Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

Sziasztok!

Nekem a meditáció sokat jelent,mondhatom (még) a legtöbbet.
Spontán indul,amikor késztetést érzek rá,tehát igénylem,mert jelez a szervezetem,hogy szükségem van rá.Nincs helyhez,és időhöz kötve,de persze jobb nyugodt környezetben.

Először én is tanultam,az agykontroll könyvből,úgy ahogy abban le van irva,pontról-pontra.Már az első órában éreztem gyógyitó hatását,valahogy olyan érzés volt,mikor elvágod az újjad,és kellemesen zsiborog,mikor gyógyulni kezd.Nagyon jól éreztem magam,és egyre többet lettem "benne",abba az állapotba.
Azt is észre vettem,hogy sokkal nyugodtabb lettem,valahogy nem idegesitett semmi.Olyan közömbösnek tüntem,mintha nem érdekelne semmi,felőlem összedőlhet minden,én mégis nyugodt maradtam,mert éreztem,hogy biztonságban vagyok,nincs miért aggódnom.Ez akkor életet mentett nekem!kb:4 éve történt.

Mint fentebb irtam,azóta is ott töltődöm fel,onnan meritek energiát.
Azt gondoltam,ha minél többet időzök abban a "dimenzióban" képessé válok,mint megfigyelő jelen lenni,és ebben a jelenben levésben tudom irányitani az életemet a dualitás világában.
De nem igy történik.Valahogy megtorpanást látok magamban.

Soma77 írta:

ahogy így esténként a legkisebb babánk ágya mellett olvasgatok, néha hallom, hogy kiesik a cumi a szájából...elkezd "nyüszögni"...kérné vissza, dehát félálomban, valóság és álom határán, a szavak technikája nélkül végül csak a sírás marad...ilyenkor leteszem a könyvet, és visszateszem a szájába a cumit...megnyugszik...alszik tovább, én meg visszaülök a könyvem mellé...vannak időszakok, mikor ez percenként megtörténik...gyakran még a mondat végére sem érek, újból fel kell állnom...sokszor érzem, jön a késztetés, hogy panaszkodni kezdjek "ez nem lehet igaz...ha ez így megy tovább, sosem érek a mondat végére...így nem lehet olvasni"...vagy tolakszik a gondolat, hogy "már megint mi baja ennek a gyereknek...miért nem tud már aludni..."...és a többi, és a többi...ilyenkor csak hagyom, hogy a gondolatok tovaszálljanak

Kattints a kibontásához...

Amit te itt írsz,Soma,az a türelmetlenség gondolata.Ezt kell lecserélned a szeretett gondolatára.Ugyanis a gyereknek nagyon jól működik a tudatküszöb alatti "vétele". Pontosan megérzi,ha szomorú vagy,ha türelmetlen vagy és azt is ha szeretett van benned,nem kell,hogy megszólaljál. Ha megértően,szeretettel rá nézel és megsimogatod,sokkal hamarabb megnyugszik,mert "veszi" az adást,hogy biztonságban van.
Emlékszel mit írtam? "Amikor a leginkább idegesítők, akkor van a legjobban szükségük a mi türelmünkre."

tibya írta:

Amit te itt írsz,Soma,az a türelmetlenség gondolata.Ezt kell lecserélned a szeretett gondolatára.

Kattints a kibontásához...

drága Tibya...lehetetlent kérsz...mert a szeretet a szívben lakozik, nem a "fejben"...nincs olyan, hogy a "szeretet gondolata"...minden, amiről azt hiszed, hogy a szeretet gondolata, az hamis...mert csak gondolat...amit a szívedben érzel, az örök...igaz...és azt nem lehet lecserélni...mert az vagy van, vagy nincs...ilyen egyszerű...viszont a példámból is láthatod...az elme figyelmet követel magának...még akkor is, mikor a szív csordultig van...mert az elmének csak te...ön-magad vagy fontos...ilyenkor lehet a legjobban tetten érni...az olvasás...a könyvben való haladás...a végcél felé való elérés...ezek mind az elme vágyai...el attól ami van...de itt nincs mit csere-berélni....ezeket el kell engedni...csak hagyni kell, hogy legyenek...nem szabad rájuk reagáni...még azzal a gondolattal sem, hogy lecserélem őket...érted?...ezért írtam, hogy nem pattanok fel a "hátukra", csak hagyom, hogy legyenek...és a késztetés tovaszáll...5 perc múlva már fel sem bukkan ujra......egyszer próbáld ki!...és megtapasztalod...mi a szabadság

evapatocs írta:

Sziasztok!

