K
kokojumbo
Vendég
Evila!
Nem is tudom, mikor hallottam/olvastam utoljára, pedig nagyon szeretem ezt a versikét
Szabó Lőrinc - Dsuang Dszi álma
Nem is tudom, mikor hallottam/olvastam utoljára, pedig nagyon szeretem ezt a versikét
Szabó Lőrinc - Dsuang Dszi álma
"Hol járt a dal - mit kérditek?
Kutak titkát ki fejti meg? <?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O></O>
A dalnak is titok marad,
miért dagad, miért apad. <O></O>
Hányszor van úgy, hogy mélyre ás,
s ti azt mondjátok: hallgatás. <O></O>
És mondjátok: meghalt, pedig
csak barlangokba rejtezik." <O></O>
Kutak titkát ki fejti meg? <?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O
></O>A dalnak is titok marad,
miért dagad, miért apad. <O
></O>Hányszor van úgy, hogy mélyre ás,
s ti azt mondjátok: hallgatás. <O
></O>És mondjátok: meghalt, pedig
csak barlangokba rejtezik." <O
></O>
Reviczky Gyula: Magamról
Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdõ közepében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek, <O</O
egy szarka felettük szállott,
s fölkiáltott: "Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak..."<O</O
Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdõ közepében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek, <O
</Oegy szarka felettük szállott,
s fölkiáltott: "Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak..."<O
</OSzechenyi Istvan idezetek:
Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit.
Ha csekélységekben nem vagyunk szigorúak önmagunk iránt, nagy dolgokban, ha akarunk, sem lehetünk.
Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát.
Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit.
Ha csekélységekben nem vagyunk szigorúak önmagunk iránt, nagy dolgokban, ha akarunk, sem lehetünk.
Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát.
K
kokojumbo
Vendég
Pateu, ... a szabály, az szabály!
Szabó Lőrinc - Egy téli bodzabokorhoz
"A vendég most bal öklét az asztalra helyezte, kis.sé hátra vetette magát a széken, hogy a pincérnek a szeme közé nézhessen, mint valamely bíró.
-Velős csont is van? - tette fel a fogas kérdést."
Szabó Lőrinc - Egy téli bodzabokorhoz
"A vendég most bal öklét az asztalra helyezte, kis.sé hátra vetette magát a széken, hogy a pincérnek a szeme közé nézhessen, mint valamely bíró.
-Velős csont is van? - tette fel a fogas kérdést."
Krúdy Gyula: ISTEN VELETEK TI BOLDOG VENDELINEK
"Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdő könnyei,
Parányi könnyek, mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdő gyöngybefagyott bánata,
Élősködők, mint minden bánat,
Amely az élet üterére támad
És lassan, észrevétlen
Felszürcsöli vérét a büszke fáknak."
"Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdő könnyei,
Parányi könnyek, mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdő gyöngybefagyott bánata,
Élősködők, mint minden bánat,
Amely az élet üterére támad
És lassan, észrevétlen
Felszürcsöli vérét a büszke fáknak."
K
kokojumbo
Vendég
Karinthy Frigyes - Méné, Tekel
"Felmordult a medve a sok rossz mackóvers hallatán:
- Ez mind kontár! Sarlatán!
Mit gügyögnek, locsognak
szerencsétlen bocsoknak!
Oly negédes némelyik,
hogy már szinte émelyít.
Te szent múzsa, irgalmazz,
milyen ócska rímhalmaz!"
"Felmordult a medve a sok rossz mackóvers hallatán:
- Ez mind kontár! Sarlatán!
Mit gügyögnek, locsognak
szerencsétlen bocsoknak!
Oly negédes némelyik,
hogy már szinte émelyít.
Te szent múzsa, irgalmazz,
milyen ócska rímhalmaz!"
Romhányi József: Medve tanköltemény.
"Ezrivel terem a fán a
Meggy...
Feleségem van nekem csak
Egy;
De mikor még ez az egy is
Sok!
