Idézek - de honnan, miből? Csak magyar szerzőktől!!!

József Attila :Thomas Mann üdvözlése

.......

"Nincs a kincsed. Jól elástad. Mélyre ástad. Félve ástad.
Ó, be jó, hogy megtalálták, elrabolták, nincs veled.
Mid maradt meg? Szórd szemétre. Jön a szél és szertehordja,
elkavarja sárba, porba, osztja, fosztja, nem leled.
Kid maradt meg? Fogd marokra. Összeroppan gyönge torka,
egy sikoly, vagy egy sikoly sem – holtan meg sem ismered.
Lélek? Itt? Neked? Mi végre? Sárt hajítasz messzi égre,"

Szabó Magda: Páva, sziget, bokor
-------------------------------------



"Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad,
csak az kap ingyen, aki ingyen ad."

Karinthy Frigyes: Lecke


??????????????

Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.
Amíg ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzék nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.

Mécs László: A királyfi három bánata
---------------------------------------

"József Attila!
te add nekem a reményt,
mert nélküle
romlott a napvilág,
a vér eves,
bár a fogad vicsorog,
bár a nyakad csikorog,
bólints, hogy érdemes,
cáfold meg halálos logikád,
te glóriás,
te kíntól bélyeges!
Képzeletemre bízzál édes munkát,
mert immár úgy szorgoskodik,
hogy a sarkamtól torkomig
forraszt rám forró hamubundát,
rádióaktív iszonyt -
félek, hogy minden rejtelmet kibont
s végül már semmi se fáj.
Hogy el ne jussak soha ama síkra:
elém te állj.
Segíts, hogy az emberárulók szutykát
erővel győzze a szív
szép szóval a száj."

Nagy László: József Attila

? ? ? ?


"– Hát te már tudsz rájuk vigyázni? – nézett le az öreg.

Ez a hang most melegen, dicsérően szállt alá, mint a boldogság bársonya, és majd szétvetette a kiskutya odaadó, hűséges szívét.

– Mit tegyek, mit tegyek? – nyüszítette. – Hogy máskor is így szólj hozzám… – És reszketve kapaszkodott fel a saroglyára, amelyet át is ugorhatott volna. – Legalább a kezed elérhetném!…

S az öreg juhász most – kivételesen – megsimogatta a kis fejet, amelyből úgy sugárzott rá a két kis fekete szem, hogy a legszebb gyémánt csak homályos üvegcserép hozzá képest.

– Nézd – intett a számadó a juhok felé, akik azt hitték, most már kimehetnek –, nézd, kiskutyám, már megint tülekednek…"

Fekete István: Bogáncs

?????

Egy este történt, hogy nagyapám, aki már túl volt a hetven éven vagy már a hetvenötön is, nem ette meg a maga adagját, hanem odahozta az ágyunkhoz. Nagy ráncos kezével szétszórta közöttünk, s mi kaptunk rajta, mint a csirkék.El sem gondolhattuk, s így szóval sem mondtuk, hogy mi lelte, hogy eladja a magáét. Néztünk nagy csodálkozó szemekkel és ettünk. Csak apám szólalt meg. Felnézett beesett, szürke szemével nagyapámra.Aztán elfordította magát a kemence tüze felé, és azt mondta:-azt bizony jól teszi.- Én gondoltam is, hogy igen, mert ha kevés is volt, jólesett a váratlan falat,de egyebet nem.

Sánta Ferenc: Sokan voltunk


.........................

"Rügyek és harcok,
Hetyke kudarcok
És százszor édes diadal -
Csak lesse más már,
Álljon a vásár,
Még győzhet, aki fiatal!

Én már öregszem,
Lomhán verekszem
Fáradt fejem lehajtanám;
Ragyogj helyettem,
Te sok gyerekszem,
És szebben, mint én hajdanán!"

Tóth Árpád: Gyerekszemekkel

......

"Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom kis törmelékeit
idézem fel, melyeket kintről hoztam
s bennem laknak. Ez mindig felsegít."

... hmmm... ismétlés a tudás annya' ... azannya! :-D

Faludy György: A boldogság titka
--------------------------------



"Kezed csillag énnekem
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden."

József Attila : Gyöngy

.....
"
Vannak dalok, mik titkosak,
Szívünk éjében élnek,
Elfojtott, néma dalai
Mély szenvedélynek.
Vannak gyöngyök, mik titkosak,
Örvény mélyén teremnek,
Becsesek, fénylők, nem valók
Az embereknek."

Szép Juhász....vers... örök zene...

