Szia!
Örülök,hogy vagy.
Ez forditva is igaz,mert az is illúzió - csak nem tudsz róla.Szerintem meg nem egyenlő.
Ha a tudatosságot abból az aspektusból vizsgáljuk,hogy többek vagyunk,mint 70 kg (ez nálam 65
) rothadó hús,akkor ez a tudatosság előszele.A további vizsgálódás csak hab a tortán.Sajnos ez nem azt feltételezi,hogy állandóan a Jelenlét állapotában vagyunk.Aki állandóan ott tud lenni,az a megvilágosodás.
Termeszetesen mivel itt a forumon azt elemezzzuk hogy mi van a husunkon kivul meg jelen bennunk, abbol az aspektusbol vizsgaljuk a kerdest.Igaz hogy aki ott tud lenni az a megvilagosodott es ha kifejezhetjuk ezt ugy is hogy ontudatara ebredt akkor ezt csak a jelenlettel erhette el.A jelenlet szamomra egyenlo azzal hogy megfigyelem hogy mi tortenik(pl.ha vki felbosszant az miert tortent,vagy eszre veszem hogy parbeszedet fojtatok magammal olyan dolgokrol amik nincsenek is kozben valosagnak gondolom es mergelodok rajta) es ezt tudatosan, teszem hogy ra jojjek ki is vagyok en.
Régebben én is igy kezdtem,hogy megfigyeltem magam "kivülről",nem mondom néha elég mulastságosnak láttam a helyzetet,vagyis magamon nevettem,hogy Ki is az,aki ezt műveli,és mondhatom nagyon hasznos volt számomra.
Azonban nem gondolnám,hogy ha állandóan megfigyeljük magunkat,akkor rájövünk,hogy Kik is vagyunk valójában,inkább azt kik is nem vagyunk...
Talán inkább a megfigyelőt kellene keresnünk!?
Szerintem a Jelenlét azt jelenti,hogy teljes lényemmel Benne vagyok abban,amit teszek,vagy nem teszek (figyelek).
-Igy utólag visszagondolva eszembe jutott egy történet,ami még a tudatosságom előtt történt
. Az ebédlőben beszélgettünk a főnökömmel,és panaszkodtam neki,hogy milyen kellemetlen dolog történt a családunkban,és persze ezért felejtettem el az átutalást elküldeni,és tudom annyira mondtam,és mondtam...amikor egyszerre megállt körülöttem minden..,ő csak figyelt,és nem szólt semmit.Éreztem,hogy a teljes lényével rám figyel! Hihetetlen jó érzés volt!
Ugye ezek a ritka pillanatok,mert leginkább ugyan ott vagyunk,és még sem vagyunk ott...
A tudatosság az, amikor a saját életedet éled. Más szóval, éntudatodat már nem az elméddel való azonosulásból származtatod.
Amíg az elméddel azonosulsz, addig életedet folyamatosan az egó működteti. Vagyis életedet a beléd nevelt szokások, reakciók, félelmeid irányítják.
Akkor is jelen lehet a tudatossag, ha entudatodat az elmeddel valo azonosulasbol szarmaztatod...Tudatosan tudhatod, ralathatsz a kepekre, amik ebbol a tapasztalatbol szarmaznak, anelkul, hogy valodi forrasaidrol tudnal...Kiindulasi pontod egy magadrol alkotott KEP lesz, amiben tudatosan jelen van ez a tudat, es tortenetet alkot szamodra ebbol a forrasbol. A tudatossag jelen van az elmevel valo azonosulaskor is valamilyen szinten...Ha valodi belso lenyed: a meghatarozatlan "teremtes", a teremtett a forrasa a tudatossagodnak, akkor kibomlik egy masfajta jelenlet, ennek az elete szamithatatlan, bar tudatosan jelen van..., sohasem tudhato, hogy kepektol mentes forrasabol milyen "dal" fakad...
A tudatossag szamomra ebben az ertelemben annak a lenynek az eszlelese, aki vagyok, akar be van azonositva az elme altal, es kepekkel le van fedve, akar meghatarozatlan... Ha meghatarozatlan....valoban sajat eletet el.
