Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

drága Berni ...ahogy a víztükör természetéhez hozzátartozik a hullámzás vagy a mozdulatlanság, úgy tartozik hozzá az ember természetéhez is, hogy időnként vannak csendes periódusai, és vannak "hullámzó", aktív periódusai...az embernek nevezett csoda nagyon sokrétű...szellemi, testi, érzelmi, értelmi "rétegei" mind-mind együtt mozognak a helyzetekkel...amikor biztonságban vagy, az elme nem aggódik érted...az "őr" jól megérdemelt pihenőjét tölti, leadva a szolgálatot, teret enged másnak, hogy megnyilvánuljon...amikor veszély fenyeget, minden idegszáladdal a túlélésre koncentrálsz, az "őr" talpon van, sürög-forog...és a rétegeid ezeket mind leképzik...amikor biztonságban érzed magad, a tested is másképpen reagál,az idegrendszer is másképpen reagál, mint amikor "fenyegetve" érzed magad...(gondolj csak a stresszre )...így nem szabad megijedni ezektől a pillanatoktól, időszakoktól...hálásnak kell lenned, hogy van lehetőséged feltöltődni, újra közelebb kerülni ahhoz a csendhez, amely végig ott van legbelül... a csendes, nyugodt pillanatok megnyitják azt a kaput, amelyen keresztül elindulhatsz befelé...mivel az "őr" alszik , senki nem állja utadat, hogy körülnézz "belül", ahova olyan ritkán jutsz csak el...indulj el befelé, és keresd meg azt a pontot, amely akkor is ott van, amikor a felszín háborog...a víz "mélysége", ott mélyen akkor is mozdulatlan, amikor a felszínt vihar tépázza...amikor ez a felismerés megérik benned, már nem fogsz aggódni a külsőségek miatt...a saját érzelmi, értelmi, testi, szellemi rétegeid "külsőségei" miatt sem...mert tudni fogod, hogy mindezek a dolgok igazán mélyen, belül, összeérnek, és nem különböznek egymástól, bárhogy is nézed vagy boncolgatod őket...

...bár a csend megnyitja a kaput önmagad mélyebb megismerése felé, ha nem nézel körül odabent, továbbra is álmodó maradsz ....csak az önmagával tisztában lévő ember látását nem homályosítják el a kétségek, a kérdések, a saját...vagy mások gondolatai...

Nem jeleníti meg a postot a CH...

Soma77 írta:

drága Berni ...ahogy a víztükör természetéhez hozzátartozik a hullámzás vagy a mozdulatlanság, úgy tartozik hozzá az ember természetéhez is, hogy időnként vannak csendes periódusai, és vannak "hullámzó", aktív periódusai...az embernek nevezett csoda nagyon sokrétű...szellemi, testi, érzelmi, értelmi "rétegei" mind-mind együtt mozognak a helyzetekkel...amikor biztonságban vagy, az elme nem aggódik érted...az "őr" jól megérdemelt pihenőjét tölti, leadva a szolgálatot, teret enged másnak, hogy megnyilvánuljon...amikor veszély fenyeget, minden idegszáladdal a túlélésre koncentrálsz, az "őr" talpon van, sürög-forog...és a rétegeid ezeket mind leképzik...amikor biztonságban érzed magad, a tested is másképpen reagál,az idegrendszer is másképpen reagál, mint amikor "fenyegetve" érzed magad...(gondolj csak a stresszre )...így nem szabad megijedni ezektől a pillanatoktól, időszakoktól...hálásnak kell lenned, hogy van lehetőséged feltöltődni, újra közelebb kerülni ahhoz a csendhez, amely végig ott van legbelül... a csendes, nyugodt pillanatok megnyitják azt a kaput, amelyen keresztül elindulhatsz befelé...mivel az "őr" alszik , senki nem állja utadat, hogy körülnézz "belül", ahova olyan ritkán jutsz csak el...indulj el befelé, és keresd meg azt a pontot, amely akkor is ott van, amikor a felszín háborog...a víz "mélysége", ott mélyen akkor is mozdulatlan, amikor a felszínt vihar tépázza...amikor ez a felismerés megérik benned, már nem fogsz aggódni a külsőségek miatt...a saját érzelmi, értelmi, testi, szellemi rétegeid "külsőségei" miatt sem...mert tudni fogod, hogy mindezek a dolgok igazán mélyen, belül, összeérnek, és nem különböznek egymástól, bárhogy is nézed vagy boncolgatod őket...

...bár a csend megnyitja a kaput önmagad mélyebb megismerése felé, ha nem nézel körül odabent, továbbra is álmodó maradsz ....csak az önmagával tisztában lévő ember látását nem homályosítják el a kétségek, a kérdések, a saját...vagy mások gondolatai...

Kattints a kibontásához...

Soma kiss

Nem háborog semmi se a felszínen se a felszín alatt, ezért furcsa nekem ez a "helyzet". De jó nagyon, élvezem minden egyes percét, olyan mélyről jövő nyugalom, békesség, boldogság, szeretet van jelen egyfajta üres de egyben stabil, mély állapotban, s habár időnként néha átlépek a fejbe, hiába van reagálás, elcsábulás, pár percet tart és erőtlen az egész, nincsen ereje már, lehet még olykor megmutatkozik, hogy hahóóóó itt vagyok, de az ürességből egyfajta erőtlen elmés dolog mutatkozik meg, ott van, utána meg már nincsen ott, eltűnik, elmúlik. Minden eddigi dolog, ami volt az életemben, mert fejben éltem, hiába bukkan fel, erőtlenné válik, már a felbukkanása is erőtlen, egyszerűen "nem érdekel", nincs benne semmi olyan, ami azt kívánja, hogy ragaszkodjam hozzá, csak megjelenik, próbálja megmutatni magát, de erőtlen, nincsen benne erő, vannak néha kibillenéseim, mikor fejbe lépek át és próbálkozik a gondolat, hogy azonosuljak és ha még kicsit azonosulok is vele, az se olyan már mint régen, erőtlen az egész azonosulás, pillanatnyi ideig tart és elmúlik, mert eltűnik az ürességben és ebben a mélyről jövő állapotban..., jelen van, de már nincsen hatása rám, nincsen ereje. Ezt ennél jobban nem tudom leírni, nehéz nagyon. Nem zavarnak a gondolatok amik jönnek és mennek, legyenek, nem kerül erőfeszítésbe, hogy ne vegyek róluk tudomást, egyszerűen csak nem érdekelnek már. Tudom, hogy van néha elmebeli aktivitás, de már az az azonosulás nincsen meg, ami volt, az elme se zavar már, legyen, ha akar, de nem érdekelnek a gondolatok tartalmai már.