Előbb-utóbb sírba vinni
Fog.
Furcsa istenteremtése
Ő!
Reszketek, ha közelembe
Jő.
Megteszek mindent, amit csak
Kér,
Mégis mindig dorgálás a
Bér. .."
"Ezrivel terem a fán a
Meggy...
Feleségem van nekem csak
Egy;
De mikor még ez az egy is
Sok!
Előbb-utóbb sírba vinni
Fog.
Furcsa istenteremtése
Ő!
Reszketek, ha közelembe
Jő.
Megteszek mindent, amit csak
Kér,
Mégis mindig dorgálás a
Bér. .."
Petőfi Sándor: Ezrivel terem a fán a Meggy...
Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.<!-- NewPP limit reportPreprocessor node count: 104/1000000Post-expand include size: 956/2048000 bytesTemplate argument size: 211/2048000 bytesExpensive parser function count: 0/500--><!-- Saved in parser cache with key huwikisourcecache:idhash:6783-0!1!0!!hu!2 and timestamp 20091212142647 -->
http://hu.wikisource.org/wiki/Fa_leszek,_ha...
Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.<!-- NewPP limit reportPreprocessor node count: 104/1000000Post-expand include size: 956/2048000 bytesTemplate argument size: 211/2048000 bytesExpensive parser function count: 0/500--><!-- Saved in parser cache with key huwikisource
cache:idhash:6783-0!1!0!!hu!2 and timestamp 20091212142647 -->http://hu.wikisource.org/wiki/Fa_leszek,_ha...
K
kokojumbo
Vendég
...rafinált. Nekem csak keresővel ment
Most akkor nem válaszolok.
Viszont:
KÉRDÉS!
Már többen is jelezték (durcika után szabadon), hogy miért nincs "Idézek, de honnan kitől Csak NEM MAGYAR szerzőktől" topik.
Legyen???
Kérem a válaszotokat, ill. aki gondolja, az lsz. nyisson egyet maga máris
Üdv. kokojumbo
Most akkor nem válaszolok.
Viszont:
KÉRDÉS!
Már többen is jelezték (durcika után szabadon), hogy miért nincs "Idézek, de honnan kitől Csak NEM MAGYAR szerzőktől" topik.
Legyen???
Kérem a válaszotokat, ill. aki gondolja, az lsz. nyisson egyet maga máris
Üdv. kokojumbo
Petőfi Sándor: Fa leszek, ha....
"A nagyságos zsiráf fennhordta az orrát.
Társait lenézte, mint kényúr a szolgát.
Külön koszton élt fent, lombot csemegézett <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o></o>
Míg odalent mélán legelt a személyzet.
A világ sok ilyen csúf esetet ismer.
Így megy, ha magasra kerül fel egy kis fej."<o></o>
"A nagyságos zsiráf fennhordta az orrát.
Társait lenézte, mint kényúr a szolgát.
Külön koszton élt fent, lombot csemegézett <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o></o>Míg odalent mélán legelt a személyzet.
A világ sok ilyen csúf esetet ismer.