A tudatossag szamomra olyan kepesseg , ami altal onmagamra latok, es abbol a hatalmas tapasztalatbol jon letre, hogy elkulonitem magam a vilagtol...Felebredek azon, amit tapasztalok, felebred rajta a latasom es tudatossagom...Az UT kovetkezo szakasza az ujra egyesules azzal, ami Van, de a latas birtokaban... Ezert van szukseg a polaritas eszlelesere, a kepekre, a formakra...
Az ego mellektermeknek tunik...De egobol is lehetek tudatos.
Vagyis a felebredt LATAS kepessege reven tevesen beazonositom magam a kepekkel... ES ez a megformaltasag onallo eletre kel.
Pedig nem az vagyok, latni viszont, s igy tudatosnak lenni jo megtanulnom....(Igy latta most Csillagvirag :razz
A tudatossag szamomra ebben az ertelemben annak a lenynek az eszlelese, aki vagyok, akar be van azonositva az elme altal, es kepekkel le van fedve, akar meghatarozatlan... Ha meghatarozatlan....valoban sajat eletet el.
A tudatossag szamomra olyan kepesseg , ami altal onmagamra latok, es abbol a hatalmas tapasztalatbol jon letre, hogy elkulonitem magam a vilagtol...Felebredek azon, amit tapasztalok, felebred rajta a latasom es tudatossagom...Az UT kovetkezo szakasza az ujra egyesules azzal, ami Van, de a latas birtokaban... Ezert van szukseg a polaritas eszlelesere, a kepekre, a formakra...
Az ego mellektermeknek tunik...De egobol is lehetek tudatos.
Vagyis a felebredt LATAS kepessege reven tevesen beazonositom magam a kepekkel... ES ez a megformaltasag onallo eletre kel.
Pedig nem az vagyok, latni viszont, s igy tudatosnak lenni jo megtanulnom....(Igy latta most Csillagvirag :razz
Akkor is jelen lehet a tudatossag, ha entudatodat az elmeddel valo azonosulasbol szarmaztatod...Tudatosan tudhatod, ralathatsz a kepekre, amik ebbol a tapasztalatbol szarmaznak, anelkul, hogy valodi forrasaidrol tudnal...Kiindulasi pontod egy magadrol alkotott KEP lesz, amiben tudatosan jelen van ez a tudat, es tortenetet alkot szamodra ebbol a forrasbol. A tudatossag jelen van az elmevel valo azonosulaskor is valamilyen szinten...Ha valodi belso lenyed: a meghatarozatlan "teremtes", a teremtett a forrasa a tudatossagodnak, akkor kibomlik egy masfajta jelenlet, ennek az elete szamithatatlan, bar tudatosan jelen van..., sohasem tudhato, hogy kepektol mentes forrasabol milyen "dal" fakad...
A tudatossag szamomra ebben az ertelemben annak a lenynek az eszlelese, aki vagyok, akar be van azonositva az elme altal, es kepekkel le van fedve, akar meghatarozatlan... Ha meghatarozatlan....valoban sajat eletet el.
A tudatossag szamomra olyan kepesseg , ami altal onmagamra latok, es abbol a hatalmas tapasztalatbol jon letre, hogy elkulonitem magam a vilagtol...Felebredek azon, amit tapasztalok, felebred rajta a latasom es tudatossagom...Az UT kovetkezo szakasza az ujra egyesules azzal, ami Van, de a latas birtokaban... Ezert van szukseg a polaritas eszlelesere, a kepekre, a formakra...
Az ego mellektermeknek tunik...De egobol is lehetek tudatos.
Vagyis a felebredt LATAS kepessege reven tevesen beazonositom magam a kepekkel... ES ez a megformaltasag onallo eletre kel.
Pedig nem az vagyok, latni viszont, s igy tudatosnak lenni jo megtanulnom....(Igy latta most Csillagvirag :razz
En ugy gondolom hogy nem az a tudatossag ha az elmeden szurod at.Ez inkabb amikor kezded eszre venni ami korulotted van/tortenik.Kezdesz felebredni es rajonni hogy az egyen alakitja a valosagat a hiedelmei es a gondolatai altal. Mivel az elme igy is a kormanykereknel marad.Igaz finomodik ez altal de meg "nem adta meg magat" .Nem meri atengedni a letezeset egy magasabb Intelligencianak.