Tavaszi Kikelet írta:

ő eltudná "magyarázni" nektek, hogy mi van bennem...

Kattints a kibontásához...

Egy nap Chuang Tzu és egy barátja a folyó mellett sétált. "Nézd ahogy úsznak a halak," mondta Chuang Tzu, "Igazán jól érzik magukat!
"Te nem vagy hal," válaszolta a barátja, "így nem tudhatod, hogy jól érzik e magukat."
"Te nem vagy én," mondta Chuang Tzu, "Honnan tudod hogy nem tudhatom, hogy a halak jól érzik magukat?"

(Zen koan)

Soma77 írta:

Egy nap Chuang Tzu és egy barátja a folyó mellett sétált. "Nézd ahogy úsznak a halak," mondta Chuang Tzu, "Igazán jól érzik magukat!
"Te nem vagy hal," válaszolta a barátja, "így nem tudhatod, hogy jól érzik e magukat."
"Te nem vagy én," mondta Chuang Tzu, "Honnan tudod hogy nem tudhatom, hogy a halak jól érzik magukat?"

(Zen koan)

Kattints a kibontásához...

Mi a mosoly tárgya? kiss Tényleg Boni az, aki érti és tudja és érzi mi van bennem és én próbálom legjobban leírni, ami bennem van, csak az a bökkenő néha, hogy elmésen nem értem, tehát érzem és tudom, de ennyi. Tudom, jobb az ilyet nem megmagyarázni, meg ilyesmi és a szavak se adják vissza azt, amit kifejezni szeretnék, hogy értsétek mi van bennem.

Tavaszi Kikelet írta:

egyáltalán nem kívánok senki elvárásainak megfelelni, se a társadalom elvárásainak és egyáltalán hidegen hagy, ki mit gondol rólam, nem mozdít meg bennem semmit sem...

Kattints a kibontásához...

hát csak ezen mosolygok csendben... mert ha ez valóban így lenne, nem lenne fontos, hogy ki miként értelmezi a szavaidat...ha mások szavait nem tükörként szeretnéd felhasználni, hogy láthasd benne az általad elképzelt igazságot, akkor nem zavarna, hogy mások véleménye úgysem igazolhatja az általad megélt valóságot...soha... egyedül a csend az, amely képes magába foglalni mindenki igazságát...de ha az nem elég, és te szavakra vágysz, a szavak sajnos csak torz tükröt tarthatnak eléd...és ezt te is tudod jól

V.T. írta:

"maga az élet nem tudja hogy most milyen megpróbáltatást rakjon eléd."

ez igy biztos hogy igaz? Az "elet" pontosan tudja mit is csinaljon mivel rajtad kersztul nyilvanul meg az a rend az a luktetes amit eletnek hivunk.

Kattints a kibontásához...

az élet csak élni akar...
a "problémákat" mi gyártjuk szükségleteink kielégítése során kizárólagossággal ...
a megvilágosodottság ellenben könnyed derű ..némi... borongással..a szenvedés láttán...
de sokkal gyengédebb mint bármely egós érzés...legfőbb tünete:a megengedő mindegy bárhogy

szükségleteink a "fejlődésünk" motorja... ezek segítenek az életünket...
olyanná tenni...amit akarunk megnyilvánulni- megvalósulni

szükségünk van pl lüktetés érzésére...h érezzük h élünk vagy is a fejlődésre célok elérésére és elkezdésére
biztonságra ,tudásra, hitre, összetartozásra,stb ...
egy megvilágosodott sem lépi át ezeket...
de megtalálja..megteremti magában mielőtt kint keresné ...
s ő maga adja a világnak-létnek azt, saját tenyerén ... önmagát adja mellé ajándékul amikor önmaga

Soma77 írta:

Egy nap Chuang Tzu és egy barátja a folyó mellett sétált. "Nézd ahogy úsznak a halak," mondta Chuang Tzu, "Igazán jól érzik magukat!
"Te nem vagy hal," válaszolta a barátja, "így nem tudhatod, hogy jól érzik e magukat."
"Te nem vagy én," mondta Chuang Tzu, "Honnan tudod hogy nem tudhatom, hogy a halak jól érzik magukat?"

(Zen koan)

Kattints a kibontásához...

nem tudhatom..de érezhetem ...
az érzés a "második nyelvünk"

II. A 2012-es évi nyári napforduló óta radikálisan módosul az Emberi Tudattartalom!

A nagy dolgok a maguk természetességében roppant egyszerűen történnek.

Naprendszerünk 1998. őszén egyidejű, tökéletes együttállással ráhangolódott a Tejút Galaktikus Központjára. Feltehetően ugyanezen esemény kapcsán megtörtént a Hetedik Pecsét feltörése, s az emberi világba azóta árad valamely hatalmas erejű jobbító impulzus, amely képes lesz véget vetni az emberi faj Vízözön óta tartó lealacsonyodásának.

1999. januárjától rendkívüli módon felgyorsultak az események, s tudjuk, hogy az olmékok talán ha 4000, a maják több, mint 1000 éve vártak erre a jelentős dátumra, amelynek mitológiai jelzése az Idő 20-szoros gyorsulását jelenti az Időspirálban.