Így megy, ha magasra kerül fel egy kis fej."<o
></o>Tamási Áron - Ábel Amerikában<O<O
- Bolha! - kiáltottam fel.<O</O
A kutya felemelte a fejét, és úgy nézett reám azzal az egy szemével, mintha egyenesen a halálból ébredt volna fel. Hamar letérdepeltem melléje, és simogatni kezdtem. Csak a csontja és a bőre volt meg, és a hangjából annyi, hogy sírni tudott örömiben. Nagy vigyázattal felvettem az ölembe, és futni kezdtem véle apám elé.<O</O
- Né, mit találtam! - kiáltottam egyre.<O</O
Aztán letettem a földre, s hát áll a lábán. Megindultam, s hát jönni is tud utánam. Akkor egy kicsit futottam, mire ő is jobban igyekezett. Addig s addig csaltam, amíg egy domb tetejére értünk. Ott felállott két lábra, és a derekamba kapaszkodott, mintha meg akart volna ölelni. S akkor egyszerre elöntött engem valami nagy szeretet, amiben nemcsak Bolha volt benne, hanem minden</ST1lace és mindenki, aki csak él a világon, s még az ég és a föld is. Lassan magamhoz öleltem Bolhát, s úgy szorosan magamhoz ölelve, hengeredni kezdtem lefelé a dombon. Amikor lent a völgyben felálltam, és kinyújtózva ránéztem a nagy hegyekre, úgy éreztem, hogy most immár örökké élni fogok.<O</O
<O</O</O</O
<O- Bolha! - kiáltottam fel.<O
</OA kutya felemelte a fejét, és úgy nézett reám azzal az egy szemével, mintha egyenesen a halálból ébredt volna fel. Hamar letérdepeltem melléje, és simogatni kezdtem. Csak a csontja és a bőre volt meg, és a hangjából annyi, hogy sírni tudott örömiben. Nagy vigyázattal felvettem az ölembe, és futni kezdtem véle apám elé.<O
</O- Né, mit találtam! - kiáltottam egyre.<O
</OAztán letettem a földre, s hát áll a lábán. Megindultam, s hát jönni is tud utánam. Akkor egy kicsit futottam, mire ő is jobban igyekezett. Addig s addig csaltam, amíg egy domb tetejére értünk. Ott felállott két lábra, és a derekamba kapaszkodott, mintha meg akart volna ölelni. S akkor egyszerre elöntött engem valami nagy szeretet, amiben nemcsak Bolha volt benne, hanem minden</ST1
lace és mindenki, aki csak él a világon, s még az ég és a föld is. Lassan magamhoz öleltem Bolhát, s úgy szorosan magamhoz ölelve, hengeredni kezdtem lefelé a dombon. Amikor lent a völgyben felálltam, és kinyújtózva ránéztem a nagy hegyekre, úgy éreztem, hogy most immár örökké élni fogok.<O</O<O
</O</O</O
Füle Lajos Szenvedés
A szenvedés is gyönyörű,
ha van kiért, kivált ha önként.
Boldog, ki felismerheti
s betöltheti az ősi törvényt
megadván közben önmagát
fájdalmasan szép diadalra,
mint akiben elődereng,
s ragyogni kezd a KRISZTUS arca.
A szenvedés is gyönyörű,
ha van kiért, kivált ha önként.
Boldog, ki felismerheti
s betöltheti az ősi törvényt
megadván közben önmagát
fájdalmasan szép diadalra,
mint akiben elődereng,
s ragyogni kezd a KRISZTUS arca.
Füle Lajos: Szenvedés
"A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány."
"A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány."
sorry, timka66
Radnóti Miklós - Levél a hitveshez
A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.
Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;
csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,
s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.
Lager Heidenau, ?agubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember
Radnóti Miklós - Levél a hitveshez
A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.
Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;
csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,
s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.
Lager Heidenau, ?agubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember
Petőfi Sándor: Fa leszek, ha....
"A nagyságos zsiráf fennhordta az orrát.
Társait lenézte, mint kényúr a szolgát.
Külön koszton élt fent, lombot csemegézett ffice
Míg odalent mélán legelt a személyzet.
A világ sok ilyen csúf esetet ismer.
Így megy, ha magasra kerül fel egy kis fej."<O
Azt hiszem, ez még megfejtetlen maradt.
Rímhányó Romhányi József: A zsiráf gőgje - a Szamárfül c. remekből.
Nekem pedig most ez a hangulat ugrott be:
"Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon,
Egy néma ünnepély, ember-utáni csend,
Egy boldog remegés, és felpiheg sohajtva
A fájó ősanyag: immár a kínnak vége!
S reszketve megnyilik egy lótusz szűzi ajka,
S kileng a boldog légbe a hószín szárnyu Béke."
Hasonló témák