Ha egy kepet alkotsz akkor annak megvannak a parameterei hogyan is "akarod" eloallitani azt a kepet.Igy meg mindig nem az Egyseg all a kozeppontban.
Ezt ugy erted hogy a fizikai sikon Csilagvirag a tudatossagod forrasa?
"En ugy gondolom hogy nem az a tudatossag ha az elmeden szurod at.Ez inkabb amikor kezded eszre venni ami korulotted van/tortenik.Kezdesz felebredni es rajonni hogy az egyen alakitja a valosagat a hiedelmei es a gondolatai altal. Mivel az elme igy is a kormanykereknel marad.Igaz finomodik ez altal de meg "nem adta meg magat" .Nem meri atengedni a letezeset egy magasabb Intelligencianak."
Ezt már tudatosságként élem meg. Tudok, de ez a tudás átszűrődik az elmén egy magamról megalkotott képkonstrukción......Fátylakon átszürt tudatosság , de már érzékeled, hogy tudsz, legfeljebb a valódi forrást nem...de a képesség már él...(és itt nem a Forrásból való jelenlétre gondolok...hanem egy öntudatra ébredt látásra, ami még nem érzékeli a forrásait,de VAN..."Még tükör által homályosan LÁTUNK, és még képszerint van bennünk a világunk"..., de már látunk, a tudatosság már felütötte a fejét...Mégis csak a jelenből fakadó eleven érzékelés ez, csak fénytörést szenved az elme prizmáján... Kezdem látni,hogy az ember sohasincs teljesen elszakítva a forrásaitól...Ahol atudatosság felütötte a fejét, ott torzithat ugyan rajta az elme, de a kapcsolat már megvan...)
"Ha egy kepet alkotsz akkor annak megvannak a parameterei hogyan is "akarod" eloallitani azt a kepet.Igy meg mindig nem az Egyseg all a kozeppontban."
Persze, pontosan erre gondoltam
Én úgy csinálom, ha egoból csinálom, hogy a paraméterek egy általam felismerni vélt valóság képei lesznek, amelyekkel azonosítom magam...Azt mondom,ez vagyok én..., amit kint látok..., visszajelzésként kapok, és csak ez...De tudatos vagyok közben, csak a lényeget nem látom. Ha őszinte vagyok magamhoz, és nyitott ez a lehatárolt kép változni kezd..., addig változik, míg magam sem tudom már ki vagyok... A magamról alkotott képek vátozását éppen a tudatosságom segíti elő...
Ha a közös forrásunkra, az Egységre ráismerek, vagyis élem, akkor a tudatosságom ebből a forrásból eleven jelenlétté és látássá alakul...(így éltem meg időnként)
"Ezt ugy erted hogy a fizikai sikon Csilagvirag a tudatossagod forrasa?"
Csillagvirág mélyebb lényére gondoltam végig, akit nem határolok be...De fizikai síkon is van egy tudatosság, vagyis önmagad tudása, látás, önmagad élése, eleven látás .... ami nagyon lehoz a jelenbe, ez a testtudat...Ez is egy élő éber tudat...Ha pl. az ember nagyon a fejében él sokat segít a mozgás, magad tapasztalása fizikai síkon.