2004. táján a tudomány végre felfedezte a Naprendszer 10. bolygóját, amelyet 7 évvel korábban az emberi faj eleddig meg nem élt, (de legalábbis elhanyagolt) érzelmi töltése; a minden határon túl áradó, Megengedő és Felemelő Szeretet princípiuma vetített az anyagi világba.

Ez az érzelmi szál lesz hivatott arra, hogy az emberiséget az eljövendő Vízöntő Világhónap 2160 évén átvezesse, s ebben segítségére lesz az érzelmeink fegyelmező ereje: a Számonkérés, amely a Naprendszer nem sokkal később felfedezett 11. bolygója képében vetítette magát az égboltra.

Ily módon, a Halakat követő Világhónapban e két érzelmi töltés felkészül arra, hogy az emberiség szívébe hatolva padlóra fektesse a birtoklás vágyát, az EGO részvét-nélküliségét, a félelem és harácsolás ösztönerejét, s mindezek virágzó sallangjait: a pártoskodást, a piacgazdaságot és a bankárvilágot.

A Naprendszer 10. és 11. bolygójának szellemi ereje az 1997-ben történt fizikai megnyilvánulásaik óta folyamatosan hatással vannak minden emberre, de ezen érzelmi töltések radikális beavatkozást – a tudatosság szintjén – eleddig szinte senkinél nem kezdeményeztek.
Ám a legutóbbi, 2012-es nyári napforduló rendkívüli horderejű változásokkal párosult, amelyek létjogát a közel két héttel később bekövetkezett, jelentős kaliberű napkitörés pecsételte meg.

A Naprendszer 10. bolygója a tudománytól a SZEDNA nevet kapta. A SZEDNA mögött álló hatalmas szellemi erő, a Megengedő és Felemelő Szeretet Krisztusi Ereje látványos gyorsasággal megkezdte az arra alkalmas emberei kiválasztását, s elkötelezett serege toborzását.

E sorok szerzője az átlagosnál nagyobb figyelemmel fordul az emberi érzelmeink következetes üzenetei felé. (E tevékenységét a verejtékező Tudomány még körülírni sem képes, mint ahogyan azt sem értette meg, amikor a felfedezése előtt 7 évvel csillagászokkal több ízben közöltem, hogy jó lenne, ha a 10. és 11. bolygót magyar csillagász fedezné fel, s dicső őseinkről nevezné el. Nem így történt).

Az egyes problémás emberekkel történő találkozásaim közepette, (s ki ne lenne napjainkban problémás), elmondható, hogy 1997-től 2012-ig mindössze kettő olyan nőnemű akadt, akiket a Szeretet eme princípiuma, (vagyis a 10. bolygó szellemi ereje) megszólított. A 2012-es esztendő első hat hónapjában ismét ketten akadtak e szent horogra, s mindkettőjük a Szeretet MEG NEM ÉLT, (vagyis önzetlenül tovább nem adott) mennyisége miatt vált beteggé.

Nos, ezekhez az iménti arányokhoz képest, az idei, (2012-es) esztendő nyári napfordulóját követő kb. két héten belül (napkitörés!) felbolydult minden, s dőlni kezdett a megroggyant egoista emberi várkastély; a tébolyult racionális tudat: Beszélgetőpartnereim zöménél sok esetben csakis az Önzetlen Szeretet (a 10. bolygó szellemi erejének) princípiuma jelezte, miszerint az illető ez irányú teljesítményével NINCS MEGELÉGEDVE!

Vagyis: aktiválódni kezdett e meg nem élt emberi érzelmi szál; a minden határon túl áradó, Megengedő és Felemelő Szeretet, s ezzel egyidejűleg forradalmi gyorsasággal módosul az Emberi Tudat!

Mivel is jár ez?

A történtekkel egyidejűleg, egyik napról a másikra, egyre többen arra fognak ébredni, hogy a lelki békességet csupán oly módon érhetik el, ha tevékenységük a továbbiakban a szeretetteljes szolgálat valamely formájára irányul. Ez pedig ezúttal nem szóvirág, nem „nemzeti konzultáció”, nem „mi magyarok mindent megbeszélünk” című miniszterelnöki elbizakodottság, hanem Angyali Érintés, röviden: Üzenet!

Mi is az Üzenet?

Az Üzenet sokak esetében immár egyértelműen az, hogy a Szeretet-Adó képességünk nem üti meg a mértéket!

Ez az Üzenet, amelyet e jelentős szellemi karakter immár naponta megfogalmaz, kétféle jelentéssel bír:
Akik eleddig nemigen próbálkoztak vele, mindazoknál jelzi, hogy a Szeretet-Adó képességük MÉG kevés.
Akik pedig Önzetlen Szeretet adásában eddig is járatosak voltak, azoknál ugyanez az Üzenet azt jelzi, hogy az általuk megszokott Szeretet-Adó képesség MÁR kevés.

Többre, többre van szükség, hiszen óriási a Hiány, amennyiben Szeretet-Adásról van szó!
Mert jelen hozzáállásunkból még nem származik fénylő aurájú Kárpát-Haza!

Mi történik, ha az illető az Üzenetet még nem érti?

Az történik, hogy szenved, s nem ébred rá ennek okára.

Mi történik, ha az illető az Üzenetet megértette?

Attól kezdve a gondviselés el is várja, hogy teljesítse újdonsült vállalásait.
Ez esetben azonban nem holmi hangzatos alapítványok támogatására, nem a templomi ájtatoskodásra, s nem is a nagyképű farizeusságra kell gondolnia, hanem mindazon önzetlen és számolatlan tevékenységek naponkénti megélésére, amelyek az elkövetésük pillanatában határtalan belső örömmel, s némi alázattal párosulnak.

Mi történik, ha az illető az Üzenetet megértette, de kényelmi szempontból, félelmében vagy belső gőgje miatt megpróbál e feladata mellett eloldalogni, s megpróbálja e keresztet elkerülni?

Semmi gond; a Szeretet mindent megbocsát… De ekkor belép a képbe a Számonkérés (vagyis a Naprendszer 11. bolygójának szellemi ősereje), s letöri az illető derekát, ha éppen tönkre nem teszi az életét. Mert ne feledjük, hogy akár Napról vagy Holdról, akár pedig a 10. vagy 11. bolygóról van szó, Ők valójában a SAJÁT ÉRZELMEINK égboltra vetített tükrei, a saját érzelmeink pedig sokkal jobban ismernek minket, mint mi önmagunkat, s ellenük az EGO gőgös erejét mindhiába vetnénk be.

Aki pedig ezután sem ért az egészből semmit, annyit bizonnyal meg fog érteni, hogy nem véletlenül nevezték régi-régi korokban az érzelmeinket angyaloknak, de számos kultúra akadt, ahol isteneknek tekintették őket.

Radikálisan módosul az Emberi Tudat, s ebbe minden egyes élő ember beleszámít!
A Szeretet Krisztusi Ereje győzelemre készül, s gyűjti angyali seregét; a bennünk kialakuló, vagy alakulóban lévő odaadó, s örömmel szolgáló érzelmeket.

A SZERETET várja a jelentkezőket, de győztest csak egyfélét ismer: Aki naponta önmagát képes legyőzni.
http://www.szokelajos.extra.hu/valosagra-nyilo-ablakok

I. VALÓSÁGRA NYÍLÓ ABLAKOK
Életünkben a saját létezésünk Valóságra nyíló ablakai az érzékszerveink, melyeken keresztül földi tapasztalásainkra sort keríthetünk.
A nyugati kultúrában a többség igen nagy jelentőséggel ruházza fel a lakást. Egyéb más helyeken és kultúrákban nem a lakásnak, hanem az OTTHON - nak tulajdonítanak jelentőségteljes szerepet.
Otthonunkban található három figyelemre méltó alkotás. Az első maga a fal, amely egyidejűleg a másoktól történő elhatárolódás szimbóluma is. A másik kettő a kifelé történő nyitás esélye; az ajtó és az ablakok, melyek szintén életünk szimbólumai.
Az ajtó és az ablakok jobbára csupán akkor kerülnek figyelmünk középpontjába, ha baj van velük, illetve amennyiben másoktól valóban elhatárolódni igyekszünk.
Az ajtó, az ablak és a fal valójában bennünk található. Saját otthonunkban a kitekintést és betekintést lehetővé tevő ablakok legfontosabbjai a hitek, tudományok és az ezotéria, (legalábbis nem árt ezeken keresztül a világra, s benne önmagunkra rácsodálkozni).
E rácsodálkozás kapcsán elsődlegesen fontos azonban a legszemélyesebb tapasztalás! Vagyis teljesen mindegy, hogy nyelveket tanulunk - e, avagy az égbolton található fekete lyukakról hallunk, templomi prédikáción veszünk részt, könyvet olvasunk vagy magasröptű ezoterikus tanítást hallgatunk; az életünk végeztével lepereg rólunk minden, amelyből nem szereztünk személyes tapasztalást.
Mivel önmagunkban folyvást valamiféle Hiányt érzünk, napjainkban divattá vált az ajtó helyett az ablakon keresztül ki - be közlekedni. Ennek a tevékenységnek a neve is: ezotéria.
Alapvető, otthonteremtő emberi szinten ez talán nem is okozna olyan nagy problémát, hiszen mindegyikünk akkor és ott közlekedik, ahol és amikor akar. A probléma „emelkedettebbnek" hitt szinten jelentkezik, vagyis amikor az első, második vagy felsőbb emeletekről szeretne valaki az ablakon keresztül közlekedni. Merthogy a legtöbb ilyen esetben befelé közlekedni majdhogynem lehetetlen, kifelé közlekedni pedig roppant veszélyes.
Teljes mértékben ugyan nem zárható ki, hogy valaki egyes élethelyzetekben szárnyalni is képessé válhat, ámde a legtöbb emberi eset azt igazolja, hogy e szárnyalókból könnyedén törött szárnyú galamb lehet. Ez pedig az életünk bármely területére igaz, amennyiben valahol is túlzásokba esünk.
S teljesen mindegy, hogy e túlzást miként követjük el, s hogyan éljük meg, mert az elbírálás nem a Földön, s nem az önző kis én - ünk szempontjai szerint történik.

III. KAPCSOLATOK

„A kapcsolatok soha nem a hatalomról szólnak"

(W.M. Paul Young: A viskó)

„A hatalomvágy elkerülésének az egyik módja az önkorlátozás"

(W.M. Paul Young: A viskó)

Az elmúlt évek során kb. 50 olyan emberrel találkoztam, akik elmondták, hogy csupán csak amiatt tartanak luxusautót, merthogy egy-egy üzleti tárgyalásra érkezve egyáltalán nem mindegy, milyen autóból szállnak ki. Az első benyomás nagyon fontos, s papírajtajú Trabantból kiszállva nem lehet pályázatokat nyerni és üzletet kötni.

Erről nekem csak az jut eszembe, amit dr. Marlo Morgannak a Vidd hírét az Igazaknak című könyve szerint az ausztrál őslakók az üzletről mondtak:

„Az üzlet nem kézzel fogható, csak megegyezés, az üzlet célja az üzlet, és nincsen tekintettel semmire: sem az emberekre, sem a termékekre, sem a szolgáltatásokra".

Amikor mérnökként a leendő munkahelyemre első ízben bementem, egyenként bemutattak mindenkinek, egyúttal mindegyik ott dolgozó röviden bemutatkozott, ezt követően megtekintettük leendő munkahelyi életterem minden zugát.