Nekem a meditáció sokat jelent,mondhatom (még) a legtöbbet.
Spontán indul,amikor késztetést érzek rá,tehát igénylem,mert jelez a szervezetem,hogy szükségem van rá.Nincs helyhez,és időhöz kötve,de persze jobb nyugodt környezetben.

Először én is tanultam,az agykontroll könyvből,úgy ahogy abban le van irva,pontról-pontra.Már az első órában éreztem gyógyitó hatását,valahogy olyan érzés volt,mikor elvágod az újjad,és kellemesen zsiborog,mikor gyógyulni kezd.Nagyon jól éreztem magam,és egyre többet lettem "benne",abba az állapotba.
Azt is észre vettem,hogy sokkal nyugodtabb lettem,valahogy nem idegesitett semmi.Olyan közömbösnek tüntem,mintha nem érdekelne semmi,felőlem összedőlhet minden,én mégis nyugodt maradtam,mert éreztem,hogy biztonságban vagyok,nincs miért aggódnom.Ez akkor életet mentett nekem!kb:4 éve történt.

Mint fentebb irtam,azóta is ott töltődöm fel,onnan meritek energiát.
Azt gondoltam,ha minél többet időzök abban a "dimenzióban" képessé válok,mint megfigyelő jelen lenni,és ebben a jelenben levésben tudom irányitani az életemet a dualitás világában.
De nem igy történik.Valahogy megtorpanást látok magamban.

Kattints a kibontásához...

kiss

"A haladás eredménye, hogy a lehetetlen enged az elkerülhetetlennek"
(Arnold H.Glasgow)

h

evapatocs írta:

Sziasztok!

Nekem a meditáció sokat jelent,mondhatom (még) a legtöbbet.
Spontán indul,amikor késztetést érzek rá,tehát igénylem,mert jelez a szervezetem,hogy szükségem van rá.Nincs helyhez,és időhöz kötve,de persze jobb nyugodt környezetben.

Először én is tanultam,az agykontroll könyvből,úgy ahogy abban le van irva,pontról-pontra.Már az első órában éreztem gyógyitó hatását,valahogy olyan érzés volt,mikor elvágod az újjad,és kellemesen zsiborog,mikor gyógyulni kezd.Nagyon jól éreztem magam,és egyre többet lettem "benne",abba az állapotba.
Azt is észre vettem,hogy sokkal nyugodtabb lettem,valahogy nem idegesitett semmi.Olyan közömbösnek tüntem,mintha nem érdekelne semmi,felőlem összedőlhet minden,én mégis nyugodt maradtam,mert éreztem,hogy biztonságban vagyok,nincs miért aggódnom.Ez akkor életet mentett nekem!kb:4 éve történt.

Mint fentebb irtam,azóta is ott töltődöm fel,onnan meritek energiát.
Azt gondoltam,ha minél többet időzök abban a "dimenzióban" képessé válok,mint megfigyelő jelen lenni,és ebben a jelenben levésben tudom irányitani az életemet a dualitás világában.
De nem igy történik.Valahogy megtorpanást látok magamban.

Kattints a kibontásához...