Ezt már tudatosságként élem meg
. Tudok, de ez a tudás átszűrődik az elmén egy magamról megalkotott képkonstrukción......Fátylakon átszürt tudatosság , de már érzékeled, hogy tudsz, legfeljebb a valódi forrást nem...de a képesség már él...(és itt nem a Forrásból való jelenlétre gondolok...hanem egy öntudatra ébredt látásra, ami még nem érzékeli a forrásait,de VAN..."Még tükör által homályosan LÁTUNK, és még képszerint van bennünk a világunk"..., de már látunk, a tudatosság már felütötte a fejét...Mégis csak a jelenből fakadó eleven érzékelés ez, csak fénytörést szenved az elme prizmáján... Kezdem látni,hogy az ember sohasincs teljesen elszakítva a forrásaitól...Ahol atudatosság felütötte a fejét, ott torzithat ugyan rajta az elme, de a kapcsolat már megvan...)"Ha egy kepet alkotsz akkor annak megvannak a parameterei hogyan
is "akarod" eloallitani azt a kepet.Igy meg mindig nem az Egyseg all a kozeppontban."Persze, pontosan erre gondoltam
Én úgy csinálom, ha egoból csinálom
, hogy a paraméterek egy általam felismerni vélt valóság képei lesznek, amelyekkel azonosítom magam...Azt mondom,ez vagyok én..., amit kint látok..., visszajelzésként kapok, és csak ez...De tudatos vagyok közben, csak a lényeget nem látom. Ha őszinte vagyok magamhoz, és nyitott ez a lehatárolt kép változni kezd..., addig változik, míg magam sem tudom már ki vagyok... A magamról alkotott képek vátozását éppen a tudatosságom segíti elő...Ha a közös forrásunkra, az Egységre ráismerek, vagyis élem, akkor a tudatosságom ebből a forrásból eleven jelenlétté és látássá alakul...(így éltem meg időnként
)"Ezt ugy erted hogy a fizikai sikon Csilagvirag a tudatossagod forrasa?"
Csillagvirág mélyebb lényére gondoltam végig
, akit nem határolok be...De fizikai síkon is van egy tudatosság, vagyis önmagad tudása, látás, önmagad élése, eleven látás .... ami nagyon lehoz a jelenbe, ez a testtudat...Ez is egy élő éber tudat...Ha pl. az ember nagyon a fejében él sokat segít a mozgás, magad tapasztalása fizikai síkon.
Szia Csillagvirág!Ezt már tudatosságként élem meg
Bocsáss meg,ha nem jól látom,de én úgy érzékelem,hogy te az elme által tudott dolgokat magyarázod,és itt jön a kérdésem:
Érzed a testedben azt a nyugtató,"bizsergető" szeretet energiát,ami erővel tölt fel,és azt szeretnéd átadni embertársaid felé,hogy ők is éljék meg??
Látod-e mindenkiben azt a "részt",ami maga a Mindenség?
Emberek vagyunk,néha felülkerekedik az egó,ami elfátyolozza egy időre az igazságot,de a lényeg,hogy érezzük ezek hamis mivoltát,és dönthetünk...akár azonnal iskiss.
Nagyon érzem, Éva!( az ego valahol szükséges zsákutcának látszik mégis).
Annyira örülök!!kisskiss
M
Mrs. Dalloway
Vendég
Feldmár András:
Van élet a halál előtt?
(- részlet -)
"...Szerintem a depressziónak a legfőbb oka az,
hogy valaki egy szép napon rájön arra,
hogy egész életében szerepeket játszott.
Halvány gőze sincs arról hogy ő tulajdonképpen ki valójában,
de nem akar többé szerepet játszani, és nem tudja,
hogy akkor mit is csináljon.
Ez a depresszió. Nem kémiai dolog, egzisztenciális dolog...."
Azt gondolom, az egy jó kiindulási pont, amikor az ember már nem akar szerepeket játszani...(és az útján jelentős felismeréshez érkezett).
Az hogy azonosítja magát azzal a lehatárolt fogalommal, hogy depressziós vagy nem, az sorsformáló lehet...Vannak, akik egész életet képesek leélni ennek az érzésnek a lehatárolt terében, ez alatt a cimke alatt.
A felnőttség határán éppen arra jön rá az ember,hogy gőze nincs ki ő. Semmije nincs..., semmi amit magaként beazonosított nem ő...Áldott szegénység!
S a következő lépés nagyon nehéznek tűnik... Vagyis megérezni, élni a saját valódi lényedet, és vállalni is....
Ez felnőtt döntés. Mert amint vállalod, lesznek emberek, akik nagyon szeretni fognak és lesznek akik nagyon nem... Az út pedig kiszámíthatatlan, kockázatos, szép és egyedülálló...És csak ezen találhatsz valódi közösségre pár emberrel.
Megéri.
Szia!
Feldmár András:
Van élet a halál előtt?
