Szilágyi Domokos: Hegyek, fák, füvek
http://www.budahazijudit.hu/magyar-szo/versek/414-szilagyi-domokos-verse
???
"– S ha istenről beszél a legenda, úgy kell lennie, hogy a tudomány egykor megtalálja majd:
mi volt az a létező valami, aminek létezése elkerülhetetlenné tette, hogy istent lásson a költő? S a tudomány előnyben van, több kilátása van rá, hogy
megtalálja, éppen, mert
nem hisz benne, mint a vallásnak arra, hogy
megmutassa, éppen, mert hisz
benne – a vallás odafent
tudja őt, a mennyekben – a tudomány mindenütt
keresi, kívül és belül, a csillagos égen, alul és felül, s az emberi lélek horizontján is, odabent. És talán felfedezi vagy – most már láttuk, hogy mindegy – feltalálja őt, kételkedésének kandi tekintetével, kíváncsiságának mindent felturkáló, céltalan játéka közben – véletlenül és váratlanul, mint a puskaport vagy a rádiumot, vagy az elektront, valahol, a kémcső fenekén, csapadék alakjában – vagy az agyvelő gyrusai közt, tulajdon személyében –, valami képlet vagy összefüggés formájában, de mindenesetre
szemmel látható módon, megvalósítva és kinyilatkoztatva, hogy megálljon Előtte, s számon kérje egykor – mivégre teremtette ezt a csodálatos és szörnyű világot s benne őt, csodálatos és szörnyű képmását, az embert."