drága Évi!...a meditációnak van egy kétségtelenül nagyon jótékony, pihentető, energetizáló és ezáltal gyógyító hatása..hiszen amikor a test és az elme feszültsége (stressz) megszűnik, akkor az visszakerül abba az állapotba, ahol annak természetéből adódóan lennie kellene...az egészség és egyensúly állapotába..sajnos a mindennapi életünk során eltolódik az egyensúly, és a harmónia felborul...ezt a felborult állapotot tudod meditáció vagy relaxálás alatt visszaállítani...aminek a hatása addig tart, amíg úrja nem csinálod...minél inkább azt látod, stresszes az életed, annál gyorsabban mozdulsz ki újból a nyugalmi pontodból...minél nagyobb a terhelés a tölthető elemen, annál hamarabb lemerül...én magamon azt vettem észre, hogy ha a belső dolgok rendben vannak, akkor a külsők is rendbejönnek...és ez fordítva is igaz..tehát a "belső" és "külső" világ együtt mozog...gondolj csak arra, hogy miként éled meg (belül), ami kívül történik...miként reagálsz (kívül) arra, ami belül történik...tehát a meditáció önmagában még nem lesz elég ahhoz, hogy a világ "rendbe jöjjön"...használd arra, hogy feltöltsd marad, a következő "körre"! ...mert az elemet is azért vesszük, hogy használjuk...és ha lemerül, újratöltjük...azért vagyunk a Földön, hogy éljünk és tapasztaljunk...és hogy azt miként tesszük, azon csak mi magunk tudunk változtatni...

...meditációtól ne vár többet...se kevesebbet...a legjobb...ha egyáltalán nincsenek elvárásaid a meditációval kapcsolatban...csak hagyod, hogy történjen, aminek történnie kell...ha elvársz...és nem teljesül, csalódott leszel...az elvárás ezen formája..korlát...ezért ne várj el semmit...s meglásd, elvárás nélkül is...teljesül :wink:

TmintTibi írta:

Hát ebben is akkor melyik info a hiteles?Olvastam olyat is amelyik március első felén valamelyik napra időzíti a 10 milliószoros napot...Eddig amúgy semmi extrát...sőt semmit nem vettem észre még,pedig pár éve már "osztogatják" különböző fórumokon ezeket a dátumokat,semmire nem gyakorolt erősebb hatást az életemben,sem + sem - irányban...
hát ez is egy nap a sok közül
De hát legyen mindenkinem a hite szerint...

Kattints a kibontásához...

Szia!Én is olvastam ilyeneket,de velem se történt semmi különös.Szerintem ez is csak a többihez hasonló vakhit amivel etetik az embereket.Minden bennünk dől el,a gondolataink által.S ezt nem tudja befolyásolni egy dátum.

hitünk által teremtjük a saját valóságunkat...ha te hiszel abban, hogy egy dátum hatással lehet az életedre, akkor hatással lesz...történni fog veled valami, és te már csak erre vársz...hogy megmagyarázhasd.."ugye megmondtam! mondtam hogy van benne valami!"...hozzáragadsz a magyarázathoz...amit magad csináltál...magad számára...anélkül, hogy észrevetted volna...így igazolja a gondolat és a hit...a saját valóságát....

Szilva246 írta:

Szia!Én is olvastam ilyeneket,de velem se történt semmi különös.Szerintem ez is csak a többihez hasonló vakhit amivel etetik az embereket.Minden bennünk dől el,a gondolataink által.S ezt nem tudja befolyásolni egy dátum.

Kattints a kibontásához...

"A tibeti ("nagy") buddha napokat hívják 10 milliószoros napoknak, sorrendben ez az első holdhónap 15. napja, a negyedik holdhónap 15. napja, a hatodik holdhónap 4. napja és a kilencedik holdhónap 22. napja. A tibetiek évente négy ilyen napot tartanak nyilván."

"A 10 milliószoros napokon minden teremtés 10 milliószoros erővel hat. Ez mind a pozitív, előremutató fejlődést segítő gondolatokra, érzelmekre, a szeretettel teljes szándékokra, az előre vivő akaratra, mind az ennek ellenkezőjét képviselő negatív, visszahúzó, fejlődésed Útját nem segítő gondolatokra, érzelmekre, megnyilvánulásokra, szándékokra és akaratra egyaránt igaz. Minden megnyilvánulásod, tetted következményei tízmilliószorosan hatnak és hatnak vissza rád. A mindennapokra is igaz, hogy gondolkodásod határozza meg valóságodat. Te tervezed meg Utadat, Te teremted meg körülményeidet, kapcsolataidat, kapcsolataid minőségét. Te választod meg, hogy kivel és mivel kívánsz kapcsolatba kerülni földi léted során. Ahogy minden anyagi létezés egy teremtő gondolat eredményeként jön létre, úgy minden ami a világodat meghatározza a te teremtményed. Alapvetően azok a gondolataid határozzák meg valóságodat, amelyeket nap mint nap elgondolsz. Amennyiben ezek előremutató – a saját értékítéleted szerint – pozitív gondolatok, akkor a valóságod is olyan lesz, amilyet szeretnél. Amennyiben viszont gondolataid minőségét számodra el nem fogadható gondolatok többsége határozza meg, akkor nem érzed jól magad a bőrödben.