(- részlet -)
"...Szerintem a depressziónak a legfőbb oka az,
hogy valaki egy szép napon rájön arra,
hogy egész életében szerepeket játszott.
Halvány gőze sincs arról hogy ő tulajdonképpen ki valójában,
de nem akar többé szerepet játszani, és nem tudja,
hogy akkor mit is csináljon.
Ez a depresszió. Nem kémiai dolog, egzisztenciális dolog...."
Valamilyen szinten mindenki szerepet játszik a hétköznapi életben.Egyrészt,mert nem akarja embertársait,szeretteit megbántani - aminek persze úgyis érzik a hamis voltát,másrészt vannak alapvető emberi normák - nem rontunk ajtóstúl a házba
De kérdem én,mi szükség lenne bárkinek is álarcot hordania az interneten való kommunikáláshoz,hisz nem ismerjük egymást? Nem függünk egymástól,nem kötik az utilaput a talpunk alá,és nem zavarnak el a munkahelyről.Esetleg tönkre megy a virtuális barátság,kit érdekel(az már rég nem barátság akkor
) Mi szükség lenne itt megjátszanunk magunkat??Egyszerűen nem értem?
Egyáltalán meg lehet ezt érteni??Bocsássatok meg,hogy eltértem a tárgytól,de egy privát levelezés ügyén kérném a véleményetek,mert ez a dolog sehogy nem fér az én buksi fejembe!
Nem hiszem, hogy a képmutatásnak, szerepjátszásnak bármilyen szinten van értelme.
A leveledben ott egy válasz is, kedves Éva: a szerepek mögött úgyis megérzed az igazságot...De van, hogy az ember annyira belebonyolódott a saját fátylaiba, hogy nem szeretne szerepet játszani, de talán nem látja át miből mozdul... Nem hiszem, hogy érdemes lenne bárkit is becsapni... Bennem régen volt megfelelési kényszer, amire sokáig nem láttam rá, de nem akartam vele senkit becsapni...Most nincs ez: inkább élő együttgondolkodás, vagy együtt-érzés, együtt-tapasztalás...Szavakban is figyelek a tapasztalataimra, sokszor írásban követem a tartalmakat, és a ti szemetek előtt értek meg bizonyos dolgokat.... Legfeljebb nem látom át teljesen magam, de képmutató szándéknak nem érzem értelmét semmilyen vonalon.
Legutóbbi kérdésed, amire válaszoltam ez volt:
érzed a testedben azt a nyugtató,"bizsergető" szeretet energiát,ami erővel tölt fel,és azt szeretnéd átadni embertársaid felé,hogy ők is éljék meg??
Látod-e mindenkiben azt a "részt",ami maga a Mindenség?
Nagyon gyorsan és lendületből válaszoltam éppen egy hasonlóként megélt tapasztalat közepéből..., éppen nagyon szerettem valakit, éppen úgy éreztem tengermély szinteken kapcsolódom, kísérem...Alapállásból nem a rombolás, hanem a lehetőségei felől látom, mély közös lényegünk megélése által......Nem mondom, hogy mindig itt vagyok, de rá tudok erre kapcsolódni, és valóban mindenkiben fel tudom fedezni,amikor magamban élem... Gyakran zavar, ha ítélet felől közelít valaki és nem adja meg az esélyt az előtte álló embernek, hogy más legyen..., az legyen, Aki...
Alapból másként tapasztalom az embert...(de nem azért, mert jóságos arcomat szeretném felmutatni, vagy a bölcset..., hanem azért mert csak egy ilyen irányú figyelemnek érzem értelmét. És lehet , hogy tapasztalataim, felismeréseim kívánnivalót hagynak maguk után, de semmilyen más képet, mint amit éppen élni tudok nem szeretnék felmutatni...S amit élek annak sok lehetősége és arca van lehet, de egy közös meghatározatlan tapasztalati alapból táplálkozik..., és sajátos felismert vagy fel nem ismert szűrőimen szűrődik át...Igyekszem közvetlenül azt leírni, amit éppen tapasztalok, de nem hagyható ki a képből, hogy én tapasztalom...)
Azt hiszem azzal a forrással, amiről írsz mindenkinek kapcsolata van valahol, átüt a tudatosságán, jelenléti erején keresztül, csak többé kevésbé a tudati fátylainkkal magunkról és másokról alkotott képeinkkel is küzdünk...Ilyenkor a közvetlen kapcsolat megtörik... Ilyen értelemben öntudatlan képmutatásaimért elnézést! Máskor meg szinte rajtaütésszerűen újra van a kapcsolat..., és ebből új felismerések születnek.
Egyébként, ha valakinek muszály szerepet játszania, mert itt tart, akkor talán az a legnagyobb segítség, ha elkíséred a szerepei mögé, ha te a megérzett valódi lényét nézed és arra válaszolsz... Ha éreztetni tudod, hogy úgy elfogadható, ahogyan van...Teljesen elfogadható azzal együtt is ahol tart....Az igazságnak katartikus, megtisztító hatása van, és ez az elfogadó , de világos tekintetű szeret felszabadít. (Ez persze csak az én talált megoldásom ...És ezt se manipulatív stratégiaként értelmezd. Csillagvirág egy ehhez hasonló felé áramló nyitottság hatására tud mozdulni...)
kiss
A leveledben ott egy válasz is, kedves Éva: a szerepek mögött úgyis megérzed az igazságot...De van, hogy az ember annyira belebonyolódott a saját fátylaiba, hogy nem szeretne szerepet játszani, de talán nem látja át miből mozdul... Nem hiszem, hogy érdemes lenne bárkit is becsapni... Bennem régen volt megfelelési kényszer, amire sokáig nem láttam rá, de nem akartam vele senkit becsapni...Most nincs ez: inkább élő együttgondolkodás, vagy együtt-érzés, együtt-tapasztalás...Szavakban is figyelek a tapasztalataimra, sokszor írásban követem a tartalmakat, és a ti szemetek előtt értek meg bizonyos dolgokat.... Legfeljebb nem látom át teljesen magam, de képmutató szándéknak nem érzem értelmét semmilyen vonalon.
Legutóbbi kérdésed, amire válaszoltam ez volt:
érzed a testedben azt a nyugtató,"bizsergető" szeretet energiát,ami erővel tölt fel,és azt szeretnéd átadni embertársaid felé,hogy ők is éljék meg??
Látod-e mindenkiben azt a "részt",ami maga a Mindenség?
Nagyon gyorsan és lendületből válaszoltam éppen egy hasonlóként megélt tapasztalat közepéből..., éppen nagyon szerettem valakit, éppen úgy éreztem tengermély szinteken kapcsolódom, kísérem...Alapállásból nem a rombolás, hanem a lehetőségei felől látom, mély közös lényegünk megélése által......Nem mondom, hogy mindig itt vagyok, de rá tudok erre kapcsolódni, és valóban mindenkiben fel tudom fedezni,amikor magamban élem... Gyakran zavar, ha ítélet felől közelít valaki és nem adja meg az esélyt az előtte álló embernek, hogy más legyen..., az legyen, Aki...
Alapból másként tapasztalom az embert...(de nem azért, mert jóságos arcomat szeretném felmutatni, vagy a bölcset..., hanem azért mert csak egy ilyen irányú figyelemnek érzem értelmét. És lehet , hogy tapasztalataim, felismeréseim kívánnivalót hagynak maguk után, de semmilyen más képet, mint amit éppen élni tudok nem szeretnék felmutatni...S amit élek annak sok lehetősége és arca van lehet, de egy közös meghatározatlan tapasztalati alapból táplálkozik..., és sajátos felismert vagy fel nem ismert szűrőimen szűrődik át...Igyekszem közvetlenül azt leírni, amit éppen tapasztalok, de nem hagyható ki a képből, hogy én tapasztalom...)
Azt hiszem azzal a forrással, amiről írsz mindenkinek kapcsolata van valahol, átüt a tudatosságán, jelenléti erején keresztül, csak többé kevésbé a tudati fátylainkkal magunkról és másokról alkotott képeinkkel is küzdünk...Ilyenkor a közvetlen kapcsolat megtörik... Ilyen értelemben öntudatlan képmutatásaimért elnézést! Máskor meg szinte rajtaütésszerűen újra van a kapcsolat..., és ebből új felismerések születnek.
Egyébként, ha valakinek muszály szerepet játszania, mert itt tart, akkor talán az a legnagyobb segítség, ha elkíséred a szerepei mögé, ha te a megérzett valódi lényét nézed és arra válaszolsz... Ha éreztetni tudod, hogy úgy elfogadható, ahogyan van...Teljesen elfogadható azzal együtt is ahol tart....Az igazságnak katartikus, megtisztító hatása van, és ez az elfogadó , de világos tekintetű szeret felszabadít. (Ez persze csak az én talált megoldásom ...És ezt se manipulatív stratégiaként értelmezd. Csillagvirág egy ehhez hasonló felé áramló nyitottság hatására tud mozdulni...)
kiss
A szerepjátszásról egy más nézőpontból, .... meglehet még egyszerűbb is ....
ez a Tolle mókus miket mond? .... vagy nem is Ő mondjakiss
Egyáltalán kinek is mondja?
http://www.youtube.com/watch?v=MQllu_20-dY
ez a Tolle mókus miket mond? .... vagy nem is Ő mondja
kissEgyáltalán kinek is mondja?
http://www.youtube.com/watch?v=MQllu_20-dY
Igazad van, de amit a tudat játékai közben kapok azokat tudom megtapasztalni, hisz képekben és filmekben élünk amit a tudatosság adni akar azt észleljük csak megkiss
--------------------------------------------------------
Tudatosság szint
Mire jó a magasabb tudatosság?
Kezdjük három döbbenetes információval.
(Mielőtt halálra röhögnéd magad a következő információkon, nézz utána a legfrissebb kvantum fizikai kutatásoknak és kísérleteknek.
1. Ha valaki dolgozik a személyes tudatosságának növelésén, ez hatással van olyan emberekre is, akik nem teszik ezt.
Képzeld el, beülsz egy kávézóba a barátaiddal, hogy megvitassatok néhány problémát magasabb tudatossági szinten, magasabb tudatosságú szempontok szerint, és pusztán ez a tény hatással van az utca túl oldalán lévő kocsmában mulatozó emberekre is. Történik valami a szívükben, amiről még ők maguk sem tudják, mi az. Mintha egy kis szellő csapná meg a fejüket. Van aki leteszi ott helyben a poharat, és van aki odamegy felsegíteni egy asztal alá beesett társát. És az aki épp az öklét rázza egy másik emberre, egyet-kettőt morog még, aztán teljesen elcsitul. Jól hangzik, nem? Képzeld el mi lenne, ha ezt a dolgot már az iskolában megtanulnák a gyerekek? Milyen hatással lenne a világra?
2. Magasabb tudatosság nem csak azt jelenti, hogy képesek vagyunk dolgokat több nézőpontból, esetleg magasabb rendű szempontok szerint megvizsgálni és értelmezni, hanem azt is, hogy sokkal jobban tudatában vagyunk lényünknek, saját képességeinknek, Önmagunknak is.
Magas tudatossági szinten lévő embernek a szervezete megsokszorozza az öngyógyító képességét. A test minden sejtje harmóniára törekszik, és igyekszik kijavítani minden belső hibát.
3. És a legdöbbenetesebb. A tudatosság legmagasabb szintjein élő embereknek elég csak a közelébe kerülni, pusztán a jelenlétükkel képesek gyógyulást kiváltani másokból. Illetve segíteni másokat abban, hogy beindíthassák saját öngyógyító folyamataikat.
A legnagyobb probléma
A magasabb tudatossággal az a legnagyobb probléma, hogy teljesen útjában áll a még több profitra és a még több hatalomra vágyóknak. A magasabb tudatosságú emberek meglátják mindennek a fonákját. Emiatt sokszor nehezebben tudnak boldogulni az életben is. Egyszerűen nem hajlandóak olyan munkát végezni, ami közvetve vagy közvetlenül megkárosít másokat vagy tönkreteszi az emberi környezetet. Másfajta munkából, vagy szolgálatból viszont kevés van....
A tudatlanságot sok esetben pontosan az oktatási rendszer fokozza.
