Idézek - de honnan, miből? Csak magyar szerzőktől!!!

József Attila-Kész a leltár

"Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte."

zsozso26 írta:

Kányádi Sándor: Távolódóban

Hozzatok dalt emlékül, a hajdan
Lomb- s virággal gazdag tájirúl;
Zengjétek meg a jövőt, ha majdan
E kopár föld ujra felvirúl.
Dalotokra könnyebben derül fény,
Hamarabb kihajt a holt berek;
A jelennek búját édesitvén:
Fiaim, csak énekeljetek!

Kattints a kibontásához...

Tompa Mihály: A madár, fiaihoz

Márai Sándor: Füveskönyv

Egy átjárónak tört köve vagyok
sáros kis utcán, derengés fele
félénk vággyal és nagy csenddel tele.
Köröttem mások, más apró kövek,
sárba ékelve, mindmegannyi bátor. -
Eső után van, hallgat a sikátor.

Dsida Jenő: Hajnali kövek

Köszönöm, hogy te vagy.
Az órát köszönöm,
Amelyben fényül nyert e világtalan világ,
Köszönöm, hogy kezed kinyújtottad felém,
S árnyául elfogadtál sugárzó életednek...

Móra Ferenc: Aranykoporsó

"Milyen jó,
Milyen jó,
Milyen jó szerelembe esni,
Milyen rosz,
Milyen rosz,
Milyen rosz tétova keresni."

[FONT=Verdana, Helvetica, sans-serif]Szép Ernő: Furulya

[/FONT]S végül arra jöttem én a világra,
Hogy belehaljak abba, hogy éltem a világban.

Adamis Anna: Eszter dala - a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválból-ból

"Tanulj, fiatal tanárnő, tanulj szerénységet! Hogy ültél ott a padban, még az arcodat is eltakartad, hogy ne lássék rajtad a megrendülés, mert azt gondoltad, életed Legnagyobb pedagógiai győzelmének napja egybeesik életed legdöntőbb elhatározásának élményével."

Szabó Magda: Álarcosbál

Szólnék most ujra, merre vagy? hová
tüntél e télből, mely rólad papol
s acélt fen szívek ellen, - ellened!
A szőllőszemben alszik így a bor

ahogy te most mibennünk rejtezel.

Radnóti Miklós: Himnusz a békéről

"Az alkonyat, a merengı festı fest:
Violára a lemenı felhıket,
S a szürke fákra vérzı aranyat ken,
Majd minden színét a Tiszának adja,
Ragyog, ragyog a búbánat iszapja.
(Magyar táj: így lát mélán egy magyar
szem.)"

Juhász Gyula. Magyar táj, magyar ecsettel


"Addig kószáltam, amíg a házunk felől anyám ajkáról föl nem csendültek keresztneveink azon a kedveskedő, hízelgő hangon, amellyel csibéit is hívogatta. Megvacsoráztunk mi is, asztalnál. - "Úgy éltek, akár a gróf!" - dohogta mogorván, de dicséretképpen is nebándi nagyapa, ha néha nálunk evett. Lebbentett egyet az asztalkendőn, jelezve, hogy hát ez meg mire jó és igyekezett legalább a kenyérből a saját zsebkésével vágni. Nálunk mindenkinek volt nemcsak külön kanala, hanem kése és villája, sőt pohara is."

Illyés Gyula: Puszták népe

Izenem Keletnek: Drága szép testvérünk,
Te feléd sóhajtunk, könnyünkön át nézünk...
Szent László városa, szép szomorú Arad,
Látjuk könnyeteket, halljuk sóhajtokat...

Kiss Dezső: Négy szobor

"Ez a legigazibb és a legnagyobb csoda, a jóság és szeretet csodája, mert a halál csak elmúlni tud, de születni, szeretni, teremni csak a végtelen Élet!"

Fekete István: Hajnal Badányban

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkony ég felhőjén, mely ragyog,
S rajta túl derengő csillagok.

Juhász Gyula: Szerelem ( Ezt a verset mondták ezelőtt 37 éve a házasságkötésünkkor)


[FONT=verdana,geneva]- Rá se hallgass, kisfiam - nézett be anyám a konyháról - apád csak az eszit járja. Mást mondok én teneked. A pénzecskédből tíz pengőt odaadunk apádnak, kifizeti belőle a tavalyi porciót. Tíz pengőt meg kölcsön adsz nekem, abból diófakeresztet csináltatunk az öregapádék sírjára, meg veszünk két malackát. Te legelteted őket a szőlőben nyáron, szüretre fölpendülnek, az egyiket eladjuk az őszi vásárban, abból veszünk neked harmadikos könyveket. Jó lesz-e így?[/FONT]

Móra Ferenc: Szeptemberi emlék

"...s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár."

Kassák Lajos: A ló meghal és a madarak kirepülnek


Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz!
Ne hódolj, és ne hódíts:
ne csatlakozz a hadhoz!

József Attila - Tudod, hogy nioncs bocsánat

"Most készülünk a döntő, nagy csatára,
S ti lesztek ellenünk a sereg,
Ha ráuszítanak önnön véreidre,
Ne lőj fiam, mert én is ott leszek!"

Várnai Zseni: Katonafiamnak

Gyulai Pál - Három árva sír magában

"Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled."