Idézek - de honnan, miből? Csak magyar szerzőktől!!!

Simon István: Mirza

"Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod; szelíden süt rám és meleg.
Hangodra kölyökként sikoltanak
a záporoktól megdagadt kis csermelyek."

Radnóti Miklós:
Dicséret


"Derűt dalolnék, édesem, tenéked,
Mely, mint az alkony enyhe fénye, reszket,
És édes lánggal, mely gyújt s mégsem éget,
A fák közt még kis, zöld napokat rezget,"

<table style="padding-left: 10px;" width="100%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td colspan="3" width="100%">
</td> </tr> <tr> <td width="1%"> </td> <td style="padding-left: 10px; padding-right: 10px;" width="98%">Tóth Árpád
Derűt dalolnék


</td></tr></tbody></table>Ott kint a télnek bús haragja
Fagyosan zordul, dúlva-dúl,
A lombjavesztett fákon által
A vihar zúg, süvölt vadul.

Tóth Árpád: Ott kint a télnek bús haragja

"...Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?..."

József Attila:Thomas Mann üdvözése


"Volt vidámabb nyarunk s merészebb azelőtt,
De emlékszel? ez volt a legszebb.
Némán kertünkbe hajoltak a szomszéd temetők,
Mikor a rózsák nyílni kezdtek."

Az alcím: Gina emlékkönyvébe

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül -
Mult ifjuság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szivem kigyúl,
Mint hosszu téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen...


Kitől és mi a címe?

Vajda János: Húsz év múlva


"- Véreim! Magyarok!
A félrevert harangok ma egy égő ország veszedelmét kongatják. Orgyilkosoknak vad csordái rohanták meg a hazánkat. Ezer meg ezer kés van irányozva a nemzet szívére. El akarnak minket törölni a föld színéről.
Próbálta azt már velünk török, tatár, német, csakhogy a magyar nemzet ilyenkor fölkelt, mint a haragvó oroszlán és megsemmisítette az ellenségeit.
Apáink hősi vére csörgedez bennünk. Vajon összetett kezekkel nézzük-e országunk égését? Vajon siket fülekkel hallgassuk-e, hogyan kiáltoznak asszonyaink és gyermekeink a gyilkosok kardjai alatt?"

Gárdonyi Géza: A lámpás
_____________

"A harmincas éveinek elején járó alpakkaöltönyös férfi megjátszott feszélyezettséggel helyezkedett el tárgyalópartnereivel szemközt. Ügyelt rá, hogy átlagos vonású, tehát kaméleonjelleggel bíró arcára a megfelelő kifejezést varázsolja. Jól tudta, ha utóbb szóba kerül a személye, legfeljebb nevét és öltönyének színét írhatják le, az arca senkinek nem fog eszébe jutni. Az ő szakmájában ez komoly előnynek számított."

Molnár Éva: Kriplikommandó-- Kiszámoló


"Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,
s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám."

A következő idézetnek keresem a szerzőjét esetleg a vers címét:
"A tavasznak se mondhatod, hogy várj, még ne gyere. (...) Te csak azt mondhatod: Te csak gyere tavasz...."

Ami nem öl meg... - én Nietzsche-töl ismerem.

Ile57 írta:

Molnár Éva: Kriplikommandó-- Kiszámoló


"Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,
s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám."

Kattints a kibontásához...

Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

"- Uram! A késemért jöttem!
- Hol hagyta?
- Valami matrózban." :smile:

Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány


"Kegyelet őrzi ez eresz alatt fészked,
Nem babona, de hit széles e hazában:
Hogy a ki le próbál onnan verni téged,
Még a tej is vérré válik poharában."

Jókai Mór: A tavasz első fecskéi

"Kivéve a sofőrt. Bort nem ihatott, mert vezetnie kellett, a pogácsát pedig nem szerette. De ami ott maradt a tepsiben, azt újságpapírba csomagolva letette az ülése mellé, hogy kárba ne vesszen. Jó lesz az még, gondolta, valakinek.
És most viszi!'

Örkény István: A végzet



"És amikor elfutott a császár mellett, már semmi másra nem gondolt, csak a győzelemre. Biztosan és frissen ért célba. Ahogy évek óta annyiszor. De soha nem érzett ekkora boldogságot.
Amikor éjszaka érte jöttek a katonák és elhurcolták, mámorosan kiáltotta a csillagok felé, amelyek a fekete égen, mint elhullott, szanaszét heverő aranytallérok ragyogtak:
– Győztem! És ezt a kiáltást mindenki meghallotta a bezárt ajtók mögött. "

Tóth-Máthé Miklós: Az atléta és a császár


"A varázsló most hamarosan megfésülködött kis kézi tükrében, elrendezte az ajkait - gúnyosan mosolygóra, amely pózban különösen tetszelgett magának, aztán elküldött egy kisfiút tiszta gallérért és kézelőért. Addig is átvizsgálta a szemfedőt, s lefejtette róla zsebkésével az ezüst csipkedíszt, miután bántóan ízléstelennek találta. Ezalatt megérkezett a tiszta gallér és kézelő. Kicserélte őket a régivel, sietősen beült a koporsóba, és fütyörészve le akart dőlni a fekete selyemvánkosra. E pillanatban kis kendőben, futva, kipirulva és könnyezve egy leány érkezett."

Csáth Géza: A varázsló halála


"Poros utcán
Ha lépek,
Szememből a könny csordul,
Hiányzol Édes.

Kérlek értsd meg...
Nélküled nem élek,
De ha itt maradsz velem
Fogom a két kezed!!! "

Czóbel Minka: Nélküled...


[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]"Ülj ide mellém s nézzük együtt[/SIZE][/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]az utat, mely hozzád vezetett.[/SIZE][/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]Ne törődj most a kitérőkkel,[/SIZE][/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]én is úgy jöttem, ahogy lehetett.[/SIZE][/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]Hol van már, aki kérdezett,[/SIZE][/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]és hol van már az a felelet,"[/SIZE][/FONT]

Csukás István: Ülj ide mellém



"A következő percben már roppant érdeklődéssel figyeli a következő felelő szánalmas dadogását: egy szónál gúnyosan és diszkréten elmosolyodik, és a tanár tekintetét keresi lopva, hogy mégegyszer összenézzen vele,
és a tanár lássa, hogy ő, bár nem szól, arcizma se rándul: e
gúnyos mosolyban jelezni óhajtja, mennyire tisztában van vele,
milyen marhaságot mondott a felelő, és hogy mit kellett volna
felelnie."

Karithy Frigyes: Tanár úr kérem


Legyek a kendő, mely könnyet töröl, <O</O
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.<O</O
A kéz legyek, mely váltig simogat,<O</O
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.<O</O