Sziasztok!
Nekem a meditáció sokat jelent,mondhatom (még) a legtöbbet.
Spontán indul,amikor késztetést érzek rá,tehát igénylem,mert jelez a szervezetem,hogy szükségem van rá.Nincs helyhez,és időhöz kötve,de persze jobb nyugodt környezetben.
Először én is tanultam,az agykontroll könyvből,úgy ahogy abban le van irva,pontról-pontra.Már az első órában éreztem gyógyitó hatását,valahogy olyan érzés volt,mikor elvágod az újjad,és kellemesen zsiborog,mikor gyógyulni kezd.Nagyon jól éreztem magam,és egyre többet lettem "benne",abba az állapotba.
Azt is észre vettem,hogy sokkal nyugodtabb lettem,valahogy nem idegesitett semmi.Olyan közömbösnek tüntem,mintha nem érdekelne semmi,felőlem összedőlhet minden,én mégis nyugodt maradtam,mert éreztem,hogy biztonságban vagyok,nincs miért aggódnom.Ez akkor életet mentett nekem!kb:4 éve történt.
Mint fentebb irtam,azóta is ott töltődöm fel,onnan meritek energiát.
Azt gondoltam,ha minél többet időzök abban a "dimenzióban" képessé válok,mint megfigyelő jelen lenni,és ebben a jelenben levésben tudom irányitani az életemet a dualitás világában.
De nem igy történik.Valahogy megtorpanást látok magamban.
Nekem a meditáció sokat jelent,mondhatom (még) a legtöbbet.
Spontán indul,amikor késztetést érzek rá,tehát igénylem,mert jelez a szervezetem,hogy szükségem van rá.Nincs helyhez,és időhöz kötve,de persze jobb nyugodt környezetben.
Először én is tanultam,az agykontroll könyvből,úgy ahogy abban le van irva,pontról-pontra.Már az első órában éreztem gyógyitó hatását,valahogy olyan érzés volt,mikor elvágod az újjad,és kellemesen zsiborog,mikor gyógyulni kezd.Nagyon jól éreztem magam,és egyre többet lettem "benne",abba az állapotba.
Azt is észre vettem,hogy sokkal nyugodtabb lettem,valahogy nem idegesitett semmi.Olyan közömbösnek tüntem,mintha nem érdekelne semmi,felőlem összedőlhet minden,én mégis nyugodt maradtam,mert éreztem,hogy biztonságban vagyok,nincs miért aggódnom.Ez akkor életet mentett nekem!kb:4 éve történt.
Mint fentebb irtam,azóta is ott töltődöm fel,onnan meritek energiát.
Azt gondoltam,ha minél többet időzök abban a "dimenzióban" képessé válok,mint megfigyelő jelen lenni,és ebben a jelenben levésben tudom irányitani az életemet a dualitás világában.
De nem igy történik.Valahogy megtorpanást látok magamban.