Juhász Gyula: Gyöngyök
----------------------------


"Zenéd olyan, mint a lelkem zenéje
s talán a fájó unalom dala:
Egyforma volt tegnap s egyforma ma."

Babits Mihály: Az őszi tücsökhöz

....

"
Reményem is tompazöld már, mint az erdei moha,
megremeg az éjszakában, mint a szélcibálta fa,
megremeg az éjszakában és hív minden éjszaka.
Mit kiáltottál felém? Jaj, nem tudom már, kedvesem!
Kár, hogy a hatalmas erdő oly parányi volt nekem."

Baranyi Ferenc: Tompazöld

?????

"Zoltán bácsi, kedves!
Én magát sohasem fogom látni. Csókolom magát, imádom magát, sohase lát többet. Az egész testem tűzben ég, ha magára gondolok, de sohase szabad találkoznunk többet az életben. Én most vonatra ülök, ne haragudjon, de idehozattam magam a kocsival az állomásra, s még nem vettem meg a jegyet, de olyan messze megyek, hogy soha többet el nem ér. Isten áldja, drága egyetlen Zoltán bácsi, a testem tűz, éljen boldogul, és szeresse gondolatban a maga kis Rozikáját. Én nem vétettem magának, mért tette ezt velem. Nem haragszom. Isten, Isten veled."

Móricz Zsigmond: Úri muri

.....

"Ó borzalom! lenn a fehér sziklák is nagy fogak voltak, a vörhenyes
föld puha foghúsában. Egy óriásnak idomtalan, tördelt fogain jártam
én! Ó borzalom! a szikla emelkedett, és a felhő jött lefelé. Csöpp
meleg élet, két nagy hideg fogsor között álltam. Puhán a kemény
sziklán. És jött a felhő, jött az alkonypír. A fehér fogak közeledtek!"

Babits Mihály: Isten fogai közt

?????

"Aludj, medve, te vén,
rengetegen, a hegy ölén-

Aludj, kékhajú lány,
csillagokig emel a szárny!"

Weöres Sándor: Aludj, lenge madár

......

"

A felhő elfoszlott, hogy föllebeghess
És én már túlsokat kerestelek -
Nyugodt, mély vizek leheletével száll már az enyém
S magányos, nagy fenyőmről hullong a jóhúsú toboz.

S a legmagosabb füvek is kinőttek már a dombon,
Szivükben szép, zöld tüzek égnek,
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S az Úr
Nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott áll az útjuk végén..."
</pre>

</PRE></P>József Attila: Csak a tenger jött el

Melled két pólusa közt a kék sugár -
A kötéltáncos álma áll azon.

A felhő elfoszlott, hogy föllebeghess
És én már túlsokat kerestelek -
Nyugodt, mély vizek leheletével száll már az enyém
S magányos, nagy fenyőmről hullong a jóhúsú toboz.

S a legmagosabb füvek is kinőttek már a dombon,
Szivükben szép, zöld tüzek égnek,
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S az Úr
Nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott áll az útjuk végén...

De én nem vagyok fáradt, kedvesem -
Csak a tenger jött el a küszöbömig.

1926. jan.-márc.
-------------------




"Sötét a bánat kútja s mint a jég,
de tükrén mégis ott borzong az ég,
mélységbe hullott életem elé is
így tartja védő két kezét a kék."




***

Radnóti Miklós: Ha rám figyelsz...

-----
"Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rimek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő."

Tóth Árpád: Jó éjszakát!
------------------------



A szívünkben október táncol.
Bánatod, kedves, én megértem.
Eltűnt a fény a láthatárról.

Sír a bodzafa. Hát te, szépem?
A sötét szél ma gyászdalt gajdol.
A jobbat én már nem remélem.

Varjak szállnak, a szavuk: jajból.
Rá repedt harang hangja felel.
Kéményünkön vén kuvik hangol.

Bámulva nézek az égre fel,
ígérne áldottabb időket,
mely nem aláz meg, hanem emel.

Hisz vágyaink százszor kinőnek.
Mindahány napjainkra tapad,
s elszívják, jaj!, minden erőmet.

Hol van, mondd, hol a régi nyarad?
Elegünk volt a fájó lázból.
Halott a lomb, s az élet halad.

Tóth Elemér : Halott lombok alatt

......

"Mikor a szív elõnye már egy orrhossz,
s a téboly csak egy karnyújtásnyira,
akkor ül le a papírhoz s a tollhoz
a múzsák bús, dörgõszavú fia,
a tinta mellé egy kupányi bort hoz
(mást semmiképp sem illik innia),
s ha lepkeként a mennyezetre rebben,
nincs semmi meglepõ ilyenkor ebben."