Idézek - de honnan, miből? Csak magyar szerzőktől!!!

Kassák Lajos: Versek
83


A folyó bal partján van a mező falak állnak körülötte s ezek a falak a mi házunk
ime itt élek én egy asszonnyal és számtalan gyerekkel akár a király akit a város szegényei halálosan irigyelnek
adjak valamit ezeknek az árváknak kérdezem magamtól mit adhatnék nekik aminek örülni tudnának
nagy az én feledékenységem s tele vagyok rossz szokásokkal
ha észreveszem hogy papirból van a talaj mibe gyökereimet eresztettem elfog a szédülés
de ez is csak a pillanatok játéka bennem
madaram fölszáll a fénybe jóslatot mond s elűzi aggodalmaim
miért is félnék nem lakik itt nékem sem barátom sem ellenségem
ha jól látom ez az egész csak egy szürke felhő
ez az a zászló ami a vonatokat átereszti a hídon
menjetek hát ti is mondom társaimnak akik azért jöttek velem hogy az árnyékban eltemessenek
egészségesek még az én tagjaim nem akarok én még aludni menni
hallom az órák szívverését s a dalt amit a csillagok ragyognak
olajat öntök a tűzre
meleg van körülöttem s nyugodtan ülök a világosságban.

???

Szépséges, ismerős kert a házunk mögött
az egész világ, csak
valamivel csendesebben járok
már benne, hónom alatt a
ki se nyitott könyv, lelkemben
annyi emlék: vigyázok rájuk.

***

Lászlóffy Aladár:Szülőföldem


„Esik az eső!” – mondja a kisfiú.
„Na és?” – mondja a mama.
Megfosztva a gyermeket
a felismerés-kimondás örömétől.
És így tulajdonképpen
minden rossz szándék nélkül
elkezdi leszoktatni a csemetét
a csodálkozásról. És már be is iratta
– akaratlanul – a tanfolyamra,
amit úgy hirdetnek:
„Hogyan legyünk könnyen, gyorsan hülyék?”

Petri György - A filozófiáról

? ? ?

Kis Dani,
nagy Dani,

róluk alig
hallani.

Jött értük egy
kajla csónak,
a tengerre kihajóztak,
messze tájon
egy lapályon
partra szálltak,
begubóztak,
hírük alig
hallani.

Nagy Dani,
kis Dani,
nincs tovább mit
mondani.

Tamkó Sirató Károly: A két Dani

?
Kislány ő még, a mamája nyújtózkodva karjára veszi,
Odahajol az arcához, az őzek dalát beszélik el néki szemei,
A villamosok hajnali csengését, meg a legmagosabb fenyőfa csúcsát,
Kék lángocska lobban ott föl, mutatja a nagy fenyő útját.....

József Attila: Jutka verse

"Fodrozó füst az ákácok sora,
a hallgató sötét rájukhajolt,
előgurul és tétován megáll
föltartott ujjamon a lomha hold."

Radnóti Miklós: Alkonyi elégia
...................................


"Megáll a vándor, messze lát,
de mind rokon az idegen,
hiába az egész világ,
csak az van, ami idebenn.

De idebenn a mély hinár,
kinézek, visszahuz megint.
Mélyragyogásu, ifju nyár,
ott messze száll és visszaint."

Vas István: Nyári ének

"A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon"

Tóth Árpád - A vén ligetben

???

Egy híd, egy forró betonút,
üríti zsebeit a nappal,
rendre kirakja mindenét.
Magad vagy a kataton alkonyatban.

Mint gyűrött gödör feneke a táj;
izzó hegek a káprázó homályban.
Alkonyodik. Dermeszt a ragyogás,
vakít a nap. Sosem felejtem, nyár van.

Nyár van és villámló meleg.
Állnak, s tudom, szárnyuk se rebben,
a szárnyasok, mint égő kerubok
a bedeszkázott, szálkás ketrecekben.

Emlékszel még? Először volt a szél;
aztán a föld; aztán a ketrec.
Tűz és ganaj. És néhanap
pár szárnycsapás, pár üres reflex.

És szomjuság. Én akkor inni kértem.
Hallom ma is a lázas kortyokat,
és tehetetlen tűröm, mint a kő,
és kioltom a káprázatokat.