A tízmilliószoros napok jelentősége abban áll, hogy amennyiben ezeken a napokon tudsz gondolkodásodon változtatni és olyan gondolatokkal megtölteni elmédet, amelyek céljaid felé vezetnek, megnyugvással és békével töltenek el, akkor nagy lépést tudsz abban az irányban tenni, hogy megszabaduljál nem szeretett gondolataidtól. Amennyiben e gondolatok alapján cselekedni is hajlandó vagy nagy lépést tehetsz arra, hogy megszabadulj el nem fogadható, régi szokásaidtól, érzelmeidtől vagy tetteidtől."

az a véleményem, hogy szerintem minden napunkat úgy kellene élnünk, mintha 10 millószoros nap lenne...s ekkor e napok speciális jelentőssége...egyszerűen megszűnne...

Soma77! Tökéletesen igazad van!

Szilva246 írta:

Szia!Én is olvastam ilyeneket,de velem se történt semmi különös.Szerintem ez is csak a többihez hasonló vakhit amivel etetik az embereket.Minden bennünk dől el,a gondolataink által.S ezt nem tudja befolyásolni egy dátum.

Kattints a kibontásához...

Szia!

Sőt!
Nekem eleve az ösztönös dolgok működnek jönnek be saját tapasztalások arra támaszkodhatok is,az írásos dolgok,stb...praktikák módszerek minden kilőve...de amiben kitapostam már az utam viszont működik a maga rendje módja szerint...de az ilyen 10 milliószoros nap stb...az ilyenek szerintem csak statisztika és "papír tudomány"mindenkinél,az jelentkezzen akinek mondjuk gyökeresen megváltozott az élete és "sztrádára"állt a legutóbbi 10 milliószoros nap miatt, és minden sikeres gondolata máris megvalósult,és olyan dolgok esetleg amiket már akár évek óta szeretett volna hogy sikerül,és most minden "öröm és bódottág" mennyei tökély nem a meditációs állapotra gondolok ebben!!!Azért várom a jelentkezőketde őszintén és komolyan!!

TmintTibi írta:

Szia!

Sőt!
Nekem eleve az ösztönös dolgok működnek jönnek be saját tapasztalások arra támaszkodhatok is,az írásos dolgok,stb...praktikák módszerek minden kilőve...de amiben kitapostam már az utam viszont működik a maga rendje módja szerint...de az ilyen 10 milliószoros nap stb...az ilyenek szerintem csak statisztika és "papír tudomány"mindenkinél,az jelentkezzen akinek mondjuk gyökeresen megváltozott az élete és "sztrádára"állt a legutóbbi 10 milliószoros nap miatt, és minden sikeres gondolata máris megvalósult,és olyan dolgok esetleg amiket már akár évek óta szeretett volna hogy sikerül,és most minden "öröm és bódottág" mennyei tökély nem a meditációs állapotra gondolok ebben!!!Azért várom a jelentkezőketde őszintén és komolyan!!

Kattints a kibontásához...

szia Tibi...ezek a napok ünnepek...a tibeti Buddha vallás keretein belül...."Egy évben négy fő különleges-rendkívüli Buddha emléknapot tartanak, amikor ünnepség keretében emlékeznek meg Shakyamuni Buddha életének legfontosabb állomásairól.Azt mondják, hogy ezeken a napokon a pozitív illetve negatív cselekedetek hatása tízmilliószorosára hatványozódik, ebből kifolyólag a spirituális gyakorlatok végzése erősen javallott."...hogyan is várhatod el egy ünnepnaptól, hogy mindenki számára üzenetet hordozzon?...csodákat ne várj!...mindenesetre ezek jó alkalmak arra, hogy (ha más nem, legalább ilyenkor) valami jót is cselekedjünk...magunkból kiindulva...ugyanis a világ, csak így változhat meg...a mikro-kozmoszodból kiindulva...és ehhez elég, ha te változol...csak egy kicsit...nem kellenek ehhez 10 milliók...elég csak egy jó gondolat...tőled...másoknak...

