Szia kiss
.
(Válaszolni akartam
Mire hallgat az ember, ha nincs mire hallgatni: azt értem alatta nincsen észérvek , nincsenek "szívérvek", elhallgat a fej... Nincs ami festené a világot, mert ami volt mind nem mérvadó. Egyszerre észreveszed mi irányított eddig, mert egyszerre csak az nincs már...Nincs "hangvilla", ami az alaptónust megadná...Amire aztán világot épit az ember, egész zenekari műveket...
Átéltetek hasonló pillanatot?
Talán kapcsolódhat a meditáció témájához.
Vagy: mindig van "hangvilla" -tájékozódási pont- , csak újabb és újabb...finomabb és finomabb rezgésszintekkel...?!)
... ám előbb feladódott és varázslatos felülemelkedni dolgokon, fogalmakon, téziseken, tényeken, tudottakon, és nem tudottakon, tapasztalatokon, felismeréseken (önbeavatásokon), történéseken, tetteken, hiteken, tudományokon, természeten, és természetfelettin ....kiss a létezés öröme! minden lehetséges ölel m
kiss
Elillant az irányítás ... vigyáztam a gép faránál
Mélységügyileg vagyon elbeszélés egymás mellett ... lásd. előbbiek..
Varázslatos alábucskázni
Tudni a tudattalant, és tudatlanul állni a tudat előtt .... látni a láthatatlant, ami a látható mögött van - micsoda csoda!
Magával ragad! ... érzékeled? ... ez ám a rezgés! No komment' .... impossible mission és mégis lehetséges, mert hív, magával ragad
Csend a lelke mindennek!
Határ a határtalan ... a biztos a bizonytalan .... a lehetetlen a lehetséges
Mindezt lefordítva a hétköznapokra: a spontaneitásnak köze nincs az elméhez, inkább egyfajta szerény, ám sziklaszilárd, megingathatatlan önbizalomként említendő ....
h
Nem minden arany fénylik és ruha tetszetős ....
kiss
Azt hiszem erre Jézus adja meg a választ.
Drága, drága Hanna, lehet hogy nem látok még eleget, de én azt hiszem a sponteneitást is tanulni kell. Illetve azt a tudatállapotot, ahonnan szabad spotánnak lenni. Vagyis bármilyen mesteri tudásban csak akkor lehetsz spontán, ha az alapok hozzá megvannak.... Akár spirituális alapok,amik útként vezettek, s aztán mikor elérték a céljukat elfelejtődtek...
Elrettentő példaként írom,de nem ítéletként: van egy rendezőm, aki spontánul tudja teljes mértékben szárnyát szegni néha az embernek, mert az ő lelki, szellemi, intellektuális, és szakmai tudásbeli alapjairól ilyen spontaneitás tud megszületni.
Szerintem a régi tudatot figyelte meg Hamvas Béla, amikor azt írta (talán A bor filozófiájában) : ne légy spontán , tedd a jót. Itt pedig valamiféle "rongáltságról" való tudás működik. (de talán ezt maga az elme teremti...)
Azon a tudatszinten, amiről szerintem te irsz-élsz, ott az ember közvetlenül érzékelheti, hogy saját belső forrása Jó, és ebből lehet spontánnak lenni, mert váratlan nagyszerű tartalmakat hoz fel az emberből, és kivirágzik a létezés tőle.... De ide el kell jutni,vagy bele kell zuhanni "önbizalommal"...
Isten őrizz, hogy bárki lobogójára tűzze a sponteneitást (ennek a szónak is már története van), miközben a tudatszintje, jelenléti ereje valahol méllyen maga alatt van....Miközben minden megnyilatkozását valamilyen "nézet" színezi, vagy a nézetek által teremtett poklok szövevényében kinlódik....
Én tapasztaltam-tapasztalom, úgy hiszem, mi az, amiről írsz...Persze, hogy bárki számára elérhető, és mégis az elmére alapozó tudás számára mást jelent a szó ... Nem mindegy milyen alapról vagy spontán.
Számomra olyan mintha hajszálon kötéltáncolnék fölötte... , megmeritkezem és kimenekülök belőle...,mert nem tudom, inkább csak belepottyanok játék közben....Tudatosan megismételhetetlen, és mégis adatik időnként ebben-abban egyre többször....