Esztendők múlnak, évek, s a remény -
mint szalma közt kidöntött pléhedény.

Pilinszky János - A szerelem sivataga

Babits Mihály: A jóság dala

"Mindened én szeretnék lenni,
s lennék is, ha volna reá mód:
mérnököd, orvosod, tanítód,
mindenkid, aki csak javadat akarja.

De nézd, annyi minden vállamra nehezül,
segíts meg Szülőföld, nem bírom egyedül. "

Kányádi Sándor: Szeretnélek...

"Ki szabja meg a lét határát
s halált erénnyé ki avat?

Ki számol el a világgal,
hogy adós sehol nem marad?

Ki? Mit? Miért? Mivégre? Meddig?
A kérdések mentsége véd,

hogy ki ne egyezzen az ember
saját magával semmiképp."

Noci87 feladványa volt:

"Ki szabja meg a lét határát
s halált erénnyé ki avat?

Ki számol el a világgal,
hogy adós sehol nem marad?

Ki? Mit? Miért? Mivégre? Meddig?
A kérdések mentsége véd,

hogy ki ne egyezzen az ember
saját magával semmiképp."[/quote]


Baranyi Ferenc: Ki számol el


"Marad a tenger ütemes csattogása
a kimart sziklafalon,
s a szívem nyugtalan dobogása.
Ezt a két hangot hallgatom a mindenségből,
míg el nem zsibbad bennem az értelem,
s míg el nem alszom, mint a rádió."

Ile57-nek

Képes Géza: Marad a tenger csattogása

???


„Te a halálé vagy, zarándoka az árnynak,
ki bátran indultál, kapudat megtaláltad
az éj felé.

De én, jaj, itt vagyok a fényben és hitetlen
feledve önmagam, jajokba fúlva lettem
az életé.”

(Kosztolányi Dezső: Csáth Gézának)

„…akkor a verőérre a seb helye előtt nyomást kell gyakorolni;
…a szív és a seb közötti részen kötéssel (nadrágtartó, harisnyakötő stb.) össze kell szorítani.”
(Mit tegyünk az orvos megérkezéséig)

Most mit kell kitalálni? Előző adta be választ is.

"Hamuszin köd ereszkedik a határra,
Fénnyel szegi be az őszi nap sugára,
S néma, kopár tájak felett elhuzódván:
Aranyozott szemfedél a
Hunyó élet koporsóján."

Tompa Mihály: Jöszte kedves

===================

"
Nincs semmiben megfogóznom,
nincs vessző, se kő, se korlát,
vakon és félrevezetve
nézem az éjszaka torkát,
hadd fogózom a kezedbe."

Nadányi Zoltán: Szeress jobban


"Egész Szatmárból integetsz felém:
"Isten hozott, szerelmetes öcsém!" -
mint régen: szinte minden faluban
te fogadsz, te, csókkal és boldogan.
Ma is látom vastag bajuszodat,
fejeden lengő, nagy szalmakalap,
úgy állsz a templom s a méhes között,
körötted a falu, Tiszabecs, tücsök,
harangszó... Bátyám, jókedvű Mihály,
általad élt, lélegzett a határ,
s ha rád gondolok, az egész biblia
mosolyogni kezd, mosolyognak a
mezők, ég-föld, a csizmás magyarok
s fent a nagytiszteletű angyalok."

Kedves durcy!

Sajnos Ön elsiklott valami felett...

(és még nem telt le az 1 napom!)

A vers a következő:



Tandori Dezső:

Mottók egymás elé
(Pasziánsz)

„Te a halálé vagy, zarándoka az árnynak,
ki bátran indultál, kapudat megtaláltad
az éj felé.

De én, jaj, itt vagyok a fényben és hitetlen
feledve önmagam, jajokba fúlva lettem
az életé.”

(Kosztolányi Dezső: Csáth Gézának)

„…akkor a verőérre a seb helye előtt nyomást kell gyakorolni;
…a szív és a seb közötti részen kötéssel (nadrágtartó, harisnyakötő stb.) össze kell szorítani.”
(Mit tegyünk az orvos megérkezéséig)

(Te sohase-jövő és sohase-beszélő,
várlak ma is, halott, e hosszú és e késő
bús éjszakán.

Mert mészfehéren ég távolban a hegyoldal,
s befestve a falam a bandzsal, csorba holddal
oly halavány.)

Alvás; ha a légzés szaporasága
csökken és a szívműködés akadozik,
erős kávéval kell a szívet izgatni.

(Nem kell-e szólnod, mondd? Nincs semmi hír amonnan,
hol fejfa és kereszt elvész a sűrű lombban
és sír a táj?

Én tudtam, hogy közöny s merev csönd van az éjben,
de hogy ilyen soká tart, azt most meg nem értem
és fájva fáj.)

Könnyű: hűs borogatás. Sínek helyett:
lécek, esernyő, botok, keménypapír.
Halvány arc esetén a testet
– a talpakat –
dörzsölni és kefével ütögetni.

(Alvó, emeld lassan nehéz és hosszú pillád,
s a végtelen felé táguló nagy pupillád
szögezd felém.

Most a palicsi tó úgy fénylik, mint az ólom,
és a beléndeken s a vad farkasbogyókon
alszik a fény.)

A szájat és a torkot tisztítsuk meg az iszaptól,
homoktól stb. Izgatószerek – pálinka, kávé.
Visszatértekor adjunk erős, forró kávét, bort.

(Így látlak mindig én, édes, fiatal orvos,
fehér köpenyben, a kavicsos és porondos
kertudvaron.

De jöjj akárhogy is. Vérrel, sárral, te lélek,
férgek gyűrűivel. Ha a láttodra félek,
eltagadom.)

Csillapítsuk a vérzést, kerüljük
a szennyezést, távolítsuk el
a seb környékéről a piszkot,
a sebet azonban ne mossuk ki,
ujjunkkal ne érintsük.

(Szemedbe bámulok és csellel kényszerítem
kezedbe a kezem és a szívedre szívem,
ha nem merem.

Igen, eléd megyek és régi orvosomnak
csuklóm odanyújtom, hogy vizsgáld meg, mint szoktad,
ütőerem.)

Kenyérdarabok, puhára főtt burgonya,
zsíros ételek, olajos vagy nyákos
folyadékok nyeletése.
Viszerekből sötét vér folyik,
a verőerekből világos.

(Lásd, itt leülhetnél. Nincs bontva még az asztal,
kávé, dohány és rum vár mérgező malaszttal
s a múlt, a csend.

Halkan beszélgetnénk. Elmondanám, mi történt,
s fölfedném szótalan a fájó, néma örvényt,
a névtelent.)

Levágáskor ne engedjük a testet
odaütődni.
Helyezzük a testet hassal lefelé
keresztben a térdünkre,
hajtsuk a fejet hátra.

(kérlek kiáltozván, és íróasztalomra
fantasztikus lázban görbedek lehajolva,
hogy hívjalak.

Hisz a semmit tudod, gazdag, végzett, hatalmas,
ki célhoz értél már, kell, hogy valamit adhass
annak, ki él)

A szerencsétlenül járt embert száraz bottal
vagy száraz kötéllel kell húzni.
A segítségnyújtó ember legyen tökéletesen
elszigetelt – pl. azáltal, hogy valamilyen
fa, porcelán, műanyag tárgyon áll.

És most lásd a cím alatti két mottót.


-------


Egy kicsit több alázatot...

Most egy kicsit abbahagyom, üdv!

"Magamat oly könnyűnek érezem!
Ringass, ragadj, hullámos érzelem!
S ti elnémult, ti elfojtott dalok,
Repüljetek, ragyogjatok!"

oly pazér!

:656:

Reviczky Gyula: Hangulat

?

Öreg bérház vagyok
és sírok most.
Rajtam locsog minden eső,
engem rogyaszt minden víz,
a könnycseppek bújnak fecsegő
szegleteimen (furcsa kis rovarok
ők egy őstenger romlandó állatai),
reszketnek eresztékeimen
és reszketve megereszkedem,
süllyedek, mint a víz.
Van egy nagyon sötét szobám is,
ablaka alig-alig.