Soma77 írta:

szia Tibi...ezek a napok ünnepek...a tibeti Buddha vallás keretein belül...."Egy évben négy fő különleges-rendkívüli Buddha emléknapot tartanak, amikor ünnepség keretében emlékeznek meg Shakyamuni Buddha életének legfontosabb állomásairól.Azt mondják, hogy ezeken a napokon a pozitív illetve negatív cselekedetek hatása tízmilliószorosára hatványozódik, ebből kifolyólag a spirituális gyakorlatok végzése erősen javallott."...hogyan is várhatod el egy ünnepnaptól, hogy mindenki számára üzenetet hordozzon?...csodákat ne várj!...mindenesetre ezek jó alkalmak arra, hogy (ha más nem, legalább ilyenkor) valami jót is cselekedjünk...magunkból kiindulva...ugyanis a világ, csak így változhat meg...a mikro-kozmoszodból kiindulva...és ehhez elég, ha te változol...csak egy kicsit...nem kellenek ehhez 10 milliók...elég csak egy jó gondolat...tőled...másoknak...

Kattints a kibontásához...

Szia Soma!
Nem várom el egy ünnepnaptól,hogy bármi változást hozzon... talán még régebben még a legelején mikor hallottam róla,akkor annak hitte az ember mint aminek a neten "reklámozták"de aztán azóta a szokásos kerék vágás van,letisztulva,mindenféle szertartás,egyéb hablaty stb... mentesen tanulom és gyakorolom az életet,mint ami valójában is az élet alapja és lényege.Ezért is az ember a felelős ,hogy ennyi misztikumot,és egyéb csűr-csavart vitt abba ...ami egyébként egyszerű és tiszta!!!Az évek folyamán megtanultam lerázni a sok felesleges maszlagot és az élet egyszerűségét és tisztaságát élem,nem kell 10 milliószoros nap sem és más sem,ha segíteni akarok azt minden kötöttség szertartás,és határidő vagy időpont nélkül megteszem...sok ember könnyebben járhatná az útját letisztulva,ha ezt az irgalmatlan temérdek mennyiségű"szemetet" kihagyná az életéből,amit az emberek összehordottak az ezoterika nevébenDe mivel még sötétségben járnak félig vagy teljesen nem tudják mire támaszkodhatnak,ez nekem is időbe tellett mire az "emberi szándékot" megtanultam,és hogy mi a lényeg tisztán...ezek voltak a rögös lépések...ezeknek adok hangot,mert az mind mind felesleges dolog információs szemét stb...ami csak a "tiszta haladás" útját akadályozza!Emberek kerüljétek a szertartásokat a misztikus hablatyot,hallgassatok a belsőtök tisztaságára...és talán jó pár (felesleges)lépést meg takarítotok magatoknak...

nálunk a városban vasárnaponként mindig van bolhapiac...el sem tudjátok képzelni, mennyire népszerű...magam is kijárok oda, ha tehetem...sok "levetett kincset" találtam már ott...ami másnak szemét, nekem lehet...drágakő......ettől függetlenül igaz, hogy a "kincsek" nagyon ritkák...sokszor a szemétkupac alján lel rá az ember....ha leás odáig...de ha le se hajolsz...bele sem túrsz a kupacba...csak átnézel a kupac felett...szinte biztos, hogy elmész mellette...hát így van ez mindennel az életben...keresni kell, és talász...bele kell ásni magad, és rájössz, mi az értékes, és mi az értektelen...de ezt a munkát helyetted...nem teheti meg senki... ha meg mégis megteszi, ne várd...hogy neked adja...a talált kincsét kiss

Amúgy ezeknél a 10 millás tibeti napoknál megfigyeltem ám magamon, hogy olyankor egy kósza negatív gondolat nincsen bennem, nagyon oda figyelek mindenre és tudom követni a gondolatokat..., na ezt kellene az év többi napján is csinálni, meg jelenben lenni végig..., de ez még nem megy ám..., s amit nem értek az az, hogy mikor van 10 millás nap, akkor hogy a csudába tudom figyelni a gondolatokat és miért nincsen negatív gondolat, amikor meg nincsen 10 millás nap, akkor te jó Ég néha... A 10 millás napba vetett hit miatt lehet szerintetek ez az egész mizéria? Vagy ti minek tudnátok be? Bár ezeken a 10 millás napokon nem szoktam rendeléseket feladni, inkább globális szinten rendelgetek, hogy mindenkinek jó legyen, attól függetlenül, hogy kinek milyen a karmája...

