs írta:

Szia Soma!Ha tisztában vagy magával a fogalommal "előre elrendelt" - és nem társitasz hozzá "más" fogalmakat,az még nem jelent nem felelősségvállalást,.
Ha elfogadod a "most"-ot,de abban megteszel,ami akkor tőled kitelik,akkor azért is vállalasz felelősséget.Ez nem jelent abszolút passzivitást...sőt,a legtöbb,amit tehetsz.

Szerintem minden egyes pillanatban azt tesszük,amit éppen akkor jónak itélünk.CSAK:ha tovább gondoljuk a dolgokat,na abból adódnak a gubancok

Ha hátradőlünk,és várjuk a sült galambot,hogy majd csak a szánkba "repül" -ezt nevezném passzivitásnak,és a felelősség átháritásának.
Na de kire?? -a sorsunkra,Istenre,a szomszédra,vagy a társunkra...
Igaz,a felelőtelen emberek igy viselkednek.De ennek semmi köze az elfogadáshoz...a sorsunk elfogadásához!

Kattints a kibontásához...

szia Évi kiss

ha valaki azt hallja, hogy "Bármilyen esemény,szituáció történik is veled,bármit is tesz eléd az élet, fogad el." valamint "Az élet nagyon jól tudja,hogy mit kell neked átélned,hisz meg van tervezve az életutad." akkor könnyen gondolhatja azt, hogy bármi történik, annak úgy kell lennie...és ez egyenes út a beletörődésbe, ami az elfogadás teljes ellentéte...a beletörődés abba, hogy valami nem megváltoztatható egy passzív állapot és sokak számára nagyon kényelmes..."ez van, ezt rendelte el nekem a sors, az Isten..." - jajj de kényelmes magyarázat ez arra, miért ne változtassuk meg azt, ami nem tetszik ...és ha nem teszek semmit, akkor nem is kell vállalnom a következményeket (=felelősség elhárítása)...az elfogadás egy rendkívül aktív állapot, hiszen tisztán látod, mit kell tenned a következő pillanatban, anélkül, hogy a gondolatok összezavarnának, visszahúznának, elbizonytalanítanának... az elfogadás egy cselekvésre ösztönző állapot, pont ahogy írtad...megteszed, amit meg kell tenned, anélkül, hogy azon problémáznál, hogy "miért kell egyáltalán tennem ezzel valamit?...miért is történt ez meg?...jaj, már megint nekem kell csinálnom valamit...jó, de mi lesz, ha rosszul csinálom?.... stb. stb. stb" ezeket hívom fölösleges aggódásnak, amely elvezet a hárításhoz, a passzív lemondáshoz, a beletörődéshez, mindahhoz, ami az elfogadás ellentéte...