Egyetlen nagy helyiségben, laza elosztásban 3 mérnök és 7 rajzoló dolgozott, mindegyiküknek külön íróasztala és rajzasztala volt, s közéjük csöppentem magam is. Ezen felül volt ott külön fürdő és öltözőhelyiség a mellékhelyiségekkel, (eszköztár, takarítófelszerelés-tároló és konyha), valamint volt egy főnök is, akinek ajtaja mindig tárva volt, de csak akkor volt szabad oda kopogást követően belépni, amikor kiszólt, hogy „szabad". Ő egyébként egész nap lehajtott fejjel dolgozott, de azóta sem jöttem rá, mit csinált.

Ezt követően megkérdezték ezen az első napon, hogy másnap tudnék-e kezdeni, mire azt válaszoltam, hogy inkább holnapután kezdek, mert halaszthatatlan dolgom lenne.

Másnap reggel szakadt munkaruhában, egy vödör mésszel és korongecsettel megjelentem a leendő munkahelyemen, s kimeszeltem a fürdőszobát és a mellékhelyiséget, mondván, hogy ilyen állapotok közepette még kezet mosni sem vagyok hajlandó bemenni.

Évekig dolgoztam ezek után ott, s mindenki szeretett.

„Öröm és megelégedettség forrása kizárólag önmagunkban keresendő"

(Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak)

Tudd, hová tartozol!

„A megismert igazság kötelez.
Az élet igazán lényeges kérdéseire nem egy igennel vagy nemmel kell felelnünk, hanem az egész életünkkel".

(Viz László)

Ha mégsem tudnád, hová tartozol, hívjuk segítségül Petőfi Sándort:



A kutyák dala

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyeztetett ide.

S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.

Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!



A farkasok dala

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kínoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!



Ha pedig gyermekeidért aggodalmaskodnál, legjobban teszed, ha Rudyard Kipling szavaival oktatod őket:

Rudyard Kipling: Ha

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: "Kitartani",

ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.

(Kosztolányi Dezső fordítása)



Mindezek kellenek ahhoz, hogy Magyarországon végre a magyar ember is Ember legyen.
http://www.szokelajos.extra.hu/valosagra-nyilo-ablakok

Szkíta-magyar magaskultúránk dicsérete:
SZERETLEK! MEGBOCSÁTOK!
A két, címben szereplő kijelentő mondat Európában egyes-egyedül Magyarországon, kultúránk magyar anyanyelvi szabályai szerint: FÜGGETLEN, MINDEN KÍVÁNALOMNAK MEGFELELŐ, TELJES ÉRTÉKŰ TÖMÖRÍTETT mondat!
Mivel azonban Magyarországon a magyar gyerekeknek a Magas Nyelvtudományok a magyar anyanyelvi hagyományörző szabályok helyett a számunkra idegenül hangzó, bekeményített, idegenajkú nyelvtani szabályokra alapozott „porosz-utas" útálatos nyelvtant tanítják, ezért a tudatunkba bele lett sulykolva, hogy mindkét, címben szereplő mondat úgymond: „hiányos mondat". Hát emiatt nem szeretik a magyar gyerekek a „magyar nyelvtan" oktatott formáját.
Európa minden más népénél e címben szereplő mondatok az EGO erejével kezdődnek; (ÉN szeretlek téged; ÉN megbocsátok neked). Számunkra ez olyannyira idegen, hogy amennyiben egy magyar fiatal a saját anyanyelvén, ilyen körülményesen igyekezne kifejezni érzelmeit és mondanivalóját, (ÉN szeretlek téged; ÉN megbocsátok neked), egy-két próbálkozást követően minden bizonnyal új kapcsolat után nézhetne.
Minden tiszteletem Győri‑Nagy Sándoré, aki kultúrökológiai munkássága során ezen összefüggésekre felhívta a figyelmet!
(Dr. Győri‑Nagy Sándor: Környezeti Kommunikáció I-II.)
Röviden tehát: A Magyar Nyelv, a saját kultúrköri szabályai szerint, anyanyelvi szinten teljes értékű, minden kívánalomnak megfelelő, rövid, tömör, mégis a környező összes népnél nagyobb szókinccsel rendelkező, kifejező mondatok alkotására képes.
Az ilyen nyelv, mint a miénk, csak sok-sok tízezer (vagy százezer) év alatt, s csupán helyhez kötött kultúrával rendelkező, békés életmódot folytató népeknél csiszolódhat ki, s ilyen lehetett a Kárpát-medence, s annak Boldogasszony-tudatú népe. Mert nem a népé egy-egy terület, hanem a területé a nép!
Ezzel pedig homlokegyenest ellentétben; az EGO-jukat érvényesítő intervenciós, hódító népek nyelvezete szókincskészletében felhígul, összemosódik, elmorzsolódik, s manapság „globalizálódva" észrevehetően erejét veszítve, lassan elrongyolódni kénytelen.
Szkíta-magyar magaskultúránk nem csupán szkíta-magyar, hanem Kárpát-medencei, Globális, Bolygóközi, Kozmikus és Egyetemes!
Szkíta-magyar magaskultúránk nem a mi érdemünk, csupán örökségünk, s mi az őrzői vagyunk.
Szkíta-magyar magaskultúránk magyar nyelvére büszkék lehetünk, mert nem a pusztuló, hanem az elpusztíthatatlan nyelvek közül való.

Kedves jasszemúj avagy ionon! Szerintem ez nem az a topic, ahol ilyesmi témákról van szó, amiket beírtál ide. A vallás filozófia és szellemtan topicon belül ennek megvan a saját maga topicja. Valóban sok mindenről lehet beszélni itt is, tudat, egó, Önvaló, szeretet, szerepek, stb..., minden, ami ide tartozik szorosan, vagy távolabbról, de ide tartozik..., szeretnélek megkérni, hogy több oldalnyi ilyen postokat légyszi a megfelelő topicba írj, mert nem hiszem hogy bárkinek is van kedve ilyen hosszú postokat olvasni, különböző üzenetekről, amiket XY jósok mondtak, jósoltak, stb... Köszi a megértést!