Soma77 írta:

drága Tibya...lehetetlent kérsz...mert a szeretet a szívben lakozik, nem a "fejben"...nincs olyan, hogy a "szeretet gondolata"...minden, amiről azt hiszed, hogy a szeretet gondolata, az hamis...mert csak gondolat...amit a szívedben érzel, az örök...igaz...és azt nem lehet lecserélni...mert az vagy van, vagy nincs...ilyen egyszerű...viszont a példámból is láthatod...az elme figyelmet követel magának...még akkor is, mikor a szív csordultig van...mert az elmének csak te...ön-magad vagy fontos...ilyenkor lehet a legjobban tetten érni...az olvasás...a könyvben való haladás...a végcél felé való elérés...ezek mind az elme vágyai...el attól ami van...de itt nincs mit csere-berélni....ezeket el kell engedni...csak hagyni kell, hogy legyenek...nem szabad rájuk reagáni...még azzal a gondolattal sem, hogy lecserélem őket...érted?...ezért írtam, hogy nem pattanok fel a "hátukra", csak hagyom, hogy legyenek...és a késztetés tovaszáll...5 perc múlva már fel sem bukkan ujra......egyszer próbáld ki!...és megtapasztalod...mi a szabadság

Kattints a kibontásához...

Igazad van abban,hogy nem a adsz energiát az elmédnek és minél többször vagy rá tudatos, annál inkább fog gyengülni az ő működése,legalább is ami ellened szól.
De szerintem fontosak a saját tudatos gondolatok is.Vagyis tudatosan olyan bizonyos gondolatok mellett döntesz,amelyek pozitív változásokat hoznak a jövőben.
Ha nap mint nap kellemes gondolatok mellett döntesz,akkor életed minden területén kifejezetten pozitív változásokat idézhetsz elő.

Abban szerintem(mondom csak szerintem)nincs igazad amikor azt írod,hogy a szeretett vagy van, vagy nincs az emberben.Mivel mindnyájan,még a gyilkos is rendelkezik isteni szeretettel,csak neki az mélyen el van nyomva.Csak az a kérdés,hogy mennyire tudjuk felszínre hozni.Csak amennyi szeretettet érzünk magunk iránt, annyira tudunk szeretni mást is.Ha tele az én csuprom akkor abból tudok adni másnak is,ha üres akkor hiába szeretnék adni,mert nem tudok.Ezért fontos,hogy fogadjuk el magunkat és tanuljuk meg szeretni feltétel nélkül.
"Szeresd felebarátodat, mint önmagad” olvasható a Bibliában.Vagyis előbb magunkkal kell kezdenünk. Azok a felnőttek akik sok feltétel nélküli szeretettet kaptak gyerek korukban a szüleitől, azok saját magukat is szeretett méltónak fogják tartani és szeretni is fogják önmagukat, ezt a szüleik hozták felszínre.
Véleményem szerint ezt felnőtt korban is felszínre lehet hozni,ha folyton olyasmit cselekszünk amitől tetszünk magunknak és tiszteljük önmagunkat.Amitől csodálatosan érezzük és szeretjük magunkat.
Szerintem a boldogságot csak akkor keressük másban, ha saját magunk már boldogok vagyunk.

TmintTibi írta:

Szia!

Sőt!
Nekem eleve az ösztönös dolgok működnek jönnek be saját tapasztalások arra támaszkodhatok is,az írásos dolgok,stb...praktikák módszerek minden kilőve...de amiben kitapostam már az utam viszont működik a maga rendje módja szerint...de az ilyen 10 milliószoros nap stb...az ilyenek szerintem csak statisztika és "papír tudomány"mindenkinél,az jelentkezzen akinek mondjuk gyökeresen megváltozott az élete és "sztrádára"állt a legutóbbi 10 milliószoros nap miatt, és minden sikeres gondolata máris megvalósult,és olyan dolgok esetleg amiket már akár évek óta szeretett volna hogy sikerül,és most minden "öröm és bódottág" mennyei tökély nem a meditációs állapotra gondolok ebben!!!Azért várom a jelentkezőketde őszintén és komolyan!!