"Van mi arany, bár nem fénylik,
van, ki vándor s hazaér..."
(J.R.R. Tolkien)
), ám mihelyst e mögé a gondolat mögé néz, megleli az eredeti Csillagvirágot, aki lát, érzékel, ért, hall, rálát és csak mosolyog és mosolyog .... annyira egyszerű és annyira, de annyira hétköznapi, ettől hihetetlen ... érzed az illatát és érted ...
Mire hallgat az ember, mikor megáll az ész? ...
a határ...korlátozó...a spontán...szabad...és tudod miért?...mert nem előre meghatározott....benne van a végtelen szabadsága...lehet ilyen is...lehet olyan is...ki mondja meg, milyen lesz?...látod?...milyen csodálatos ez a váratlanság?...minden pillanatában szabad...kiss persze...minden, amitől a tudatos elme retteg..."jajaj, mi az hogy nem kiszámítható?"..."ha nem kiszámítható, akkor veszélyes is lehet.."..."és ha veszélyes, akkor bajom eshet..."..."és ha bajom eshet, bele is halhatok"...zakatolnak a fogaskerekek...miközben a novemberi melegben újra rügybe szökkennek a fák...s éjjel azon nyomban el is fagynak....spontán szóval nem tudom, hogyan váltsak vissza a konyha nyelvre, a hétköznapi életben, mert túl hivatalosan és iszonyat választékosan beszélek, és egyszerűbb megfogalmazás nem megy és számomra ez azt is tükrözi, hogy merev vagyok, nem tudok ellazulni teljesen és eléggé jár az elme, a sok sok bonyolult gondolatok kifejezése PTK nyelvezetként..., szóval néha azt értem, hogy újból kéne tanulnom a magyar nyelvet... nem értem, hogy a csudába és mikor szedtem össze, hogy ennyire hivatalosan beszélek minden téren, a Kedvesem hívta rá fel a figyelmem, mert mondta, hogy érdekesen beszélek és nem érti a mai napig, hogy a csudába tudok így fogalmazni , de legalább tetszik neki bennem ez az érdekesség, vagy különlegesség, ha lehet ezt ennek nevezni , csak szeretnék lazítani, gondolatok terén is, mert tényleg annyira nehéz egyszerű szavakat találni arra, hogy mondjuk miatt, mert ezt kb elmondom, a következő szavakkal: ennek hatására, ebből kifolyólag, ennek eredményeként, ennek függvényében, végett, emiatt, eredően, ebből fakadóan, stb és a múltkor is arra, hogy hogyan viselkedett valaki, úgy fogalmaztam meg, hogy XY magatartást tanúsított... vajon meg lehet-e tanítani egy helyzetnek, hogy vicces legyen?...vajon meg lehet-e tanítani egy pillanatnak, hogy szívszorító legyen?...vajon meg lehet-e tanítani egy pillantásnak, hogy együttérző legyen...és egy simogatásnak, hogy nyugtató legyen?...mert ha igen, akkor meg lehet tanítani az életnek, hogy spontán legyen...és ha tanítható, akkor leírható...és ha leírható, akkor körül-határolható...körön belül vagy kívül...de elvásztódik attól...ami van...
aki csak a jót akarja, annak az élete fél-élet...aki fél attól, hogy rossz is lehet...annak az élete szenvedés...a sponteneitás nem osztja szét az eseményt jóra vagy rossza...azt már az elme teszi...aki megtapasztalja a sponteneitást, és nem állja meg kommentár nélkül...mert nem érti...amit nem lehet...mert a szabadság...leírhatatlan...mégis megtapasztalható...amikor megpendítesz egy akkordot a gitáron...az spontán...ha helyesen fogtad le az akkordot, akkor harmonia...ha ügyetelenül...akkor disszonancia...az egyik tetszik, a másik nem...de attól még minden hang egyenértékű...szól...hallod?...attól függetlenül, neked tetszik-e
drága Berni...ideje lenne elkezdeni szeretni magad...kiss olyannak, amilyen pont vagy...