V.T. írta:

Most is egy allomasnal vagy! Hiszen ha biztos lennel magadban akkor nem tennel fel kerdeseket miert van ez vagy miert van az.
Ha celba ertel akkor tenyleg ugy jo ahogy van es ide sem irnal mert nincs milyen kerdest feltenni.Minden kinyilatkoztatas bizonyitek sajat magad fele !
Ugye az ember arrol beszel ami meg nem tiszta.Hiszen nem beszelsz arrol hogy ne nyuljunk a tuzbe mert az faj.Vagyis ez az allapot amit fentebb emlitettel ez is csak egy atmenet lesz.

Kattints a kibontásához...

Berni!

V.T.-vel tökéletesen egyetértek, amiről írsz a belső nyugalom és stb., az mind rád tartozik. Már lassan úgy tünteted fel ezeket a dolgokat, mintha problémát akarnál csinálni belőle. A legbelsőbb érzéseidet nem feltétlenül kell megosztanod másokkal, ez mind az önbecsülésedet rontja és lehet hogy ezek a problémáid okozója is.
Amiket az előző hozzászólásomban írtam lehet hogy a régi problémád gyökerei de ha teljesen furán kezeled a problémamentes helyzetet (ami maximalizmusra utal), akkor nem kizárt hogy a probléma most is fenn áll. Viszont ha úgy érzed hogy túl vagy ezeken, akkor is meg kell tanulnod kezelni önmagad, ahelyett hogy a mások véleményét tekinted előbbre. Hidd el ez nem vezet sehová.
Amiket az előző hozzászólásomban írtam hogy próbáld minél jobban kihasználni a jelenlegi helyzetet, érdemes megfogadni, mivel a jelenlegi problémamentes időszakod előnyére tudod fordítani.
Bocs hogy nem részleteztem az előző hozzászólásomat, de remélem így már tiszta lap előtted is. kiss

Tavaszi Kikelet írta:

Tamás,

Teljesen biztos vagyok magamban, attól még hogy írok ide és megkérdezek valamit, ami számomra furcsa, mert ilyen még nem volt, az nem jelenti azt, hogy bizonytalan vagyok. Akkor van kérdés, mikor átlépek véletlenül fejbe és jön a gondolat, de utána egyből vissza szívbe és semmi nincs ami ebből az állapotból ki tud billenteni.
Jó volna, ha lenne Boni, ő eltudná "magyarázni" nektek, hogy mi van bennem..., ne elmésen akarjátok értelmezni, amit írtam, ne értelmezni akarjátok, csak próbáljátok meg érezni.

Kattints a kibontásához...

Elhiszed hogy meg Bona sem tudja mi van benned ott belul ? Mindenki a sajat vilagaban Univerzumaban el. Max csak segithet de hogyha ugy erzed hogy valaki kepes neked mindig a helyeset mondani akkor meg nem ismered onmagad.
A legjobb vezetod Te vagy magad.

Tavaszi Kikelet írta:

Nem értitek az a baj miről írok… Boni, Hannah és talán Soma érti, meg Évi…

Kattints a kibontásához...

Drága Berni!kiss

Én értem,hogy mit akarsz mondani,de nem tudok segiteni,és csak ismételni tudom,amit Tamásnak irtam Bona távozásakor:

".Akik itt vagyunk olyan félálomban vagyunk:razz:,és nem hiszem,hogy sikerülne egymás segitségével felébrednünk,mert értjük logikailag,de nem éljük.

A tudattalan ember nem adhat tudást,én nem adhatom azt,amit nem tapasztaltam meg,hiába hallottam,olvastam,ezáltal egymás tanitása nagyon is félrecsúszhat,mi több vakvágányra mehet...:wink:"

Ezen kijelentésemet most is tartom...sajnos.
Annyira sajnálom...

A forrásaink hasonlók, csak az értelmezéseink különbözők

jasszemúj írta:

Szkíta-magyar magaskultúránk nem a mi érdemünk, csupán örökségünk, s mi az őrzői vagyunk.
Szkíta-magyar magaskultúránk magyar nyelvére büszkék lehetünk, mert nem a pusztuló, hanem az elpusztíthatatlan nyelvek közül való.

Kattints a kibontásához...

Igen!

jasszemúj írta:

..üssed üssed botocskám, érdekesen a becsületért és igazságért tudta a dolgát,

Kattints a kibontásához...

"Aggályom pedig a következő: lehet, hogy félreértettük a felebaráti szeretet, az elfogadás, a megbocsátás Krisztusi Üzenetét? Kérdésre választ is illik kapni, s emberi kérdésre a Magasabb Tudat, nyomban reagálni is szokott. Bárki, azonnal megérezheti a Kozmikus Krisztus véleményét, mivelhogy Ő, leggyakrabban, az ÉRZÉSEINKBEN jelentkezik. Nos, kinek, mit üzent? Milyen ÉRZÉS lett úrrá a Kedves Olvasón, Péter emberöléseit és a félelem ezt követő elterjedését illetően?… Jézus valóban ezt az utat választotta volna?" Szőke Lajos

evapatocs írta:

Drága Berni!kiss

Én értem,hogy mit akarsz mondani,de nem tudok segiteni,és csak ismételni tudom,amit Tamásnak irtam Bona távozásakor:

".Akik itt vagyunk olyan félálomban vagyunk:razz:,és nem hiszem,hogy sikerülne egymás segitségével felébrednünk,mert értjük logikailag,de nem éljük.

A tudattalan ember nem adhat tudást,én nem adhatom azt,amit nem tapasztaltam meg,hiába hallottam,olvastam,ezáltal egymás tanitása nagyon is félrecsúszhat,mi több vakvágányra mehet...:wink:"

Ezen kijelentésemet most is tartom...sajnos.
Annyira sajnálom...