Kattints a kibontásához...

Ösztön? Mint tudatalatti? Mint belső vezetőnk? Így értetted gondolom.......vagy nem;-) S az biztos,hogy a saját megtapasztalás az nagyon fontos hisz az már a "mienk" ettől jutunk előrébb.

Sziasztok!

Lenne pár kérdésem és szeretnék tanácsot kérni tőletek. Szóval, ha olyan típusú személlyel találkozol, ismerkedsz meg, aki tele van szorongással, pánikbetegséggel, kényszeres dolgokkal, de ezeknek félig van csak tudatában, de nem tudja a kiváltó okait, zárkózott érzelmi téren, akkor hogyan tudok neki segíteni? Az segítség részemről, ha szeretettel fordulok hozzá és csak úgy átölelem (most az egyértelmű, hogy meghallgatom, beszélgetek vele)? Most az elsődleges nálam, hogy feléje tudjak "segíteni", még ha ő nem is kéri tőlem. De nekem a szívem diktálja ezt, tehát ha erre nemet mondok magamban, akkor a belső hangomat tagadom meg. Magamból kiindulva, úgy gondolom, hogyha egy olyan ember ölel csak úgy át, akit alig ismerek és ilyen problémáim vannak, az azért feltölthet energiával, szeretettel. Ti hogy gondoljátok? Az ölelést úgy értem, hogy nem pár másodpercig tartó, hanem 1-2 perces őszinte átölelés, miközben próbálsz magadból, szeretetet sugározni, adni a másik fél számára, még akkor is, ha nála ez tudattalanul játszódik le.

Tehát magam részéről, amit a belső hangom, érzelmeim sugallnak, aszerint cselekszem irányába, még ha neki ez elsőre furcsa is, nem érti, mert ilyesmiben nem volt része, nem ilyen emberekkel van körülvéve.

V.T. (vagy aki tud nekem ebben segíteni)! kiss Tudatosan, hogyan tudom megnyitni úgy magamban az energiákat (pl. tenyércsakra, anélkül, hogy hozzá érnék), hogy miközben beszélgetünk, menjenek neki az energiák? Mert nem mindig érzem azt a nagyon forróságot, ami dől a tenyereimből csak úgy... Tehát ez nekem még nem megy "parancsszóra", gyakorolnom kell még. De ha valóban szüksége van rá és ezt tudatalatt kinyilvánítja, akkor megnyílik magától megint és megy az energia számára?

Akármennyit ölelgetheted, ez egy feneketlen kút, ha ő nem akar változtatni.
Azt írod, nem kéri ... akkor hagyd. Nem mindenki megváltható.

nmarie írta:

Akármennyit ölelgetheted, ez egy feneketlen kút, ha ő nem akar változtatni.
Azt írod, nem kéri ... akkor hagyd. Nem mindenki megváltható.

Kattints a kibontásához...

Ezt konkrétan nem mondta, meg nem beszéltünk ilyenről, hogy kéri vagy nem kéri. Nem tud róla, vagyis nem közöltem vele a "szándékomat", mert hirtelen jött "ötlet" volt részemről, ahogy gondolkodtam dolgokkal kapcsolatosan. De azt tudom, hogy akar változni.

Tartok egy "mini hellingert" szerintem (egymagamban vele, csak ő nem fog tudni róla, meg a szerepről sem, ha a mező "behívja" szépen). Felcímkézem magam Isteni szeretetnek és majd a mező adni fogja magát, megmutatja a dolgokat, hogy van-e erre szükség vagy nincsen, működik-e így, vagy sem. Ha a mező pedig nem "engedélyezi" a felcímkézést, hogy Isteni szeretet szerepbe tegyem be magam, azt érezni fogom egyből. Jobb ötletem egyelőre nincsen. Vagy másik szerepet válasszak felcímkézés téren?