"Ha barátságot kötsz önmagaddal, sosem leszel egyedül"
vajon meg lehet-e tanítani egy helyzetnek, hogy vicces legyen?...vajon meg lehet-e tanítani egy pillanatnak, hogy szívszorító legyen?...vajon meg lehet-e tanítani egy pillantásnak, hogy együttérző legyen...és egy simogatásnak, hogy nyugtató legyen?...mert ha igen, akkor meg lehet tanítani az életnek, hogy spontán legyen...és ha tanítható, akkor leírható...és ha leírható, akkor körül-határolható...körön belül vagy kívül...de elvásztódik attól...ami van...
aki csak a jót akarja, annak az élete fél-élet...aki fél attól, hogy rossz is lehet...annak az élete szenvedés...a sponteneitás nem osztja szét az eseményt jóra vagy rossza...azt már az elme teszi...aki megtapasztalja a sponteneitást, és nem állja meg kommentár nélkül...mert nem érti...amit nem lehet...mert a szabadság...leírhatatlan...mégis megtapasztalható...amikor megpendítesz egy akkordot a gitáron...az spontán...ha helyesen fogtad le az akkordot, akkor harmonia...ha ügyetelenül...akkor disszonancia...az egyik tetszik, a másik nem...de attól még minden hang egyenértékű...szól...hallod?...attól függetlenül, neked tetszik-e
kiss... kiss , hogy felnőttként "csípőből" megideologizálom a világot, és azt hiszem ebből spontánul cselekszem..., míg rá nem jövök, hogy ez mit hoz számomra..., erről írtam..., ebből akartam kilépni -lásd:tanulás...., vagy felismerni ha ezt teszik velem... )
Hogy mondjam, volt egy löket bennem, ami elindított az úton, majd idővel vissza csúsztam és csapdába kerültem és éles figyelemmel mérlegeltem, jelen vagyok vagy nem, ment a párbeszéd önmagammal, gondolat a gondolattal, aztán pár hónapja elegem lett, hogy ez már nem mókás, hogy jelen vagyok vagy sem, éjjel nappal figyelem, erőfeszítéssel, majd fogtam és elengedtem, legalábbis úgy érzem, mert nem figyeltem árgus szemekkel, hogy Bernike melyik időben van éppenséggel jelen, mivel erőfeszítéssel ezeket nem lehet figyelni..., aztán próbáltam sodródni az élettel, csak hát van egy olyan munkahelyem, hogy éjjel nappal pörgetem magam azokon a dolgokon és nem szeretném kinyírbálni önmagam, hogy beivódik a gondolataimba, a munkahelyi dolog, meg az ott levő problémák, amik beivódtak és ezek kihatással voltak és vannak még mindig rám, nem tudok ellazulni, csak akkor, mikor a párommal vagyok, mert akkor nem gondolok a munkahelyre, stb..., és amióta ott dolgozom érzem magamon, hogy negatív lettem bizonyos téren hozzáállásilag és hát olyan elmebeli aktivitással rendelkezem ennek köszönhetően, hogy úgy érzem csapdába kerültem megint, csak más milyenbe, mert ilyenben még nem voltam ezelőtt... Na ezért is írtam a fentebbi dolgokat be, hogy szeretném elengedni, nem kattogni, pörgetni magam, csak természetessé válni ismét és laza lenni, spontán, ne kelljen tervezni és társaik.
Nem gondolt a hanni semmire .... a lényeg: nem gondolni.... felesleges, ott a tudat
Berni saját magát vezeti meg...pedig semmi mást nem kellene csinálnia, mint rácsodálkozni saját fantasztikusságára...saját egyediségére...saját megismételhetetlenségére...és hálát adni azért, hogy mindez lehet...de Berni mindig más akar lenni, mint aki...és nem látja, hogy ha megváltozna, akkor is Berni maradna ...mert Berni nincs különválasztva attól, ami VAN...mert Berni pont AZ, AMI VAN...és mindig is az volt...és az is lesz...nincs menekvés....nincs végállomás....folyamatos útonlevés van...úgy hívják...létezés....tágas...örömteli...spontán...még akkor is, ha szomoú...ha zaklatott...ha zavarodott...ha stresszes, vagy kipihent...akkor is ha teszik, és akkor is, ha nem....nem lehetsz más, mint ami most is VAGY...látod?...a megváltás sosem jön el...a megvilágosodás sosem jön el...mert már most is itt van...nézz magadba, és meglátod....ne nézz a távolba, csak tekints befelé...látod? ott van...nem ment sehová...