Kattints a kibontásához...

drága Évi...nemrég olvastam egy idézetet, be-"montázsolom" ide, egy gondolat erejéig...így szól:

"Adjál akkor is, ha kevés van neked is, adjál akkor is, ha neked is szükséged lenne rá, adjál akkor is, ha neked nem adtak, adjál akkor is, ha a szavaknál többre van szükség - és közben észrevétlenül a reménység emberévé leszel." (Pál Ferenc)

...sosem tudhatjuk, a másiknak éppen akkor, mikor adunk, mire van szüksége...lehet, hogy semmire, de az is lehet, hogy éppen akkor találja el egy "gondolat", amikor nem is számítunk rá...és hogy az igazságot adjuk-e?...persze...mi mást adhatnánk, mint az igazság egy vetületét...azt, ahogy mi éljük a VANságot, egyedi megnyilvánulása az örök igazságnak...hangszálai vagyunk a csendnek, mely általunk szólal meg...szobrászai vagyunk a forma-nélkülinek, aminek mi adunk formát...te, és én, és mindenki, aki meri vállalni önnön igazságát...az igazság nyelvén beszél...ne azt figyeld, mit mond, hanem azt figyeld, benned mindez mit indít el...ha az abszolút igazságra vágysz, azt csakis önmagadban találhatod meg...ott legbelül, ahol nincs kérdező, nincs kérdés, és nincs válasz sem...azért mondják a bölcsek, hogy minden tudást el kell ahhoz dobni, hogy megérkezhess az örök tudáshoz...de addig is, míg oda megérkezünk, számos csodás megnyilvánulásával találkozhatunk az igazságnak...rajtad keresztül, rajtam keresztül, rajtuk keresztül....mindegy ki milyen úton megy...mert az utak egyszemélyesek...ideig-óráig lehetünk csak egymás társai...adhatunk egymásnak irányokat, útbaigazíthatjuk egymást...sokszor helytelenül...akaratlanul...na és?...ha rossz irányba mész, az sem baj, mert az út az úton-levésről szól, és nem a megérkezésről...és az úton-levés maga...az élet...kiss

Tavaszi Kikelet írta:

Soma kiss

Nem háborog semmi se a felszínen se a felszín alatt, ezért furcsa nekem ez a "helyzet". De jó nagyon, élvezem minden egyes percét, olyan mélyről jövő nyugalom, békesség, boldogság, szeretet van jelen egyfajta üres de egyben stabil, mély állapotban, s habár időnként néha átlépek a fejbe, hiába van reagálás, elcsábulás, pár percet tart és erőtlen az egész, nincsen ereje már, lehet még olykor megmutatkozik, hogy hahóóóó itt vagyok, de az ürességből egyfajta erőtlen elmés dolog mutatkozik meg, ott van, utána meg már nincsen ott, eltűnik, elmúlik. Minden eddigi dolog, ami volt az életemben, mert fejben éltem, hiába bukkan fel, erőtlenné válik, már a felbukkanása is erőtlen, egyszerűen "nem érdekel", nincs benne semmi olyan, ami azt kívánja, hogy ragaszkodjam hozzá, csak megjelenik, próbálja megmutatni magát, de erőtlen, nincsen benne erő, vannak néha kibillenéseim, mikor fejbe lépek át és próbálkozik a gondolat, hogy azonosuljak és ha még kicsit azonosulok is vele, az se olyan már mint régen, erőtlen az egész azonosulás, pillanatnyi ideig tart és elmúlik, mert eltűnik az ürességben és ebben a mélyről jövő állapotban..., jelen van, de már nincsen hatása rám, nincsen ereje. Ezt ennél jobban nem tudom leírni, nehéz nagyon. Nem zavarnak a gondolatok amik jönnek és mennek, legyenek, nem kerül erőfeszítésbe, hogy ne vegyek róluk tudomást, egyszerűen csak nem érdekelnek már. Tudom, hogy van néha elmebeli aktivitás, de már az az azonosulás nincsen meg, ami volt, az elme se zavar már, legyen, ha akar, de nem érdekelnek a gondolatok tartalmai már.

Kattints a kibontásához...

kedves Berni...természetesen érti mindenki, miről beszélsz, mert ki ne lett volna már életében szerelmes, vagy ki ne tapasztalta volna már meg a biztonság, a szeretet, a boldogság mámorító pillanatait, amikor nincs mitől félned, mikor úgy érzed, végtelen kiterjedésű vagy, minden irányba magadba foglalod a világot, és ő is magába foglal téged...ki nem élt volna már egység-érzést a természettel, a fákkal, madarakkal, állatokkal, embertársainkkal...ki ne tudná, ismerné ezt az érzést, amely olyan, mintha te magad lennél a csend, a középpont, amiből minden kiindul, és amibe minden visszatér...ezek a pillanatok élénkén élnek bennünk, mert ezek a pillanatok azok, mikor belenézünk Isten szemébe, és magunkat látjuk benne...őszintén, tisztán, végtelenül...úgy érezzük, ezek a pillanatok az Igazság pillanatai...amelyek a mindennapi élet és rohanás őrült tempójában fel sem tűnnek...a figyelmünket a felszín köti le, a mindennapi teendők, a problémák hegyei, amiken nap mint nap át kell küzdenünk magunkat, és ilyesformán a mindezek mögött meghúzódó csendből foszlányok, és pillanatok maradnak csupán...amikor megállunk, és letesszük a terheinket, letesszük a mindennapi gondokat, félelmeket és aggodalmakat, a csend pillanatai újra és újra felbukkannak...jé, nem tűntek sehová ...csak elnyomta a zaj, amit magunk körül csapunk...a csend pillanatai mindvégig ott voltak...vannak és lesznek...minden háttereként...amiből a zajos dolgok kiemelkednek....így megtapasztalni mindezt nem kiváltság...nem rendkívüli dolog...a világ legegyszerűbb dolga...amihez semmit nem kell tenni...csak hagyni, hogy legyen...és jön magától...természetes dolgok ezek, amelyekre csak akkor csodálkozhatunk rá, amikor nem keressük, csak hagyjuk, hogy legyen...és ha hagyod, megszokod, és újra elmerülhetsz az igaz természetedben...ami mindig is voltál, és midig is leszel...végtelen, határtalan, és valójában megismerhetetlen...mint az élet maga

hannah22 írta:

Kedves Csillagvirág

A világ, bennünket körülvevő élettér csodás, igazi remekmű, a maga mindenféléjével, és igencsak szegényes, a végletekig leegyszerűsített, ripsz-ropsz szemléltetője, szimbóluma a "dunszt".
Olyan 2-3 éves korunkban vált át az 1.sz.3.sz. az 1.sz.1.személyre, az enyém, nekem, engem... pompás táptalaja vagyunk az egó nevezetű hóbelebancnak, ami egy egészséges momentum életünk zsenge korszakának. Majd ezt növesztgetjük, ápolgatjuk, hizlalgatjuk .... meglehet egész életünket ez teszi ki, ...
nah és akkor mi van? - semmi! . ezt dobta a gép ....
Körbemosolyogjuk az un. ezoterikusok, spirituális beállítottságúak " mi a francról beszélnek ezek" agymenéseit, ... miért is? - megy a szekér, haladunk arccal előre, nyílegyenesen, akadály nélkül menetelünk a kitűzött céljaink felé, kellő önbizalommal, hittel, "nincs lehetetlen" beállítottsággal, makk-egészséggel .... nincs kétely, félelem,bizonytalanság!
Alkotunk játszva, kreativitás a maximumon .... éééés működik minden!
Na, persze, hogy eszünkbe sem jut, hogy mi a francot keresek én itt? ... meg ki is vagyok én? .... meg mi az az egó, meg lélek, meg szellem, meg elme, meg isten ?....... minek, hisz' működik minden "autodidakta módon", spirituális tudás nélkül ...
...

Mikor - teljesen mindegy milyen okból - egy kérdés mögött van is valaki, akkor valódi válaszok keletkeznek, és minél több nézőpontból érkezik válasz, annál szélesebb képet, tágabb lehetőséget kap a kérdező, csemegézhet, válogathat, ízlelgethet ... mi is áll közelebb hozzá ! Szabadon választhat! ... és ez a lényeg! .. elfogad, megfontol, átgondol, kételkedik, elutasít, lázad, fenyegetve érzi magát ...stb.... Mindent lehet, adva van, ... ám egy dolog szem előtt tartandó, minden az egyénben játszódik ...

...

Tudod , egy dolgot "kértem ?" , mégpedig : lehetőleg életem utolsó pillanatáig képes legyek befogadni az újat, megújhodni, magyarán nem engedni megtelepedni a csökött berögződéseket ... és a legizgibb az egészben : ez mind rajtam múlik! - aztarézfánfütyülőjét

ölel h

Kattints a kibontásához...

Kedves Hannah!

Kicsit "dunsztom lett a dunsztról" (világ, valóság), mert félreértettem, azt hiszemkiss


Kérdés volt sokáig, mitől lesz otthon ebben a világban az ember?
És hosszú ideig az is, mitől ember az ember? (Én annak nevezhetem-e magam?, és miért nyilnak bele könnyebben a világba a társaim?)
És az írásod nyomán, annak a méllyére próbáltam ránézni, milyen forrásból lehet nyitottnak maradni? (Most ezt járom be kicsit, a magam számára is általad).

Leginkább néhány embertől vált otthonná a világ először, s indultam el fordított irányból kintről magam felé.
Az embert pedig soklehetőségű lehatárolatlan lénynek éltem meg. Mégis bizonyos körülmények és adottságok folytán mindenkiben másként és másként éli magát az élet.
Csodálatba ejtett , milyen lehetőségeket rejthet magában egy-egy ember, s ezeket még csíráiban is szerettem benne. Kreativitás, játék és minden ismeret ebben a kibomlásban , kinyílásban nyert értelmet számomra. A tartalmakat pedig egy önmagát ( a világon, az életen, a másikon keresztül) egyre inkább felismerő tudat bontja ki.

Nyitottnak maradni: nem lezárni a kibomlás lehetőségeit, a találkozások lehetőségeit. S itt nagyon tág értelemben értem a találkozást, mert egy fűszállal is találkozik az ember...
(Barátunkkal tegnap beszélgetni akartunk, és megkérte a minket körülrajzó gyerekeket, hogy keressék meg a legmagassabb fűszálat a kertben, mert beszéde van vele. Komolyan vették ezt a kihívást! )

S persze mindenen keresztül önmagával találkozik az ember: embereken, könyveken, szellemi irányzatokon,érzéseken, érzeteken keresztül ... Ez pedig azon a ponton válhat egoizmussá, ha azt hiszi, hogy mindaz, ami kapu számára az Ő maga...
Ő maga az az ismerős ismeretlen , aki a kapun keresztül belép...(s persze olyan mértékben ismered fel a másikat, amilyen mértékben önmagad ismered, de ez az ismeret, megvilágosodás nőhet általa..., az újnak fölismert "birodalommal" való találkozás által, ha a magad birodalmának nem vonsz határokat....)

Hálás vagyok minden Kapuért.

Szeretettel: Csillagvirág



Talán a találkozás , vagy a nyitás lehetősége ott születik, ahol fölismered, tudod, éled magadban is a forrást, ami él, utat keres és sajátos lehetőségekkel fordul az emberek felé. Ezeket a lehetőségeket is jó felismerni, és egyre több lesz belőlük..
Csak élet tud élettel találkozni.