Szia
Igen, hihetetlen, mennyi örömet tudnak okozni a cicák. Csak mindezzel párhuzamosan nő az ember aggodalma is. Kész pánikba tudok esni, amikor nem találom a macskát. Mindig aggódom ilyenkor, hogy kiszökött esetleg, amikor valaki elment. Vagy hogy beteg-e.
Amennyire kötődik ő, annyira én is hozzá. Korábban is voltak már macskák a házban, de ezt az egyet tényleg sajátnak érzem. A testvérét egy hónappal előbb hoztuk el a gazdájától, így amikor megkésve meghoztuk az enyémet is, a másik cica állandóan morgott rá és meg akarta támadni.
Hosszú ideig csak az én szobámban volt, először engem szokott meg és ha megijed még most is hozzám szalad. De tény, sokat is foglalkozom vele.
Nagyon aranyos lehet a cicád.
Szia!
Igen én is átéltem már ilyen aggodalmat vele.Egyszer eltűnt mellőlem,miközben a mosógépbe raktam a ruhákat.Mindenütt kerestem,még a gépet is megállítottam,mert ott téblábolt.Megfordult a fejemben,hogy lehet,összefogtam a ruhákkal!De csak kiabált volna.Hál'Istennek nem volt benne.Többszöri hívásra bújt elő a szobában a pléd alól,pedig áttapogattam,de olyan pici volt,hogy nem éreztem meg.Gondolhatod,mit éreztem,míg meg nem lett!Képet majd teszek fel,csak még nincs a gépben.