Petőfi Sándor: Szeptember végén
"Komatállal kis testvérnéném engem majdnem minden héten, majdnem minden kalács- vagy lángossütéskor elküldött valamelyik barátnőjéhez. Az örök barátság fogadásának ez a módja már csak a lányok között divatozott, de a szokás neve s a vers, amelyet a tányért fedő kendő föllibbentése előtt el kellett hadarnom, azt bizonyítja, hogy valaha férfiak vagy családok közt járta. A gyermekek közt maradt csak fenn a pünkösdkirályné-választás is; Rácegresen ez is még divatban volt. Egy kisebb leány fölé négy nagyobb leány lepedőt tartott, így jártak házról-házra, énekeltek, az ének végén a lepedőtartók összefutottak, fölkapták a beburkolt kislányt, és aztán megették, amit kaptak."
"Komatállal kis testvérnéném engem majdnem minden héten, majdnem minden kalács- vagy lángossütéskor elküldött valamelyik barátnőjéhez. Az örök barátság fogadásának ez a módja már csak a lányok között divatozott, de a szokás neve s a vers, amelyet a tányért fedő kendő föllibbentése előtt el kellett hadarnom, azt bizonyítja, hogy valaha férfiak vagy családok közt járta. A gyermekek közt maradt csak fenn a pünkösdkirályné-választás is; Rácegresen ez is még divatban volt. Egy kisebb leány fölé négy nagyobb leány lepedőt tartott, így jártak házról-házra, énekeltek, az ének végén a lepedőtartók összefutottak, fölkapták a beburkolt kislányt, és aztán megették, amit kaptak."
„… a szervek összműködése egy ív a születés és a halál között, melynek tetején a tüdő sóvárgása zenél, és nem egyéb, mint egy holdsarló, mely a nők által elköltött szellemiség szálain libeg, és alatta roppant tálban fekete tej háborog.”
Szathmári Sándor: Kazohinia c. könyvéből
Szathmári Sándor: Kazohinia c. könyvéből
Ödipusszi idézete:
Ülök a napsütött falon
s egy árnyékon gondolkodom.
Bokám körül hűs áradat :
Weöres Sándor: Az örök homály
"Aztán megint egymásra néztünk, a poharat a szánkhoz emeltük, és a bort felhajtottuk.
Olyan volt az íze, mintha a saját könnyeimbe kóstoltam volna belé. Az utolsó kortynál megsajdult a mellem, és megint sötétségbe borultam. A poharat sietve letettem, s a másik kezemmel is megragadtam az asztalt, hogy el ne essem. Aztán lassan leültem, a fejemet a két karomra hajtottam, és sírni kezdtem.
Így ültem egy ideig, könnyes szenvedésben."
Ülök a napsütött falon
s egy árnyékon gondolkodom.
Bokám körül hűs áradat :
Weöres Sándor: Az örök homály
"Aztán megint egymásra néztünk, a poharat a szánkhoz emeltük, és a bort felhajtottuk.
Olyan volt az íze, mintha a saját könnyeimbe kóstoltam volna belé. Az utolsó kortynál megsajdult a mellem, és megint sötétségbe borultam. A poharat sietve letettem, s a másik kezemmel is megragadtam az asztalt, hogy el ne essem. Aztán lassan leültem, a fejemet a két karomra hajtottam, és sírni kezdtem.
Így ültem egy ideig, könnyes szenvedésben."
Reményik Sándor: A kettős kert
"Az az apró tündér pedig ott ült a császár tenyerében, két karjával a kézcsuklóját átölelve. Úgy elfért abban a császári tenyérben, mint Brahma isten a lótuszvirág kelyhében. Érezte a szívét dobogni, ahogy érzi az ember egy elfogott madárnál, amit a kezébe szorít, annak a parányi szívlüktetését. A másik kezével egészen eltakarhatta. Az övé volt egészen. És mégsem volt az övé. Ő egy óriás, az meg egy parány."
"Az az apró tündér pedig ott ült a császár tenyerében, két karjával a kézcsuklóját átölelve. Úgy elfért abban a császári tenyérben, mint Brahma isten a lótuszvirág kelyhében. Érezte a szívét dobogni, ahogy érzi az ember egy elfogott madárnál, amit a kezébe szorít, annak a parányi szívlüktetését. A másik kezével egészen eltakarhatta. Az övé volt egészen. És mégsem volt az övé. Ő egy óriás, az meg egy parány."
Nemes Nagy Ágnes: Lila fecske
„Kettőnk közül valaki hazudik – gondolta –, vagy én, vagy ő, de valaki megbolondult máma kettőnk közül. Honnan tudta a nevemet, ha soha nem láttam, olyan bizonyos, hogy nem láttam soha, és hogy nem erre a vidékre való, mint amennyire bizonyos, hogy itt ülök ezen a szekéren!”
„Kettőnk közül valaki hazudik – gondolta –, vagy én, vagy ő, de valaki megbolondult máma kettőnk közül. Honnan tudta a nevemet, ha soha nem láttam, olyan bizonyos, hogy nem láttam soha, és hogy nem erre a vidékre való, mint amennyire bizonyos, hogy itt ülök ezen a szekéren!”
Sziasztok!
Sánta Ferenc: Az isten a szekéren.
Íme az idézet. Ha már leírtátok, elnézést. Sok az ötvenegynehány oldal átolvasni...
"Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet, minden gondolatomat, minden csepp véremet. Esküszöm, hogy ott leszek minden veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!"
Sánta Ferenc: Az isten a szekéren.
Íme az idézet. Ha már leírtátok, elnézést. Sok az ötvenegynehány oldal átolvasni...
"Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet, minden gondolatomat, minden csepp véremet. Esküszöm, hogy ott leszek minden veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!"
