Idézetek

"A nők úgy gondolják, hogy a férfi házasság után megváltozik, a férfiak pedig azt hiszik, hogy a nő nem fog megváltozni.kiss"

"Van az emberi szívnek egy halk szavú és előkelő vendége néha, az Emlékezés.” (Bánáti Szohner Sándor)

"A barátok válaszok a vágyaitokra."
(Khalil Gibran)

"Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem amire emlékezik."
Gabriel Garcia Márquez

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
"Egyszer valaki azt álmodta, hogy az Úrral menetelt az úton,
miközben életének egyes jelenetei villantak fel előtte az égbolton.
Közben két sor lábnyomot látott a homokban egymás mellet
haladva sajátját és az Úrét

Amikor az utolsó jelenethez érkezett visszatekintett a lábnyomokra

És akkor észrevette, hogy az út folyamán sokszor
csak egy sor lábnyom volt látható.

Arra is felfigyelt, hogy az életének legkeservesebb szakaszainál fordult elő.
Bántotta a dolog és az Úrtól megkérdezte: Uram! Te megígérted,
hogyha egyszer elhatározom, hogy követlek Téged, te mindig velem jársz
életem útjain. De íme, a legnyomasztóbb esetekben csak egyetlen sor
lábnyom látható.

Nem értem, hogy éppen akkor hagytál volna el, amikor leginkább
szükségem volt Rád.

Az Úr így felelt: Drága gyermekem! Én szeretlek téged, és
sohasem hagytalak el. A megpróbáltatás idején, amikor úgy szenvedtél,
amikor csak egy sor lábnyomot látsz, karjaimba vettelek, és úgy
hordoztalak.."<o></o>

A kedvesség az, ha joban szeretünk valakit, mint amennyire megérdemli.

Néhányan csodálatosabbá teszik a világot azáltal, hogy benne élnek.

Minden nap egy ajándék. Ezért várjuk már felhangzó következő "Jó napot!"-ot.

<SCRIPT type=text/javascript> var opened = "200501";</SCRIPT>

Weöres Sándor:
Tündérszerelem

Árnyad voltam, nedves moha közt bujdokoltam,
fölém-simuló tótükörben mindenem fájt,
sások éle összevagdalt,
bocsáss be, bocsáss be!

Ott a felhő puha ágya,
selyem holdfény borul rája,
ne gyere az én szobámba.

Lángod voltam, forróságodat sírva hordtam,
kopár égen meddő szívemtől perzselődtem,
mégis fáztak a virágok,
bocsáss be, bocsáss be!
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
Ott a felhő puha ágya,
bársony holdfény borul rája,
ne gyere az én szobámba.

Lelked voltam, lelketlenek közt bandukoltam,
fakó vízben merev-szemű halakat láttam,
s fáradt bivalyt bámulni a hídról,
bocsáss be, bocsáss be!

Legyél újra kezem árnya,
legyél újra szemem lángja,
ne gyere az én szobámba. <o></o>
Árnyad voltam, lángod voltam, lelked voltam,
bocsáss be, bocsáss be!<o></o>

Márai Sándor: Füveskönyv

A hazáról és az államról

Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: "Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat." A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontja a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.

"A szeretet legfontosabb jelentése, ahogy azt a buddhizmus tanítja nekünk,
a barátság.
Becsüld meg a barátokat, mintha választott családod tagjai lennének ők.
Becsüld meg a családodat, amiképp a legkedvesebb barátaiddal tennéd."

Stephanie Dowrick

Remete: Az élet(út)
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
Rózsaszín hajnalban
lábam harmaton tapos,
majd nap tüze perzsel
az út kanyarog.
Vöröslő alkonyban
a táj párát lehel,
a csillagos éj is
az úton lel.
Múlnak a hajnalok, nappalok, éjszakák,
követem az út kanyarulatát,
s azon túl -
a rózsaszín hajnalban
lábam harmaton tapos...<o></o>