Idézek - de honnan, miből? Csak magyar szerzőktől!!!

dr. Papp Lajos: Az én miatyánkom
(nagyon szép vers, a szerzője pedig - véleményem szerint - egy rendkívüli ember! )

"Az egyiket Évi kapta,
Fejebubját tapogatta,
- Csak azért, hogy meg ne hízzál,
Másik Ádám fülét érte,
Nem is haragudott érte.
- Te meg fiam, bízva bizzál.

Így mesélte ember a fiának,
S ezzel vége a komédiának."

Karinthy Fricike: Az emberke tragédiája

kovacslt írta:

-Uram a késemért jöttem.
-Hol hagyta?
-Valami matrózban.

Rejtő Jenő: Piszkos Fred a kapitány

Kattints a kibontásához...

Kedves kovacslt!

Üdv a fórumon, mint állandó tag! Még én is elég új vagyok, de nagyon rákaptam, főleg erre a topikra, ha rájössz az ízére, lehet, hogy Te is "berakod a kedvencekbe", mint én.
Tudod, itt az a lényeg, hogy szókígyó szerűen játszunk, egyikünk felad egy idézetet, s a másik megválaszolja, majd ő is felad egyet.
Imádom Rejtőt, örültem is a "feladványodnak", amit Te szépen meg is válaszoltál.
Remélem, nem bántottalak meg vele, hogy belekotyogtam.
Amúgy meg Te is tudod:
"Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan.", és talán még ez is belefér

Benjámin László: Hajnali karének

Ki tudta mit akar s nem tudta, hogy a rosszban
fogyhatlan a világ s nem tudta, hogy hamar
ide vágy vissza a földről, hol bármi sorsban
élni és halni kell; mely ápol s eltakar.

Babits Mihály: Zrinyi Velencében

"Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom."

Tóth Arpád: Meddô órán

[FONT=Verdana, Helvetica, sans-serif]Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,
[/FONT][FONT=Verdana, Helvetica, sans-serif]a túlsó partot látó révülésben
a "Készen vagy?"-ra ezt felelni: - Készen.[/FONT]

Áprily Lajos: Kérés az öregséghez


"Estefelé, hogy apám is hazakerül a műhelyből, és leszappanozza magáról az olajat, szénport, elindulunk mindahányan a temető felé. Anyám karján egy csokor fehér őszirózsa, öcsém hóna alatt egy csomag fehér gyertya. Hangos és derűs a beszélgetésünk, mintha lakodalomba mennénk. Tömegek hullámzanak a román és magyar temető felé. Két kicsi város ég most a falu két dombján."

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

"Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve."

Arany János: Epilogus


"Béke már részem: lekötöm hajómat,
Semmi tündérkép soha fel nem oldja.
Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe
A heves ifjút!"

Berzsenyi Dániel: Osztályrészem

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Berzsenyi Dániel: Osztályrészem

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Ady Endre: Halottak napja

"Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló."

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd

"Az idő semmit játszik,
langy tócsa most, megállt.
Hogy elleng, abból látszik,
hogy remeg a virág."

József Attila - Nyári délután

'Halottan visszajöttem hozzád
Én, az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát.
Ő nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott.'

Ady Endre: A Sion-hegy alatt

Szerszámához jutott ismét
a fekete cigány-népség,
láthatatlanul az éjben
húzták-fújták a sötétben,
mintha most is egy ablaknak,
húzták egyszer csak maguknak,
fújták a legeslegszebbet -
hajnalodott, mennünk kellett;
elmenőben a part alatt
vágtatni kezdtek a lovak.

Illyés Gyula: Cigánytemető

Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.
Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert,
van nulladik látásra szerelem?

Varró Dániel: Email:grin:

Főldiekkel játszó
Égi tünemény
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan. –
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Miért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

"Becsukta az ajtót, be az ablakot, nagy hirtelen be is deszkázta valamennyit, megerősítette, sőt megerődítette az odút, lakatokat, láncokat, biztonsági zárakat szerelt az ajtóra, és most a komód alján kuksol és vacog irtóztatóan.
Hajaj."

Békés Pál: A Félőlény

"Szpéró is meghalt.
Ülök majd újra a Josefstadtban, egy templom falát nézem
Nagy hőségben."

Tandori Dezső - Corsaro, Josefstadt

"Jaj, a hó
feketedve kavarog a hó
még a fogaimat is
megőrlitek!"