Sokszor a legtanultabb emberek kerülnek a legmesszebbre a megoldásoktól, és tartanak tőle vissza tömegeket is.....
Egy friss diplomásnak sokszor akkora Egója van, hogy legalább 15-20 évig kell az Életnek osztania a pofonokat, mire az alázatosság ösvényére találva sikerül vissza venni az arcából, és elindulhat a helyben topogásból is.
Sokszor fordul elő, hogy az orvos tudja a legkevesebbet a gyógyításról, a tanár tudja a legkevesebbet a tanításról, az ügyvéd áll a legmesszebb az igazságtól és a biztonsági őr az, aki a legnagyobb veszélyt jelenti a vagyonra.
Néhány kérdés
Te mire gondolnál, ha egy szép napon kiderülne, hogy a gondolataid nem csak rád, de másokra is hatással van?
Te milyen szavakat használnál, ha egy szép napon kiderülne, hogy a szavak élesebb sebeket képesek ejteni a legélesebb kardnál?
Milyen szavakat használnál akkor, ha kiderülne, hogy szavakkal gyógyítani is képes vagy?
Milyen embereknek a társaságát keresnéd akkor, ha egy szép napon kiderülne, hogy az emberi agy képes más agyakkal összekapcsolódni és saját teljesítményét sokszorosan meghaladni?.
Te milyen célokat tűznél ki az életedben, ha egy szép napon kiderülne, hogy a társadalmak egyetlen problémája az alacsony tudatosságú szintre kényszeríttet emberben gyökerezik?
Mit tennél ha kiderülne, hogy a magasabb tudatosság oktatása a legegyszerűbb dolog a világon?
Te milyen vállalkozásba kezdenél, ami összhangban van a magasabb tudatossággal, a fenntartható Élet alapelveivel, és még tisztességes profitot is eredményez?
Milyen könyveket olvasnál, ha egy szép napon kiderülne, hogy a megfelelő szavak minden egyes sejtedre hatással vannak?
Milyen kérdéseket tennél fel, ha egy szép napon kiderülne, hogy a kérdéseknek sokkal nagyobb átalakító ereje van, mint a válaszoknak?
Olyan emberekkel vennéd körbe magad, akik mindenre okos tojás módon tudják a válaszokat, vagy olyanokkal, akik alázattal keresik azokat?
Szia!
Valamilyen szinten mindenki szerepet játszik a hétköznapi életben.Egyrészt,mert nem akarja embertársait,szeretteit megbántani - aminek persze úgyis érzik a hamis voltát,másrészt vannak alapvető emberi normák - nem rontunk ajtóstúl a házba
De kérdem én,mi szükség lenne bárkinek is álarcot hordania az interneten való kommunikáláshoz,hisz nem ismerjük egymást? Nem függünk egymástól,nem kötik az utilaput a talpunk alá,és nem zavarnak el a munkahelyről.Esetleg tönkre megy a virtuális barátság,kit érdekel(az már rég nem barátság akkor
Egyszerűen nem értem?
Bocsássatok meg,hogy eltértem a tárgytól,de egy privát levelezés ügyén kérném a véleményetek,mert ez a dolog sehogy nem fér az én buksi fejembe!
Ha nem fér a fejedbe, talán tedd a szívedbe.
Emlékszel? "Nem az a küldetésünk, hogy megváltoztassuk a világot." A világot akkor tudjuk megváltoztatni, ha teljesen elfogadjuk.
Ha a világot elfogadjuk olyannak amilyen, akkor valójában nem a világot változtattuk meg, hanem magunkat.kiss
Ez van. Valószínű, hogy ezt kell megélni.
Éppen ellenkezőleg. Érezd a testedet belülről.
Természetesen,innen indul ki minden!
Én csak robitsasnak válaszoltam arra a válaszára,miszerint ő úgy keresi önmagát,hogy megfigyeli magát kivülről,hogy hogyan reagál dolgokra - hátha felfedezi benne önmagát /talán a megfigyelő keresése közelebb vinné../
Amiről ir,hogy e közben a jelenlét állapotában van - azt aláirom.
Hasonló témák
